A Hermann nb. Laczkfi-család történetéhez.
A Hermann nb. Laczkfi-család történetéhez.
Dlugoss lengyel krónikásnál olvassuk,* hogy Spytko de Melstyn nevü lengyel főur magyar nőt vett feleségül; a nő neve «Elisabeth .... natione Hungara, de domo et familia Fierlich.» Ugyanő egy másik helyen* a nőt következőleg jelöli meg: «Helisabeth ... filia Woydefiemrich baronis de Hungaria». Mielőtt tulajdonképpeni fejtegetéseinket megkezdenők, ki kell jelentenünk, hogy «Fyerlich» nevü magyar családot a nevezett korszakban hiába keresnénk; «Fyerlich» nem más, mint a «Woydefiemrich» harmadik és negyedik szótagjának, a «fiemrich»-nek elferditése, mely nem annyira Dlugoss, mintsem a későbbi másolók, vagy nyomtatók rovására esik. A «Woydefiemrich» pedig nem egyéb, mint «vajda fia Emrieh» vagyis Vajdafi Imre. Feladatunk már most, hogy neki és leányának családi hovátartozandóságát a lengyel krónikás szükszavu adata nyomán kikutassuk. Tudva azt, hogy Melstyni Spitko lengyel főur a tatárok elleni csatában 1399-ben esett el, vezérpontul szolgál, hogy a családot a XIV. században kell keresnünk.
Liber Beneficiorum, I. k. 192. 1.
Ugyanott, III. k. 474. 1.
Erzsébet, kit az okiratok 1396-ban, mint Spytko nejét emlitenek,* férje halála után ismét férjhez ment. Második férje pedig János, a sziléziai Münsterberg uralkodó herczege, ki 1428 deczember 27-ikén halt meg. Mikor történt az egybekelés, nem tudjuk; 1408 márczius 19-ike előtt már megvolt; 1417 és 1423-ban Erzsébetről, mint János nejéről az okiratok is szólnak;* meghalt 1424 február 22-ikén.
Mon. hist. Polon., VIII. k. 208. 1.
Ugyanott, 419., 491. 1.
A heinrichaui (Münsterberg) necrológiumban* egy meg nem nevezett év augusztus 15-ikére vonatkozólag a következőket olvassuk:
Zeitschrift des Vereins für Geschichte und Alterthum Schlesiens, IV. k. 294. 1.
«It.(em) ob.(iit) d.(ominus) Henricus pater d.(ominć) Elizabet ducisse. Item eodem tempore anni ob.(iit) d.(ominus) Spitag maritus eiusdem domine, que plures ornatus dedit monasterio pro summo altari». A herczegnő elhalálozását pedig a következő szavakkal emliti: (febr. 22) It.(em obiit) d.(omina) Elizabeth de Cracovia, ducissa in Monsterberg a.(nno) d.(omini) Mo CCCCo XXiiij».* Ez a «de Cracovia» azonban nem jelenti, hogy a herczegné családi neve «Krakói», hanem csak azt, hogy Krakóból való vagyis, hogy Krakóból jött Sziléziába. A necrologium megerősiti tehát Dlugoss adatait. A necrologium is mondja, hogy első férje Spitko volt, hogy első házassága alatt Krakóban élt, melynek várnagya és palatinusa tudvalévőleg Melstyni Spitko vala. Hogy Dlugoss az asszony atyját Emrich vagyis Imrének, a necrologium pedig Henriknek nevezi, az nem változtat a Dlugoss-féle előadás helyességén. A németek ismerik ugyan az Emerich (= Imre) nevet, de a középkorban nem igen használták és – mert ez csak Henricus-ból származott – a legtöbb esetben Hemericus-nak ejtették ki, úgy hogy a necrologium feljegyzője ezt könnyen Henricusnak vehette; nincs is kizárva, hogy az eredeti kéziratban tényleg «Hemericus» vagy «Hemricus» áll.
Zeitschrift, d. V. F. Gesch. u. Alt. Schles. TV. k. 284. 1.
* * *
Hogy Dlugoss «Vajdafi»-ja nem családi név, hanem csak Emrich atyjának hivatali megjelölése, több mint valószinü. Akkori időben divatban volt, hogy a bánok és a vajdák fiai magukat «filius bani» vagy «vojvodć» nevezték, a nélkül, hogy e jelző mindig és mindenütt állandó családnévvé alakult volna át. Jelen esetben is csak azt jelenti, hogy Erzsébet atyja Imre vajdának fia; azt pedig, hogy e vajda alatt csak erdélyit szabad elfogadnunk, megcáfolhatlan. Jelentsük egyuttal azonnal ki, hogy a XIV. századbeli erdélyi vajdák sorában csupán kettőt 84ismerünk, kiknek Imre nevü fiuk volt; e két vajda pedig a Hermann nb. Lack fiai (I). István és I. András). Kezdjük meg az előbbivel.
Lack fia (I.) István, családjának legkimagaslóbb sarja, 1345-től 1350-ig erdélyi vajda; fiai közül az egyik az Imre nevet viseli, e néven pedig családjában a második.
II. Imre legelőször 1343 január 13-ikán tünik fel; 1356 deczemb. 21-ikétől 1367 október 28-ikáig királyi lovászmester, mely minőségben 1366 február 9-ikén vidini kapitány, miháldi és karánsebesi várnagy is. 1368 január 1-ikán és május 23-ikán dalmát-horvát bán. 1369 január 26-ikától 1372 szeptember 3-ikáig erdélyi vajda. 1372 október 13-ikán nádor, mely minőségben 1375 április 2-ikáig található. Halála idejét a következő adatok alapján határozhatjuk meg. Neki és fivérének, István vajdának, Hahóti Miklós ellen valamely zalamegyei birtok miatt pörük volt, melyben neki 1373 október 24-ikén kellett volna a király előtt megjelennie. 1374 márczius 1-én felhivták Hahóti Miklóst, hogy a peres birtokra vonatkozó iratait «ad octavas diei medii quadragesime tunc de novo praeteritas» mutassa be. Miután a pör folyamát ecsetelő okirat 1376 február 28-ikán van kiállitva, úgy értelmezem a dolgot, hogy a «tunc de novo prćteritas» alatt azt kell értenünk, hogy az iratok bemutatását nem 1374 márczius 15-ikére vagyis az 1374. évi quadragesima mediának octávájára, hanem 1375 április 4-ikére, a midőn e határnap 1374 márczius 1-e után már másodszor beköszöntött, tüzték ki. A dolog azonban ezen octáva után is huzódott, úgy hogy 1376 február 9-ikére ujabb határnapot kitüztek; e határ-nap előtt azonban Imre nádor meghalt,* aki 1375 április 2-ikán még élt.* 1375 julius 5-ikén, a nádori szék már üresedésben van,* igy tehát kimondható, hogy Imre 1375 április 2-ika és julius 5-ike között halt meg.* Neje, Katalin, Nagymartoni és Fraknói Lőrincz leánya, ki 1363 junius 29-ikén már nejeként szerepel. E házaspár esetleges utódait mindeddig nem ismerjük.
Wenzel, XI. k. 438. 1.
Zichy-okmánytár, III. k. 601. 1.
Sopronm. okmánytár, I. k. 414. 1.
V. ö. Fejér, IX. k. 6., 188. 1.
***
Lack fia (I.) András, az előbbi István fivére, 1336-ban merül fel. Miután számos országos méltóságot, azok között (1353–1354) a macsói bánságot kapta, kinevezte őt Lajos király erdélyi vajdának, mely állást 1356 április 6-ikától 1359 szeptember 25-ikéig töltött be. Miután 1359 végén más az erdélyi vajda és 1359 után róla többé mitsem hallunk, biztosra vehetjük, a mondott év vége felé meghalt.
Neje, Erzsébet a Gutkeled nemzetség valkómegyei ágából származott. Ezen ágnak egyik sarja, Lothárd többek között András nevü fiut hagyott maga után, ki IV. László utolsó éveiben (valószinüleg macsói) bán lett. Ennek fia Márton (1292–1345), kinek gyermekei Németi (valkómegyei birtok) Mihály és Miklós magtalanúl haltak el. A hagyatékra a nemzetségi rokonok, nevezetesen a Marótiak, emeltek igényt, de a király Mártonnak második házasságából származó leányát, Erzsébetet, Lackfi András nejét fiusitotta, minek következtében Erzsébet 1355-ben fivérei örökségét megkapta. 1365 január 17-ikén már Andrásnak özvegyeként, fiaival Györgygyel és Imrével szerepel.
György, ki az 1365 és 1368 között lefolyt bolgár hadjáratban résztvett,* az erről szóló okiratban «néhai András vajda fia»-ként szerepel. 1368 április 6-ikán «Georgius filius vaivodae de Kőváry»* néven szerepel. Az 1385- és az 1386-ban lezajlott események alkalmával Mária királynőnek hive maradt. Midőn őt Zsigmond király 1387 deczember 1-én említi,* megint csak «néhai András vajda fiá»-nak nevezi. Ugyanezt teszi Zsigmond 1406-ban is,* midőn elbeszéli, hogy e György, Kórogyi Istvánnal együttesen, Hédervári Kont Istvánt és Szeglaki Lászlót fogságba ejtette. Halála évét nem ismerjük, de úgy látszik, hogy 1399 előtt halt meg. Csak két leányáról tudunk, 1404-ben; közülük az egyik, Anna, a Héder nb. Tamási János erdélyi vajdához ment férjhez, mag a másik, Katalin, Rátót nb. Kaplai János országbiró és orosz vajda fiának Feledi Rolandnak neje lett. 1445-ben e két nővér utódai egymással pörben állnak. Katalin fia Rátót nb. Németi György neje, Anna és gyermekei: János, Tamás, Gergely és Katalin nevében is az egri káptalan előtt az ellen tesz óvást, hogy Anna fia: Héder nb. Tamási Henrik társaival együtt (Hédervári Lőrincz nádor és Ujlaki Miklós erdélyi vajda) a Valkómegyében fekvő Németi uradalmat és tartozékait elfoglalták.*
Századok, 1900. évf. 607. 1.
Ez utóbbi helytelen. Kőváry helyett «Kovászi»-nak kell állnia, mely utóbbi Aradmegyében fekvő város volt. Most Kovaszincz. V. ö. Turul, 1884. évf. 111. lap és Csánki, I. k. 764. 1.
Zichy-okmánytár, IV. k. 343. 1.
Hazai okmánytár, VII. k. 435. 1.
Hazai okmánytár, VII. k. 465. 1.
András vajda második fia, Imre (családjának e néven harmadik tagja), ki anyjával és fivérével 1365 szeptember 17-ikén merül fel, a nyilvános életben – úgy látszik – sokáig nem szerepelt. Az 1386-ban megindult áramlat azonban őt is magával ragadta. Fivérével – Györgygyel – ellentétben, a lázadó Horváti János bánhoz csatlakozott, minek az lett a következménye, hogy Garai Miklós őt a valkómegyei Ujlak várban 85fogságba ejtette s Zsigmond király elé hozta. Az erre vonatkozó okirat* őt is «Lack fia András vajda fia Imré»-nek nevezi. Megbocsátotta-e neki Zsigmond az elpártolást, vagy megbűnhődött, esetleg sikerült-e neki a szökés és talált-e valahol külföldön menedéket? mindezekről kútfőink mélyen hallgatnak; azt sem tudjuk, vajjon volt-e neki gyermeke.
Hazai okmánytár, VII. k. 434. 1.
***
Melyik «Vajdafi» Imrének leánya lehetett Erzsébet, Melstyn Spitko özvegye és Münsterbergi János neje?
Lehetett II. Imre leánya is, a nádoré, aki elég előkelő családból származó főur volt arra, hogy őt a lengyel krónikás «magyar báró»-nak nevezze; elég gazdag is lehetett, hogy leánya lengyel főurhoz mehessen férjhez; a kronologiai viszonyok sem szólnak ellene, mert ha Erzsébet pl. 1370 körül született, akkor első férjének halálakor (1399) még elég fiatal volt arra, hogy második házasságot is kössön. Mindamellett még sem vagyunk igen hajlandók feltételezni, hogy jelen esetben I. Imre leányával van dolgunk.
I. Lackfi Istvánnak fiait a hazai kútfők nem annyira «vajda», mint inkább «bán» fiainak nevezik és igy több mint valószinü, hogy a külföldi tudósitó Erzsébet atyját, ha ez I. Imre, inkább «bánfi»-nak nevezte volna. Továbbá majdnem bizonyos, hogy I. Imrének leánya atyja halálakor (1375-ben) még igen fiatal volt; azt pedig, hogy első házasságát atyjának halála után kötötte volna, nem találjuk elfogadhatónak. A fődolog azonban az, hogy Erzsébet atyja a heinrichaui necrologium szerint – melynek hitelességét és megbizhatóságát kétségbe vonni nincs jogunk – valamelyik augusztus 15-ik napján halt meg, holott fentebb kimutattuk, hogy Lackfi Imre nádor 1375 április 2-ika és 1375 julius 5-ike között halt meg.
III. Imrét ellenben a hazai kútfők épen úgy, mint fivérét Györgyöt, állhatatosan «vajda fiá»-nak nevezték és igy magától értetik, hogy a lengyel krónikás is csak e néven ismerte. Bár tudtunkkal országos hivatalt nem viselt, mégis, mint a szükebb haza határain kivül is nagy hirnévre vergődött Lackfi család sarja elég előkelő volt arra, hogy Dlugoss őt magyar bárónak nevezze. Anyja Erzsébet nevet viselt, tehát nagyon is hihető, hogy leányát anyja után nevezte. Abból, hogy ő csak 1386 táján lép a nyilvánosság terére, következtethető, hogy I. Imrénél sokkal fiatalabb volt; leánya tehát kétségkivül későbben született, mint I. Imreé, a miből pedig következik, hogy II. Imre leányának 1399-ben, – Melstyni Spitko halálakor, – sokkal fiatalabbnak kellett lennie, mint I. Imre esetleges leányának s igy sokkal természetesebbnek találjuk, hogy ismét férjhez ment. A mi pedig II. Imre elhalálozási idejét illeti, nincs egyetlen egy bármily természetü hazai vagy külföldi forrás, mely a heinrichaui necrologium állítását, hogy Erzsébet atyja valamelyik év augusztus 15-ik napján halt meg, ellentmondana. Mi tehát mindezek alapján azon nagyon is elfogadható következtetésre jutunk, hogy Dlugossnak «Vajdafi Imre»-je alatt Hermann nb. Lackfi András vajda fia (III.) Imre értendő, hogy valószinűleg Lengyelországba menekült és ott egy meg nem nevezett év augusztus 15-ikén meghalt. Melstyn Spitko valószinüleg 1385 táján ismerkedett meg Erzsébettel. Ezt abból következtetjük, hogy 1383-ban Zsigmond magyar király hadseregének főtisztjei sorában Lackfi András vajda fia György mellett Spitko, krakói palatinus is szerepel.*
Fejér X/I. k. 97. 1.
* * *
Hátra van még egyet-mást Erzsébet utódjairól mondani.
Második házasságából nem voltak gyermekei; Melstyn Spitko krakói vajdával kötött házasságából azonban négy gyermeke származott: Hedvig, Katalin, János és Spitkó.
Hedvig uralkodó herczeghez ment férjhez Bernát opulai herczeghez (László herczeg magyar nádor unokaöcscséhez), ki 1459 április 2-ika után halt meg. Hedvig 1425 márczius 15-ike előtt valamely szeptember 20-ikán meghalt. Házasságából két leány ismeretes, Hedvig és Anna, de ezeknek csak puszta nevét ismerjük.
Katalin kétszer ment férjhez. Első férje, kitől nem maradtak gyermekei: János (Januss) mazóviai uralkodó herczeg, meghalt 1432-ben. Második férje: Michalowi Bialucha Miklós, sandomiri vajda, krakói várnagy és sztaroszta. Ennek nejeként 1425-ben szerepel. Katalin 1464. előtt halt meg.
János és Spitko 1409-ben még Tarnowski János gyámsága alatt álltak. Részletes életirásuk nem lévén e sorok feladata, itt még csak azt akarjuk kiemelni, hogy Melstyn János nyomait 1430-ban Magyarországban is megtaláljuk. Nézzük csak a következő rövid leszármazási táblát:
III. Ziemowit † 1381, Mazóvia herczege; I. János † 1429; II. János † 1422, Neje: Melstyn Katalin; IV. Ziemowit † 1426; Hedvig, Férje: 1410 Garai János;
Ebből kitünik, hogy Melstyn Katalin férjének unokanővére Dorozsma nb. Garai János 86I. Garai Miklós magyar nádor fiához ment férjhez és igy könnyen magyarázható, hogy miképpen jutott Katalin fivére János magyar érintkezéshez.
Midőn Zsigmond király 1430 január 6-ikán Garai János halála után ennek hagyatékát rendezi, többek közt egy okiratról tesz emlitést, melyen Garai János, néhai János veszprémi püspök és Berzeviczi Péter kir. tárnokmesterén kivül, még Gorbo-i Fekete Zavis és Melstyeni János «streriuorum militum» pecsétje is függ.
Azon Mulstain Vid ki nejével Magdolnával (az esztergami egyházmegyéből), 1467-ben II. Pál pápától hordozható oltár-privilegiumot kap, aligha tartozik a lengyel Melstyn-családhoz. (Tört. Tár, 1899. évf. 257. l.) «Mulstain» úgy látszik a német «Mühlstein» ferditése.
***
Teljesség kedvéért legyen itt a Hermann nb. Laczkfiak családtörténetére nézve még a következő adat kiemelve:
A budai káptalan tanusitja 1401 jun. 13-ikán,* hogy Laczk fia István nádor özvegye Anna egyik budavári házát (néhai István királyi orvos és János veszprémi püspök háza mellett), melyet ő maga saját hozománya árán vásárolt, az óbudai zárdának, melyet öregebb Erzsébet királyné alapitott, hagyományozza; addig míg él, fenntartja magának a haszonélvezetet. – Ezen nádor nem más, mint I. István vajda fia: II. István, ki 1397-ben erőszakos halállal múlt ki és kinek házassági viszonyairól mindeddig semmit sem tudtunk.
Temesm. okmánytár, I. k. 630. 1.
Dr. WERTNER MÓR.
