A veszprémi szt. Anna-kapolna története. 1724–1907. Irta: Friedrich Endre dr. kegyesrendi tanár.
A veszprémi szt. Anna-kapolna története. 1724–1907. Irta: Friedrich Endre dr. kegyesrendi tanár.
Veszprém. 1907.
A fenti czim alatt megjelent 76 oldalas monografia egy igénytelen kis kápolna történetét tárgyalja. Ezen kápolna 1724-ben épült és első temploma volt a veszprémi piarista rendnek. Épitője Salamonváry vagy helyesebben Salomváry János.
A mü 6 fejezetre oszlik: 1. a kápolna története; 2. a kápolna épülete és felszerelése; 3. Salomváry János; 4. Zámory Magdolna; 5. a kápolna halottai; 6. a kápolna jelenlegi gondozója. Genealogiai szempontból a 3., 4. és 5. fejezetek figyelemreméltók, már azért is, mivel a felsorolt adatok nagy része ez ideig ismeretlenek s ezeket legnagyobbrészt a veszprémi káptalan és Veszprémmegye levéltárai nyujtották.
A Salomváry család 1665-ben kapja nemességét s ezt a nemességszerző János ugyanezen év nov. 30-án hirdetteti ki Veszprémmegyében. János neje: Magyar György veszprémi birtokos nemes leánya Judit volt (szül. Veszprém, 1637. nov. 29.). Gyermekük: János – a kápolna alapitója, – kinek Zámory Magdolnától (Z. György és Nagy Mária leánya, Z. István és Szakách Erzsébet unokája) gyermekei nem maradtak. S. János 1727-ben meghalván, özvegye másodszor férjhez ment nemeskéri Kiss Sándor veszprémi alispánhoz. Magával vivén az özvegy hozományul Salomváry János összes vagyonát, mint ennek egyetlen végrendeleti örököse. Zámory Magdolna 1736-ban meghalt, de még életében (1736 ápr. 22.) összes javait férjére, Kiss Sándorra ruházta s ennek értelmében a szt. Anna kápolna kegyurasága is a Kiss-családra szállott át.
A Kiss-család 1627-ben kapott armalist. A nemességszerzők egyikétől származik Miklós, (Nagy Ivánnál tévesen Lajos) kinek fia Dániel ( † Veszprém, 1740. ápr. 13.) apja Sándornak, ki született 1694 körül; † Veszprém, 1777 aug. 4.; 1730–38. veszprémmegyei főbiró; 1738. veszprémm. táblabiró s 1742–1777. alispán; 1751. és 1763. követ és 1769. királyi tanácsos. Zámory Magdolna halála után Daróczy Ferencz tolnai alispán és Fiáth Zsófia leányát, szintén Zsófiát vette nőül (esk. Paks 1736 aug. 16. † Veszprém 1782 aug. 22. 70 éves korában). Nyolcz gyermekük maradt. Sándor ( † Veszprém, 1742 jun. 1.) 2 éves korában halt meg, János fiuktól unokájuk Antal ( † Veszprém, 1787 jan. 14.) és végre Sándor kapitány ( † 1801 maj. 1.), mind a szt. Anna kápolnában nyugszanak.
Ugyancsak a monografiából tudjuk meg, hogy Márffy Ferencz 1647-ben kap armalist, mely ugyanezen év nov. 20. hirdettetett ki Pápán.
A kápolna halottai közt találjuk Pandur Pált és nejét Amosfelder Terézt. Pandur Pál Zalamegyének, 1741-ben kelt nemesi bizonyságlevelével igazolta 1743 maj. 28-án Veszprémmegyében nemességét, s e megyében alügyész volt. Meghalt 1755. ápr. 9-én 40 éves korában, özvegye 1759 aug. 3-án követte őt. Két gyermekük maradt: Elek és Zsófia, de ezek utódok nélkül haltak meg.
A rövid kis monografia, mint látható, sok becses genealógiai és családtörténeti adatot tartalmaz, s igy az érdeklődők figyelmét szükségesnek véltük nehány sorral reá felhivni.
Daróczy Zoltán.
Corbierre A. J. franczia levéltárnok Dictionnaire de Sigillographie czimü hézagpótló munkára hirdet előfizetést. A munka egy szövegkötetből és egy kötetnyi képtáblából fog állani s csak 500 példányban kerül ki a sajtó alul. A szövegkötet egyedül 20 frankért, az egész mű 50 frankért lesz kapható. Ugyanezen szerző szerkesztésében a f. évtől kezdve egy Revue de Sigillographie czimü pecséttani szakfolyóirat is jelenik meg. Előfizetési ára 25 frank; a szerkesztőség Párisban Rue Bonaparte 67. sz. a. van.
