A HIMELREICH S EZZEL ROKON CSALÁDOK CZIMERES LEVELE.
180A HIMELREICH S EZZEL ROKON CSALÁDOK CZIMERES LEVELE.
Scharffenbergi Himelreich György ősei, olvassuk a pannonhalmi Szent-Benedek-rend története IV. 75. L., körmöczbányai polgárok voltak, kiknek egyike, Jakab, örökbefogadás utján szerzett magának házat e városban. Mikor nyert e család nemességet, nem tudjuk; de Jakab egyik utóda, Himelreich Tibor, Miksa és Rudolf császárok kedvelt titkára, már örökli czimerlevelét, a melyet 1588-ban Rudolf király helyesbitve átirat.
A Himelreichek nemesitésével érdemes kissé behatóbban foglalkozni, mert a számukra adományozott nemeslevél más családokra is kiterjesztetett s rövid egymásutánban ujabb és ujabb bővitéssel, változtatással adták ki, korábbi nemeslevelek helyébe lépett, mint czimeradományozás pedig más család czimeréből vett képekkel bővült.
A XVI–XVII. században nagyon ismertté lett Himelreich névnek lehetett ugyan nemes viselője is, legalább 1542 augusztus havában egy Himelreich Boldizsár nevü ur nemes embernek látszik,* azonban nem ettől erednek az itt szóba kerülő Himelreichek, sőt minden látszat arra vall, hogy vérségi összeköttetésben sincsenek. A család őse, nemességének megszerzője a tanult és gondos «eruditus et providus» Himelreich Jakab, ki az okos és körültekintő, «prudens et circumspectus» Tiborcz özvegyének, Annának neveltleányát, Thonheuser Margitot vette feleségül. Jakab annyira megkedveltette magát Anna asszonnyal, hogy ez fiának fogadta s neki meg feleségének adta körmöczbányai házait. Ezt az örökbefogadást 1542 márczius 6-án Beszterczebányán I. Ferdinánd király is megerősitette; három évvel később, 1545 január 26-án pedig Körmöczbánya városa fejezi ki az örökbefogadáshoz való hozzájárulását.*
Történelmi Tár, 1901. 440., 442. ll.
Pannonhalmi hiteleshelyi levéltár 192. sz.
Ez a két megerősités főleg azért érdekel bennünket, mert ezekben Himelreich Jakab még mindig nem nemes, hanem csak a városi polgárok szokásos czimével van emlitve. Hogy mikor emelkedett ki a polgárok sorából, pontosan nem tudjuk, de még I. Ferdinánd uralkodása alatt történt, hogy nemességet kapott.*
Erről Miksának 1576-iki okleveléből értesülünk, mely Tiborczról ezt mondja: «Cum ... tu ... ex parentibus per serenissimum quondam principem imperatorem Ferdinandum ... munifica nobilitate dotatis ortum ducas.» V. ö. az 1588-iki czimerbővitést, melyet alább közlünk.
Himelreich Jakab, úgy látszik, a saját szorgalmával öregbiteni tudta a vagyont, a melyet felesége nevelőanyjától kapott; módja volt hozzá, hogy fiát, Tiborczot, ki azután ismertté, emlegetetté tette a Himelreich nevet, gondos nevelésben részesithesse. Himelrevch Tiborcz otthon, szülővárosában kezdte meg tanulmányait, majd a bécsi gymnasiumban öregbitette ismereteit, melyeket külföldi utazásokban szerzett tapasztalatokkal, idegen nyelvek tanulásával egészitett ki.* Kellő tudományt szerzett, megvolt benne a «sufficiens honestarum literarum scientia», melyek alapján fiatalon, még I. Ferdinánd királysága idején kanczelláriai hivatalnok lett. Hivatalában hűséges munkásságával, szorgalmával előljárói megelégedésére müködött.*
Rudolfnak 1588-iki oklevelében van róla emlités «... iacto in patrio solo non contemnendo literarum fundamento, ad politioris literaturć gymnasium urbis nostrć Viennensis adhuc puer existens se contulisse, ibigue in studiis et moribus gropter aulć prćsentiam insigni operć pretio facto, tractum desiderio videndorum, addiscendarumque morum et linguarum diversarum nationum certas regiones et provincias peragrasse...»
Hogy szolgálatát már I. Ferdinánd alatt megkezdette, arról úgy Miksának, mint Rudolfnak oklevelei megemlékeznek. Müködésének kiválóságáról (ut pauci tuć condicionis in eo genere servitii tibi iure comparari queant) Miksa levele szól.
Miksának uralkodása alatt a nagyobb kanczellária jegyzője lett s mint ilyen a király figyelmét különösebben magára vonta. Miksa személyesen is jól ismerte Himelreich Tiborczot, a ki elkisérte őt a speyeri (1570 julius 13-án megnyitott) birodalmi gyülésre és több más utján is mellette volt. Kanczelláriai jegyzősége idejében az a szerencsétlenség érte, hogy 1573 táján a szakolczai tüzvész alkalmával* nemesilevele 181elpusztult. A veszteség pótlásáért a királyhoz fordult és Miksa 1576 február 22-én Bécsben kelt adománylevelével nemcsak a nemesség adományozását ujitotta meg, hanem Himelreichnek a nagyobb kanczelláriában végzett kilencz éves munkásságát azzal is jutalmazta, hogy a régi czimert megjavittatta.
«Superioribus annis in conflagratione civitatis nostrć Zakolcensis», mondja Miksa 1576-iki oklevelében.
Az adományozott uj czimer a következő: hasitott, hátul vágott pajzsban, jobbról aranymezőben hármas sziklán ugrásnak készülő zerge, balról a felső kék mezőben koronából növekvő oroszlán (úgy látszik, ez a régi czimerrel szemben az ujitás)*, az alsó vörös mezőben két jobb haránt fehér pólya; a pajzs fölött rostélyos torna sisak, ezen koronán álló oroszlán; a sisaktakaró fekete és arany, illetve fehér, piros, kék. A czimer le volt rajzolva a királyi adománylevél elejére, de Miksának ez az adománya csak fiának 1580-iki átiratában maradt ránk, tehát be kell érnünk az ebben levő leirással, melynek szövege igy hangzik: « ..Tibi ... reformanda et denuo conferenda duximus scutum ... militare linea perpendiculari per medium partitum, in cuius dextro aurei coloris latere caprea supra triiugem scopulum erecta, salientique similis stare, in sinistro vero subtus lineam diametraliter ductam in area rubei campi duć lineć albć ad instar laminarum dextrum versus leviter assurgere, porro desuper ex corona supra lineam posita leo dimidiatus in superficie cćsei coloris capreć ipsi oppositus cernitur. Et haec quidem sunt vetera tuae nobilitatis stemmata, quć, si altius inspiciuntur, prćbebunt, hercle, nucleum tuis quoque virtutibus appositissimum. Nam caprea montium prćrupta inhabitans laboriosum et ab ignavia longe alienum vitć tuć cursum; leo infractum in sinistra quaque fortuna pectus et animum tuum referunt, ex quibus, si in finem usque, prouti de te persuasum habemus, perduraveris, sub simulachro coronć a nohis quidem ulteriorem laudem, a Deo vero optimo maximo coronam illam immarcescibilem, nulloque ćvo intermorituram promereberis. Scuto incombit galea toreamentalis hinc nigri et aurei, illinc albi, rubei et cćsii colorum lacinias mixtim ad utramque scuti ambagem a cono et superficie demittens et desuper altero diademate regio exornata, super quam leo integer ad, dextrum conversus erectus stare cernitur; prouti hćc omnia artificiosa pictoris manu in capite huius privilegii nostri effigiata sunt et expressa.»
V. ö. alább az 1588-iki czimerbővitést.
A királyi kegyelem a nemességet, illetőleg a Himelreich Tiborcznak adományozott czimer használatának jogát* kiterjesztette az ennek a nagynénjétől született Baksay Mózesre és Andrásra* s a vele ugyancsak anyai ágon rokon (affinis) Janchik Jánosra is.
A Baksayaknak, úgy látszik, már korábban is volt nemességök. V. ö. Nagy Iván: Magyarország családai, I. k. 107–108. l.
Himelreich anyjának, Tonheuser Margitnak Anna nevü testvérje Baksay Barnabáshoz ment férjhez s ebből a házasságból két leány született, nevezet szerint Mária és Anna. Baksay Mózesnek pedig Noé, Ábrahám és Mózes nevü fia születtek. Később úgy Baksay Barnabásnak, mint Baksay Mózesnek gyermekei előkerülnek egy ujabb czimeradományozással kapcsolatban.
Miksa halálakor Himelreich megmaradt a kanczelláriai jegyzőségben s igy kezdte Rudolf királyt szolgálni; utóbb a felsőmagyarországi részek katonai titkára tisztét töltötte be, majd két év mulva a nagyobb kanczellária levéltárosa és titkára (conservater et secretarius) lett. Ebben az állásában 1580-ban a királyhoz fordult s tőle nemességének ujabb megerősitését, czimerének bővitését és (bizonyára tervbe vett házasságát is szem előtt tartva) több rokonára való kiterjesztését kérte. Rudolf 1580 márczius 20-án Prágában kelt elhatározásával Himelreich valamennyi kérését teljesitette.
A királyi okirat először egész terjedelmében átirja Miksának oklevelét, ezt meg is erősiti és csak azután tér át az 1576-ban adományozott czimer bővitésére s használása jogának Himelreich Tiborcznak korábban még nem emlitett rokonai számára való engedélyezésére. Ennek az uj királyi adománynak következtében Himelreich maga s alább fölsorolt rokonai a következő czimert használhatták: négyelt csücskös talpu egyenes pajzsban 1. fekete mezőben ágaskodó, első lábát prédára emelő (kettős farku)* koronás, nyelvét kinyujtó oroszlán, 2. kék mezőben hármas szikla, melyet a mező bal sarkában ragyogó csillag sugarai ragyognak (arányoznak)* 182be, 3. vörös mezőben két jobb haránt fehér pólya, 4. arany mezőben ágaskodó zergebak, mely a 2-ben levő szikla felé készül ugrani; a pajzson rostélyos, monilés lánczczal körülvett tornasisak, rajta korona s ezen alól vörös, fehérrel osztott, fölötte fekete sasszárny előtt az 1-ben levő oroszlán; a sisaktakaró fekete-arany, illetve vörös-fehér-kék. Egyébként az adománylevélnek a czimert leiró része a következő: «... Prćdicta ipsius antiqua arma sen nobilitatis insignia ex uberiore nostra gratia et clementia benigne illustranda et augenda ac ... denuo danda duximus et conferenda, scutum videlicet militare erectum et quadripartitum, in cuius superiori dextra scuti parte nigro colore tincta integer aurei coloris leo ore patulo, lingua exerta, cauda elevata, posterioribus pedibus dispositis, anterioribus vero ad rapiendum protensis, regia corona insignis in dextram scuti partem progredi, in inferiori vero ćreo seu cćlestini coloris campo trifida rupes ex fundo in altum exurgere, quam ex sinistro scuti angulo stella lucida irradiare cernuntur, in sinistra porro superiore scuti area rubra duć albć laminć instar fluminum in dextrum scuti latus oblique assurgere, in inferiori vero aureo scuti campo capra sylvestris naturali suo colore depicta, pesterioribus pedibus innixa, cornibus flexis, anterioribus pedibus elevatis ad oppositam sibi rupem prosilire conspiciuntur; scuto superpositam galeam militarem clatratam sive apertam, nobilitatis virtute illustratć syncerum decus, aurea torque cum monili dependente, regioque diademate insignem, ex quo duć alć aquilinć compositć, inferior quidem rubra duabus candidis laminis distincta, superior vero nigra leonem integrum aurei similiter coloris, priorisque per omnia conformem ac regia corona conspicium continens exurgunt, a summitate vero sive cono cassidis laciniis sive lemniscis hinc nigri et aurei, illinc rubri, albei et cćlestini colorum in scuti utrumque latus sese diffundentibus, illudque apprime exornantibus, prout hćc omnia et singula in capite seu principio prćsentis nostri privilegii pictoris manu et industria artificiose ac ornate suis propriis coloribus depicta esse cernuntur.»
A zárójelben levő szavak a czimerleirásban ugyan nincsenek meg, de a czimer kettősfarkunak tünteti föl az oroszlánt.
Igy fogta föl a rajzoló az «irradiare cernuntur» kifejezést s a sziklát úgy festette, hogy a sugarak megaranyozzák.
A nemesség és a vele együtt adományozott uj czimer kiterjesztetett Himelreich Tiborcz rokonságára is. Az első helyen Pachmair Anna van emlitve. Ekkor még leány (puella), kevéssel utóbb azonban már Himelreich Tiborcz felesége lett. 1588-ban úgy beszélnek róla, hogy volt családi czimere és pedig nem ez, az 1580-iki Himelreich-féle, tehát különben is nemes család sarja. Második helyen, mondhatnók egyenlő helyen, a Baksay és a Tonheuser rokonság van emlitve s ez az elhelyezés meg is felel a rokonság természetének. A Baksayak Himelreich anyjának Anna nevü testvérétől, a Tonheuserek pedig ugyancsak annak Katalin nevü testvérétől, házasságában Tonheuser Antalnak feleségétől származtak. A Baksayak közül Noé, Ábrahám, Mózes, Mária és Anna nyertek jogot az uj czimer használatához; a Tonheuserek közül pedig Antalnak gyermekei, András, Anna és Margit vannak fölemlitve. Kiterjesztetett a czimer használásának joga Himelreich anyai ágon való más rokonaira, nevezet szerint Staub Lukácsra, Lenk Mihály, Károly és Jánosra is.
A királyi okirat fölötte diszesen állittatott ki. Nagy, folio alaku pergamenlevelekre van irva, rajzolva. Az első levél belső oldalán van diszes keretben maga a czimer; a keret változatos, gyümölcsfüzérekből, lombdiszből, különböző fegyverekből van alakitva, mellette angyalok vannak, fölötte pedig külön keretben, két lebegő angyaltól tartva a kétfejü sas. A czimer két oldalán 1580–DI jelzéssel a rajzoló is megörökitette a nevét. A második levél első lapján nagyon izléses tollrajzzal alkotott pántok közt aranynyal, kékkel rajzolva Rudolf neve következik, czimei közül az imperator, augustus, Germanić szavak első betüje piros, a további lapok irása fekete, rendes irás, de az adományos neve, a főpapok, főurak fölsorolását bevezető czimek, miként különben az első lapon Rudolf folytatólagos czimei is, aranynyal vannak rajzolva s ugyanilyen a legutolsó sorhoz alkalmazott záró diszités. A lapok arany, ezüst; mandolazöld, barna fonattal vannak összefüzve s a fonadék végén Rudolfnak teljesen ép pecsétje függ.*
Eredetije a pannonhalmi hiteleshelyi levéltárban 202. szám alatt van meg – Megvan a Liber Regius IV. k., 68. s köv. l. is.
183Az 1580-iki czimert használják további időkben is a Baksayak. Legalább Baksay István győri kanonok, lebényi és bakonybéli apát pecsétje az emlitett czimert mutatja.* Himelreich azonban, a ki időközben megnősült, elvette Pachmair Annát, kitől 1588 augusztus végére már két fia, György és Márton s egy leánya, Anna született, királyi adományozásból birtokaiban is gyarapodott,* nem maradt meg az 1580-iki czimer mellett, hanem, talán azért is, hogy a felesége czimerével hasonlatosságba jusson, ujabb czimerváltoztatást kért, a mit azután Rudolf 1588. augusztus 28-án neki és családjának, valamint sógorának, Pachmair Farkasnak meg is adott.
Kiadtam A pannonh. Sz.-Benedek-R. tört. IX. k. 15. l.
L. Századok, 1873. 253. l.
Ez az uj czimer nagyon eltér az előzőtől: négyelt, csücskös talpu egyenes pajzsban* fekete mezőben karmait prédára tartó, koronás aranyos oroszlán kilógó nyelvvel, kettős farkkal, 2–3. vörös mezőben kettős jobb haránt hullámos (fehér?) pólya, köztük a vörös alapon arany liliom, 4. az égen ragyogó csillagtól megvilágitott arany mezőben hármas szikla s ezek alacsonyabb elsején és harmadikán teljes erővel ugrásban levő zergebak; a pajzson monilis lánczczal ékitett tornasisak, rajta korona s ezen alól vörös, fehér, kékkel osztott, fölötte fekete sasszárny előtt jobb lábával arany liliomot tartva az 1-ben levő oroszlán; a sisaktakaró fekete-arany, illetve vörös-fehér-kék. A királyi oklevél megfelelő szövege igy szól: «Scutum videlicet militare erectum, linea in formam crucis ducta quadripartitum, in cuius dextra superiore scuti nigra area integer aurei coloris leo regio diademate ornatus ore patulo, lingua rubicunda exerta, caudaque bifurcata elevata, posterioribus utriusque pedibus dispositis in dextrum scuti latus progredi, anteriores vero pedes ad rapiendum extendere cernitur. Qui quidem leo, tametsi per ... imperatores Ferdinandum et Maximilianum paternis et avitis eius insigniis additus est, non inepte tamen coniugis quoque suae paterna insignia, repraesentat eo solo dempto, quod ex fluvio illo exurgere visus fuerit, qui nunc a latere ha betur. In scuti vero inferiori sinistro aurei coloris campo, quem superne coelum cum radiante in scuti ungulo lucido sidere seu stella illustrat, ab imo seu fundo scuti tres naturales prćruptć petrć exurgere, quas integer niger capricornus silvestris cornibus reflexis, ore hianti, cauda erecta, veloci cursu in dextrum scuti latus transsilire ac pedibus posterioribus et anterioribus duas depressiores petras tota corporis mole protensa premere visitur, at que hćc vetusta familić eius stemmata existunt. In scuti porro superiori sinistra et inferiore dextra partibus rubro, colore tinctis in singula earum duo fluvii oblique decurrunt, campos ipsos ad instar laminarum ornate secant, quibus nos aureum lilium, quod in intermedia rubra lamina conspicitur, ornamenti gratia benigne adiecimus. Scuto incumbit galea clatrata sive aperta, solidae nobilitatus decus, cui monile cum torque aurea est appensum, quam superpositum regium diadema exornat, ex quo alter integer aurei coloris, erectus leo, corona regia similiter conspicuus dupplici ala aquilina complicate assurgente, inferioreque rubro albo et cćseo, superioraque nigro coloribus distincta illum adumbrante, priorique per omnia conformis exurgit et in dextrum scuti latus conversus posteriori sinistro pede in corona, dextro vero anteriorem diadematis partem premendo stare atque anteriore dextro, triumphanti similis, florem aurei lilii tenere conspicitur. A summitate vero, sive cono galeć lacinii seu lemnisci hinc nigri et aurei, illinc rubri, albi et cćlestini colorum in scuti extremitates sese diffundunt, illudque placide ambientes mirifice exornant.»*
Eredetije a pannonhalmi hiteleshelyi levéltárban 202. szám alatt van meg – Megvan a Liber Regius IV. k., 68. s köv. l. is.
Országos levéltár: Liber Regius, IV. k., 78. s köv. l. Utal rá Illésy-Pettkó: A királyi könyvek, 88. l.
Himelreich Tiborcz ennek a bővitett czimernek megnyerése után nem valami sok időre királyi tanácsos lett,* majd 1594 julius 20-án német birodalmi lovag,* de azért a következő években is mint királyi titkár müködik a kanczelláriának az uralkodó mellett, Prágában levő osztályában. Itt lassanként egész oraculum lett. Már az 1603-iki országgyülési végzeményeken 184is meglátszik Himelreich keze, ki a királyi szentesités előtt sok változtatást tett az egyes pontokon. Az 1604-iki 22. articulus létrejöttének történetében sokkal ismertebb Himelreich szerepe, hogysem külön kellene megemliteni. Általában ezek s a következő évek az az idő, melyben Himelreich sokszor igen mérvadó befolyást gyakorolt a magyar ügyekre.* Politikai szereplése mellett azt a kevésbbé ismert elfoglaltságát emlitjük, hogy jogi tanulmányokkal is foglalkozott. A XVII. század közepe táján a pannonhalmi főapátság könyvtára két kéziratos müvét őrizte: Commentaria in 3 titulum lib. 1. Decretalium és Libri 3 Decretalium de iure patronátus.* 1610-ben még ő iparkodott mint kanczelláriai titkár a püspöki kinevezéseknél az udvar s a római szentszék közt felmerült nehézségekben a pápa kivánságának megfelelő formulát alkalmazni,* de nem sokkal később, alighanem 1611-ben, meghalt.*
Károlyi Oklt., III. k., 471. l. Tört. Tár, 1883. és 312. l.
L. az alább emlitendő 1754-iki okiratot.
V. ö. Károlyi Árpád ép oly beható, mint érdekes fejtegetéseit, Magy. Országgy. Eml. X–XI. k.
L. A Récseitől kiadott Catalogus librorum omnium conventus Sancti Martini de Sacro Monte Pannonić anno 1658. 44. l.
Fraknói: Oklevéltár a magy. kir. kegyuri jog tört. 149. l.
U. o. 151. l.: «Perioche essendo morto poco dopo quella expeditione il segretario Tiburtio ... «Kétségtelen, hogy ebben az 1613-iki bécsi nuntiusi jelentésben az 1610 junius folyamán történt változtatásra történik reflexio, arra t. i., hogy a püspökök kinevezésénél Himelreich elhagyta az «eligimus, conferimus et donamus» kifejezést.
Családja későbben az 1588-iki czimert használta. Igy tett idősebb fia György, a ki 1596-ban a pozsonyi Szent László-kápolna javadalmasa,* majd zágrábi kanonok lett, 1601 szept. 20-án Nádasdy Ferencztől tanulmányi czélokra megkapta a pápóczi prépostságot*, a következő évben pedig a pannonhalmi főapátság birtokosa lett,* mely állásában azután 1611-ben rokonát, Baksay Istvánt a bakonybéli apátsággal gazdagitotta,* Pecsétjén a harmadik változtatással megállapitott Himelreich-czimer látható azzal az eltéréssel, hogy az oromdisz helyébe az egyházi méltóságának megfelelő főpapi süveget tétette.* Himelreich György mint főapát,atyjának kéziratos műveit, családi okleveleit is Pannonhalmára vitte s holta után még több mint egy századon át ott voltak. Csak 1753 augusztus 30-án történt, hogy Mária Terézia királyné levélkereső parancsot küldött a pannonhalmi konventhez azon czélból, hogy Himelreich Fülöp Jakab a neki szükséges családi iratokat a konvent levéltárából megkaphassa.* A konvent szeptember 12-én megkapta a rendeletet; maga Himelreich Fülöp Jakab azonban csak a következő év nyarán jelent meg Pannonhalmán, a hol azután, miként ugyanott német nyelven megirt sajátkezü elismervénye mutatja, 1754 julius 12-én átvette a konventtől Miksa 1576 február 22-én kelt levelét eredetiben, Rudolf 1580 márczius 20-iki czimerbővitő iratát – bizonyára azért, mert ez az okirat most már első sorban a Baksayakat érdekelte – másolatban, az ugyancsak Rudolftól kiadott 1588 augusztus 28-iki czimereslevelet eredetiben, miként igy annak 1594 julius 20-iki iratát is, melylyel Himelreich Tiborczot birodalmi lovaggá tette.*
Rupp: Magyarország helyr. tört., I. k. 80. l.
Pannonhalmi hiteleshelyi levéltár, 210. sz.
Életrajzát tüzetesen adja Molnár Szulpicz: A pannonhalmi Sz.-Benedek-R. tört., IV. k., 75–85. l.
V. ö. A pannonh. Sz.-Benedek-R. tört., IX. k. 14. l.
Képét l. ugyanott, IV. k., 82. l.
Pannonhalmi hiteleshelyi levéltár: Mandata requisitoria cet., 242. sz.
U. o. 512. sz.
Himelreich Fülöp Jakabnak nyugtatója anynyiban érdekes, hogy a rajta levő pecsét teljesen azonos czimerképet mutat, mint a melyről Rudolf 1588-iki adományozása szól.
SÖRÖS PONGRÁCZ.
