Orosz Ernő. Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906. 4-r . VIII. és 347 old.
Orosz Ernő. Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906. 4-r . VIII. és 347 old.
A történet-irodalomban általában ismeretes, hogy a vármegyei monografiák között Heves vármegyéé a legkevésbbé sikerültek közé tartozik.*
Századok, 1897, 335. l.
A néhány éve elhunyt Balássy Ferencz művéről egyik birálója azt mondja: «valósággal kár, hogy megjelent».* Semmi tekintetben sem felelt meg a hozzáfüzött reményeknek. Az oklevelek másolója nagyon gondatlan volt, e mellett a másolatokban önkényes kihagyások vannak, s összehasonlitásból látom, hogy 25–30 fontos XIV–XV. századi oklevelet hagyott lemásolatlanul egyedül csak a Rhédei levéltárban. A munka irodalmi anyaga, a kiadás formája pedig szóra se érdemes.
Akad. emlékbeszédek, XII. k. 5. sz.
A monografia utóbbi három kötete bővebb ugyan s anyaga is megbizhatóbb (bár távolról sem teljes), de ez is nehezen használható.
E munka kiegészitésére vállalkozott Orosz Ernő, a mikor szóban forgó kötetét kiadta. A megyei levéltár anyaga alapján állitotta össze nagy szorgalommal és kitartó munkássággal a megyei nemes családok leszármazását és rövid, főleg a birtokviszonyokat illető történeti adatait. A ma élő nemzedékek történeti kutatását akarja művével megkönnyiteni s az ősök tiszteletét öregbiteni. Munkája tehát két szempontból vehető birálat alá: tudományos és gyakorlati oldaláról.
A felhasznált irodalomról nem tájékoztat bennünket, de jegyzeteiből látjuk, hogy nem dolgozott fel minden forrást, a melyekhez módja lett volna hozzáférni; főforrása Nagy Iván, néhány monografia (Pozsony, Abauj, Nyitra, Bars megyeé), a Nemzetségi Zsebkönyv I–II. kötete, a Turul egy-két évfolyama, a Királyi Könyvekből néhány (1, 3, 38, 45, 53, 60, 62), Hevesmegye monografiájának I–II. kötete (a többi nem), a Hazai Oklevéltár (hibásan idézi okmánytárnak) s az Anjoukori Okmánytár I. kötete. Ezek mellett emliti Csánkit, s Széll Farkast (Bessenyei cs. tört.). Önálló levéltári kutatást az Országos Levéltárban végzett (innen szerzett adatai a legszámosabbak), továbbá Rhédei család s az egri káptalan levéltárából közöl néhány adatot.
Mindezt azért említem, hogy a mű adatainak kiegészitésére utmutatást adjak a későbbi kutatóknak s utaljak arra, hogy a fenti sorozatból Karácsonyi János munkája a nemzetségekről, az egri egyházirodalmi egylet három kötete (ez utóbbit hibái mellett is fel kellett volna használnia, mert e kötetek kizárólag helyi érdeküek) s a Nemzeti Múzeum levéltárának anyaga teljesen 93hiányoznak. Különösen azt tartom mulasztásnak, hogy az utóbbit nem használta fel, mert a törzsgyüjteményben a Rhédey-, Gosztonyi- és Forgách-levéltárban rendkivül becses felhasználatlan hevesmegyei anyag van elrejtve. Az sem érthető, hogy a Turul sok évfolyamát, a Századokat, a Tört. Tárt, a megyei monografia III–IV. kötetét stb. miért nem használta fel, ha már a többit átnézte?
Egy s más a használt forrásokban is elkerülte szerző figyelmét. A Királyi Könyvek első kötetéből több birtokos nemes-családot hagyott ki; ilyenek Apafy, Baranyai, Bodó, Domaházy, Ercsy, Furkó, Gerzes, Ztrisithi Horváth, Izdenczy Istenmezey,* Keszy, Keresztury, Márffy, (István egri várnagy, 1527,) Mutnoki, Parlaghy, Pálóczy, Tamás, Thurzó, Zalka. E családok 1527–1540-ig kaptak királyi donacziókat, kinevezést, czimert a megyében, s mivel a megyei levéltárban éppen a XVI. századi anyag hiányzik, ezt főleg figyelemre kellett volna az irónak méltatni, hogy legalább az ujkori anyag alapozását végezze el jól, annál inkább, mert a középkori anyagra – maga is bevallja több helyen, – nem támaszkodhatott. Igy azonban a középkori és ujabbkori családok közt a kapcsolat teljesen hiányzik.
L. Turul, 1905., 13. 1.
Kétségtelen, hogy a közlött ujabbkori anyag sok becseset tartalmaz; ám ezuttal ennek ismertetését mellőzöm inkáb csak a középkori részt veszem kissé bonczkés alá, azért, hogy az előttem ismeretes forrásokból egyben másban megpótoljam. Szerzőnk fő forrása erre nézve is Nagy Iván családtörténeti munkája, hogy pedig ebben sok a hiba, az közönségesen tudva van. E hibákat a szerző ritkán veszi észre, csak néha javitja saját kutatása alapján. Legyen szabad saját kutatásaim anyagából felemliteni a következőket:
A Báthori család történetére igen nagy irodalom van. Heves vármegyei legrégibb őse Marsa comes s fia Pous, ki 1295-ben Bátort az egri püspöknek adja, 1322-ben Báthori Bereczk, 1340-ben Báthori Jakab, fiai Miklós és László birtokos nemesek, stb.*
Árp. Uj. O. X. 200. l., Anj. II. sz., IV. 44. stb.
A Bessenyei család történetét nagyon hiányosan közli.
Bory családnál 1275 után 1667-ből közöl adatokat. A Csányi család középkori tagjairól mit se tud, pedig ez is ősi család: 1293-ban Mátyás Körén birtokos, fiai István, Gábor és Eye.* A XIV–XV. sz. sok tagja van, Balássy is közöl néhányat.
Árp. Uj. O. V. 79. 1.
A Csathók származását és czimerét a Turul közli,* szerzőnk ismeretlennek mondja. Tisztán középkoriak a Csobánka családra vonatkozó adatok. Nevét a Csobánka vártól vette: bizony régi magyarázat ez, a többi hasonlóval együtt. Vajjon a Csobánka család várát miről nevezhették el? A kevés és nagyon ismert regestát az Egri Egyházmegyei Adatok II. kötete is közölte már.* Az 1323-ból közölt regesta se nem helyén való, se nem világos. 1322 márczius 18-án végleges itélettel vesztik el Csobánka János fiai László és Pál hatalmaskodás miatt birtokaikat, mely ellen többször protestálnak, de a hosszú pereskedés vége mégis birtokaik elvesztése lett. Ennek egy csekélyebb jelentőségü mozzanata az 1323-ból felhozott.*
IV. k. 152. 1.
205. 1. E mellett Sebők László, Gyöngyös története és Balássy is i. mb. tárgyalták.
Anj. Okmt. II. 5–6. 1., stb.
A Dobó családra vonatkozó önálló kutatásait jobban kiegészithette volna a Turulban megjelent czikksorozatokkal,* a helyett, hogy Nagy Iván ismert rossz leszármazását fogadja el.
I., 103., II., 89. V., 139, 185, 186 (czimer!), VI., 126; Századok, 1879. stb.
Teljesen középkori család a Domoszlói. A közölt néhány országos levéltári adat a XIV. századra vonatkozik; a leszármazását Karácsonyi János mutatta ki. (Magy. Nemzetiségek I. 11. l.).
Néhány sort szentel könyvünk a Forgách családnak. A megyébe 1568-ban került Forgách János révén, a ki összeköttetése révén örökli Haraszthy Ferencz és Lévay Zsigmond birtokait.* A középkori birtokos Forgách család a Rhédei család ágazata volt, mely 1422-ben vált ki a főtörzsből. Nem tévesztendő össze a Ghimesi és Gácsi Forgáchokkal.
Grassalkovich herczegi levéltár Héderváron.
A Gosztonyi család 1699-nél jóval korábban kerül a megyébe, 1559-ben már birtokos Atkáron.*
U. o.
A középkori családtagokat nem ismeri könyvünk az Ivádi, Jánossy, Jenei és Kakas családoknál. Igaz ugyan, hogy ezek ujkori nemesitéseket kapnak, de helyesen jegyzi meg szerzőnk, hogy sok esetben az ősök hosszu sora élt nemesi jogokkal, bár a czimereslevél nem is emliti őket.
Hiányos továbbá a Kállay és Károlyi családokra vonatkozó anyag, noha a szakirodalom bőven közöl idevágó adatokat.
Néhány érdekes regestát közöl a Kompolthiakra s Körmendy családra; viszont többet találhatunk a kiadott oklevéltárakban a Lengyeldi családra vonatkozólag, mint a szerző közölt. A XIV. század közepén nagyon kiterjedt a család.*
Árp. Uj. O. XI. 139., Anj. O. IV. 240. 1.
Hasonlókép keveset mond az Országh családról, noha a szakirodalomban nagyon sok adat található. Országh László 1536-ban főispánja a megyének, 1537-ben pedig Debrő várát és tartozékait kapja Ferdinándtól.*
Kir. Könyvek I. k.
A Pászthói család leszármazását Békefi Remig nagy gonddal megállapitotta, adalékok ujabban is jelentek meg hozzá;* szinte érthetetlen tehát, hogy a szerző Nagy Iván kevés anyagával mentegetődzik.
Pászthói Apátság; Turul, 1905, 11–12. 1.
A Recsky családról az irodalmat jobban ismeri, de szivesen láttuk volna a hevesi ág leszármazásának egybeállitását, melyet például a Rhédeyeknél megtett. Ime a szerző talált javitani valót, a mire, valamivel nagyobb igyekezettel, máshol is rátalált volna. Az 1339. évi önálló regesta igy kevésbbé érthető. Előzménye volt, hogy 1338 julius 9-én Pál országbiró vizsgálatot rendelt el az egri és esztergomi káptalanok által, vajjon Thwri Myke rátámadt-e Rhédei Demeter Püspöki nevü birtokára s az utóbbi vétkes szándékból ölte-e meg Thwri Myke Jakab nevü fivérét. A vizsgálat a Rhédeieket találta hibásaknak. Ennek folyománya az 1339-ik évi protestálás birtokuk elitélése miatt. Itt egyébként a rövid irodalmat is adja a szerző, a mit máshol sajnálattal nélkülözünk.
Adatok hiánya miatt nem tud a Semsey és Széky családok leszármazásával tisztába jönni, noha a kiadott okleveles anyag pontos átnézése itt is több eredményt mutathatott volna fel.* A Thassiak ősei közül már 941405-ben élnek a vármegyében: János kir. ember, 1435-ben pedig Tamás falubiró, 1463-ban, 1572-ben stb.*
Anj. O. IV., 44., Hazai oklt., 443 stb.
Balássy, 205., 284. 1. Csánki, Hevesm. monogr. II. 354. 1. stb.
A Therpesi család szintén középkori; az idevágó regestákat Csánki már közölte.
Mindezen s egyéb hiányok nem róhatók fel szigoruan szerzőnknek, tekintve, hogy első sorban a jelenleg élő s szereplő családokkal kivánt foglalkozni. Ennek megfelelően a munka gyakorlati értéke jóval nagyobb. Kétségtelenül nagy fáradságot és ügyszeretetet igényelt az átnézett anyag elrendezése, s a családtörténeti kutatók munkáját nagy mértékben megkönynyitette a könyv kiadásával.
Hátrányára van a használat szempontjából a teljes név- és tárgymutató hiánya, különösen a helynevekre nézve. A czimerek leirása jó, rendesen Siebmachert követi, de sajnálható, hogy a használt pecsétczimereket nem irta le; ezek fontosságára folyóiratunk már máshol figyelmeztetett.* A megyei tisztviselők névsora, tekintve, hogy a máig kiadott okleveles anyagból pontosan még össze nem állitható, bátran elmaradhatott volna, vagy csak a legutolsó egy-két századra kellett volna szoritkoznia. Ellenben az 1754–1755-ik évi nemesi összeirás teljes kiadása igen helyénvaló volt.
Turul, 94. 1. 1905.
Mindent összevéve Orosz Ernő hasznos munkát végzett. Könyvét a kutatók s még inkáb az érdeklődő családok bizonyosan örömmel üdvözlik és belőle sokat merithetnek. A benne felsorolt több mint másfélezer családból igen sok nem lakik már a megyében, hanem elszármazott az ország távolabbi vidékeire. Épp ezért a mű szélesebb körben számithat érdeklődésre.
A munka külső kiállitása tetszetős és az egri nyomda-részvénytársaságnak dicséretére válik. A munka a szerzőnél kapható füzve 10, diszes vászonkötésben 12 K.
Bártfai Szabó László dr.
