I.
I.
Bartal Béla urnak a Turul 1904. évfolyamában megjelent, a Karcsayakról szóló czikkéhez néhány megjegyzést óhajtok füzni, melyek czélja a bonyolult Karcsay leszármazást és a különböző Karcsa faluk eredetét némileg tisztázni.
Pesty Frigyes: A magyar várispánságok történetében a következőket mondja a várjobbágyokról és azok birtokairól: «a várjobbágyok nemzetségről nemzetségre folyvást bizonyos vár szolgálatában álltak és e szerint költözködési szabadsággal nem birtak» (71.l.) «a várbirtokból annyi hübéres földet kaphattak, hogy hübéres zsoldra nem volt szükségük és ezen birtokok csak fiutódra szállhattak» (22. l.), kik azonban a birtokokat a fenntartás lehetősége mérvéhez képest (374. l.) oszthatták csak fel.» (72. l.)
Ezen a birtokokra és birtokosokra vonatkozó alaptételekből kiindulva, összevetve ezeket több okmányilag igazolt esettel, mondhatjuk, hogy a várjobbágy, saját várispánságának területén belül a költözködési szabadság bizonyos nemét élvezte. Ámbár igaz, hogy a várispánság birtokai csak királyi engedélylyel voltak eladhatók, vagyis a személyhez kötött birtok vagy viszont, egy egészet képezett is; bárha ezen egység csak a legfelsőbb hatalom beleegyezése által volt megbontható; mégis a várjobbágy egyénisége saját ispánságának területén nem volt, de nem is lehetett annyira kötött, hogy birtokait ne változtathassa, annál kevésbbé, mivel a várispánságok fennállhatásának alapját az egyéni fenntartás és az egyénnél járó kötelezettségek teljesithetése képezte. Azt állitom tehát, hogy a várispánság területén belül a várjobbágyok egymás közötti birtok cseréjéhez külön királyi beleegyezés nem volt szükséges, mit az alábbi adatok igazolnak:
1277. A csázmai káptalan bizonyitja, hogy Vynch, Zagachk fia, Tymennicha nevü földjét (Garig m.) Siepk fiainak eladta.*
Wenzel: Árp. uj okm. XII. 175. okl.
1277. Dragun, Kylch és Vulkudrig fiai, garicsi várjobbágyok Mortun fiainak Garicsban lévő örökös földjüket eladták.*
Pesty: Magyar várispánságok tört. 230. l.
1278. A csázmai káptalan bizonyitja, hogy Zonan fiai Garigi örökölt birtokukat Stepk fiának, kik valamennyien garigi várjobbágyok, eladják.*
U. o.
1294. A pozsonyi káptalan előtt «Thama filio Ehun et Thama filio Cizk jobagionibus Castri» et «Paulius filius Pink et Stephanus filius Bülchu Jacobus filius Georgij et Felten filius Demes de generacione Thome» szegénységük miatt kényszerittetve, zálogba adják László comesnek (nincs megnevezve, hogy a várispánság kötelékébe tartozott volna) Heet nevü örökségi birtokukat.*
Wenzel: i. m. XI1. 520. okl.
1300. A nyitrai káptalan bizonyitja, hogy comes Mert et Nicolaus ac Johannes filij sui, item comes Konch frater eiusdem Mert et Paulus filius suus» eladják a Pozsonymegyében fekvő Magyar-Zerenchet «Budá»-nak, kik valamennyien «nobiles jobagiones castri Posoniensis» voltak.*
U. o. XII. 453. okl.
Ezen adatok világos bizonyitékai annak, hogy az egyéni szabadság és birtok forgalom csak bizonyos határokon belül volt korlátolva.
A másik érdekes körülmény a várispánságok történetében, a birtok adományozás. A nemességi donátiok a XIII. és XIV. században nagyrészt egész községekre, birtoktestekre és csak kivételes esetekben szóllottak részbirtokokra; mig ellenben a várjobbágyok nagyrészt egy község vagy birtok határában csak több ekényi földet kapnak adományul, mit abból magyarázok, hogy a várjobbágyi földek kötött számuak lévén, az adomány csak annyira szólhatott, mint a mennyi a jobbágy egyéni fenntartásához szükséges volt. Igy látjuk,
1215. hogy négy pozsonyi várszolgát II. András király az esztergomi érsek egyházi jobbágyai sorába átbocsájt, megengedvén, hogy a várszolgák 176Karcsa faluban lévő földjeik a nyert szabadságban részesittessenek.*
Pesty: i. m. 365. l.
1248. Ethuruh és fiai pozsonyi várjobbágyok Karcsa nevü földből két ekényi területet kapnak.
1269. IV. Béla a pozsonyi várhoz tartozó Baas földet Bodó comesnek adja, oly kikötéssel, hogy 6 jobbágytelepnek (mansio) annyi földet adjon át, a mennyi azok fenntartására szükséges.
A fent felsorolt és számtalan más okmányból világosan kitünik, hogy a várjobbágyok, a várispánság területén belül más és más birtokra helyeztetnek át, mely esetek világos bizonyitékai annak, hogy a községek elnevezése után az egy törzsből való leszármazást nem igazolhatjuk.
