Ádám lengyel jövevény és királyi tisztviselő utódai.
Ádám lengyel jövevény és királyi tisztviselő utódai.
Mikor IV. Béla a tatárok elől Dalmácziába menekült,* bizonyos Ádám lengyel jövevény is kiséretében volt és menekülés közben meg is sebesült, sőt egyik tagját le is vágták. De Béla király nem volt hálátlan. 1259-ben Patakon időzvén – ekkor már Ádám királyi tisztviselő (serviens) – az országnagyok beleegyezésével Ternye földet, mely azelőtt Sáros várához tartozott, adományozza neki és utódainak, mindenkit, ki őt vagy utódait e birtokban háborgatná, sőt a háborgatók fiait is, Szent István törvényével fenyegetvén meg.*
Az oklevél e szavai «quum fuimus in fuga ante inimicos nostros» csakis az 1242-ik év elejének eseményeire illenek. Igy Ádámnak minden esetre 1228 előtt kellett születnie.
Wagner Dipl. Sár. 284. – Katona VI. 279. – Fejér IV/2 489–490. Karácsony szerint (Történ. Tár 1908. 28–29. l. 15. sz.) hamis! De a Melczer-oklevéltár idézett darabja bizonyitja, hogy Ádám tényleg élt és hogy unokái Ternyét tényleg birták. Talán csak interpolált oklevél?!
De Ádám utódai nem igen ragaszkodtak e birtokhoz. 1310 előtt Ádám fia Jakab ispán egy részét hét márkáért eladta Tekele nembeli Demeter ispán fiainak: Simon mesternek, Imrének, Endrének, Mihálynak és Gergelynek.*
Melczer okl. 13. l.
Majd 1310 márczius 10-én megjelenvén a jászai konvent előtt fiával Lászlóval, fiainak Borandnak és Ádámnak nevében is, Ternyeszilvapatakközi nevü birtokát elcseréli a Tekele nembeli Salamon fiai László és Fábián, Demeter ispán fiai Simon mester, Imre, Endre, Mihály és Gergely, István fia László, sárosvármegyei nemesek Ternyebábapatakközi, abaujvármegyei birtokával és decsehalmi birtokrészével, kölcsönösen szavatosságot vállalván.*
U. ott, 13–14. l.
Talán II. Ádámtól kapta Ádámfölde helység nevét.
Ezen adatok alapján Ádám utódairól e rövid nemzedékrendi töredék állapitható meg:
I. Ádám lengyel jövevény 1227–59 1259 király tisztviselő; Jakab ispán 1290–1310; László 1308–10; Borand 1310; II. Ádám 1310
KÁLLAY UBUL.
