72A NÁDASDI SÁRKÖZY CSALÁD.
72A NÁDASDI SÁRKÖZY CSALÁD.
(Második közlemény.)
Sárközy Albertnek Kristóf nevü fia az egyetlen, a kinek további leszármazóit ismerjük. 1544-ben már házas ember volt: néhai Kisléghi Simon deák özvegyét Zsófiát birta feleségül.* Apja régi ellenségeivel, a rakonczátlan Podmaniczkyakkal neki is kellemetlenségei voltak. 1549-ben bepanaszolta anyjával Vészka miatt Podmaniczky Rafaelt* és még ugyanabban az évben a pozsonyi káptalan előtt eladta Csatajon fekvő curiáját, a Podmaniczkyak nagy ellenfelének, Serédy Gáspárnak, továbbá Benedeknek és Györgynek 125 m. frtért.* Az utóbbi örökvallásban Kristóf anyján és sógorán Sárközy Imrén kivül Kristóf gyermekei gyanánt fel vannak sorolva: Albert, János, Péter, Erzsébet és Anna. 1550-ben, 1564-ben, 1568-ban* még szintén voltak e féle kisebb ügyei, 1571-ben pedig a Nadasd egy része miatt folytatott perében nyert végleges itéletet, úgy hogy a kérdéses részbe akkor nádori rendelettel restatuálták.* 1580-ban már Albert, Mihály, Pál és Bálint nevü fiai tiltakoztak a Sághyaknak Nadasdba való beiktatása ellen, ő tehát ekkor már nem élt.* Volt ezen kivül még egy leánya: Katalin Vizkelethy Farkasné, mig a már emlitett Anna Beke Farkas felesége volt.*
Pozsonyi kápt. lev. Proth. 6. Fol. 311.
Esztergomi kápt. lev. Cap. 27. fasc. 10. Nr. 3.
Orsz. lev. Neo. reg. act. fasc. 357. Nr. 35. Pozsonyi kápt. lev. Prot. 8. Extra ser. fol. III.
Pozsonyi kápt. lev. Prot. 15. Ser. Fol. 3. Prot. 16. Ser. Fol. 167. és családi feljegyzések.
Orsz. lev. D1. 38792. Pozsonyi kápt. lev. Prot. 15. Ser. Fol. 3. Prot. 17. Fol. 118.
Pozsonyi kápt. lev. Cap. 4. Fasc. 1. Nr. 6.
Finta János főszolgabiró adatai a családi iratok között.
Sárközy Kristóf fiai közül Pálról lehet szó 1560-ban* bizonyos zalai jószágoknál, Bálint és Mihály pedig 1593 marcz. 23. osztoztak meg Nadasd részein.* Bálint még 1615-ben, 1625-ben is – az utóbbi évben Nadasdon és Madarászon – jószágrészeket idegenitett el,* élete végén pedig ha ugyan róla van szó – nagy bajba keveredett, mert czivakodás közben puskával lelőtte Gels Tamást, Pozsony város tiszttartóját, a miből csak királyi kegyelemmel menekülhetett.*
Pozsonyi kápt. lev. Prot. 13. Fol. 124.
A magyar nyelvű osztálylevél eredeti töredéke a családi iratok között van.
Pozsonyi kápt. lev. Cap. 31. Fasc. 12. Nr. 20. és Prot. 30. Fol. 478.
Orsz. lev. Liber regius VII. Nr. 441. 1. 1625. nov. 6. II. Ferdinand kegyelmet ad neki, ha az özvegygyel egy év alatt kiegyezik.
Valószinü ugyan, hogy Kristófnak felsorolt fiai nem haltak el mind magtalanul – sőt az ezen a vidéken egyre gyakoribbá váló név éppen erre enged következtetni – de a további leszármazást részletesen kimutatni csakis Kristófnak Mihály nevü fiánál lehet, a ki külön ágazatot alapitott és: Kristóf, István, György és Pál nevü fiai ismeretesek. Ezek közül Kristóf már 1610-ben tiltakozott többeknek Gyorcsoka teljes birtokába leendő beiktatása ellen, még 1639-ben is élt;* majd Kristóf, Pál és István 1615-ben II. Mátyás királytól oklevél felmutatási rendeletet nyertek Sárközy Bálint ellen a nadasdi és madarászi részjószágok elidegenitése ügyében.* Testvérük György léphetett 1622 jun. 24. Majthény László püspök szolgálatába – talán mint procator – és még a püspök halála után 1625. apr. 2. Nagy-Szombatból is jelentést irt Majthény Györgynek.* 1650-ben pedig Sárközy György komáromi házát kisajátitották a várépitéshez.* Pál még 1660 nov. 30. Nadasdon leányának Madolnának Kulcsár Ferencznének 3 zsellér telket hagyományozott, melyeket 620 frton akkor váltott vissza.* István 1644-ben szintén Nadasdon lakott és szükségtől kényszeritve egy teljes lakott jobbágy telket, atyai részét Busteleken elzálogositott,* 1658-ban még szintén élt és a Sághyakkal perlekedett.* Istvánnak 3 fia volt: Gergely,* Pál és Bálint, az utóbbi kettőnek, mint István fiainak 73Nadasdon való mikénti osztozkodása miatt még 1734-ben is vizsgálat folyt.* Bálintnak 4 leánya volt: Erzsébet, ki hajadon maradt, Magdolna Gál Györgyné, kinek az előbbi 1711-ben elhunyt apja utáni részét annak curiájából elzálogositotta,* Katalin Fekete Kristófné és Klára Viola Mihályné.*
Pozsonyi kápt. lev. Cap. 2. Fasc. 8. Nr. 16. és Pozsonym. lev. Reg. Act. indic. Acta antiana ind. Nr. 114.
Pozsonyi kápt. lev. Cap. 31. Fasc. 12. Nr. 20.
Történelmi Tár 1897. 88., 100., 101. lap.
Takáts Sándor dr. közlése a komáromi polgárok névsorából.
Pozsonym. lev. Sághy csal. periratai.
Győri kápt. lev. 9. jkv. 81. lap.
Pozsonym. lev. Sághy cs. periratai.
Csak családi feljegyzés igazolja létezését.
Pozsonym. lev. Acta Sig. Szüllő judlimus Nr. 3839.
Győri kápt. lev. Fol. 427.
1734-ben még a leányági örökösök között folyt az eljárás a nadasdi és pokolégési örökség felett. Ebből látható a leszármazás (Pozsonym. lev. Acta. Sig. Szüllő judicis nob. Nr. 3692.). Ezeknél volt az 1510. czimerlevél és egyéb családi iratok is, de ezt 1752. és 1756-ban nem tudták tőlük Sárközy Antal és testvérei megszerezni.
Sárközy Kristóf Albert nevü fiáról a már felsoroltakon kivül tudjuk, hogy 1563-ban a királyi curia elé idéztette Pölöskei Eördögh Gábort, mivel ez nadasdi birtokában hatalmaskodásával háborgatta* és a per még 1575-ben is folyt közöttük, mert ekkor meg Eördögh szerzett Miksa királytól vele szemben biztositó oklevelet.* Ugyanabban az évben Jakusich Ambrussal is volt kellemetlensége.* 1589-ben Bálint és Mihály testvéreivel és a Sághyakkal – az utóbbiakkal 1580-ban szinte összepereltek – és ujból özv. Eördögh Dorottyával perlekedett* – szóval a kor szellemének megfelelően csupán a perek tartották fenn emlékezetét. Albertnek 4 leánya maradt, mert 1615. okt. 2. Sárközy Kristóf, István, György és Pál (Mihálynak fiai, Kristófnak unokái, Albertnek dédunokái) parancsot eszközöltek ki II. Mátyás királytól Sárközy Zsuzsanna Hideghéty Barnabásné, Orsolya Karátson Balázsné, Zsófia Themesközy Istvánné és Borbála özv. Beicsy Mátyásné ellen (mindnyájan Albert leányai, Kristóf unokái, Albert dédunokái), hogy azok nekik a Nadasd határbeli birtokra vonatkozó iratokat, kárpótlás mellett adják át;* 1635-ben Orsolyát már mint Geörczy Márton özvegyét emlitik,* mig Zsófia 1600-ban Sury János neje volt* és még élt 1614-ben is.
Zalavári konvent levéltára. I. Jkv. Nr. 1694.
Pozsonyi kápt. lev. Cap. 29. Fasc. 9. Nr. 3.
Pozsonyi kápt. lev. Proth. 19. Fol. 25.
Finta főbiró iratai, a családi iratok között.
Pozsonyi kápt. lev. Cap. 30. Fasc. Nr. 21.
Pál és István perel Orsolyával és Zsófiával. (A családi iratok között, az okirat helyének megjelölése nélkül.)
Esztergomi kápt. lev. Lib. 10. fol. 616. (1600.); Lib. 11. fol. 43. (1607.); Lib. 11. fol. 127. (1708.); Nagy Iván, Magyarorsz. Csal. X. k. 60. l. Lib. 12. fol. 124. (1614.); Pozsonyi kápt. lev. Cap. I Fasc. 5. Nr. 7.
Sárközy Kristófnak János nevü fiáról 1549-ben volt emlékezet, a mikor Kristóf a csataji curiát eladta;* ettől fogva jó ideig nincs róla többet szó. Szinte bizonyosnak látszik azonban, hogy az egész környéken egyre duló török pusztitás elől a közeli és biztos menedéket nyujtó Győr várába vonta meg magát; mert már Győrnek a törökök részéről 1594. szept. 29. történt elfoglalása előtt megtaláljuk Sárközy János nevét azok között, a kik Győrben katonai szolgálatot vállaltak és ott maguknak állandó lakóházat szereztek.* Győrben ugyanis a főkapitányok, polgári háztelkek kiosztása utján igyekeztek a katonaság elszállásolásáról gondoskodni* és igy ott könnyü volt a menekülőknek letelepülni. Természetes tehát, hogy ilyen körülmények között tárt karokkal fogadták a ki egy jó kardot is hozott magával a vár védelmére és különben is a lovasságot a lehetőségig a nemesség sorából toborzották.* Elkövetkezett azonban Győrnek szomoru eleste (1594.) és ekkor a vár lakossága is elköltözött, részben pedig Abdánál török fogságba jutott.* Sárközy János az utóbbit elkerülte és most már úgylátszik, a közelben egyedüli biztos menedékkel kecsegtető Komáromba kellett menekülnie. Komárom szerencsésen ellene is állt a török ostromnak és igy, mikor Pálffy Miklós 741598. márcz. 29. Győrt diadalmasan ujra visszafoglalta, Sárközy János is ujra lépéseket tett, hogy ottani lakóházát visszaszerezze. Ettől fogva azonban a komáromi biztos vár lett a Sárközyek állandó menedékhelye egy egész századon keresztül, mignem egy másik Sárközy János – mint látni fogjuk – 1685-ben Komáromból ujra Győrbe költözött vissza és ott saját házában lakott.
Orsz. lev. Neo reg. acta fasc. 357. Nr. 35.
Verzeichniss der Hungerischen Kriegsdinstleuth so Ihr vor dem Verlust Raab alda gehabte Heüser wieder begehren ... Unter des Horvath Micloschen Fahnen: ... Sarkezi Janusch ... (Győr város 1567. évi telekkönyvének függeléke, 43. 1. Győr város levéltárában). Lovasnak kellett lennie, mert alább a gyalogosok külön vannak felsorolva. Az utcza, vagy a ház közelebbi meghatározása hiányzik.
Villányi: Győr vár 83. 1. Mig a török az országba be nem fészkelte magát, a nemesség jóformán ki volt zárva a városokból; a mikor azonban a török számtalan családot hajléktalanná tett, a nemesség kénytelen volt a védettebb városokba huzódni. Bethlen Gábor már 1552-ben inditványozta, hogy ki kell a királynál eszközölni, mikép a végekben szolgáló nemesek, kiknek nincs biztos otthonuk, a szabad királyi városokban házat vehessenek. És a király szentesitette is az idevonatkozó törvényczikket (1552 : XLV. t.-cz.) Szilágyi: A magyar nemz. tört. V. 268–70.
Villányi: Győr vár 84. 1.
Villányi: Győr vár 76. 1.
Sárközy Jánosnak ez a győri háza segiti kifejteni a továbbiakat. Ha ugyanis az alább ismertetendő Sárközy János 1685-ben Komáromból Győrbe, a saját házába költözhetett, úgy ez a ház azonos lehetett azzal, a mely ott már 1594 előtt Sárközy Jánosé volt és igy az ifjabb János az idősebbnek szükségképen egyenes leszármazója. Mivel pedig az ifjabb Jánosnak apja Imre, öregapja Gáspár volt, ennélfogva szép apjának – akit egész bizonyosan nem ismerünk – az 1594. előtt Győrben saját házában lakó Jánosnak kellett lennie. Támogatja a leszármazás ilyen módon való kifejtését maga a János név is: a családban hét nemzedéken át izről-izre mindig volt egy János úgy, hogy ezt a vonalat a Jánosok ágának lehetne nevezni – magának az emlitett Gáspárnak is volt egy János nevü testvére – több tehát a puszta feltevésnél, ha a győri házat a leszármazás igazolására bizonyitó erejünek tartjuk és hogy vele a leszármazást igazoltnak elfogadjuk.
Valóban a XVII. század elején már a biztos Komáromban találjuk a fentebb emlitett Sárközy Gáspárt. 1622. febr. 21. a Komáromban tartott megyei gyülésen a nemesi összeirásban mint komáromi nemest jegyezték be.* Már előzőleg volt egy kellemetlensége: 1619. január 12-én ugyanis megjelent az esztergomi káptalan előtt Taxony Márton és anyja özv. Taxony Tamásné, szül: Sárközy Orsolya nevében tiltakozott az ellen, hogy az ő, mint néhai Herczegh Anna leánya és Bábolnay Zsigmond napa unokahuga vagy unokája, esetleg talán dédunokája birtokának jövedelmét Bábolna és Kajánd Komárom megyei községekben* testvére, Sárközy Gáspár, egészen magának foglalja le. Ez az öszekoczczanás némileg világot vet a rokonságra is. Anyjuk Herczeg Anna után jutottak ehhez a birtokhoz; az, úgylátszik, akkor már kihalt Bábolna-család révén az anyai örökségben azonban később sem sok öröme telhetett Sárközy Gáspárnak, mert az évtizedeken át folytonos surlódásoknak képezte alapját. Nővérével úgylátszik megegyeztek, de másokkal folyton voltak kellemetlenségei és ezek még halála után, özvegye és gyermekei idejében, is folytatódtak.
Komárommegye levéltára: Ex Libro proth. I. pag. 231–234. Az 1608 törvények megnyitották a városokat a magyarság előtt és jogot adtak a nemességnek városi házak szerzésére.
Esztergomi kápt. lev.: Lib. 12. fol. 595. Kajánd Bábolna mellett feküdt, de elenyészett. A Bábolnayak régi, e vidékbeli család voltak: Babonai Miklós már 1268-ban Győr megyei nemesként szerepel. (Szávay: Győr tört. 257. 1) Bábonai János 1442-ben Erzsébet királynétól Mesterfalvát kapta Győr megyében (Csánki: Magyarorsz. Tört. Földrajza III., 563.); 1455-ben V. László a Bábonai, Akai és más osztályos családoknak szabad ispánságot adott: Bábona, Kajánd, Abostyán, Beled, Tárkány és Kis-Battyán birtokaikra (u. o. 519.) 1493. szept. 24. az esztergomi káptalan jelenti II. Ulászló királynak, hogy parancsára megidézte Báthory Miklós és Andrást, kik Bábónai Zsigmond és társainak Köbölkut, Kis-Ujfalu, Ravaszkeszi (Esztergom megyei) birtokait elfoglalva tartották (Esztergomi kápt. lev.: Caps. 18. Fasc. I. Nr. 11.) 1507. Bábolnay Zsigmond Győr megyében fekvő Mesterfalva nevü birtokát Palkó Péternek és fiának vallotta át a nyitrai káptalan előtt (Komárom várm. lev. Lad. 63. Fasc. III. Nr. 4.) A Herczeg családra vonatkozólag megjegyzendő, hogy 1608-ban özv. Borbély Ferenczné Herczeg Zsófia Komáromban 10 hold földet vett (Komárom város lev. Lib. I. Pag. 68.), a miből világos, hogy a Herczegek szintén ezen a vidéken laktak. Éppen igy a Taxony család is a Csallóköz táján (Taksony község Galánta alatt van) volt honos: Taksony Péter 1592. wittembergi tanuló, 1603. nagyszombati tanitó, majd utóbb jókai, szerdahelyi predikátor és csallóközi esperes (senior) (Földváry: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület tört.-hez. I. 59.) volt.
Sárközy Gáspár különben vagyonos és szerző ember volt. 1609. és 1612-ben a Vas megyei Közép-Patyon szerzett rész-jószágokat;* 1615. és 1617-ben a Sopron megyei Csornán vett zálogba birtokrészeket*; 1620-ban Csornán egy curiát adott át örökbe fogadott* testvérének, Batthyány 75Ferencznek; 1627-ben a Nyitra megyei Radosócz községben egy nemesi curiáját, melyet néhai nővére özv. ns. Wythmer Mártonné sz. Sárközy Margit adott el, elfoglalták és az ellen tiltakozott* stb. Legtöbb gondot azonban mégis Bábolna és Kajánd okozott neki. Ennek biztositására minden követ megmozgatott: 1622. márcz. 21. a Komárom megyei tavaszi közgyülésen Sárközy Gáspár mindenkit eltilt Bábolna és Kajánd használatától*; 1623. febr. 6. már az esztergomi káptalan előtt jelent meg Sárközy Gáspár és úgy a maga, mint testvére Sárközy János, továbbá Biay János nevében is tiltakozott Siey János Győr megyei alispán és Dallos János Győr megyei főszolgabirónak Bábolna és Kajándba való beiktatása ellen,* ugyanezt megismételte 1623. febr. 14. Komárom vármegye közgyülésén is,* mig az 1623. aug. 1. közgyülésen ellenfelei már hasonlóval feleltek,* mignem az 1623. aug. 21. gyülésen a per felvétetett.* Kemény dió volt az 1623. év Sárközy Gáspárra nézve! Szorultságában az esztergomi káptalan előtt javait «hűséges szolgálataiért» Börchy János, Komárom megyei főszolgabiróra és nejére ruházta*; fiát Sárközy Istvánt pedig a győri káptalanhoz küldte, ki Börchy Jánossal ott tiltakozott a birtokba vétel ellen.*
Szombathelyi kápt. lev. és a családi iratok között levő egykoru eredeti oklevél (Thurzó nádor előtt tett ellenmondás visszavonása).
Győri kápt. lev.: Felv. jkv. 485 1.; Felv. jkv. 7. sz. 11. lap.
Szombathelyi kápt. lev. Proth. Nr. 88. A Batthyány-féle összeköttetés közelebbről ismeretlen. Érdekes, hogy 100 évvel előbb 1519-ben közösen kapták a Szabolcs megyei Bolthra adományt Sárközy Albert és Batthyány Ferencz.
Esztergomi kápt. lev.: Lib. 13. fol. 406.
Komárom m. lev.: I. könyv 236 1. Cell. 150. f. 1. Nr. 9., 15.
Esztergomi kápt. lev.: Lib. 13. Fol. 90.
Komárom m. lev.: I. könyv. 278. 1. Cell. 152. Fasc. 1. Nr. 38., 51.
Komárom m. lev.: I. könyv, 299. 1. Cell. 150. Fasc. 1. Nr. 51.
Komárom m. lev.: I. könyv, 301. 1.
Esztergomi kápt. lev.: Lib. 13. Fol. 90, 92.
Győri kápt. lev.: Fol. 190.
Úgy látszik, hogy a nagy erőfeszitésnek meg is volt a kellő eredménye, mert Sárközy Gáspár és gyermekei továbbra is megtartották birtokaikat.
1629. decz. 3. már Sárközy Gáspár nem élt; özvegye Szalay Sára és árvái panaszt emeltek Komárom vármegyénél a pannonhalmi apátság tisztviselői ellen, hogy azok bábolnai birtokukból egy darabot el akarnak szakitani.* Talán, hogy a folytonos huza-vonától szabaduljanak, jelent meg 1633. nov. 20. Sárközy Márton és Gáspár a győri káptalan előtt, a hol úgy a saját, mint István és Ilona nevü testvéreik nevében – valamennyien Sárközy Gáspár és Szalay Sára gyermekei – több rendbeli terheik könnyitésére, de különösen Radosócz, Nyitra megyei községbeli birtokuk kiválthatása végett elzálogositották bábolnai és kajándi birtokukat 26 évre 400 császári ezüst tallérért Pajor Istvánnak és nejének Konkoly Borbálának.* Az elzálogositás ellen azonban Taxony Pál és Sárközy János tiltakoztak.*
Pannonhalmi lev.: Komárom m. megkeresése – magyarul – az apáthoz.
Győri kápt. lev.: 8. jkv. Fol. 1. I. Lipót 1682. márcz. 21. Radosóczon egy curiát, mely egykor Sárközy Margité, Gáspár nővéréé volt, Krokovich Ferencznek és Istvánnak adományozott, mivel ez magszakadás (?) czimén a koronára háramlott (Liber Regius XVII. pag. 220.) A kihalás azért sem lehet igaz, mert még 1678. az ifj. Gáspár is élt, testvérének leszármazói meg utóbb is.
Esztergomi kápt. lev.: 14. könyv; 341. 1. Fényes: Komárom m. 160. Sárközy János 1634-ben az érsekujvári lovas-őrség tagja és neje Mészáros Ilona, Nyitra megyei Komjáthin levő birtokuk miatt pereltek Forgách Péter gróffal (Nyitrai kápt. lev.: Prot. 62. Fol. 217. Prot. 64, Fol. 45.)
Ennek daczára azonban nem lett még sem békesség; mert 1635-ben Szapáry András és Boltinger Márkus Esterházy Miklós nádortól az egész Bábolnára és Kajándra – magszakadás czimén – adományt eszközöltek ki és magukat be is iktattatták. Természetes, hogy ez ellen tiltakozni kellett és azt Sárközy Gáspár tette meg, Márton, Imre, István és Ilona nevü testvérei nevében is* és pedig úgylátszik eredménynyel, mert a birtokok tovább is kezükön maradtak, sőt 1636-ban az özvegy és Gáspár azoknak felét ujra 10 évre elzálogositották Nagy Jánosnak és Tarczy Mihálynak.*
Győri kápt. lev.: 8. jkv. Fol. 146. Fényes: Komárom várm. 160. Turul 1888. 83.
Győri kápt. lev.: Fol. 166.
1638-ban az özvegy a zálogból való kiváltás miatt tett lépéseket az időközben Csajághy Gergelynévé lett Konkoly Borbálával szemben,* azonban a birtokok 1/4-részébe 1641. jun. 15. a győri káptalan azokat beiktatta.* 1642-ben már az özvegy és gyermekei Márton, Imre, Ilona férjezett Beke Jánosné ügyüket Krys Mihály nevü 76prókátorra bizták. Ebből az alkalomból felemlitik azt is, hogy Gáspár és István nevü testvéreik a császári háboruból (ex imperiali bello) még nem tértek vissza,* azok tehát a császári seregben katonáskodtak.
Orsz. lev. kancz. osztály: Conceptus expeditionum 1638. Nr. 2.
Orsz. lev. DL. 24519. (Neo reg: f. 37. Nr. 32.)
Győri kápt. lev: 9. jkv. Fol. 16.
Az ügy további részleteiből csak a főbb pontokat érintve, felemlitendő még, hogy 1643-ban az özvegy saját részét Márton fiára ruházta*; majd 1644-ben a birtokok ötödrészét 1025 magyar forinton Semberger, másként Lósy Györgynek és nejének,* sőt még ugyanabban az évben az egész bábolnai és kajándi birtokot ugyanazoknak 1660 császári ezüst tallérért örökre eladták.* 1648-ban azonban Sárközy Imre,* 1650-ben pedig Sárközy Gáspár – ki mint mondja, sok évig, különböző országokban a király és spanyol király szolgálatában háboruban vett részt, még a tenger mellett is megfordult és csak most két hónapja jött haza és tudta meg az egész dolgot,* tiltakoztak az eladás ellen. Ellenben Sembergerék meg nagyon rossz fizetőknek bizonyultak.*
Győri kápt. lev.: Fol. 48.
Győri kápt. lev.: Fol. 87–88.
Győri kápt. lev.: 9. jkv. Fol. 96–97.
Győri kápt. lev.: 9. jkv. Fol. 247.
Győri kápt. lev.: 10. jkv. Fol. 45. Valószinü, hogy a 30 éves háboruban (1618–48.) vett részt.
Komárom m. 1646. ápr. 26. jegyzőkönyve.
1662-ben végre Csajághyék és Sembergerék nádori parancs alapján vezettettek be a kérdéses jószágok birtokába, mignem 1696-ban azok már a Szapáry-család birtokában voltak.* Ezzel tehát a Sárközy-család végleg elvesztette ezt a birtokot, a melyre anyai réven annyi ideig jogot formált; de hogy mennyire nehezen váltak meg tőle, mutatja az a körülmény is, hogy mig 1678. szept. 22. is tiltakoznak özv. Beke Jánosné Sárközy Ilona és gyermekei, továbbá Sárközy Gáspár az elidegenités ellen.*
Fényes: Komárom m. 160.
Győri kápt. lev.
Az öreg Sárközy Gáspár gyermekei közül csupán Imrének ismerjük utódait. Imre már 1619. márcz. 22. Akay Tamástól Komáromban az uj-városban egy házat vett* és 1623. jan. 19. a megyei gyülésen a többi nemesekkel őt is taxa alá vették a szent korona őrzési költségének kivetése alkalmával.* Ettől fogva a többi testvérekkel együtt szerepelgetett. 1639. nov. 29. pedig feleségével Gere Sárával és fiával Jánossal megvették 112 magyar forintért Lengyel László és Sebestyén kőházát Komárom városában.* Állandóan itt is lakott családjával, mert 1643. márcz. 24. a megyei közgyülésen a nemesek névsorába mint komáromi lakost vezették be.* Utoljára az 1651. okt. 2. megyei gyülésen emlitik, a mikor Sárközy Imrének, Gáspár fiának kétségtelen nemessége felől bizonyitványt adtak ki.*
Komárom szab. kir. város levéltára: Rep. proth. antiqu.: Lib. 2. pag. 247. Az Akayak a Bábonaiakkal osztályos atyafiak voltak (Csánki: Magy. orsz. tört. földr. III. 519.)
Komárom m. lev.; I. könyv. 262. 1.
Komárom sz. kir. város lev.: Lib. 3. pag. 399.
Komárom m. lev.: I. könyv. 354. 1.
Komárom m. lev.: Lib. I. pag. 535–536.
Imrének a már emlitett Jánoson kivül több gyermekéről nem tudunk; ő volt a máig leszármazott család ősapja.* Valami nagy szerepet a közéletben ő sem vitt. Elsőben Pázmándy Balázs és Janó Katalan leányát Ilonát vette feleségül; Pázmándy Balázsnak a Komárom megyei Kömlődön volt birtoka.* Ebből a házasságból származott Zsuzsanna leánya, kit a komáromi kőházból vitt még 1674. előtt Nagy-abonyi Csiba Ferencz a Pozsony megyei Csallóközben levő Tejfaluba feleségül.* Másodszor Nemespálházi Eölvedy Pál és Takó Erzsébet leányát Zsuzsannát vette Sárközy János feleségül Érsekujvárról. Eölvedy Pál vagyonos és szerző ember volt a Bars megyei Nyir,* a Pest megyei Szent 77Lőrincz, a Solt megyei Nemes-Pálháza, Berkefölde és Negyven,* a Nyitra megyei Komjáth,* a Pilis megyei Torbágy, a Pest megyei Maglód, a Solt megyei Borjuháza* stb. helységekben voltak részbirtokai, de már 1651-ben nem élt.* Sárközy Jánosnak Eölvedy Zsuzsannával való egybekelése ideje ismeretlen; Érsekujvárnak Köprili Ahmed nagyvezér által történt megostromlását (1663. aug. 10–szept. 25.) a várban átélték,* és utánna 1669-ben már mint házastársak Komáromban laktak.* Házasságukból két gyermek származott: Erzsébet, ki menyasszony korában halt el és János (sz. Komáromban 1678. aug. 7.),* ki a családnak továbbterjesztője lett és a ki később Somogyba költözött. Sárközy János vagyonilag jól állhatott, erre mutat mind a két házassága és különösen fiának későbbi nagy vagyona. Komáromban, a már emlitett házán kivül 1664. decz. 29. a Vág-Duna mentén egy olyan házát adta el, a melyet neki a biróság adósság fejében itélt meg,* a mi szinte arra vall, hogy pénzes ember volt.
Jánostól kezdve már keresztelő-levelekkel igazolható a leszármazás.
Komárom vm. 1657. jul. 30. jegyzőkönyvében tiltakozik kömlődi birtoka használata ellen.
1756. ápr. 2. Tejfaluban tartott tanuvallatás a családi iratok között. Tőle a Csiba család igy származott le az 1756. évi tanuvallatás szerint:
Nagy-Abonyi, Csiba Ferencz, Sárközy Zsuzsa 1674; Ádám 1690 Horváth Rózsa; János 1690, Szüts Anna; Ferencz; Mária 1756, 1. Molnár Mihály, 2. Molnár Pál; János 1756 Tejfalu Pozsonym.; József 1756 Szerecsen Fejérm.; Ferencz 1756 Baracskán Fejérm.;
1628.: Nyitrai kápt. lev.: Proth. 59. Fol. 93.
1641: Nyitrai kápt. lev.: Proth. 69. Fol. 21 vel 201. Fol. 134.–1643. U. o. Proth. 71. Fol. 74–84.
1641.: Családi iratok között.
1646.: Esztergomi kápt. lev.: Capsa 6. Sec. Fasc. 10. Nr. 15.–1651.: Nyitrai kápt. lev.: Proth. 76. Fol. 188.
Pál, Zsuzsa és Kata voltak gyermekei (Családi iratok).
Családi feljegyzés (1686. ápr. 10. kelt iratban).
Thaly Ferencz főszolgabiró rendelkezik ügyükben (a családi iratok között).
Keresztelő levele a családi iratok között meg van.
Komárom város lev.: Rep. super fassionibus Lib. 5. pag. 386.
Azonban Sárközy János és családja a török ellen már egyedül biztos menedéket nyujtó Komáromban nem maradhattak meg végképpen; kénytelen volt Győrbe költözködni, hol szintén saját házában lakott a belvárosban «...Sárközy János uram az akkorbéli háboru miatt Rév-Komárombul Nagy-Győr városában vette volt lakását, ottan is a maga saját Házában lakván ...» mondja róla 1756. ápr. 2. saját unokája,* de a hagyomány azt tartja, hogy a költözködés fő oka a vallási üldöztetés volt. Erre enged következtetni az is, hogy 1670-ben foglalták el a komáromi reformátusok templomát és kergették el papjaikat,* 1672. szept. 1. Komárom piaczán égették meg Száky János ekeli ref. papot, majd 1674. májustól kezdve a Pozsonyba idézett és utóbb a gályákra hurczolt protestáns papok is itt raboskodtak,* végre 1676-ban a titokban ujra behozott ref. papot Lipótvárra kisérték* úgy, hogy Sárközy Jánosnak az 1678. aug. 7. született fiát Jánost is egy jezsuita pater keresztelte meg.* Ez adhatta meg az elkeseredett apa elhatározására a végső lökést; 1679. szept. 11. Komárom megye közgyülésén nemesi bizonyitványt kért ki magának, a mely egyuttal «passualis» gyanánt is szolgált* és miután 1683-ban – daczára, hogy az 1681. XXV. t.-cz. az articularis helyek közé sorolta Komáromot is – ujra elüzték a komáromi ref. papot, «kiköltöztek Komáromból a legjelesebb protestáns családok»,* «a protestánsok legnagyobb és legjelesebb oszlopférfiain»* – elköltözött azokkal Sárközy János is. Az 1685. nov. 3. Győr megye közgyülésén már felmutatta a Komárom megyétől nyert nemesi bizonyitványt és magát a megyei nemesek sorába felvétette, miről deczember 13. bizonyság-levelet is kapott.* Ettől fogva Győrben a belvárosban saját házában lakott, a hol még vallási tekintetben is némileg türhetőbb állapotok voltak, a mennyiben az uj-városban mégis volt református templom, sőt még virágzó iskola is.* – Néhány év mulva 1691. márcz. 29. Győrben ismét szereztek 78maguknak egy házat 100 frtért.* Ugyancsak itt folyt le egy kellemetlen ügye is 1683–89. sógorával, Pázmándy Gergelylyel, ki a Csiba Ferenczné számára általa küldött arany és ezüst pénzről nem tudott elszámolni, mert az akkor pusztitó török és kurucz háboru elől azt Zichy István csicsói várában helyezte biztonságba, de a háboru elmultával a pénzből igen sok hiányzott; 1689. nov. 10. azonban Orbán István personalis annak megtéritésére kötelezte.*
Özv. Molnár Pálné, Csiba Mária. Tanuvallatás a családi iratok között.
Thury E.: A rév-komáromi ev. ref. egyház története: 31. 1.
U. o. 36. 1.
Gyulai R.: Törökvilág Komárom m.-ben, 32. 1.
Keresztelő levele tanusága szerint: Kun Xavér Ferencz.
Egész szövegében fel van véve Somogy m. által 1756. febr. 9., unokája, Sárközy Antal számára kiállitott nemesi bizonyitványba. Eredetiben a családi iratok között. 1679. aug. 29., a pozsonyi káptalan előtt tiltakozott az ellen, hogy az ottani vámszedő vele vámot akart fizettetni (Pozsonyi kápt. lev.: Proth, 47. Pars. 4. Fol. 85.) A mi szinte sarkalhatta a nemesi bizonyitvány megszerzésére.
Fényes: Komárom m. 86.
Thury: i. h. 35.
Győr m. levéltárában levő közgyülési jegyzőkönyv. Teljes szövegében benne van az 1756. Somogy megyei nemesi bizonyitványban.
Liszkay L: A nagy-győri ev. ref. egyház multja. 18., 27. 1.
Győri kápt. lev.: Lad. 12. Fasc. 34. Nr. 1479. 100 frtért vették «Marie Lizl Klanghoferin»-től.
Az erre vonatkozó iratok a családi iratok között találhatók.
1690. aug. 10. emlitik Sárközy Jánost mint élőt utoljára* és valószinü, hogy a század utolsó, vagy az uj század legelső éveiben halt meg. Özvegye azonban továbbra is a győri belvárosi ház lakója maradt.*
A Csiba testvérek egy ellentmondása, a családi iratok között.
Az 1756. tanuvallatás emliti.
SÁRKOZY IMRE.
