Adalékok a királyi könyvek történetéhez.
Adalékok a királyi könyvek történetéhez.
Meglehetősen kevés még mai napság az, a mit az ú. n. királyi könyvek középkori darabjairól tudunk, a mit ismerünk is felőlük, az is jóformán Nagy Lajossal kezdődik. Jelen sorok irója szerencsés volt néhány, a királyi könyvekre vonatkozó oklevelet találni, melyek egyike jóval korábbra viszi vissza a libri regii eredetét s ezenfelül egyben-másban bőviti róluk való eddigi ismereteinket.
Eddig Hajnik értekezése nyomán* úgy tanultuk, hogy a királyi könyvekre való legrégibb hivatkozás N. Lajos királyunk 1373-iki diplomájában található, a mely innét irja ki ugyanannak az uralkodónak 1363-ból való donationalisát. Ujabb iróink korábbi időkre mennek vissza, I. Károly korába s hivatkoznak N. Lajosnak Vezzeus mester, varasdi ispán számára adott oklevelére, mely 1340-ből való oklevelet idéz a liber regiusból.* Az alább közlendő diploma még ennél is előbbre vezet bennünket, mert az 1331 évből idéz s hivatkozik a királyi könyvekre. Ez az átiró oklevél meglehetősen késői, mivel 1519-ből való. Rövid tartalma következő. Lélfy László és György személyesen megjelentik II. Lajos előtt, hogy az I. Károly királytól eredő, a komárommegyei Lél és Garak községekről szóló donationalist a gondatlan őrizet következtében még őseik elvesztették. Kérik Lajost, nézessen utána Károly király könyvében, vagyis registrumában s erősitse meg őket jogaikban. A szóban forgó libri regiiben megtalálják a keresett oklevelet, melyet saját diplomájában transumál és confirmál II. Lajos.
A királyi könyvek a vegyes házbeli királyok korában.
Grünn Albert czikke I. Károly király gyürüpecsétjéről (Turul 1902. évf. 57. l.) hivatkozik a Zichy okmánytár III. k. 110. 1. 1evő Vezzeusnak adott oklevélre, mely «in registro dicti genitoris sui in conservatorio suo more consueto pro evidentia cautela» őriztetett.
Levonhatjuk most már ebből az oklevélből a következő tanulságokat. Károly Róbert idejében, 1331-ben már rendszeresen vezették a királyi könyveket, melyekbe az adományozásokról szóló okleveleket bevezették s ezek a libri regii II. Lajos idejében még meg voltak és a tárnoki házban őriztettek. Milyen módon voltak ezek ott bevezetve, ismét egészen világos. Az 1373-iki diploma szerint a «series literarum» volt bevezetve, az 1519-iki szerint «signatura literarum», de a két kifejezés föltétlenül egyet jelent. Az 1519-iki oklevél nem adja vissza az 1331-ikit szóról-szóra, hanem csak tartalmilag. A megkeresés szokása nem tér el benne a rendes eljárástól, a király Korlátkövi Péter tárnokmestert bizza meg a kereséssel, s az ő jelentése alapján rendeli el a kért s a királyi könyvekben megtalált oklevélnek szóról-szóra való átirását.
Ugyancsak 1519. okt. 27-éről van keltezve Lajosnak egy másik diplomája, a mely nagyjában hasonló formulákkal rendeli el egy 1405-ből való oklevélnek a királyi könyvből való kikeresését és átirását.
Végül 1525 aug. 6-ról való Lajosnak 3. diplomája, mely a királynak 1518 május 29-én kelt oklevelét irja ki a liber regiusból. A kikereséssel ez esetben is Korlátkövi volt megbizva.
Ez oklevelek alapján látni a conservativismust, a mely a királyi könyvek vezetésében nyilvánult. Erre nézve Hajnik megelégszik azon általánosságban mozgó állitással, hogy az okleveleket a királyi könyvbe majd szóról-szóra, majd csak tartalmilag vezették be s ugyanigy adták ki, ha onnan kiirták.* Miért lett volna ez a kétféle eljárás, arról nem szól semmit és előttem érthetetlen. Az idézett három oklevél kor tekintetében nagyon is messze esik egymástól s egymáshoz az átirás módszerében mégis annyira hasonló, s a megegyezés oly feltünő, hogy rendszerről kell beszélnünk.
I. m. 10. S 13. 1.
86E szerint valamely oklevél bevezetése a liber regiusba következőképen történt. Legelől állott az oklevél kelte. Tudjuk, hogy az oklevél hátulsó lapján fel volt jegyezve, a királyi könyvek hányadik lapjára van beirva. Jellemző, hogy a kiirásoknál erre a lapszámra nincs semmiféle hivatkozás. A dátum után rövid szavakkal következett a diplomában foglalt érdemleges jogi intézkedés, melyet követett a hiteles hely relatiójának megemlitése. Ebből pedig világos, hogy Hajnik álláspontját nem, hanem azt kell igazság gyanánt elfogadnunk, hogy az okleveleket a királyi könyvekbe szóról-szóra nem vezették be, a mi különben is fölösleges lett volna, mivel a sok formula nagyon meghosszabbította volna őket s ezek feljegyzésére igazán nem lehetett semmi szükség. Formulás könyvek úgyis voltak a kanczelláriában. Ép ily megigazitásra szorul a kiirásra vonatkozó állitás, a mely viszont nem történhetett másképen, mint szóról-szóra. A tartalmilag való bejegyzésből már nem lehetett kihagyni semmit, mert akkor az egész értelmetlen lett volna.
Nincs okunk tehát kételkedni abban, hogy már az első Anjou idejében is vezettek királyi könyvet, melynek egyik tanubizonysága a szóban forgó oklevél. A II. Lajostól eredő okleveleknek hitelességében kételkednünk nem lehet s azt se lehet hinnünk, hogy Korlátkövi itt hamisitást követett volna el. Igaz, hogy az 1525-iki hatvani országgyülés azzal vádolta, hogy a királyi könyveket meghamisitotta*, de ezt végül se bizonyitották rá. Különben úgy látszik, a királyi könyvek meghamisitásának vádja a Jagellók korában nem volt oly szokatlan. Tudjuk, hogy Bakócz Tamást is megvádolták hasonlóval, de époly kevéssé igazolták be.
I. m. 20. 1.
Ezzel kapcsolatban emlithetjük meg azt is, hogy a királyi könyvek tartalmi köre bővebb volt, mint Hajnik állitja. Szerinte a királyi adományokat jegyezték bele, de az adomány szót itt a legtágabb értelemben kell vennünk.* Hozzátehetjük, hogy beleirták a királyi itéleteket is, noha egyelőre ezt csak egyetlen adattal tudjuk támogatni. Szintén Bakóczot vádolta azzal Baksai Tamás, hogy az ellene szóló itéleteket hamisan vezette be a királyi könyvekbe.*
U. o. 8. 1.
M. N. Muzeum. Törzsanyag .... «tenorem, quarundam literarum in iudicio contra ipsum emanatarum in librum regium, sen registrum in periculum suum falso inscribi fecisset».
Függellékül közöljük az ide vonatkozó okleveleket.
Nos Ludovicus dei gratia rex Hungarić et Bohemić etc. Memorić commendamus tenore prćsentium significantes, quibus expedit universis, quod pro parte et in personis fidelium nostrorum nobilium Ladislai et Gregorii filiorum Mathić filii Alberti filii olim Ladislai Lelffy de Thothy maiestati nostrć expositum exstitit in hunc modumi, quomodo alias serenissimus princeps olim dominus Carolus rex etc. quasdam duas possessiones puta Leel et Garak vocatas in comitatu Comaromiensi existentes habitas, quć olim Pethew filii Stephani filii Paznan prćfuissent, comiti Petro filio Menel contulisset, super qua quidem collatione etiam literć donationales emanatć fuissent, sed ćedem per quandam incastam conservationem a primoribus et progenitoribus prćfatorum exponentium utcunque alienatć et deperditć extitisissent. Propterea supplicatum nobis est pro parte ipsorum exponentium humiliter, at tenorem signaturć huiusmodi literarum donationalium in libro seu registro praefati condam domini Caroli regis, quo scilicet huiusmodi literae de more et consuetudine consignari solent, in domo nostra tavernicali perquiri facere, atque paria huiusmodi signaturć sine diminutione et augmento aliquali transscribenda eiusdem exponentibus pro iurium suorum de fensione in transsumpto literarum nostrarum extradare et emanari facere dignaremur. Nos igitur supplicationem prćfatorum Ladislai et Gregorii iustam fore agnoscentes, per fidelem nostrum magnificum Petrum de Korlathkew magistrum curić et thavernicum nostrum librum prćscriptum in domo nostra thavernicali perquiri mandavimus, qui ex mandato nostro libro sive registro huiusmodi invento et diligenter revoluto signaturam dictarum literarum donationalium prćfati condam domini Caroli regis reperisset huiusmodi sub tenore: anno Domini millesimo CCC trieesimo primo. Item possessiones Leel et Garak in comitatu Kamariensi olim Pethew filii Stephani filii Paznan infidelis sine herede decedentis sunt collatae comiti Petro filio Menel dominica proxima post festum Beati Gregorii et scriptum est capitulo Strigoniensi ad relationem wayvodae et comitis Pauli et magistri Lock, quas nos de verbo ad verbum sine diminutione et augmento aliquali transscribi et transsumi prćsentibusque literis nostris privilegialibus inseri et inscribi faciendas eisdem Ladislao et Gregorio duximus concedendas iurium suorum ad cautelam communi iustitia suadente harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante. Datum Budć in vigilia festi Beatorum Simonis et Judć apostolorum anno Domini millesimo quingentesimo decimo nono. Regnorum nostrorum Hungarić et. Bohemić etc. anno quarto.
Relatio magistri Nicolai prć-
positi Agriensis Beatissimć Vir-
ginis, secretarii regić maiestatis.
positi Agriensis Beatissimć Vir-
ginis, secretarii regić maiestatis.
Eredetije hártyán rányomott pecséttel a Justh család levéltárában (M. N. Muzeum).
Nos Ludovicus dei gratia rex Hungarić et Bohemić etc. memorić commendamus tenore prćsentium significantes, quibus expedit universis, quod proparte et in personis fidelium nostrorum nobilium Ladislai et Gregorii filiorum Mathić filii Alberti filii olim Ladislai Lelffy de Thothy maiestati nostrć expositum exstitit in hunc modum, quomodo alias serenissimus princeps condam dominus Sigismundus imperator etc. prćdecessor noster felicis memorić quasdam literas suas donationales simul et literas statutorias honorabilis capituli ecclesić Waradiensis super qua 88dam possessione Thothy vocata in comitatu Byhoriensi existenti habita pro parte condam Nicolai Waywodć et filiorum suorum privilegialiter confectas et emanatas mediantibus quibusdam literis suis superinde confectis confirmasset, quć quidem literć confirmationales per quandam incautam conservationem a primoribus et progenitoribus prćfatorum exponentium utcunque alienatć et deperditć exstitissent. Propterea supplicatum nobis est pro parte ipsorum exponentium humiliter, ut tenorem signaturć huiusmodi literarum confirmationalinm in libro seu registro ipsius condam domini Sigismundi imperatoris, in quo scilicet huiusmodi laterae de more et consuetudine consignari solent in domo nostra thavernicali perquiri facere atque paria huiusmodi signaturć sine diminutione et augmento aliquali transscribenda eisdem exponentibus pro iurium suorum defensione in transsumpto literarum nostrarum extradare et emanari facere dignaremur. Nos igitur supplicationem prćfatorum exponentium iustam fore agnoscentes per fidelem nostrum magnificum Petrum de Korlathkew magistrum curić et thavernicum nostrum librum prćscriptum in domo nostra thavernicali perquiri mandavimus, qui ex mandato nostro libro seu registro huiusmodi invento et diligenter revoluto signaturam dictarum literarum confirmationalium prćfati condam domini Sigismundi imperatoris reperisset huiusmodi sub tenore; Anno Domini millesimo quadringentessimo quinto anno et Kalendas, quibus supra. Qućdam duć literć, una scilicet nostra patens ipso antiquo maiori sigillo nostro confracto simpliciter consignata super donatione nostra cuiusdam possessionis Thothy vocata in comitatu Byhoriensi existenti, quć condam Ladislai filii Jacobi de Kyno hominis absque heredum solatio sexus masculini defuncti prćfuissent suarumque utilitatum et pertinentiarum et alia capituli ecclesić Waradiensis privilegialis super legitima statutione eiusdem pro eisdem Nicolao Wayvoda et fratribus suis factis confectć sunt privilegialiter confirmatć. Quas nos de verbo ad verbum sire diminutione et augmento aliquali transscribi et transsummi prćsentibusque literis nostris privilegialibus inseri et inscribi faciendo eisdem Ladislao et Gregorio duximus concedendas iurium suorum ad cautelam communi iustitia sudtente harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante. Datum Budć in vigilia festi Beatorum Simonis et Judć apostolorum anno Domini millesimo quingentesimo decimo nono. Regnorum nostrorum Hungarić et Bohemić etc. anno quarto.
Relatio magistri Nicolai prć-
positi Agriensis Beatissimć Vir-
ginis secretarii regić Maiestatis.
positi Agriensis Beatissimć Vir-
ginis secretarii regić Maiestatis.
Eredetije hártyán, rányomott pecsét töredékeivel a Justh család levéltárában (M. N. Muzeum).
Nos Ludovicus dei gratia rex Hungarić et Bohemić etc. memorić commendamus tenore prćsentium significantes, quibus expedit, universis, quod pro parte nobilis dominć Annć relictć quondam Petri Orle de Zarandok, nunc vero consortis Gregorii de Kischehy ac Stephani et Johannis filiorum eiusdem expositum fuit maiestati nostrć, qualiter ipse paribus litterarum nostrarum consensualium in regestro seu libro nostro regio conscriptarum ad tuenda iura ipsorum indigerent. Supplicatum itaque fuit maiestati nosrć pro parte eorundem dominć et filiorum eiusdem, ut huiusmodi literas in dicto libro et conservatorio nostro regio perquiri earumque paria in transumpto literarum nostrarum sub sigillo nostro regio eisdem dare et concedere dignaremur. Quarum quidem literarum tenor talis est Anno Domini millesimo quingentesimo decimo octavo, ad relationem magnifici domini Petri de Korlathkew, magistri curić regić Maiestatis, Budć, Sabatho proximo ante festum Sanctć et individuć Trinitatis datć sunt literć, quibus mediantibus sua maiestas illi fassioni et contractui, quam nobilis Andreas Gewder de Gewderffalua ab una, ac nobilis Petrus literatus prćfatus de et super totalibus ipsarum portionibus possessionariis, puta annotatus Andreas Gewder in possessione Persancz et prćdio Gewderfalua, alio nomine Gywlwcz, dictus autem Petrus literatus in possessione Zarandok prćdicta omnino in comitatu Tholnensi existentibus habitis sub certis conditionibus in literis spectabilis et magnifici Emerici de Peren, perpetui comitis comitatus Abawywariensis, regni Hungarić palatini et iudicis Cumanorum suć maiestatis fecisse dinoscuntur, suum regium consensum prćbuit et nichilominus attentis et consideratis fidelitate et servitiis prćfati Petri literati per eum maiestati suć et regno Hungarić exhibitis et impensis totum et omne ius suum regium, si quod in prćscriptis totalibus portionibus possessionariis qualitercunque haberet, aut suam ex quibuscunque causis, viis, modis et rationibus concernerent maiestatem simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet memorato Petro literato suisque heredibus et posteritatibus universis in perpetuum contulit salvo iure alieno. Nos igitur prćnotata supplicatione prćfarć dominć Annć ac Stephani et Johannis filiorum eiusdem exaudita et admissa prćscriptarum literarum nostrarum paria verbotenus sine diminutione et augmento aliquo transscribi et transsumi, prćsentibusque literis nostris inseri et inscribi facere eisdem dominć et filiis ipsius iurium suorum ad cautelam communi iustitia suadente duximus concedendas harum nostrarum rigore et testimonio literarum mediante. Datum Budć die dominico proximo post festum Beatossimć Virginis Marić de Nive anno domini millesimo quingentesimo vigesimo quinto regnorum nostrorum prćdictorum etc. anno decimo.
Relatio magistri Emerici Be-
bek secretarii regić Maiestatis.
bek secretarii regić Maiestatis.
Eredetije hártyán, rányomott pecséttel az országos levéltárban M. O. D. L. 30290. jelzet alatt.
SZABÓ DEZSŐ.
