TÁRCZA.
35TÁRCZA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1907. évi deczember hó 14-én tartotta rendes évi nagygyülését Fejérpataky László másodelnök elnöklete alatt, melyen jelen voltak Csoma József másodelnök, Barabás Samu, id. Bánó József, id Daniel Gábor, Dőry Ferencz, Kollányi Ferencz, Komáromy András, Makay Dezső, Ortvay Tivadar, Pettkó Béla, ifj. Reiszig Ede, Soós Elemér, Szendrey János, Széll Farkas, id. Szinnyei József, Thallóczy Lajos, Thaly Kálmán, Varjú Elemér, Zsilinszky Mihály ig. vál. tagok, Gyarmathy Sándor, báró Győrffy Samu, Horváth Sándor, Kisfaludy László, Kolosy István, Rakovszky György, Relkovič Néda dr., Szabó László évdijas tagok, Áldásy Antal jegyző, Tóth Árpád pénztárnok, mint vendégek Szmrecsányi Miklós, Relkovič Davorka.
Fejérpataky László másodelnök a következő beszéddel nyitotta meg a nagygyülést:
Tisztelt Nagygyülés!
Tudományos müködésünk első negyedszázadát töltjük be a mai nappal.
Huszonöt év küzdelmei is eredményei, nyereségei és veszteségei állanak mögöttünk. Ma, midőn visszaidézem emlékembe társulatunk életének elmúlt öt lustrumát s megelevenedik előttem a múlt képe, egyrészt megelégedéssel tölt el a kivivott eredmények hosszu sora, melyekre társulatunk szaktudományunk zajtalan, de következetes müvelésével rámutathat, de másrészt fájdalommal kell gondolnom azokra a férfiakra, kik önzetlen lelkesedéssel vettek részt a társaságunk alapitása és megszilárditása körül felmerült nehézségek leküzdésében, kik szaktudományunk alapvető és irányitó munkásai voltak, de kiket a sors megfosztott attól, hogy mai csendes ünnepünkön velünk együtt örvendezzenek a magyar czimertani és nemzedékrendi tanulmányok felvirágozásán, melyben szerény eszközökkel dolgozó társaságunknak nem csekély része volt.
Kevesen vagyunk már azok közül, kik huszonöt évvel ezelőtt társaságunk megalapitásában fáradoztak. Itt hagyott bennünket fáradhatatlan buzgalmu első elnökünk, báró Radvánszky Béla, kinek emlékét mindvégig kegyelettel fogjuk megőrizni. Szaktudományaink alapvető munkásait, báró Nyáry Albertet, Nagy Ivánt, Nagy Imrét, Csergheő Gézát és annyi más szorgalmas müvelőjét, kik mind társulatunk kötelékében egyesültek tudományos czéljaink megvalósitására, a kérlelhetetlen halál elragadta sorainkból. De örökségül reánk maradt tudományos módszerük egyrészt megadja nekünk a lehetőséget, de egyuttal azt a kötelességet is reánk rója, hogy tudományos disciplináinkat az általuk megvetett alapon tovább fejleszszük.
Ez a reánk szállott szellemi örökség irányitotta figyelmünket fokozottabb mértékben a magyar czimertan legbecsesebb ereklyéi, középkori czimeresleveleink felé. Negyedszázaddal ezelőtt sejtelmünk sem volt arról, hogy heraldikánknak mily tanúlságos anyaga rejlik régi czimerlevelek festett képeiben s azokból szaktudományunkon kivül a magyar művelődéstörténet is mennyit merithet. Ez az oka, hogy még ismeretlenül lappangó középkori czimeresleveleink felkutatásán és közzétételén erőnktől telhetőleg folyvást buzgólkodunk s hogy fáradságunk nem hiábavaló, arról ékesen szól az elért eredmény, hogy ma ismert középkori czimeres leveleink száma a huszonöt év előttinek legalább is háromszorosa.
Hasonlóan figyelmet forditottunk középkori pecsétanyagunk ismertetésére s az ebből levont eredmények szolgáltak alapul nemzetségi czimereink kérdésének tisztázásánál.
A heraldikai magyar terminologia megállapitása körül kifejtett tevékenységünk sem maradt eredménytelen; sikerült kiirtanunk a régi, ingadozó müszavaknak tudományos és nyelvi szempontokból jórészt hasznavehetetlen sorozatát, s helyükre kifogástalanul alkotott megnevezéseket vinni be a köztudatba.
Abban, hogy az első, rendszeres magyar heraldikai kézikönyv létrejöhetett, társaságunknak előkelő része volt. A folyóiratunkban közzétett hatalmas anyag nyujtott módot korán elhunyt lelkes tagtársunknak, Bárczay Oszkárnak arra, hogy Heraldikáját megirhatta s különösen, hogy ahhoz gazdag müszótárt csatolhatott.
Genealogiai téren a magyar szempontból legfontosabb kérdés tisztázására forditottuk figyelmünket, a mikor kezdettől fogva a magyar nemzetségek mivoltának, eredetének és történetének felderitését tűztük ki föczélunk gyanánt, ezzel óhajtván előkésziteni azt, hogy a legilletékesebb szakférfiak megalkossák a magyar nemzetségek kimeritő monografiáját. Kiváló elégtételére szolgál társulatunknak, hogy e monumentális mü megalkotása két oly szakférfiu nevéhez füződik, kik társulatunk tudományos eredményeinek eléréséhez kezdettől fogva teljes munkaerejükkel és gazdag tudásukkal hozzájárultak.
Fölösleges volna tovább részletezni, hogy folyóiratunk huszonöt éves folyama mennyi családtani bonyodalmat tisztázott, mennyivel járult a még ma is nélkülözhetetlen Nagy Iván teljesebbé tételéhez, s 36egyben-másban észlelhető tévedései helyesbitéséhez, és hogy a történelem egyéb segédtudományainak mekkora anyagkészletét halmozta fel hasábjain. Mindez tudva van a szakférfiak előtt.
A múltakból levont eredmény bizalmat gerjeszt a jövő iránt. Lelkesitsen továbbra is elköltözött nagyjaink példája; önzetlenségük, fáradhatatlan munkakedvük buzditson arra, hogy az ő szellemükben működve tovább, társulatunkat s vele szaktudományunkat felvirágoztassuk.
A régiek nyomdokaiba lépő fiatalabb nemzedék teljes biztositékot nyujt arra, hogy az a tudományos szellem, melyet elköltözött társaink körünkben meghonositottak, társulatunk életének második negyedszázadában is ugyanaz marad. – Nekik már nem kell megküzdeniök azokkal a nehézségekkel, a melyeken az első alapitók átestek. Szilárd talajon épithetnek tovább s csak rajtok áll, hogy a második negyedszázad eredményei sokkalta felülmulják azokat, a melyekre most visszatekinteni módunkban van.
Abban a biztos reményben, hogy a most megnyiló új korszak társulatunk és szaktudományaink felvirágozásának ideje lesz, a nagygyülést megnyitottnak nyilvánitom.
A zajos éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Csoma József másodelnök olvasta fel: «A magyar heraldika első két százada» czimü tanulmányát, melyet a jelenlévők osztatlan tetszéssel fogadtak.
A napirend harmadik pontja az elnökválasztás volt. Fejérpataky László másodelnök jelentvén, hogy az elnöki szék betöltése ügyében meginditott tárgyalások a mai napig nem lévén befejezhetők, inditványozta, hogy e tárgy a mai ülés napirendjéről levétetvén egy későbbi rendkivüli nagygyülésre halasztassák.
A nagygyülés ez inditványhoz hozzájárulva, Fejérpataky László inditványozta, hogy a mai nagygyűlés az alapszabályok 8. §-nak értelmében a társaság élére egy tiszteletbeli elnököt válaszszon, mely méltóság eddig betöltve nem volt. A nagygyülés az inditványt elfogadva, a tiszteletbeli elnöki méltóságra egyhangulag közfelkiáltással gróf Andrássy Dénest választotta meg.
Ezután Áldásy Antal jegyző olvasta fel a titkári jelentést a társaságnak az elmult esztendőben kifejtett müködéséről, mely alább egész terjedelmében olvasható.
Tóth Árpád társulati pénztárnok terjesztette ezután elő a pénztárnoki jelentést. E szerint a társaság bevétele a nagygyűlés napjáig volt 7012 kor. 47 fillér, kiadása 6434 kor. 18 fillér, egyenleg 578 kor. 29 fill. Vagyonállás. A) Cselekvő vagyon. I. Alapitványi tőke 27,800 kor. 2. Alapitványi jelleggel nem biró tőke 3400 kor. 3. A Nemz. Zsebkönyv II. sor. II. köt. szines mellékleteire 200 kor. 4. Egyenleg 578 korona 29 fillér. 5. Követelés 1520 korona. Összes cselekvő vagyon 33,498 kor. 29 fillér. B) Szenvedő vagyon 2700 kor. Tiszta vagyon 30,798 kor. 29. fill. A Nemzetségi Zsebkönyv II. rész I. kötetének bevétele volt 962 kor. 80 fillér, kiadása ugyanannyi.
Minthogy az ig. választmány a számadások megvizsgálásáról a novemberi ülésből kifolyólag gondoskodott, a nagygyűlés a pénztárnoki jelentést ideiglenesen tudomásul vette.
Miután inditványok nem tétettek, másodelnök a megjelent tagoknak megjelenésükért köszönetet mondva és a jegyzőkönyv hitelesitésére Széll Farkas ig. vál. és Relkovič Néda dr. évdijas tagokat kérve fel a nagygyűlést bezárta.
Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság müködéséről az 1907. évben.
A M. Heraldikai és Genealogiai Társaság 1907. évi költségvetési előirányzatának és a tényleges pénztári eredménynek egybevetése.
A M. Heraldikai és Genealogiai Társaság költségvetési előirányzata az 1908. évre.
