A topporci és görgői Görgey nemzetség történetéből. – Irta Görgey Albert 1908.
A topporci és görgői Görgey nemzetség történetéből. – Irta Görgey Albert 1908.
(Nyomatott a «Szepesi Lapok nyomdavállalat müintézetében Iglón. – Negyedrét 144 lap. Kapható a szerzőnél Toporczon.
Tudományos szempontból az volna kivánatos, vajha lehetőleg minden régibb családunk alaposan kidolgozott monografiával dicsekedhetne és ezért minden erre vonatkozó törekvést csak örömmel üdvözölhetünk. Természetes, hogy az ilyen családi monografiák összeállitására első sorban az illető családok tagjai hivatvák és úgy látszik, a Görgey-család tagjaiban is élénken él ez a tudat. Hiszen csak nem régiben jelent meg Görgey Istvántól «A Görgey-nemzetség története» (Századok 1904. évf. 25–46., 136–161. lap) czimü magvas értekezés. Legujabban pedig Görgey Albert külön könyv alakjában adta ki a fentebbi czimen családja multjának ismertetését, a mely annak első ősétől, az 1050–1130. között élt és Szászországból beköltözött Arnoldtól a legujabb időkig terjed. Maga a család leszármazásának ismertetése 60 lapot foglal el, mig a 61–144. lapokat okiratok és egyéb mellékletek töltik ki. Mind a két rész összeállitása nagy szorgalomra, ügybuzgalomra és tárgyszeretetre vall. Éppen ezért a legnagyobb mértékben sajnálhatjuk, hogy az előadás formáját olyan botlások zavarják, a miket kellő körültekintéssel igen könnyen ki lehetett volna kerülni. Igy csak nagyjában emlitjük a következőket: Szerző a csaléd történetét nem izről-izre tárgyalja, hanem nemzedékek szerint, a mi azután természetesen kuszálttá teszi az egész előadást; a felsorolt adatok forrását többnyire nem emliti fel, holott a hitelességnek ez a legfőbb támasza; nem ad egy összefüggő és áttekinthető nemzedékrendet (leszármazási táblát) és igy a legnagyobb figyelem mellett sem képes az olvasó magának áttekintést szerezni és végre legnagyobb botlásának tekinthető, hogy a függelékben közölt okleveleket nem eredetében, hanem magyar forditásban közli és egynél sem jelöli, hogy hol van az oklevél eredetije. XIII. századbeli oklevelet ilyen dolgozatban feltétlenül eredeti latin szövegben kellett volna bemutatni, legfeljebb mellékesen lehetett volna a magyar fordítást csatolni!
Nagy Iván annak idején igen rövid szöveggel csupán a család leszármazását közölte 11 táblán és megjegyezte, hogy sajnos azt mostanig lehozva nem kaphattam» (Magyarország családai IV. 437–445.). Kár, hogy az általa közölt táblákon is igen kevés az évszám. Szerzőnk egyik feladata lett volna, hogy ezt mulasztást pótolja. De ő leszármazási táblát egyáltalán nem is csatolt könyvéhez és igy a nagy kiterjedésü Görgey-család leszármazásáról és vérségi összeköttetéséről ez a munka nem nyujt olyan közvetlen képet, a milyent egy ilyen könyv keretében méltán megkivánhatunk. Végre nem lehet emlités nélkül hagyni azt a körülményt, hogy néhol a szerzőt elragadja heve és komoly munkához nem méltó hangot is használ. Ez csakis annyiban menthető, mert szerző eredetileg nem szánta müvét a nyilvánosságnak és csak mások biztatására határozta erre el magát.
Szépen és érzékkel vannak megválogatva a könyv illusztrácziói, a melyek a család reliquiáit és épitészeti emlékeit mutatják be. Jól esne, ha ezeken kivül egy sikerültebb czimerképet és ismertetést, esetleg czimerlevelet és egy-két régebbi arczképet is láthatnánk a könyvben!
Mindent egybevetve, a kérdéses műben felhalmozott adatok kellő csoportositással és átigazitással igen sikerült monografiává volnának átgyurhatók és remélhetőleg szerző fog magában kedvet és erőt érezni arra, hogy családját egy ujabb kiadásban olyan monografiával ajándékozza meg, a milyen azt méltán meg is illeti.
Sárközy Imre.
