Kassa város czimerlevelei.
Kassa város czimerlevelei.
(Egy fénynyomatu melléklettel.)
Kassa városa, mielőtt Nagy Lajos királytól czimeradományt nyert, pecsétjén magyarországi sz. Erzsébet alakját viselte s polgársága ezzel a pecséttel, a melynek körirata: S.(ancta) Elisabet. Sigillum civium de Cassa, – a XIV. század hetvenes éveiben is él. Sz. Erzsébet alakja visszavezet arra az időre, midőn Kassa, mint a király tulajdonában levő falu, – villa regia, – a szent asszony bátyjától, IV. Béla királytól községi szabadalmakat és pecsétet nyert; ez az 1234- és 1249-ik évekre eső időszakban történt, valószinüen a tatárjárás után; az első évben avatták ugyanis a királyi hölgyet szentté, Kassa privilegiumairól pedig az 1249-ik évben* nyerünk első izben tudomást.
Wenzel. VII. 281. 1.
Henszlmann tévedett, midőn leirván szülővárosa «ó-német stylü» templomait, ezeket mondja: «sz. Erzsébet feje felett» – a sz. Erzsébet egyház éjszaki kapuzatán – «két angyal, az egész templom legjelesebb szobrászati műve, paizsot tart, melyen egy liliom fordul elő, és e liliom bizonyitja, mikép e kapu 1369 előtt épittetett, mert ez esztendőben Nagy Lajos a város czimerét bővitvén, ezentul azon már három liliomok láthatók.»*
Dr. Henszlmann Imre, Kassa városának ó-német stylü templomai. Pesten, 1846. 21. lap.
Az ujabb kutatások megdöntötték azt a véleményt, hogy a templomi épület, tehát az éjszaki kapuzat is már 1369-ik év előtt épült volna; de nem támogatja a nagy archćologus állitását az ott kifaragott czimer sem, mert az nem Kassa város czimere; a paizsban ugyanis nem liliom, hanem stilizált akanthuslevél látható.
168Kassa czimerében a liliomok mindig hármasával virágoztak. Nagy Lajos király 1369-ik évbeli adományának e királyi szavai: «donis cupientes ampliare», nem a czimer bővitésére, hanem az adományok gyarapitására vonatkoznak. Az egy-liliomos czimernek összes okleveles és tárgyi bizonyitékai tehát hiányoznak.
Nagy Lajos király adománylevele s a későbbi czimerlevelek a város titkos levéltárában őriztetnek.* Az 1369-ik évben kelt oklevelet a király Diósgyőrött, papiroson, rányomott, titkos pecsétje alatt adta ki. Szövege igy hangzik:
Az oklevelek szövegét (számos hibával) kiadta Tutkó József, Kassa városának történelmi évkönyvében, Kassán, 1861. A czimerek hasonmása pedig megjelent a Felsőmagyarországi Muzeumegylet IV. évkönyvében.
Nos Lodovicus dei gracia rex Hungarie memorie commendamus tenore presencium, quibus expedit universis, quod commodose utilitati fidelium civium et hospitum nostrorum de Cassa regia liberalitate invigilare cupientes et eosdem graciarum donis gliscentes ampliare, ad devotam et humilen ipsorum supplicacionem iisdem civibus nostris de Cassa annunimus ex gracia speciali, ut iidem a modo in sigillo ipsius civitatis secreto et missivo ac vexillo formam cl˙pei de signo nostro regio extortam et desuper videlicet unum tractum seu lineam flavei coloris, tribus imaginibus liliorum compaginatam et de subtus quatuor lineas ruffas et totidem albas lateraliter habentis inperpetuum gestare valeant atque possint, harum sub nostro sigillo secreto testimonio literarum, quas in forma nostri privilegii sub magno nostro sigillo pro ipsis civibus redigi faciemus, dum nobis fuerint reportate. Datum in Diosgeur feria secunda proxima ante festum Ascensionis Domini, anno eiusdem millesimo tercentesimo sexagesimo nono.
Az oklevélen festett czimerkép nincs, mert az akkor még nem volt szokásban. A czimeradományozó okleveleken a czimer festett képének feltüntetése Zsigmond király alatt jött divatba; ennek megfelelően, midőn a király az 1423-ik évben Kassa czimerét megbővitette, az oklevél bal felső sarkán ott pompázik annak festett képe, valamint V. László és II. Ulászló oklevelein is. Az oklevelek diszes kiállitása, – hártyán, függő pecséttel – Pozsonyban, Ulászlóé Budán történt s ez okból a czimerképeket joggal hazai miniatorainknak tulajdonithatjuk; ez oklevelek tehát műtörténeti szempontból is érdekelhetnek bennünket.
Nagy Lajos király oklevelének fontossága rendkivüli, mert belőle nyerjük az ország czimerében levő osztásokról a legelső hiteles tudomást. Az okiratban a király elmondja, hogy saját, tehát a magyar király czimeréből «–de signo nostro regio» – adományozza a kék* mázra illesztett három liliomot és a czimerlábban «quatuor lineas rufas et totidem albas lateraliter»; az ország czimere is tehát vörössel és fehérrel nyolczszor vágott volt.
Az okirat a flavei coloris szóval él, de ezzel jelezték a heraldikai kék szint a franczia oklevelek is. Lásd Fejérpataky, Czimeres emlékek. II. k. 68. lap és Teleki, Hunyadiak kora. X. k. 66. 1. «in campo flaveo seu celestino.»
Kassa czimere, mely kezdettől összetett czimer, még három izben bővült.
Zsigmond király Pozsonyban, az 1423-ik évben Knol László városi tanácsosnak Kassa közönsége nevében előterjesztett kérelmére czimertartó angyallal bővitette a város czimerét s e kegyességének okául kiemeli, hogy a város törhetetlen hűséggel viseltetett mindenkor uralma iránt. Az oklevélben a czimer leirása elmaradt s csak utalás van a czimernek az oklevél élén levő, a miniator aprólékos gondosságával megfestett szines képére. Ennek az oklevélnek a szövege így hangzik:
Commissio propria domini Regis.
Sigismundus dei gracia Romanorum rex, semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmacie, Croacie etc. rex Omnibus Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris presencium noticiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. Et si regie liberalitatis copiosa benignitas cunctos sibi subiectos piis favoribus prosequitur, illis tamen gracie sue munera propensius impertitur, a quibus grata devocionis obsequia iuxta ingruencium negociorum et temporum qualitates certis experiencie argumentis se conspicit suscepisse. Proinde ad universorum noticiam tam presencium, quam futurorum harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster dilectus magister Ladislaus dictus Knol, iuratus civis nostre civitatis Cassoviensis nostre serenitatis adiens conspectum nostre maiestati in sua ac iudicis iuratorumque civium et tocius communitatis eiusdem nostre civitatis Cassoviensis nominibus et personis humiliter et devote supplicavit, ut ipsis de nostre regie liberalitatis benignitate id concedere et annuere dignaremur, ut ipsi arma in presencium literarum nostrarum capite depicta, in sigillo ipsius civitatis missili et secreto ac vexillo deferre valerent atque possent. Nos itaque animadvertentes fidelia servicia eorundem civium et hospitum, quibus ipsi circa nostram maiestatem et negocia regni nostri ab eorundem serviciorum ipsorum exordio in continuata fidelitate semper adstiterunt et prefati regni nostri Hungarie commodis studiosius intenderunt, nulla temporis adversitas eos pervertit, nulla tempestatis clades ipsos in duas partes claudicare coegit, neque a nobis, tanquam a naturali et proprio domino ipsorum ullo unquam tempore recedentes deviarunt, sed gressus ipsorum in semitis sollicite fidelitatis plena solliditate perficientes et in commocione qualibet immobiliter perseverantes, non sunt passi eorum laudabilia vestigia commoveri, neque aliquatenus commutari, sicuti in omnibus premissis nos facti experiencia docuit et evidencia palpate veritatis instruxit. Et quanquam ipsi pro huiusmodi eorum fidelitatibus et fidelium serviciorum preclaris meritis et sinceris complacentiis per ipsos nobis multipharie multisque modis ad commodam perpetuamque utilitatem eiusdem regni nostri cum omni sinceritatis zelo et sollicitudine indefessa exhibitis et impensis 169digniori dono et amplioris regii muneris antidoto per nos non immerito forent premiandi, verumtamen in aliqualem premissorum obsequiorum et meritorum ipsorum retribucionis beneficium et ad particularem recompensacionem, ut regia munificencia exhilarati et eciam alii eorum exemplo ad fidelitatis opera complenda ferwencius animentur et incitentur, supplicacionibus prefati magistri Ladislai per ipsum nominibus, quibus supra nostre maiestati porrectis, exauditis et clementer admissis eisdem civibus et hospitibus animo deliberato et ex certa sciencia nostre maiestatis duximus annuendum et concedendum, ut ipsi prescripta arma in capite seu principio presencium literarum nostrarum depicta et pictoris magisterio distincte descripta in eorum sigillo secreto et missili ac vexillo in perpetuum gestare et deferre valeant atque possint. Harum nostrarum, quibus sigillum nostrum appensum est testimonio literarum mediante. Datum Posonii, die dominico proximo ante festum purificacionis virginis gloriose, anno domini millesimo quadringentesimo vigesimo tercio, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. trigesimosexto, Romanorum decimotercio et Bohemie tertio.
Az oklevél végső sorai után ez a név áll Johannes Hebenstreyt, s közvetlen alatta egy 2 cm. magas és 1 cm. széles czimer. S minderről a várost érdeklő szövegben nincs szó és a biró – Hebenstreyt az 1423., 1433–1435. és 1444-ik évben volt a város birája – nevén kivül e czimerről az oklevél egyáltalában semmi felvilágositást nem nyujt. Ez azonban nem volt példátlan e korban. Midőn V. László az 1453-ik évben Bártfa városának czimert adományoz, az adománylevélre a város czimere alá szintén egy kisalaku czimert festettek, mely egykoru irás szerint: «Leonardi notarii, qui hec arma attulit».*
Turul. X. 129. lap.
Hebenstreyt cimerének leirása a következő: a czimer alúl kerek, háromszögü, hasitott paizs. A hasitás a paizsalakot, – szárnyas nyilvas tokjából* kinövő hatágu csillag, – két egyenlő félre osztja. Úgy a csillag, mint a nyilvas sárga szinnel szegett s ugyanily szinü a hasitás vonala is. A paizs jobb felének máza fekete, a balarany, mig a czimeralaknak a mező jobb felére eső része arany, a bal fekete. A paizs háttere aranykeretbe foglalt négyszögü szőnyeg, melynek földje rózsaszinü s ez testszinnel damaszkolt.
Hasonló nyilvas látható a Petneházyak 1417-ik évbeli czimerében. Lásd Fejérpataky id. m. I. 46. lap.
Mindkét, az oklevelen levő festett czimerkép technikája jeles; a festés pasztózus, a szinek élénkek s valószinüleg egy palettáról kerültek; az alakok konturjait mindkét czimerképen elütő szinnel élesen kihuzta a képiró ecsetje; mindkét czimert négyszögü aranykeret fogja körül, melynek csillogását ponczolás mérsékli; a damaszkolás kacskaringóiban is sok a rokonság. Hebenstreyt és a város czimere tehát egyidőben, ugyanegy műhelyben készült.
A város czimerében a czimertartó angyal szöghaju; fején aranyos párta, melybe elől arany kereszt van tüzve; testét a veresszinü ruha lágyan burkolja körül, puha redőket alkotva; szárnyai kékek. A képiró jobb festő, mint rajzoló; a mell kissé szükös s a szárnyak alakitása nem természetes, tekercsszerü, a mint az ebben a században, az olasz reneszánsz heraldika feltünéséig, gyakran előfordul. Azonban az arcz kifejezése angyalias, ártatlan és áhitatos, s a fej, – hisszük, hogy pozsonyi miniator, vagy Bertalan királyi festő* műve –, dicséri alkotóját. Feltünő, hogy az ország czimeréből kölcsönzött czimerláb fehérrel és veressel vágott.
Fejér. X. 8. 603. lap.
Az az állhatatosság, melylyel a város Zsigmond király unokája, V. László iránt viseltetett, ujabb czimerbővitést vont maga után az 1453-ik évben. Ha nem is hirdetné kőbe vésett egykoru felirat a kassai sz. Erzsébet egyházban azt a hő ragaszkodást «a primćvo natalis nostri ortus tempore», mint az oklevél is bizonyitja, szól arról a város levéltárában őrzött számos, tartós hártyára irt kötelezvény, melyekre a város Giskra, a felsőmagyarországi főkapitány zsoldosai részére mintegy 26,686 arany forintot vett, fel polgáraitól és idegenektől.*
Kemény Lajos, Kassa város régi számadáskönyvei. 1892. 30. lap.
Ennek méltó jutalmául, egyéb kiváltságokon felül, a király a hozzá és koronájához való hűségükért eddigi czimerüket az 1453-ik évben Pozsonyban arany koronával tetézte, melyet a czimerpaizsra illesztett. A heraldika története tanusitja, hogy ez a kiváló kitüntetés rendesen csak a nemes uraknak járt ki, a kik azt jutalmúl kérték az uralkodótól nemességük fényének emelésére.
)
Ugyanekkor a király jogot adott a városnak a veres pecsétviasz használatához is, Buda város módjára, akár függő pecsét alakjában, akár, hogy az oklevelekre reáüthessék, legyenek azok privilegia, literć iuridicć, testimoniales, causales, sententionales, missiles vagyis epistolć.*
Kőrmöczbánya és Raguza 1456-ban nyertek jogot a veres pecsétviasz használatára. Teleki, Hunyadiak kora, X. 503. és 510. 1.
Ezen oklevél szövege igy hangzik:
Commissio propria domini regis.
Ladislaus dei gracia Hungarie, Bohemie, Dalmacie, Croacie etc. rex Austrieque et Stirie dux. necnon marchio Moravie etc. vobis fidelibus nostris grate dilectis iudici, iuratis ceterisque civibus et toti communitati nostre civitatis Cassoviensis salutem graciamque nostram regiam et favorem. Magna magne fidei et fidelitatis vestre excreverunt merita, stabili obsequio et constanti animo cumulata, quibus publico iure et honesta quadam necessitate impellimur, ut vestris votis tam favoris, quam honoris a nobis 170emeriti debita persolvamus. Cum enim precipua sit condicio regalis cure nostre, ut singuli fideles statum nostrum promoventes premii quesiti vicem, recipiant, vobis tamen et vestre communitati tanto propensius afficimur, quanto magis vos plurime tribulationis igne probatos in fide constantes fidelitate integros et im omni operum virtute prestantes cognovimus. Quamobrem inter alia, quibus laude dignam fidelitatem vestram honorare decorareque et in altiora status vestri ornamenta sublevare intendimus, considerantes et attendentes fidelissima vestra obsequia fidemque puram et affectionem ad nos servatam, quibus a primevo natalis nostri ortus tempore inter multas regni et regnicolarum nostrorum dissensiones ac turbines, inter quos videlicet nos orbatam parentibus infantiam etatemque apud alienam educacionem agebamus per continuum successum varia et magna propter nos et nostrum ius ac nomen hostilia passi gravamina experti, insultus insuper duros et casus nostro culmini, usque ad hos regiminis nostri dies constantissime adherendo placere et complacere studuistis, vobis et consequenter civitati nostre pretacte arma seu decoris insignia, videlicet clipeum cum forma armorum regalium, ut puta octo lineis latis vulgo streh transverse productis per vicem interpositam rubeis et albis cum differencia et supposicione trium liliorum aureorum in campo flavo compositum, quibus hactenus ex benefica collacione predecessorum nostrorum divorum Hungarie regum usi estis ex certa nostra sciencia innovantes eisdem armis seu clipeo armorum, coronam auream superaddidimus et incorporavimus atque iugiter et perpetua in eodem armorum clipeo deferendam superposuimus ac dedimus, ymo addimus, incorporamus et conferimus presentibusque mera regie potestatis plenitudine et speciali gracia elargimur, ea stilecet racione et causa, ut ex hoc constantissime fidelitatis vestre, qua in nostris et corone nostre multum opportunis obsequiis inviolabiliter prestitistis apud posteros et presertim futuros successores nostros efficax pro vestra laude ac decorum memoriale permaneat. Quibus quidem armis iam expressis, videlicet clipeo supra specificato cum corona aurea superposita et eisdem armis incorporata, necnon cum imagine seu forma angeli in fronte cruce signati, eundem clipeum armorum cum corona tenentis aliisque opportunis ipsorum ornamentis prout et quemadmodum in principio seu capite presencium literarum nostrarum pictoris arte suis appropriatis coloribus depicta sunt, vos vestrique successores cives stilicet et communitas dicte civitatis nostre more aliarum liberarum civitatum nostrarum armis utencium a modo perpetuis semper futuris temporibus in sigillis, vexillis, cortinis, velis et generaliter in quibuslibet actibus et exerciciis ac locis uti et gaudere ac ea deferre possitis sub eisdem graciis, prerogativis, honoribus et libertatibus, quibus alie libere civitates armis utentes de iure vel consvetudine gaudent et fruuntur. Ceterum ex habundantiori plenitudine nostri favoris et gracie volentes pretactam armorum innovationem, que inter alia opportuna eciam in vestre communitatis sigillis deferetis amplioribus ornamentis decorare, indulgemus tenure et vigore presentium ac concedimus vobis et eidem communitati vestre, ut hinc in posterum perpetuis temporibus unversis quoad huiusmodi sigillum seu sigilla communitatis vestre cera rubea uti, cum eademque more civitatis nostre Budensis omnia privilegia omnesque literas iuridicas, testimoniales, causales, sentencionales, missiles quoque seu epistolas et alias quascunque sigillare et consignare in pendenti vel in appresso valeatis et ad id plenam et liberam habeatis facultatem ex presenti nostra annuencia et concessione speciali. In quorum omnium robur et testimonium presentes concessimus literas nostras pendentis secreti sigilli nostri, quo ut rex Hungarie utimur, munimine roboratas. Datum Posonii feria quarta proxima post festum beate Dorothee virginis et martyris anno Domini millesimo quadrin gentesimo quinquagesimo tercio, regni autem nostri Hungarie anno tredecimo. Commissio propria domini regis ex deliberacione consiliariorum. Joannes episcopus Waradiensis cancellarius.
A czimerképen a festék itt-ott töredezik; a czimertartó angyal arczának vonásai – pedig ez érdekelne bennünket a művészet szempontjából leginkáb – ma már alig ismerhetők fel. A képiró, a mint a kezekről lehámlott festék alatt kitünik, az alakot tollal vázolta s az angyalnak a késő gótikus művészet szellemben dusan tört ruházatát s kék sárga szárnyain a tollazatot a rajzoló toll segedelmével, gyakorlott kézzel, biztos vonásokkal részletezte. A koronának a paizs mögül előtörő, fényével a képiró az oklevél szavait tette előttünk szemlélhetővé.
Kassa czimere mai formáját II. Ulászló királytól Budán, az 1502-ik évben nyerte, s ekkor a kezdettől fogva összetett czimer úgy a király, mint neje, Anna «de Candalle, ex regia stirpe Fuxorum oriunda»* ősi czimeréből vett alakokkal gazdagodott. A franczia szent királyokkal rokonságban levő hölgy ez évben lett magyar királynévá s ez tehette alkalomszerüvé az adományozást, melyre a város ismét bőven rászolgált. Kassa ugyanis bástyája, az oklevél szava szerint propugnaculuma volt II. Ulászló uralmának kezdettől fogvást, s midőn a király öcscse, János Albert versengett vele a magyar trónért, a város tartós ostromot állt ki, melyért a király mint győzhetetlen athlétákat magasztalja őket.
Kassa város nyilvános levéltára, 818. sz. a.
Az oklevél szövege a következő:
Commissio propria domini regis.
Wladislaus dei gracia rex Hungarie et Bohemie etc. Fidelibus nostris prudentibus et circumspectis iudici et iuratis ceterisque civibus et toti communitati civitatis nostre Cassoviensis salutem et graciam. Cum ad regie dignitatis celsitudinem eiusque maiestatem augustam, cuius ad exemplum, ut plurimum subditorum animi componuntur, hoc imprimis pertineat, ut suorum merita, virtutes et servicia semper equa lance perpendat, ut neque delinquentibus nimia indulgentia se facilem semper prebeat, quo ex impunitate licencia et ex ea audacia delinquendi crescat, neque bonorum egregiis facinoribus rebusque preclare gestis immortalisque glorie memoria dignis premium desit, quorum altero malorum improborumque petulancia et insolencia refrenatur coherceturque, altero vero 171benemerencium animi et his virtutum igniculi insiti excitantur inflamanturque, omnium denique malorum et periculorum constanti fortique animo in rebus duris et adversis perpessorum non solum immemores, sed eciam in posterum ad quevis aggredienda tollerandaque adversa, et quo virtuti omnia parent ceduntque maiori studio zeloque alacriores redduntur. Quod cum natura ipsa in rebus humanis ita redditum comparatumque sit et ut eciam preter hec ex regie dignitatis nostre officio sincerum privati publicique muneris tenorem servaremus, iam sepius illa fidelitatis et constancie vestre argumenta, quo semper in hoc regno nostro Hungarie unice claruistis, animo nostro repetentes, nolentes ea obscuritate quadam neglecta iacere repultaque tegi aut oblivione e memoria mortalium intercipi, sed pocius eciam posteris omnibus perpetua nominis et fame vestre testacione signari, aliqua saltem vel hisce literis, que in felici nostra exaltacione et in ingressu ad hoc regnum nostrum pulcherrime edidistis, commemorare statuimus et imprimis laudandam illam et nullo unquam seculo delendam constanciam vestram, quam tunc nobis et huic regno nostro declarastis, recensendum duximus. Nam dum superioribus his annis et in principio regiminis nostri varii motus variaque bella pociundi huius regni gracia orti fuissent et inter alios principes serenissimus princeps quondam dominus Albertus Polonie rex, frater noster charissimus felicis memorie, tunc solummodo dux existens, cum valida manu ac numeroso exercitu contra nos et hoc regnum venisset hocque ipsum regnum ambiens inter alia loca, que iam in dedicionem suam devenissent, eciam civitatem illam Cassoviensem occupare volens ipsamque ob id dura obsidione cinxisset, vos tunc revocatis in animo pristinis vestris virtutibus, quas semper et potissimum in adversis huius regni divis Hungarie regibus predecessoribus nostris sincera fidelitate magnaque integritate more progenitorum vestrorum ostendistis, statuistis consueta vestra gravitate et fidei firmitate omnia extrema pocius perpeti, quam a nobis et sacra huius regni nostri corona desciscere labeque aliqua infidelitatis candorem nominis vestri contaminare hostiumque circumfusorum, vos pre ceteris omnibus ambiencium nunc blandas appellationes, pollicitaciones multas, nunc minas feroces fortissime sprevistis, tandem cum obsidione longa et dura cincti essetis murique vestri variis tormentorum generibus quaterentur prosternerenturque, quid virtus in adversis valeat, vos speciosissimo exemplo declaratis. Nam nec fame, ferro vigilia, neque ullius rei penuria, neque labore ullo fracti estis, sed huiuscemodi longe et seve obsidionis incommoditates, qua vos sine intermissione premebat, semper invicto animo vel in anni parte sevissima propriis sumtibus non sine grave sanguinguinis effusione pertulistis corporibusque vestris pro custodia stacioneque murorum die noctuque obiectis hostium terribiles impetus, tela adversa, infestos ictus, vulnera crebra, pericula multa semper erecto animo, pectore adverso excepistis; et quod admirabilius est, nonmodo toti ipsorum hostium impectus fortiter sustinuistis, verumeciam in tantis vestris laboribus sepe numero in hostium staciones magno animo irrumpentes, pulchram inde victoriam cum ingenti hostium clade et spolio reportattis, nec ullis modis ac viis ad dedicionem compelli potuistis, quin forti animo tam gravem obsidionem ferentes, quousque nos tandem. vos invictos athletas e manibus hostium ductus et auspicio nosro liberavimus ruptisque obicibus et portarum vestrarum repagulis, que diu clause hostium conatibus nulla via potuere redditusque vobis conspectus noster, quo miro desiderio tenebamini, nos unacum prelatis, baronibus et proceribus regni nostri hilari vultu, animo letissimo, facie sincera, fide inviolata excepistis vobisque dies ille ingressus nostri omnium merito pulcherrimus, gratissimus et lucidissimus effulsit talique ac tam memorabili et preclaro facinore, dum pro defensione et conservacione illius auspicatissime urbis nostre, que huius regni nostri in eo loco singulare existit propugnaculum, animo infracto acerrime decertatis, nobis abunde illam eximiam vestram fidelitatem costancia invincibilem, quibus semper maiores vestri claruerunt, testatam reliquistis. Ut igitur tantam virtutem vestram, que in adversis semper clarior enitescit, perpetua laudis et glorie vestre testificatione immortalitati commendaremus utque vestra merita amplissimo premio digna vestraque preclara facta eciam testimonio nostro locupletissimo omnibus Hungarie regibus, successoribus nostris comprobaremus, posterisque omnibus vestra constancia fidelitas summis efferenda laudibus clarissime innotesceret, hec arma: videlicet angelum, veste auro intexta coloris amethistini succinctum flavam et calamistratam comam strophio sive serto gemmato pressam, in cuius fronte ex huiuscemodi corolla capitis diademati crux aurea prominet utraque ala angeli coloris cślestini micis aureis interlucet, tenens ambabus manibus scutum insigne, summum eius in formam mete everse effigiatum, intum vero in modum turbinis fastigiatum, in scuti angulo gemino superiore ex utroque latere galea aureis fibulis locata, quarum summitate flores penduli variorum colorum, veluti vento agitati, sparguntur, utrique galee corona aurea imposita, ex coronis singulis singule ale prominent, quarum plume et pinnule tenniores brachia alarum vestientes sunt coloris celestini punctis aureis splendicantes, penne vero protensiores longioresque et extreme m altumque prorumpentes sunt coloris crocei, in medio vero singulorum alarum sunt singula lilia aurea; scuti autem pars suprema est coloris coelestini continens per longitudinem tria lilia aurea; in medietate autem scuti pene usque ad infimum est campus ruber, in quo fluunt stagnandoque labuntur quatuor flumina nominantissima Danubius, Tibiscus, Dravus, Savus, primaria specialiaque huius regni nostri insignia, suo colore depicta, que ipsis tamquam defensoribus et propugnatoribus eiusdem regni nostri per nostros predecessores Hungarie reges graciose collata existunt, quibus usque in presencia usi fuerint; in medio autem ipsius campi rubri quatuor fluminum prefatorum est aquila media stans erectaque collo tamen et capite integra coronam auream capite gestans, rostro aurato pedeque sinistro unguiculorum tenus aurato, lingua exerta vibranteque, a cuius pectore linea aurea ad sinistram alam usque protracta summitasque eiusdem linee figura trifulca terminatur, que est insigne nostrum gentilitium et avitum, quo vos ex singulari favore nostro regio ornavimus, quem iam tempore felicis nostri regiminis sibi immortalibus facinoribus peperistis. Scuti autem pars inferior in campo coloris 172celestini, linea satis ampla rubra quatuor tessellis aureis intextis seiugata a primo dextro angulo in imum angulum sinistrum descendens intersecatur, supra quam lineam in eodem campo est lilium unicum aureum, infra autem eandem lineam in eodem campo sunt duo lilia aurea, quequidem illustris domina Anna, consors nostra charissima ex beneplacita voluntate sua ex suis propriis armis eisdem fidelitatibus vestris ob perpetuam rerum bene feliciterque pro defensione regni huius et conservacione istius civitatis nostre Cassoviensis gestarum memoriam benigne favorabiliterque concessit, prout hec omnia in capite seu principio presencium literarum nostrarum pictoris non indocta manu suis caracteribus et figuris et coloribus facta et depicta sunt, vobis animo deliberato et ex speciali gracia nostra regia et plenitudine auctori atis nostre eciam consensu et beneplacito prefate serenissime domine Anne regine, coniugis nostre charissime, cuius armorum certam partem in his inseri et invecti voluimus dandum duximus et concedendum vosque et omnes posteros vestros huiuscemodi laudis et virtutis testimonio sempiterno ornandum immo ex abundantiore plenitudine nostre specialis gracie damus, concedimus et presentibus elargimur, ut vos vestrique heredes et posteritates universe prescripta arma et virtutis vestre insignia a modo in posterum ubique in preliis, bellis, troiis et aliis quibusvis rebus et exerciciis militanbus, necnon sigillis, velis, cortinis, papilionibus et in universum in quarumlibet rerum et expedicionum generibus uti possitis et valeatis vestrique heredes in signum et testimonium paternarum virtutum, a quibus simili dono et gracia nostra regia provocati studeant non degenerare, ferre gestareque possint et valeant eisdemque nomine communitatis perpetuo uti, frui et gaudere tantoque vehemenciori studio in posterum nobis et regibus Hungarie successoribus nostris et sacre corone regni Hungarie totis viribus, summa fidelitate, precipua constancia instar virtutum maiorum suorum insarvire contendant quanto se largiore amplioreque premio et gracia nostra regia donatos et ornatos esse conspexerint. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes literas nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, in pendenti communitas vobis ac heredibus et posteritatibus vestris universis duximus concedendas. Datum Bude in festo concepcionis virginis gloriose anno domini millesimo quingentesimo secundo, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno tredecimo, Bohemie vero tricesimo tercio.
(Hártyán, függő pecséttel, Kassa városa titkos levéltárában.)
Mindennek magyarázatául szolgál a czimerkép, mely Mátyás király hátrahagyott olasz illuminatorai valamelyikének műve lehet.
A czimerpaizs kétszer osztott s középső része hasitott. A paizsfőben kék mázon a három liliom a régi; a hasitott középső részt az ország czimeréből vett osztások töltik be s baloldali felére, mintha a hasitás vonalából nőne ki, illeszkedik a lengyel Jagellók ősi nemzetségi czimeréből vett stilizált, ezüst fél-sas, szárnyán három ágban végződő arany szalaggal; a pólyák az oklevél szavai szerint a Duna, Tisza, Dráva és Száva folyók jelképei s azokból áll az ország-czimer, «primaria specialiaque huius regni nostri insignia».
A paizsláb uj adomány s teljességében a királyné czimeréből vétetett: kék mázon a jobb felső sarokból harántosan lefelé végighuzódó pólya, mely aranynyal és veressel nyolczszor koczkázott s az így kettészelt mezőben fent egy, alól két arany liliom van.
Anna királyné fenmaradt pecsétjén* a czimer ez: nyilt korona alatt a hosszában kétfelé osztott paizs jobb fele négyelt; az első és negyedik mezőben a magyar pólyák, a második és harmadikban a cseh oroszlán, a szivpajzsban a lengyel sas; a paizs bal fele szintén négyelt s az első mezőben a navarrai rostély, a másodikban az aragoniai czölöpök, a harmadikban két tulok, a negyedikben a franczia liliomok a mellékágat jelző koczkázott töréssel, az európái gótok czimere,* s ez került Kassa czimerébe; mig a szivpajzsban levő két oroszlán talán az angol királyok czimerréből való.*
A Magyar nemzet története, IV. k. 372. lap.
Bárczay A heraldika kézikönyve. 1897. 25 1.
Kropf L. Anna királyné, II. Ulászló neje. Századok. 1895.
A király a czimerpaizs két felső sarkára egy-egy koronás csőrsisakot helyeztetett* s a belőle kinövő szárnyak egy-egy liliommal ékeskednek. A paizstartó angyal ékességei közül az oklevél különösen kiemeli a homlokán levő gyöngyös pártát (sertum gemmatum), a magyar szüzeknek akkor divatos ékszerét.
A hős Jaksics Demeternek ez a kitüntetés nem szólt. L. Istvánfi. 1. 13. lap.
Utoljára nyert czimerét a város az adományozás után két évre vésette fel uj pecsétnyomójára Antal ötvösmesterrel, a mint arról a Kassai Muzeumban őrzött ezüst pecsétnyomó hátlapján olvasható hexameterek és évszám tanuskodik:
«Liber ab officiis gaudens Antonius arte Hoc celavit, maius quod habet mea Cassa sigillum 1494.»
KEMÉNY LAJOS.
