Opuli László herczeg, Magyarország nádorispánja nemzedékrendéhez.
Opuli László herczeg, Magyarország nádorispánja nemzedékrendéhez.
Nem nagy rokonszenvvel láttam ugyan Opuli László herczeg nádorispán élete megirásához; de elvégre nem térhettem ki e férfiu elől, kiről Nagy Lajos király irva hagyta: «quod nos de fide et fidei puritate ac fidelitatis constantia spectabilis viri, domini Wladislai ducis Opuliensis, consanguinei nostri carissimi indubie confisi, fecimus, constituimus, ordinamus atque creamus nostrum verum, legitimum procuratorem, actorem, factorem, negotiorum gestorem, syndicum specialem spectabilem Wladislaum ducem* ... »
Fejér CD. IX/III, 536. Ex archivo Imp. Viennen Visegrád, 1365 deczember 20-ról.
Azt hittem mégis, hogy rövidesen végezhetek vele. De nagyon csalódtam. Mentül mélyebben kutattam a nádorispán viselt dolgai közt, annál nagyobbra nőtt véleményemben. Nemcsak rendületlen hive volt Nagy Lajos királynak, anyjának, feleségének, leányainak, igaz barátja a magyar nemzetnek, fáradhatatlan munkássága nádorispánja; hanem egyuttal kora legnemesebb politikusa, ki a békét szerette, a háborut gyülölte, Nagy Lajost a szerb, oláh, bolgár hadjáratoktól elvonta, figyelmét és vonzódását a Nyugat felé irányitotta, a földmivelést, ipart és kereskedelmet, a földmives és polgári osztályt pártolta, hogy ekként kizárólag a népek jólétét, az állam anyagi haladását előmozditsa.
Nem győzöm a kútfőket bujni, pedig azok nagyrészint még kiadatlanok. Hozzájárul, hogy László herczeg élete 1401-ig terjedt, hogy Hedvig lengyel királynő, ezen utolsó magyar-anjou sarjadék élete belejátszék az övébe, tehát ezt is figyelemmel kellett kisérnem, már mint Nagy Lajos leányáét. Azonkivül «Kropidlo» János herczeg László herczeg kisöcscse volt, ki mint szepesi prépost és mint a pannonhalmi apátság kormányzója némileg szintén hozzánk tartozik. Továbbá, hogy Opuli László herczeg a Magyarországhoz kapcsolt Oroszországnak hübéres fejedelme, 31kiszemelt örököse volt; aztán egyidejüleg Lengyelországban is ő helyettesitette Nagy Lajos királyt és anyját, idősb Erzsébetet, Magyarország, Lengyelország, Dalmáczia stb. királynőjét; de Zsigmond királylyal is szoros összeköttetésben állott.
Félek, hogy nem érem meg végét kutatásaimnak, föl kell tehát apróznom, részletekre osztanom élete történetét, ha valamit végezni akarok.
Kezdem leszármazásával, nemzedékrendével.
Nagy segitségemre van e tekintetben dr. H. Grotefend «Stammtafeln der schlesischen Fürsten» cz. müve, mely már ismételve adott nekem fölvilágositást a Piasztok és magyar Anjouk közti rokonság iránt.* Magától értetik, hogy ily nagy mű nem készülhet hiányok nélkül. Volt is többeknek, magamnak is alkalmam a nagyérdemű Grotefend hiányait pótolnom magyar kutfőkből, melyeket ő nem ismert.* Jelen kis értekezésem folyamán is több hiányára kell figyelmeztetnem.
Olv. a Századok 1892. évf. 232. l. A hol egyebet nem idézek, ő a kutforrásom.
Olv. a Századok 1892. évf. 236. és az 1901. évf. 5. lapján.
A sziléziai herczegek II. Ulászló, elüzött lengyel fejedelemtől (1105–1159) és Lipót osztrák herczeg Ágnes leányától származnak.* II. Ulászló ifjabbik fia Mesku (Mihály) az osztálynál bátyjával I. Boleszlóval Ratibort kapta, melyhez – minthogy ekképen világos rövidséget szenvedett – járult 1201-ben még Oppol tartomány.* Ez időtől fogva utódai Opoli herczegeknek (duces de Opol) nevezik magokat ellentétben az I. Boleszlótól származott sziléziai herczegekkel (duces Slezie), kiknek székhelyük Boroszló (Wratislavia, Breslau), vala.
Roepell, Gesch. Polens I., 362. seqq.
Kezdetben, sőt a XIV. századbeli koriróknál is, Oppolnak találom irva a várost s a hozzá tartozó tartományt, de csakhamar, Opolnak és Opulnak. Minthogy azonban László herczeg legtöbbnyire Opult (dux Opuliensis) használt, mi is e nevezet mellett maradunk. Ma Oppeln a neve.
Azonban e tartományok se maradtak sokáig egy kézen. 1282-ben a fönti Mesko unokája Ulászló fiai megosztozának az atyai örökségen a legidősb, Mesko Tesen-Ossvećet. (Teschen-Auschitz), a másodszülött, Kázmér Bitum-Koselt (Beuthen-Kosel), a harmadik, Boleszló Opolt, a negyedik, Premisló Ratibort kapta. Ezen opoli I. Boleszlónak két hasonnevü fia volt: az idősb Boleszló, a ki Falkenberget örökölte, és opoli II. Boleszló (röviditve Bolkó) herczeg, ki 1327 május 23. előtt feleségül vette Sveidniczi Bernát herczeg Erzsébet leányát, és ezeknek, t. i. II. Bolkónak és Erzsébetnek volt elsőszülött fia a mi Lászlónk.*
Kezdetben, mint fölebb Nagy Lajos király leveléből is láttuk, lengyelesen Wladislawnak, Ulászlónak nevezték, de miután Magyarországon megtelepedett, Lászlónak, német levelekben is Laslának irta magát.
Nem az opuli kis herczegség, hanem azon körülmény adott László herczegnek jelentőséget, hogy úgy idősb Erzsébet magyar királynénak, valamint Kázmér lengyel királynak kisöcscse vala.*
Wladislaus dux Opulić ex filia sororis Kazimiri regis natus, úgymond a gnieznoi főesperes. Sommersbergnél II. 100. V. ö. Scriptt. rer. Prussicarum, III, III. 6. jegyzet.
Volt ugyanis Lokietek Ulászló lengyel királynak az imént nevezett Erzsébeten és Kázméron kivül még egy Kunegunda nevü leánya, úgy tetszik a legidősb, kit feleségül vett Bernát, sveidniczi herczeg. Ez összeköttetésből született Erzsébet, ugyancsak II. Bolkó felesége és Lászlónk anyja. Minthogy pedig II. Bolkó és Erzsébet egybekeléséről 1327 május 23. előtt nem értesülünk, László herczeg születését ez időbe tehetjük.
Később született testvérei, tehát öcscsei és hugai valának: III. Bolkó herczeg, ki László herczeggel Opul birodalmában és uralmában atyjok 1356 junius 21. bekövetkezett halála után osztozott. Henrik, kiről 1356-ban mint 19 éves klerikusról történik emlités, de nemsokára meghalhatott, mert későbbi okiratok nem emlitik. Ágnes 1374. márczius 19-én mint Jodok morva markoláb felesége jelentkezik. Erről alább kimeritően szólunk. Erzsébet okiratilag 1377 október 3-tól 1382 április 25-ig mint trebnitzi cantrix (apácza) kerül elő. Anna, előfordul mint Klarissza a boroszlói kolostorban. Egy másik Erzsébetet is emlit Grotefend, kiről 1360 márczius 9-től 1361 április 17-ig vannak okirati tudósitások. Ez felesége volt: Kujáviai Fehér Ulászló herczegnek, ki utóbb a pannonhalmi apátságnak kormányzója. Ezeket ismerik a külföldi irók, mint Opuli II. Bolkó gyermekeit és László herczeg testvéreit, kikhez hozzá kell adnunk Kunegundát vagyis Kingát, az óbudai Klarissza-kolostor tagját, kinek mint Bolkó opuli herczeg leányának idősb Erzsébet királyné, hogy a szükségesekben rövidséget ne szenvedjen, egy buda-hévizi félmalmot, melyet fiától, Nagy Lajos királytól kapott, adományozta azon kikötéssel mégis, hogy e félmalom az adományozott halála után a kolostornak maradjon.* Minthogy ez okirat keltekor II. Bolkó volt az opuli herczeg, kétséget nem szenved, hogy Kunegunda ennek leánya és László herczeg nővére vala, és nem kishuga, azaz III. Bolkó herczeg leánya. Megerősiti ez állitásunkat egy 1372. évi adásvételi szerződés, melyben Kinga óbudai klarissza nemcsak az opuli herczeg leányának, hanem egyenesen László nádorispán nővérének mondatik.*
Anjouk. Okmt. VI. 354. l. 1355 julius 4-ről.
Rupp, Budapest helyrajzi története 26. lapján.
32Opuli László herczeg feleségül vette Ofkát (Ágotát), III. Ziemovit mazoviai herczeg leányát. Mikor? hozzávetőleg se tudatik, jóllehet nem egy okirat megemlékezik róla. Csak annyit tudunk, hogy Ofka férjét tizenhét évvel tulélte meghalt 1418 május 9. után. Fiu e házasságból nem született; a leányok, kiket Grotefend ismer, a következők: Ágnes, apácza Ó-Sandeczen; atyja, «opuli herczeg», ki 1378-ban még él, lehet tehát László herczeg is, III. Bolkó is. Katalin, született 1367 márczius 26. előtt és feleségül ment 1388 junius 25-ike előtt VIII. Henrik glogaui herczeghez; meghalt 1420 junius 6. Hedvig. Született 1367 márczius 26. után, egybekelt 1390 januárius 22. körül Sándor (a keresztség fölvétele előtt Wigunt) kiernowoi litván herczeggel, II. Ulászló lengyel király öcscsével.* De e házasság rövid ideig tartott, minthogy Sándor herczeget 1392-ben – úgy mondják – méreggel elemésztették. Gyermekei nem maradtak.* Ofka 1408 márczius 30. előtt. Ennyit tud Grotefend. Azonban Opuli László herczeg fölsorolt gyermekeihez is hozzá kell adnunk egyet, ha nem kettőt.
Monum. Polonić XI, 16.
Dlugoss, III, 498.
Fejér* egy regestát közöl az országos levéltárból, mely szerint Opuli László herczeg leányának, ki a boldogságos Szűz (ó-budai) kolostorában Klarissza Szent-Jakab* száraz vámját adományozza élte fogytáig. Kerestettem az eredeti okiratot melyből e regesta készült, de meg nem találták. Pedig ez okirat igen fontos: talán megvan benne László herczeg leánya neve talán annak is nyomára vezetne, hogy idősb Erzsébet királyné Szent-Jakabot, vagy annak csupán száraz vámját, vagy határa egy részét, a mik rendesen a királynéknak jövedelmeztek, László herczegnek engedte át. Erre látszik vallani, hogy László herczeg «nádorispán és a kunok birája» meghatalmazta hivét, Detrefia Miklóst, hogy Szent-Jakab szomszédságában uj helységet, Andrásfalvát (Andreasdorf) alapitson. Miklós e föladatnak megfelelt, a miért a nádorispán őt az uj telep soltészának nevezte ki.*
CD. IX/IV, 210. l. 1369. évből.
Helység Ó-Buda és Buda közt.
Fejér, CD. IX/IV, 99. l. 1367. szeptember 15-ről.
Azonban László herczeg 1369. évi adományozásának leánya részére előzményei is voltak. Idősb Erzsébet királyné a szentjakabi szárazvámot, mely őt megillette és 240 aranyforintot jövedelmezett, alamizsnaképpen már régebben átengedte vala az ó-budai Klarissza-kolostornak. Minthogy pedig utóbb – mint látni fogjuk – ezen adománya czélját módositotta, arra kérte fiát, Nagy Lajos királyt, hogy a Klarissza-kolostort kárpótolja, a mit a király készségesen meg is tett, midőn a szentjakabi szárazvám helyett a budai révvámot engedte át a kolostornak.*
L. Nagy Lajos király 1366-iki privilegiumát Fejérnél, CD. IX/III. 586. l.
Idősb Erzsébet királyné szándékának módositása pedig abban állott, hogy az ó-budai vám jövedelmét, évi 240 aranyforintot, 1367. deczember 10-én az opuli herczeg leányának Kunegundának, az ó-budai Klarisszának (úgyanannak, kinek 1355 julius 4-én a hévvizi félmalmot átengedé) élte fogytáig adományozta azzal, hogy élte fogytával e javadalom valamely családjabeli rendtagra maradjon; ha pedig ilyen nem találkoznék, a javadalom visszaszálljon a kincstárra, hogy a király rendelkezzék vele.* – Ugyanezen adományát megismétli az anyakirályné az ő kedves huga, Bolkó opuli herczeg Kunegunda leánya részére, ki a királyné által alapított ó-budai Klarissza-kolostor apáczája, és átenged neki élte fogytáig 240 forintot aranyban a Szent-Jakab város évi adójából, azon további kikötéssel, mint föntebb.* Meg kellett pedig ezen adománylevelét ujitani a királynénak, úgy vélem, vagy azért, mert az elsőben az ó-budai vámjövedelemről van szó a szent-jakabi helyett; vagy azért, minthogy a szóbanforgó vámjövedelem László nádort illetvén, s ez róla saját leánya javára rendelkezvén, Kunegunda részére a 240 forintot Szent-Jakab város egyéb adójából kellett kiutalni. – Ide sorolandó, hogy Erzsébet asszony, ó-budai Kőhordó János (Jenlsin) leánya eladta házát a hozzávaló földekkel együtt Kinga szerzétes nővérnek, az opuli herczeg leányának.*
M. O. D. L. 5631. sz. 1367 aug. 10.
M. O. D. L. 5798. sz. 1369. márcz. 16.
M. Tört. Tár IV, 172.
Ezek oly komplikácziók, melyek az opuli herczegek nemzedékrendét kévésbbé érdeklik ugyan, de nem könnyen fejthetők meg. Még nagyobb fejtörést okoznak a következők.
A Codex diplomaticus et epistoluris Moraviae, ezen nagy gonddal szerkesztettt okirattár X. kötetében két hiteles okirat foglaltatik, melyek egyikében* IV. Károly császár megismeri (megerősiti), hogy midőn kisöcscse Jodok (Jost), János morva őrgróf fia feleségül vette Erzsébetet, László herczeg, ez idő szerint Magyarország nádorispánja (Nadirspan) leányát, a mondott herczeg 12,000 kis aranyforintot adott neki hozományul (czu Heymstewer), viszont Jodok 6000 hatvanad prágai garast biztositott neki nászadományul (leipgebinde) és lekötötte biztositékul Cimburg, Bisenz és Napagedl erősségeket és városokat.
191. l. Prága, 1272. okt. 22. V. ö. Regesta Imp. VIII, 5143.
A másik levélben* Venczel cseh király 33megismeri, midőn Lajos magyar király úgy rendelte, hogy Jodok, a János morva markoláb elsődszülött fia feleségül vegye Opuli László herczeg Ágnes nővért, a herczeg 12,000 aranyforintot adott nővére hozományaul (dotalicium) és úgyanannyit biztositott számára János markoláb fia nászajándékul (ratione donacionis propter nupcias).
235. l. Prága, 1374. márczius 19.
Világos e két levélből, hogy 1372-ben úgy egyeztek meg János morva őrgróf és László opuli herczeg, hogy Jodok feleségül veszi a herceg Erzsébet nevű leányát, és a házasságot (per procurationem?) meg is kötötték, minthogy a császár Erzsébetet Jodok hites társának – elichen wirtynne – nevezi. De az egybekelésből aligha lett valami; lehet azért nem, minthogy a menyasszony időközben meghalt; lehet az is, s ezt valószinübbnek tartom, mert a menyasszony idegenkedett Jodoktól; lehet az is, hogy ez Erzsébet volt a föntebb érintett ó-budai apácza és szentségtörésnek tartotta volna elhagyni isteni jegyesét. Szóval Nagy Lajos király közbejárásához folyamodott, a ki hogyan és miképen? nem tudjuk, de fölbontotta a kötött egyességet és úgy rendelkezett (disposuit) 1374-ben, hogy Jodok feleségül vegye Opuli Ágnest, László herczeg hugát. A mi meg is történt.
Befejezésül adjuk még III. Bolko, László herczeg öcscse gyermekei sorozatát. Ezek valának: János (Kropidlo), kiről egyet, mást már irtunk;* IV. Bolko opuli herczeg; Henrik 1394; Bernát opuli, falkenbergi és streliczi herceg és Anna, ki mint a trebniczi apáczakolostor fejedelemasszonya 1456 elején halt meg. – Atyjok III. Bolko meghalt 1382 szeptember 21-én.*
Századok, 1901, 437.
Dlugoss, III. 416.
PÓR ANTAL.
