Der Deutsche Herold. Zeitschrift für Wappen-, Siegel- und Familienkunde.
Der Deutsche Herold. Zeitschrift für Wappen-, Siegel- und Familienkunde.
Herausgegeben vom Verein Herold in Berlin. XXXVIII. évf. Berlin, 1907.
A berlini «Herold» heraldikai társaság közlönyének mult évi folyama ujból változatos tartalommal jelent meg Tartalmának jelentékeny részét családtörténelmi dolgozatok és jegyzetek képezik, a heraldikai tartalmu közlemények is elég szép számmal vannak képviselve, ellenben a sphragistikai tudomány ez alkalommal nagyon mostoha elbánásban részesült, alig egy-két közlemény van e tudományszaknak szentelve, ezek is nagyon specziális érdeküek.
Ugy a családtörténeti, mint a heraldikai tárgyu közlemények majdnem kizárólag a német genealogia és heraldika köréből vannak véve, mindamellett találunk néhány általánosabb érdekü dolgozatot, valamint nehány Magyarországot érdeklő közleményt is.
Ez utóbbiak között első sorban megemlitjük a görlitzi városházán látható Mátyás király czimeréről szóló rövid, névtelenül megjelent czikket, melyet a czimernek gyönyörüen sikerült fényképe kisér. Maga a czimer heraldikusaink előtt általános ismeretes, rajza megjelent többek között Fraknói Vilmos Mátyás király életrajzában és a Milleniumi Magyar Történet IV. kötetében. A «Herold» közleménye csak röviden leirja a czimert, de közöl egy bejegyzést a görlitzi városi évkönyvekből, mely a czimer költségeire nézve ad felvilágositást. E bejegyzés az 1488. évből származik és már a felső-lausitzi tudós társaság kiadványaiban is megjelent. Belőle megtudjuk, hogy a kőfaragó majdnem egy évig (öt héttel kevesebb) dolgozott e képen, melyért a tanács neki hetenkint egy magyar forintot fizetett, és hogy a képet szept. 20-án állitották fel a városi épitőmester segitségével a városház kapuja felett.
A genealogiai tartalmu közlemények között három közlemény magyar tárgyu. Mind a három magyarországi szent Erzsébet genealogiájával foglalkozik.
93Az első közlemény a Weimarban lakó A. von den Velden tollából származik, melyet egy fénynyomatu táblán két, szent Erzsébet leszármazását feltüntető festett falszőnyeg képe kisér. Az első kép szent Erzsébetnek 16 ősre visszamenő leszármazását adja. Szerző csodálkozását fejezi ki azon, hogy szent Erzsébet, a kit szerinte mindenképen német mondai alaknak kell tartani, a keresztény női erények e mintaképe, a hunn királyok törzséből származik. Ámde megnyugvással konstatálja, hogy szent Erzsébet – anyai réven a merani herczegek törzséből, két anyai nagyanyja révén pedig a szintén német származásu Capet és a Wettin házból származik, tehát tulnyomó részben német eredetünek kell tartani. A nyolcz őst feltüntető ágazatban szerző a Castiliai, askaniai és thüringiai, a 16 őst feltüntető sorban pedig a Hohenstauf-hazat is kimutathatónak mondja. Czikkének további részében szent Erzsébet utódjaival foglalkozik és utal arra, hogy anyai ágon a mostani szász uralkodó házak is Harczias Frigyes a Wettin házból származó első szász választó fejedelem révén szent Erzsébet leszármazói. Ennek leszármazását a második kép tünteti fel. Ehhez a czikkhez megjegyzéseket ad báró Dungern, a ki a rendelkezésére álló segédkönyvek, köztük Wertner Mór tagtársunknak az «Adler» 1886. évfolyamában megjelent czikke alapján összeállitja szent Erzsébetnek 16 ősre felmenő családfáját, melyből kiküszöbölendők a franczia, castiliai, hohenstauf, thüringiai és askaniai házak. A harmadik közlemény W. C. von Arnswaldt közleménye végül az andechsi grófokkal foglalkozik.
A magyar tárgyu közlemények sorát befejezi Wertner Mór tagtársunknak: «Zur Geschichte der Namenswandlungen» czimü értekezése, melyben a Gottschee, Kitsee (Köpcsény), Gacsalk (Gatschalk), Donnersmark, Hahót, Locsmánd (Lotschmand), Ottomány, Pfingsmark, Potzneusiedel (Lajtafalu), Tibold, Zsibót, Zsigárd helynevek eredetével és változataival foglalkozik. Czikke telve van családtörténeti vonatkozásokkal és adatokkal.
Az általánosabb érdekü közlemények közül ki kell emelnünk azt a nagy három közleményt, a mely a németek halhatatlan költőjének, Goethenek leszármazásával foglalkozik. Megemlitjük továbbá Otto Klee értekezését «Das Wappen als Rechtsobjekt ein Rechtssymbol» czimmel, mely a czimerek átruházásának kérdésével foglalkozik. C. von Bardeleben a régi berlini főheroldhivatalról értekezik, melyet porosz királyi főheroldhivatal czimen 1706-ban I. Frigyes porosz király alapitott. Ennek feladata volt egy heraldikailag helyes czimerkönyv megteremtése és továbbfolytatása, azonkivül a porosz nemesi családok törzskönyvének megszerkesztése genealogiai és történelmi vonatkozásaikkal együtt, őspróbák és genealogiai táblák szerkesztése, és nemesi és czimereslevelek kiállitása. Frigyes király e hivatalt a szükséges személyekkel életbe léptetvén, az meg is kezdte müködését, de már utódj a I. Frigyes Vilmos 1713 márczius 14-én kelt rendeletével takarékossági szempontokból és hogy a nemesség szerinte hiábavaló költségekkel ne terheltessék, e hivatalt megszüntette. 1855-ben IV. Frigyes Vilmos a most is fennálló porosz királyi heroldhivatalt léptette életbe.
A többi közleményekre nem terjeszkedhetünk ki, csak megemlitjük még azt a közleményt, a mely a poseni, nyugot és keleti porosz tartományokban most folyó nagyszámu nemességi pörökről szól, mely pörök a lengyel nemesség kimutatása körül forognak és a melyek nagy számát a lengyelek elnyomására irányuló porosz politikának tulajdonitják. A «Herold» közleménye utal arra, hogy a porosz nemesi hivatal felvilágositása szerint e pörök csak arra szolgálnak, hogy a nemesi czim használata körül fölmerült visszaélések megszüntethetők legyenek.
–y –l.
