TÁRCZA.
TÁRCZA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságnak 1908. évi deczember hó 14-ikén tartott nagygyülésén Fejérpataky László másodelnök elnöklete alatt jelen voltak: gróf Apponyi Sándor, Barabás Samu, id. Bánó József, Borovszky Samu, Csánki Dezső, id. Daniel Gábor, Dőry Ferencz, Emich Gusztáv, Horváth Sándor, Kollányi Ferencz, id. Szinnyei József, Soós Elemér, Tóth-Szabó Pál ig. vál. tagok, Gyarmathy Sándor, Halász Bálint, Herczegh Mihály, Jakubovich Emil, Kolosy István, Relkovič Néda évdijas tagok, Relkovič Davorka mint vendég, Áldásy Antal titkár, Szabó László jegyző és Tóth Árpád pénztárnok.
Fejérpataky László másodelnök a nagygyülést a következő beszéddel nyitotta meg:
Évről-évre összegyülünk egyszer, hogy beszámoljunk egy esztendő munkásságáról, hogy számot adjunk arról, miként értékesitettük szellemileg azokat az anyagi eszközöket, melyeket szaktudományaink fejlesztésére egyesült szaktudósok s a társadalom különböző rétegeit képviselő tagtársaink szük köre bocsájt rendelkezésünkre. Az a sok titkári jelentés, mely huszonhat esztendő tudományos eredményeit sorolja föl, hü képe annak a fáradozásnak, melyet a hazai czimertan, nemzedékrend s a rokon történelmi segéddiszcziplinák terén kifejtettünk. A rendelkezésünkre álló anyagi eszközök korlátolt volta nem engedte meg, hogy müködésünket szélesebb alapokra fektessük, hogy oly vállalatokba bocsájtkozzunk, melyek nemzeti multunk jobb és teljesebb megvilágitásához felettébb szükségesek volnának, de a melyek megvalósitásához jó szándék mellett egyébre is van szükség.
Az évi nagygyülés a legjobb alkalom arra, hogy magunkba szállva, a mig egyrészt végigpillantunk társaságunk több mint negyedszázados munkásságának eredményein, addig másrészt megállapitsuk azt, hogy a megoldott feladatoknál sokkal nagyobb a még megoldásra váróknak száma s hogy társaságunknak arra kell törekednie, hogy heraldikánk, családtörténelmünk, pecséttanunk s egyéb rokon diszcziplinák terén az ő közremüködésével vagy legalább is az ő kezdeményezésére és az ő irányitásával lásson napvilágot az, a mire még okvetetlenül szükségünk van.
Az elnöki megnyitó szükreszabott kerete nem ölelheti fel a még megoldandó feladatok egész sorát, de legyen szabad néhányra reá mutatnom, a melyekkel való beható foglalkozás hoss?u időre immár el nem odázható.
Az elfogulatlanul itélő kétségtelenül elismeréssel adózik nekünk azért a buzgó fáradozásért, a melyet heraldikánk legbecsesebb középkori emlékei egyikének, a mohácsi vész előtti korból való czimeres leveleinknek felkutatása és közzététele körül kifejtettünk. Az az értékes anyag azonban, a melyet folyóiratunk lapjain és a Magyar Czimeres Emlékekben a tudomány közkincsévé tettünk, a teljességtől még igen távol áll; még a felénél is jóval több azon középkori czimeradományok száma, melyeknek szakszerü megismertetése reánk vár. Ha megvolnának erre anyagi eszközeink, a közzététel sem késnék soká.
A középkor tanulságos pecsétanyagának rendszeres felkutatása és különösen heraldikai szempontból való méltatása s egy Corpus Sigillorumban leendő összegyüjtése oly feladat, melynek megoldása sokára el nem halasztható. Régi sphragistikánk nagybecsü, 37emlékei nem is külső behatások vagy gondatlanság, hanem magának a viaszanyagnak természetes szétmállása következtében napról-napra pusztulnak, nem egy elsőrangu czimertani unikum vált ily módon semmivé, mielőtt azt a tudomány számára megmenteni sikerült volna. Hálával kell megemlékeznünk a M. Tud. Akadémiáról, mely királyi pecséteink teljes sorozatának összegyüjtését és kiadását elvben elhatározván, költséget és fáradságot nem kimélve igyekszik szándékát megvalósitani. Pedig a sokszor csak egyetlenegy példányban fennmaradt magánpecsétek heraldikai tekintetben tanulságosabbak a királyiaknál; ezeknek felkutatása és közzététele eddigelé csak esetlegesen és ötletszerüleg történt. Szisztematikus, nagy költséget és fáradságot igénylő munkára van szükség, hogy megmenthessük azt, a mi még megmenthető; s a fáradozás jutalma az lesz, hogy a szaktudomány meg fog győződni arról, hogy hazai sphragistikánk régi emlékei sem szépség, sem tanulság tekintetében nem állanak a külföld legszebb termékei mögött.
Hogy ujabb XVI–XVIII. századi heraldikánk ismerete mily távol áll a teljességtől, ezt itt, a Nemzeti Muzeumban napról napra tapasztaljuk. Habár a királyi könyvek s a magyar Siebmacher füzetei ezer meg ezer magyar család czimeréről adnak legtöbbször teljesen megbizható felvilágositást, minduntalan felfelmerül oly armális, melyről sem egyik, sem másik forrásmü semmit sem tud; ha még ehhez hozzáveszszük az országos levéltár és a vármegyei levéltárak rengeteg anyagát, melynek közzétételére ép most tesznek, reméljük, sikerrel biztató kisérleteket, felmerül mindnyájunkban a vágy, bár módunkban volna egy «Corpus armorum familiarum Hungarić» nagy vállalatához hozzá fognunk, hogy ezzel szaktudományunk terén el nem muló emléket állitsunk magunknak.
Ime, csak ugy hirtelenében három nagy feladat, melyeket a heraldika tudományos müvelése terén felmerülő szükségletek rónak reánk. Hosszu volna a sorozat, ha a hazai genealogia körében szükséges tennivalókra is részletesen kiterjeszkedném.
A régi magyar nemzetségek leszármazási bonyodalmainak felderitése még Wertner Mór és Karácsonyi János alapvető munkássága után sincs befejezve; hiányát érezzük különösen annak, hogy a XVI. század közepén tul megszünik biztos tudásunk a nemzetségek elágazásaira nézve. Habár örömmel kell konstatálnom, hogy egyes kiváló, nagy történelmi multtal biró családaink, mint az Apponyiak, Bánffyak, Forgáchok, Széchényiek, Festetichek stb. elismerésre méltó áldozatkészséggel gondoskodtak arról, hogy történetük a fényes multnak megfelelő müben nyerjen az igazsággal egyező méltatást, de a nemzet zömének, a köznemességnek leszármazási viszonyait legnagyobb részt még ma is a korában igazán nagy érdemü, de azóta a levéltárak hozzáférhetősége, ujabb kutatások és számos részlet felderitése által elavult Nagy Ivánból tudjuk meg. Egy hasonló czélu, uj kutatási eredmények alapján egybeállitott nemesi repertorium nem késhetik soká, mert az érdeklődő s a történelmi nyomozásokkal foglalkozó lépten-nyomon reászorul. Mily szükség volna arra, hogy Nemzetségi Zsebkönyvünk, családjaink legujabb nemzedékeinek nyilvántartója, minél sürűbb egymásutánban lásson napvilágot, bővebben fejtegetni fölösleges.
Ha még ehhez hozzáveszszük a hazai diplomatika s müködésünk körébe tartozó egyéb történelmi segédtudományok terén megoldandó problémák sorozatát gazdag munkaprogramm áll előttünk, melynek megvalósitásához szellemi tőkén kivül tetemes anyagi eszközökre van szükségünk.
Az előbbit szaktársainktól várjuk, az utróbbihoz társaságunk minden tagja, a nemzeti mult felderitésének minden lelkes hive hozzájárulhat, ha társaságunkat tudományos czéljai elérésében tagok szerzésével, anyagi eszközeink gyarapitásával támogatja.
Azzal a reménynyel, hogy e gyarapodás be is fog következni s társaságunk minden egyes tagjához intézett azon kérelemmel, hogy ehhez a maguk társadalmi és hatáskörében mennél hathatósabban hozzájárulni sziveskedjenek, a nagygyülést megnyitom.
A zajos éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Szabó László jegyző felolvasta Csoma József másodelnöknek a gróf Forgách-család czimeréről szóló tanulmányát, melyet a nagygyülés nagy tetszéssel fogadott.
A napirend harmadik pontja a másodelnök-választás lévén, Fejérpataky László másodelnök jelenti a nagygyülésnek, hogy öt évi megbizatása lejárt, a miért is a másodelnöki székből távozik és a nagygyülés vezetésére a választás tartamára id. Bánó Józsefet mint korelnököt kéri fel.
Id. Bánó József az elnöki széket elfoglalva, felhivja a jelenlevőket, hogy a megüresedett másodelnöki tisztségre szavazataikat adják le és megbizza Szabó László társ. jegyzőt a szavazatok beszedésével.
A szavazatok beadatván és összeolvastatván, korelnök kihirdeti az eredményt. Beadatott összesen 23 szavazat, ebből Fejérpataky Lászlóra esett 22, Csánki Dezsőre 1 szavazat, és igy korelnök Fejérpataky Lászlót következő öt év tartamára ujból megválasztott másodelnöknek jelenti ki, mire Fejérpataky elfoglalva az elnöki széket, nehány szóban köszönetet mond megválasztatásáért.
Ezután Áldásy Antal titkár felolvassa az elmult évről szóló titkári jelentést, melyet a nagygyülés tudomásul vesz.
38Tóth Árpád pénztárnok előterjeszti a pénztárnoki kimutatást. E szerint a társaság bevétele az ülés napjáig volt 7640 kor. 06 fillér, kiadása 6677 kor. 42 fillér, egyenleg 962 kor. 64 fillér. A Nemzetségi Zsebkönyv II. rész I. kötetének bevétele volt 360 kotona, kiadása 360 kor. Vagyonállás összes vagyonban 35,687 kor. 67 fillér, teher 2700 kor., tiszta vagyon 32,987 kor. 64 fillér.
Minthogy az ig. választmány a számadások megvizsgálásáról időközben már intézkedett, a nagygyülés a pénztárnoki jelentést tudomásul veszi.
A napirend ezzel ki lévén meritve, minthogy inditványok nem tétettek, elnök a jegyzőkönyv hitelesitésére id. Daniel Gábor ig. vál. és Relkovič Néda évd. tagokat kéri fel és ezzel a nagygyülést bezárja.
Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság müködéséről az 1908. évben.
A M. Heraldikai és Genealogiai Társaság 1908. évi költségvetési előirányzatának és a tényleges pénztári eredménynek egybevetése.
