A harmadik festett armális.
A harmadik festett armális.
(Színes czímerképpel.)
Régóta tudjuk, hogy festett czimeresleveleink sorát Tétényi Péteré és Andrásé, a kapivári Kapy-család őséé nyitja meg, melyet Zsigmond királytól 1405. ápr. 15-én kaptak. A mondott család levéltárában fennmaradt oklevél, melyet a levéltárral egyetemben a Nemzeti Múzeum őriz, kiállítására nézve több tekintetben eltér a későbbi gyakorlattól és a megszokott formáktól, úgy, hogy nyilvánvaló, hogy a czimeradomány szerkezete, a mint ez máskép nem is képzelhető, a XV. század elején még nem állapodott meg.
A Tétényi armális kettős királyi pecséttel megerősített privilegiális oklevél, a minővel a középkori czimeradományok között igen ritkán találkozunk. Ehhez képest a király teljes czimén nevezi magát, az oklevél végén meg van nevezve a királyi főkanczellár, a kinek kezéből az oklevél kelt és hosszú sorban olvassuk az ország egyházi és világi főurainak nevét, kiknek felsorolásával végződik az oklevél. A festett czimer, melyet a szöveg is pontosan leir, a német birodalmi gyakorlatnak megfelelőleg a szöveg közepén foglal helyet, a mi a későbbi magyar gyakorlatban, ha nem is példátlan, de igen ritka eset.
Kiállítására, szövegezésére teljesen követi a legrégibbet a második czimerképes armális, a Garázda és Szilágyi-családoké, 1409. febr. 24.-éről. Ez is kettős pecséttel megerősített kiváltságlevél formát mutat, teljes királyi czimmel, végén egykorú egyházi és világi méltóságviselők felsorolásával. Van azonban benne egy újítás, mely későbbi czimeradományozó okleveleinkben általánossá vált, az, hogy a czimer festett képe az oklevél felső balsarkában, a szöveg élén foglal helyet. Ez az elrendezés, melyhez a későbbi kanczelláriai gyakorlat – alig egy-két kivétellel – következetesen ragaszkodott, első pillanatra megkülönbözteti a magyar armálist a német birodalmitól, de egyúttal ettől az időtől veszi kezdetét a czimerpajzsnak csaknem mindig egyformán dült helyzete, mely az esetek túlnyomó többségében jobbra, a királynak a szöveg élén olvasható neve felé hajlik.
HIDEGHÉTI JAKAB CZIMERE 1411-BŐL.
A harmadik festett czimereslevélről eddigelé, Nagy Iván pótkötete s utóda Bárczay Heraldikája és a Magyar Siebmacher nyomán, csak annyit tudtunk, hogy Zsigmond király 1411-ben okt. 14-én Hideghéti máskép Hettendorfi Miklós fiának Jakabnak, czimert adott, ismertük ennek (igaz, tökéletlen) képét s azt, hogy az eredeti oklevél Hideghéty Antalnál van a Csallóközben, a hová a Hideghéty család is való. Nem ismertük azonban az oklevél szövegét, a czimer hű rajzát s azt, hogy most kinél és hol van ez a nevezetes emlék, mert a több évtizedes adat nyomán a mai tulajdonost keresni és megtalálni nem lehetett.
Pettkó Béla társunk szivessége, kinek a család érdemes leszármazottjától, Hideghéthy Sándor horvátországi főispántól sikerült az eredeti oklevelet használatra kézhez kapnia, abba a helyzetbe juttatott, hogy harmadik festett czimereslevelünkről most már mindazt tudjuk, a mit tudnunk kell.
Sajnos, e nagybecsű heraldikai emlékünk meglehetős rongált állapotban jutott korunkra. Az oklevél hártyája rendkivül szakadozott, szavak, sőt csaknem egész sorok kitörtek belőle s a szöveg épp ott a leghiányosabb, a hol az uralkodó a czimerszerzőnek érdemeit szokatlan bőbeszédüséggel mondja el; szerencsére azonban az oklevél élére festett szép czimer képe meglehetősen ép, sőt egy kis palaeographiai fantáziával nagyjából el lehet olvasni a czimer leirását is, s igy egészben véve a hézagos szöveg eléggé megérthető, úgy a hogy itt következik.
Commissio propria domini regis.
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie etc. rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presentium notitiam habituris salutem in eo, qui regibus dat regnare et victoriose triumphare. Humane conditionis circumspecta sagacitas et bouorum (operum) assidua percontatrix sic artis ingenio naturalibus se conformare didicit, sic ex causis nobilibus effectus insignes producit, ut quos natura superior interioribus dotibus illustravit nobilius et ipsorum animos sapientie et scientie altitudine decoravit pre ceteris, horum consilio tronus roboratur regius et eorum virtuosis actibus regalis sublimitatis gloria aptata presidia suscipit et salutaribus omni tempore proficit incrementis. Proinde ad universorum tam presentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster (Jacobus) filius Nicolai de Hidegheth alias de Hettendorf nobis grate dilectus in nostre presentiam maiestatis, propositis suis fidelitatibus et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque laudabilibus complacentiis, a multis retroactis tem(poribus) usque in presentem diem, in prosperis nostris agendis et adversis culmini nostre maiestatis intrepide exhibitis et indefesse impensis, nostre humiliter et devote supplicavit maiestati, ut ipsum Jacobum Nicolai de predicta Hidegheth ...... suis et fidelium servitiorum suorum meritis consideratis, de plenitudine nostre regie maiestatis a nota rusticitatis (sicque) ex originie natalium con ......... eximere et libertare ac cetui aliorum nostrorum regni nostri nobilium ..... iuribus et privilegiis, quibus ceteri (veri) nobiles uterentur 26et gauderent, nobilitando aggregare et plantare, sibique et suis heredibus ac posteris universis arma seu nobilitatis sue insignia, clipeum videlicet (colbre) nigro, cuius pars superior seu superficies per transversum colore croceo. erat depicta et campus triferior similiter per transversum forma medie lune in simili colore croceo fuit exornata, galea vero clipeo super(imposita) tecta nigro, croceo colore subducta, impetiata undique et czottata erat cooperta, in cuius galee sum mitate similiter media luna crocea stipitem (?) etiam croceum erectum et transfossum habebatur, in cuius stipitis ..... in copia hincinde erant distracti, ut in forma armorum eorundem in principio litere presentis depicta liquet manifeste, ex liberalitate nostra regia dare, et largitate conferre dignaremur. Nos itaque at(tendentes multiplicia merita) probitatis et fidelitatis opera laudabiliter demonstrata, quibus idem Jacobus Nicolai in militaribus actibus inter proceres et milites (regni nostri), ac aliorum regnorum milites et clientes visus extitit et tamquam .... regnum Bosne ...... fide nobis et sacro dyademati regni nostri ... et ...... auxilio ....... et crudelium ....... se opposuisset ........ Spaleti mandatis nostris se ............ dum proximis temporibus nonnulli nobiles Austrie ducatus regnum nostrum per hostiles insultos spoliando et depredando invasissent ..... auxiliante altissimo per exercitum ....... cuius ductores ..... reverendus (in Christo pater domin)-us Eberhardus episcopus Zagrabiensis, aule nostre cancellarius sumpmus, et (magnificus dominus Sti)-borius vayvoda Transsilvanus principes etductores speciales (?) dinoscuntur, predictos nobiles Australes notorios emulos nostros ipsorumque compli ces ..... et ignis voragine compescendo et quiescere faciendo conculcassemus, (prefatus) Jacobus Nicolai de predicta Hydegheth alias de Hettendorf (predictis suis ducibus?) in continuo adherendo et actibus bellicis insistendo et insudando ..... per sagittas letalia vulnera suscepit, prout cunctis ...... et (predicta?) videre volentibus potest clarere et absque mortis formidine creberrima ...... tuitione et status nostri conservatione sanguinem copiosum de suo corpore effudit et ...... (sanguinis?) effusionis pre ceteris fratribus, proximis et consanguineis suis ac extraneis, velud auri puritas suo splendore ceterorum metallorum precellens, nitorem nostre maiestati obtutibus gratum se merito reddidit et acceptum. Volentes et (animo) cupientes eidem Jacobo Nicolai pro premissis suis fidelitatibus et fidelium servitiorum meritis preclaris, regalis munificentie benignitate respondere, eundem Jacobum Nicolai de predicta Hedegheth suosque heredes et posteros universos, a nota rusticitatis, sicque etiam ex origine natalium ...... eximere et libertare ac nobilitare decrevimus presentium vigore, eximimus, libertamus ac in cetum aliorum regni nostri nobilium virorum agregamus et conplantamus, tam in personis, quam eorum possessionibus seu portionibus possessionariis abicunque in regno nostro sitis et habitis, signanter cum predicta possessione Hydegheth, ac de regie nostre potestatis plenitudine et largitate animo deliberato, ex certa scientia et gratia speciali, sano etiam prelatorum, baronum, nobilium et regni nostri procerum accedente consilio, eidem Jacobo (Nicolai), suisque heredibus et posteris universis, arma seu insignia (nobilitatis?) ..... damus liberaliter et donamus, ut idem Jacobus Nicolai suique heredes ac posteritates universe nate et nasciture, a modo et in antea ubique locorum et bellorum ac pacis temporibus, libere habeant et secure valeant portare, (presentibusque) armis seu insigniis in preliis, torneamentis, hastiludiis et generaliter in omni exercitio militari uti possint et perpetuo gaudere. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam eidem Jacobo Nicolai, suisque heredibus et posteris universis, presentes concessimus literas nostras speciales, pendenti sigilli nostri munimine roboratas. Datum Posonii in die festi beati Calixti pape, anno domini millesimo quadringentesimo undecimo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. vicesimo quarto; Romanorum vero secundo.
Ez az oklevél több tekintetben érdekes, mert első példája a czimeradomány azon formájának, a hogy az minálunk a XV. század folyamán megállapodott.
A szöveg többé nem mutatja a privilegiális levelek teljes szerkezetét, mint a két legrégibb festett armális. A királyi czim nem az ünnepélyes: elmarad a kanczellár neve, a végén hiányzik az országnagyok felsorolása. Bár az oklevélen függő pecsét van, ez azonban nem a kiváltságleveleket megerősítő kettős pecsét, hanem az, a melyet Zsigmond király egyéb okleveleiben így nevez: «secretum nostrum regium sigillum, quo ut rex Hungarie utimur», a királyi titkos pecsét, mely nem követel oly ünnepélyes szövegezést, mint a kettős pecsét, hanem a vele megerősített oklevél mintegy átmenet a pátens formától a privilegiálishoz. Középkori czimeresleveleink ezt az oklevél-mintát követik, azzal a már másodizben visszatérő elrendezéssel egyetemben, hogy a czimer az oklevél élére van festve. A Hideghéthi-armális tehát okleveles gyakorlatunk szempontjából is nevezetes emlék, mert egy oklevéltipusnak első képviselője.
A czimerszerző a Csallóközben honos Hideghéti máskép Hettendorfi Miklós fia Jakab azzal a kérelemmel járul a királyhoz, hogy őt érdemeire való tekintettel, vegye ki a paraszti állapotból és tegye az ország kétségtelen nemesévé adván neki oly czimert, melynek formáját a kérelmező pontosan leirta.
Ez a czimer a legszebbek, legstilszerűbbek egyike, melyeket a magyar heraldikai felfogás alkotott s bizvást a külföld legkiválóbb mintaczimerei mellé állítható. Az egész czimernek pajzsostól, sisakostól, takaróstól, czimerképestől csak két máza van: fekete és arany. A pajzsban arany pajzsfő alatt feketében arany fekvő félhold, a sisakdisz fekete tollforgó, melynek arany nyelét a pajzsbeli félhold borítja; a takaró szine: fekete-arany. Az ábrázolás egyszerűsége, a szinezés harmonikus volta, az arányok és a rajz korrektsége által czimerünk a legszebb heraldikai alkotások között foglal helyet.
A czimerszerző hadi érdemekkel tette magát méltóvá a király kegyére, de sajnos az oklevél 27ott a legtöredékesebb, a hol ezek az érdemek felsorolvák. Annyit kivehetünk a hiányos szövegből is, hogy Hideghéti Jakab Boszniában harczolt a hűtlen lázadók ellen és hogy részt vett abban a hadjáratban, melyet a király Eberhard zágrábi püspök, királyi főkanczellár és Stibor erdélyi vajda vezetése alatt az ország nyugati határait pusztító osztrákok ellen indított. E küzdelmekben meg is sebesült. Mindezen vitézségért jutalma nemcsak a szép czimer, hanem egyszersmind a kétségtelen magyar nemesség is, mellyel a király őt és leszármazottait összes birtokaikkal egyetemben megajándékozza.
A Hideghéthy-család multjából keveset tudunk. Mindössze Nagy Iván pótkötetében olvasunk róla egyet-mást. Az itt közlöttek kiegészitésére szolgáljon ez a néhány adat, melyeket a családra vonatkozólag a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában találtunk. Annyi valószinűnek látszik, hogy a család már az 1411. évi nemesítés előtt is élvezett nemesi jogokat. Bizonyára a csallóközi egyházi nemesek, prćdialisták közé tartozott és Zsigmond király oklevelével lépett az ország kétségtelen nemesei sorába.
A pozsonyi káptalan 1394. febr. 27-iki oklevelében említés történik Hideghéti Miklós leányáról Annáról, Galgóczi László feleségéről, kit az oklevél «nobilis domina» czimmel illet.* Ez az Anna úgylátszik annak a Miklósnak a leánya, a ki a czimer- és nemességszerző Jakabnak is atyja.
Fejér X. 8. 381.
Egy másik oklevélben, melyet szintén a pozsonyi káptalan ád ki 1412. febr. 26-ikán, a czimerszerző Hideghéti Jakabbal egyetemben a családnak számos tagjáról történik említés. Ez az oklevél megnevezi Jakabunk nagybátyját, Domonkost is. Az oklevél tárgya kiegyezés Jakab ősének (avus), Hideghéti Pál fiának Istvánnak megölése ügyében, a miben Héti Péter, Hideghéti János, Hideghéti Bondur Miklós és Gróf Péter voltak a részesek. Az egyezséget Jakab a most megnevezettek leszármazottaival, Bondur Antallal és Kanche Jánossal köti meg, és ennek fejében, valamint hitbér és jegyajándék czimén bizonyos földrészeket kap. E földek az oklevélben igen részletesen körülirvák s az oklevél a határok megjelölésénél igen érdekes magyar szavakat ragozott formában használ, mint Elewelgelnel, Alafelfekwben, Hegalath (hegy alatt), Homorowelnel (homoró völgynél), Alfalurameneben (Alfalura menőben) stb.
Ezzel a kiegyezéssel összefügg a pozsonyi káptalan 1412. ápr. 19-ikén kelt beiktató levele, mely szerint a káptalan Zsigmond király 1412. márcz. 11-ikén kelt parancsára Jakabunkat e birtokrésznek tulajdonába ellenmondás nélkül bevezette.
Harmadik festett armálisunk kétségtelenül nagyérdekű emlék, már csak azért is, mert szaporítja Zsigmond király azon czimeresleveleinek számát, melyeket hazánk területén adott ki. A czimereslevél Pozsonyban kelt.
FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ.
