III. Enyingi Török család.
III. Enyingi Török család.
«A Török család eredete nem Enyingen, hanem Keményfalván keresendő. Keményfalva egykor tolnamegyei község volt .... E helyen kell a Török család származását is keresnünk.» Ebből és abból, hogy Török Ambrus atyját Györgynek hivták, kiindulva, Németh Béla ur a következőleg folytatja: a Kemen nemzetség egyik ága Keménfalvay nevet használta s ennek egyik ágán 1426-ban Mihály fiait, Bálintot és Györgyöt látjuk szerepelni, minthogy ezen utóbbi ág teljesen megfelel a kivánalomnak, mert nemcsak a családban szerepelni látjuk a Bálint nevet, de mert ez tényleg oly Keményfalvay család, melynek György nevü tagja a fenti Györgynek teljesen megfelel.* Az adatok ily tetszetős csoportositásával az Enyingi Török család eredete tisztázva volna; minthogy azonban az Enyingi, illetve ekkor még Keményfalvi Török család később sem Jánosiban, sem Gadányban, sem Keményfalván birtokos nem volt, holott a Gadányiak és még Gadányi Bálint is 1450-ben birtokos volt* sőt, mint az okmányokból látjuk, ekkor már nem is Keményfalvy, hanem Gadányi néven szerepelnek,* határozottan mondhatjuk, hogy az Enyingi Török családnak a tolnamegyei Kemen nemzetséghöz semmi köze. Németh Béla úr azon állitását, hogy a Török család eredete Keményfalván keresendő, én is elfogadom, csak hogy ezen Keményfalva nem Tolna, hanem Zalamegyében feküdt és tényleg, ott már 1338-ban találunk Keményfalvyakat, ú. m. Rohmann fiait, Kemen, János és Tamást, továbbá Péter fia Istvánt.* Majd egy századig nincsenek adataim a családra. 1428-ban azonban Keményfalvi Török László nevével találkozunk, ki Nagy-Bakonok felét kapja.* 1439-ben ugyanezen Török László, de Bakonak előnévvel, megveszi a Kanizsayak Zalaszeg, Aranyad, Szentpéter és Ujfaluban fekvő részeit.* 1452-ben szintén László Pali előnévvel birja Cserfő pusztát.* 1513-ban Keménfalván Török Mihálynak 2 portája van.* Sajnos, ezen szükszavu adatok nem engedik meg a családfa összeállitását, annyit azonban ezek után is bátran mondhatunk, hogy a Keményfalvi és Bakonoki Török család egy törzsből származik, és hogy a Bakonoki ág őse László, Bakonok szerzője volt. Török Ambrus 1473-ban Keményfalvi,* 1473-ban Keményfalvi és Enyingi, végre 1479-ben csupán az Enyingi előnevet használja;* Ambrus fivérét Pétert 1476-ban Keményfalvi előnévvel találjuk.* Ezekből láthatjuk, hogy a Keményfalvi és Enyingi Török család egy és ugyanaz s azt is tudjuk, hogy a Törökök közül 1488-ban Enyinget egyedül Ambrus birta* s innen magyarázható meg az, hogy csupán Ambrus 86használta, az Enyingi előnevet. A Bakonoki és Enyingi család közös származására enged következtetni az 1484-ben kelt czimeres nemes levél, melyet Enyingi Török Ambrus és fiai, Imre és Benedek, továbbá Bakonoki Török Péter és fia András, László és fia László kapnak. A fent elmondottak alapján hinni merem, hogy a Török család őseinek leszármazása, a körmendi, az országos és egyéb levéltárakban található okmányok alapján rövid idő alatt tisztázható fog lenni és az ujabban lábrakapott Henning leszármazás is teljesen megdönthető lesz.*
Németh B.: Szigetvár. 55–56.
Zichy cs. okm. IX. 200.
U. o. IX. több okmánya.
Zichy cs. okm. VI. 10.
Csánki: Magyarorsz. földr. III. 191.
Csánki: Magyarorsz. földrajza. III. 191.
U. o.
U. o.
Németh B.: Szigetvár. 55.
Tört. tár 1889. 237. l.
U. o. 1886. évf.
Csánki: i. m.
Margalits E.: Horv. tört. rep. I. k. 656., 657. l.
DARÓCZY ZOLTÁN.
