TÁRCZA.
184TÁRCZA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság igazgató-választmánya 1905 november 30-ikán tartotta meg ez évi utolsó ülését, melyen dr. Fejérpataky László társ. másodelnök elnöklete alatt jelen voltak id. Bánó József másodelnök, dr. Békefi Remig, dr. Csánki Dezső, id. Dániel Gábor, dr. Karácsonyi János, dr. Komáromy András, herczeg Odescalchi Arthur, ifj. dr. Reiszig Ede, Soós Elemér, id. Szinnyei József, Tagányi Károly, Varjú Elemér ig. vál. tagok, dr. Schönherr Gyula titkár, dr. Áldásy Antal jegyző és Tóth Árpád pénztárnok.
Az elnök az ülést megnyitván, dr. Schönherr Gyula titkár felolvasta Nagybánya város XIV. századi pecsétei czimű dolgozatát és bemutatta a város megkerült nagy pecsétje typariumának és lenyomatának másolatát. A felolvasás tudomásul vétetett s a Turulban közzé fog tétetni; s az igazgató-választmány az elnök inditványára köszönetet mondott a felolvasónak, hogy a hazai sphragistika ez érdekes emlékét e helyütt mutatta be a nyilvánosságnak.
Czakó Elemér vendég felolvasta a «nagybányai typarium» czimű tanulmányát. Az igazgató-választmány köszönetet mondott a felolvasónak és dolgozatát a Turulban való közlésre elfogadta.
Uj tagokul felvétettek: 200 koronás alapitó tagul Pór Antal pápai prćlatus, apátkanonok, évdijas tagokul 1905-től Hanny Gábor pápai prćlatus, apátkanonok, Pécs (ajánlja Gyömörey Vincze), Hanny Tódor kir. közjegyző, Kismarton, (aj. ugyanaz), dr. Kemény Lajos városi főlevéltárnok, Kassa, (aj. Varju Elemér) és 1906-tól dr. Farkasfalvi Mauks Ernő tanfelügyelőségi tisztviselő, Szeged, (aj. a titkár) és Papi Visolyi Ákos földbirtokos, Alsó-Pél, (ajánlja Sárközy Imre).
Az üresedésben levő két igazgató-választmányi tagsági helyre az előirt határnapig három ajánló levél érkezett be. Az ülésben felbontott levelekben igazgatóválasztmányi tagokul ajánltattak: Dőry Ferencz évdijas tag, ajánlják dr. Áldásy Antal és Varjú Elemér, Horváth Sándor évdijas tag, ajánlják dr. Csánki Dezső és Tagányi Károly és Nagy Géza évdijas tag, ajánlják dr. Áldásy Antal és Szinnyei József. Az együttes szavazólapok beadásával megejtett titkos szavazás utján beadott 16 szavazó-lapon egy üres szavazat mellett dr. Dőry Ferenczre 12, Nagy Gézára 12, Horváth Sándorra 7 szavazat esvén, dr. Dőry Ferencz és Nagy Géza a társaság igazgató-választmányi tagjaivá megválasztattak.
Az elnök jelentvén, hogy id. Bánó József másodelnöki megbizatása ez év végén lejár, s az ekként megüresedő másodelnöki hely a nagygyülésen betöltés alá kerül, az igazgató-választmány a másodelnöki szék betöltését a nagygyülés tárgyai közé felvette s a nagygyülés végleges napirendjét a következőkép állapitotta meg: 1. Elnöki megnyitó. 2. Varjú Elemér ig. vál. tag felolvasása a magyarországi lovaspecsétekről. 3. Másodelnök választása. Titkári jelentés. 5. Pénztárnoki jelentés. 6. Esetleges inditványok.
Varjú Elemér ig. vál. tag, az előző ülésből nyert megbizás alapján jelentést tett arról, hogy a Turulban közzéteendő hirdetések ügyében hirdetési vállalatokkal tárgyalásokat folytatott és azoktól igéretet kapott, hogy legközelebb határozott ajánlatokat fognak a társasághoz benyujtani. Az igazgató-választmány az előzetes jelentést tudomásul vette és az elnökséget megbizta a benyujtandó ajánlatok alapján a tárgyalások folytatásával.
A pénztárnok jelentést tesz a pénztár állapotáról s a társaság vagyoni állapotát az ülés napjáig a következőkben mutatta fel: Bevétel 5969.26 kor., kiadás 5208.08 kor., maradvány 761.18 kor., a Nemzetségi Zsebkönyv alapjánál bevétel 4375.28 korona, kiadás 4348.56 kor:, maradvány 26.72 kor. A társaság vagyona 35,017.90 kor., ezzel szemben teher nyomdai tartozás czimén 2229.02 kor., tiszta vagyon 32,788.88 kor. A pénztárnok egyuttal jelentette, hogy a két évnél régebbi tagdij-hátralékoknak behajtása iránt az előző ülés határozata alapján a társaság ügyésze utján, a többi hátralékok behajtása iránt pedig elnöki uton megtétettek az intézkedések s azok eredményéről a legközelebbi ülésen az évi számadások megvizsgálása és az uj költségvetés megállapitása alkalmából fog jelentést tenni.
E jelentést a titkár azzal egésziti ki, hogy az elnökség néhai Beőthy Ákos 200 koronás alapitványának befizetése iránt szükséges lépéseket megtette, de azok még eredményre nem vezettek.
Az igazgató-választmány, mielőtt ez ügyben további intézkedés tételét elhatározná, id. Bánó József másodelnököt kérte fel, saját ajánlkozására, hogy az örökösöknél közbenjárni sziveskedjék.
A pénztár állapota és az évi számadások megvizsgálására, valamint az 1906. évi költségvetés előkészitésére az igazgató-választmány számvizsgáló-bizottságul id. Szinnyei József, dr. Borovszky Samu és Éble Gábor ig. vál. tagokat küldte ki.
Inditványok nem tétetvén, elnök a jegyzőkönyv hitelesitésére dr. Békefi Remig és dr. Karácsonyi János ig. vál. tagokat kérte fel s az ülést bezárta.
185A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1904 deczember 14-ikén tartotta meg ez évi nagygyülését, melyen dr. Féjérpataky László másodelnök elnöklete alatt Barabás Samu, dr. Békefi Remig, Boncz Ödön, dr. Borovszky Samu, id. Daniel Gábor, dr. Dőry Ferencz, Kammerer Ernő, dr. Karácsonyi Járnos, Kollányi Ferencz, Nagy Géza, Nagy Gyula, Pettkó Béla, id. Szinnyei József Thaly Kálmán és Varjú Elemér ig. vál., br. Győrffy Soma, Reza Arthur és Ujj György évdijas tagok, dr. Schönherr Gyula titkár, dr. Áldássy Antal jegyző és Tóth Árpád pénztárnok vettek részt.
Dr. Fejérpataky László másodelnök a következő beszéddel nyitotta meg a nagygyülést:
Tisztelt Nagygyülés!
Ismét egy hosszu, küzdelmekben, fáradságban eltöltött esztendő áll mögöttünk s szerény társaságunk rohamosan közeledik negyedszázados fennállásának éve felé. A küzdelemből, az aggodalomból kijutott bőven nekünk is. A feladat, melynek megoldására, a czél, melynek elérésére szövetkeztünk, nagyobb, hogy ahhoz anyagi és szellemi erőink arányban volnának. A szakférfiaknak kis csoportja, a társadalomnak az a szük köre, mely művelésre kitüzött tudományszakaink felvirágoztatására lelkesen mellénk állt, nem elégséges, hogy megküzdjön a még tisztázandó kérdések hosszu sorával, hogy rendszeresen felkutassa levéltárak, gyüjtemények rejtekéből a felderitésre váró rengeteg anyagot s hogy ennek feldolgozására közzétételére megfelelő anyagi eszközöket bocsájthasson rendelkezésünkre. Az elmult esztendő is társaságunk életében csak a munka, az önzetlen kötelesség-teljesités, de nem a felvirágzás időszaka volt. Ha az a szigoruan tudományos irány, melyet folyóiratunk sok sok éveken át követett s melytől ujabban is csak igen kivételesen, hasonló társadalmi egyesüléseknél nem mellőzhető személyes tekintetek miatt tér el egy kevéssé, akadálya annak, hogy társaságunk az anyagi virágzás terére jusson: ez a jövőre nézve kevésbé volna biztató; de meg vagyok győződve, hogy nem működésünk, tudományos jellegében van a hiba, hanem abban, hogy kevesen vagyunk, a kik a tudományt a benne rejlő igazságért szeretjük s a kik érette áldozunk, nem egy, hanem sok oltáron. Nézzünk körül hasonló czélú társulataink között; mindegyikben úgy a tudományos működés, mint az áldozatkészség terén oly nevek hosszú sorával találkozunk, melyeknek viselői három-négy, esetleg több rokontársulat tagjai közt is megtalálhatók; ők képezik a törzset, melyre minden ujabb hazafias tudományos tőrekvés biztosan számithat; de ennek a törzsközönségnek anyagi ereje már elérte a legszélsőbb határt és ujabb áldozatokra nem képes. Ennek a nem nagyszámu törzsközönségnek növelése, a tudományos kutatások igazságainak lankadatlan hirdetése, a nemzeti mult szakunkba vágó emlékei iránt a közönség érdeklődésének mennél nagyobb arányu felköltése legyen továbbra is törekvésünk; és jutalmul egyszer csak bekövetkezik az az idő, mikor nemcsak fáradozásokról, hanem anyagi eredményekről, virágzó állapotról is adhatunk számot.
A szaktudományunk terén elért eredményekre azonban önérzettel tekinthetünk vissza. Heraldikai emlékeink legbecsesebbjeit, középkori czimeradományainkat oly gazdag sorozatban tettük közzé, hogy ez külföldi szaktudósok teljes elismerését vivta ki. Középkori czimerképeink első centuriája nemsokára teljes és nincs messze az idő, hogy felfedezésként kell majd üdvözölnünk egy-egy ujabb leletet. Van magyar czimertanunk, mely ha nem is társaságunk kiadványaként látott napvilágot, de megjelenésére a mi működésünk hatott buzditólag, a munka a mi kutatásaink eredményein épült föl s általunk közzétett emlékekkel világositotta meg a nyugati heraldikának nálunk is érvényben lévő törvényeit. Ősrégi nemzetségeink genealogiai bonyodalmait folyóiratunk közleményei számtalanszor tisztázták; mi készitettük elő a talajt arra, hogy egyik tisztelt tagtársunk monumentális műben szedje rendszerbe régi okleveleink ezernyi leszármazási adatát. Históriai multu és legfényesebb nevü családaink hosszu sorozatának történetét hoztuk tisztába, vagy adalékokat nyujtottunk ahhoz, hogy azt valaki azután ezek alapján tisztázza. Hála régi irók lankadatlan támogatásának s a fiatalok nemes buzgalmának, folyóiratunk szaktudósok fényes gárdáját egyesitette és tartja együtt hasábjain. A csekély anyagi eszközökkel huszonhárom év alatt elért eredmények valóban elismerést kell, hogy keltsenek társaságunk zajtalan, de folytonos és czéltudatos tudományos működése iránt.
Megoldandó feladatokban a jövőre nézve sincs hiány. Folyóiratunk kibővitésének, a Nemzetségi Zsebkönyv egymásutáni gyorsabb megjelenésének akadályai csak anyagi természetüek. Mi jól tudjuk, hogy a szakunkba vágó történelmi emlékek közül melyeknek felkutatásával, közzétételével, megmentésével kellene a teendőket nagyobb arányban megkezdenünk. Sphragistikai emlékeink azok, a melyek napról-napra pusztulnak; pedig, hogy ezek között mennyi a tanulságos anyag, az érdekes rejtély, a megoldandó probléma, erre nézve példa lehet az a XIV. századi esztergomi pecsételési mód, mely folyóiratunkban becses eszmecserére adott alkalmat. Bölcsen határozta el a M. Tud. Akadémia történelmi bizottsága, hogy királyi és fejedelmi pecséteinknek teljes sorozatát a kor igényeihez méltó módon teszi közzé. Reánk első sorban a magánpecsétek felkutatása, közzététele és méltatása vár. A XIII. századtól kezdve gazdagságunk e téren ma még igen nagy; de az anyag romlandósága, a gondatlan kezelés napról-napra szegényebbé tesz. Itt az ideje, hogy folyóiratunk megmentse azt, a mi még megmenthető. Ez a reánk váró feladatok közt a legsürgősebb, de fontos a többi is. A Habsburg-házból eredő királyaink s az erdélyi fejedelmek czimeres leveleinek felkutatása, tanulmányozása, a magyar genealogiai intenzivebb müvelése mindennemü czimeres és nemzedékrendi emlék rendszeres méltatása, diplomatikai feladatok megoldása: társaságunk legközelebbi teendői közé tartozik. A voluntas megvan, de hogy ennek nagyobb mértékben megfelelhessünk, ehhez ez idő szerint még desunt vires.
Azzal a meleg óhajtással és abban a reményben, hogy a legközelebbi jövő az akarathoz a módot is megadja, szerencsém van a nagygyülést megnyitni.
186Az éljenzéssel fogadott megyitóbeszéd elhangzása után Varjú Elemér ig. vál. tag felolvasta értekezését a magyarországi lovaspecsétekről. A nagyérdekü és osztatlan tetszéssel fogadott dolgozat, melyhez Thaly Kálmán ig. vál. tag, a hübéres tartományokban használt lovaspecsétek szempontjából füzött figyelemreméltó megjegyzésekben, a Turulban fog megjelenni.
Az elnök bejelentette, hogy id. Bánó József másodelnök, ki 1900 deczember 20-ikán választatott meg öt évi időtartamra ez állásra, most, megbizatása lejártakor, előhaladott korára hivatkozva, végleges visszavonulását jelentette és kéri a társaságot, hogy az uj választásnál tekintsen el az ő személyétől. Miután az elnök jelentése szerint id. Bánó Józsefet szándékáról lebeszélni nem sikerült, a nagygyülés mély sajnálattal vette tudomásul a másodelnöki helyről való távozását és a társaság vezetésében szerzett érdemeit hálás elismeréssel örökiti meg jegyzőkönyvében.
Az ekként megürült másodelnöki szék betöltésére az alapszabályokat illető pontjainak felolvasása és a nagygyülés választóképességének megállapitása után a titkos szavazás megejtetvén, a beadatott 21 szavazat közül Csoma József ig. vál. tagra 19, Boncz Ödön ig. vál. tagra egy s Thaly Kálmán ig. vál. tagra egy szavazat esett és igy Csoma József ig. vál. tag az 1906–10., évekre a társaság másodelnökévé választatott.
Dr. Schönherr Gyula társ. titkár felolvasta jelentését a társaság 1905. évi müködéséről. A nagygyülés a jelentést, mely egész terjedelmében a Turul jelen füzetében közöltetik, egyhangulag tudomásul vette.
Ezután Tóth Árpád társ. pénztárnok felolvasta jelentését a pénztár állapotáról, mely a pénztári eredményt a nagygyülés napjáig a következő adatokban tünteti fel:
A M. Heraldikai és Genealogiai Társaság költségvetése az 1905. évre.
Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1905. évi működéséről.
