PECSÉTTANI APRÓGÁSOK.
PECSÉTTANI APRÓGÁSOK.
(Öt pecsétképpel.)
(A Turul 1893 és 1897. évfolyamaiban megjelent közleményeim folytatásául.
Krakóból csereképen kaptam Nagy Lajos azon lengyel királyi nagy pecsétjének galvanoplasztikai lenyomatát, a melyet itt ábrában szerencsém van a Turul olvasóinak bemutatni.
A kerek pecsét átmérője 11 centiméter. Alakja hasonlit Nagy Lajos király második kettős pecsétje előlapjához, melynek rajza a Magyar Történeti Életrajzok 1892. évfolyama 374. lapján látható. Kétséget alig szenvedhet, hogy a magyar pecsét, mely az időben, midőn Nagy Lajost lengyel királynak koronázták meg, használatos vala, szolgált a lengyel «pecsétlikasztónak» mintául. A főkülömbség e két pecsét közt: hogy mig a magyar pecsét balfelén az apostoli kettős kereszt van a háromszögű pajzsocskába vésve, a lengyel pecséten ugyanott a jobbra néző lengyel sas diszeleg.
Leirását már ezért mellőzhetőnek tartom; a csatolt jó ábra különben is pótolja a leirást. Legendája:
18
vagyis.: Sigllum Lodovici Dei Gracia Regis Hungarie, Polonié, Dalmacie, Chrovacie et cetera.
Másodikul idősb Erzsébet királynénak egyik titkos-pecsétjét mutatom be, még pedig két ábrában.
Az egyiknek, az elől állónak eredetije a bécsi cs. és kir. államlevéltárban őrzött 1358 május 27-ikén kelt oklevélen függ, a mely oklevél már ki van adva Gelchich-Thallóczy: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltárában (3. lap). Ez oklevélben Nagy Lajos király megállapitja a neki meghódoló Raguza kötelezettségeit és kiváltságait. A másik rajz egy galván másolatról készült, a melyet Krakóból kaptam. – A pecsét átmérője 25 mm., benne hatkarélyos mezőn hasitott csucsives pajzs látható, egyik felében a magyar pólyákkal, másikban a vágásvonalból kibukkanó lengyel sassal. Sajátságos, hogy ezen egyesitett magyar-lengyel czimer daczára a királyné csak Magyarország uralkodónőjének nevezi magát; hangzik pedig a körirat eképen:
vagyis: Sigillum Secretum Elizabeth Regine Ungarie.
A pajzs fölött (csak az egyik példányon kivehető) s betü, a királyné nevének kezdőbetüje látható.
A bécsi cs. és kir. állami levéltárból dr. Károlyi Árpád t. barátom szives közvetitésével jutottam Erzsébet anyakirálynénak másik, eddig kiadatlan titkos pecsétjéhez. E pecsét Erzsébet herczegnőnek, István herczeg, Nagy Lajos király öcscse árvájának azon 1340 márczius 5-én kelt levelére van nyomva; melyben tudatja mindenekkel, a kiket illet, hogy a házassági szerződést, melyet IV. Károly császár, Lajos magyar király és Erzsébet anyakirályné közte és Venczel cseh király között kötöttek, a császár engedelmével fölbontja; a császárt, Venczel királyt, Lajos királyt és anyját, nemkülönben a herczegeket egyházi és világi főurakat mindennemü kötelezettségük s esküjök alól feloldozza. Kiadta az okiratot Fejér CD. IX/IV. 244. Azért erősitette pedig meg ez oklevelét Erzsébet anyakirályné saját pecsétjével, mert az árva herczegnőnek magának pecsétje nem volt.
A pecsét fészke sárga viasz, benne fekszik a Pecsétgyürü piros viaszu, hosszas nyolczszögalaku lenyomata. Ez oktogon átmérője hosszában 18 milliméter, széltében 15 milliméter. Az oktogon szélét nem egészen két milliméter szélességben a legenda foglalja el; e téren belül, jóval mélyebben fekszik a belső mező, mely szembe néző, koronás női főt tüntet föl nyakastul, de vállak nélkül. A főn gyöngyökkel ékes, liliomos korona van, róla a gyöngyök az alak fülénél jobbra, balra lelógnak. Nem szenved kétséget, hogy a pecsétmetsző idősb Erzsébet királynét akarta abrázolni.
Körirata a következő:
azaz: Sigillum Meum Secretum. E(lizabeth) D(ei) G (racia) R(egina).
A köriratot illetőleg meg kell jegyeznem, hogy a négy utolsó betüt is, s így köztük a másodikat épp oly, abszolut hüséggel adta vissza a rajzoló, mint a többit. Mihez képest nem az ő hibája; hogy D helyett , U-t olvasott, hanem a vésnöké, ki valamiképpen megtévedt.
19E gyönyörü pecsét, akár szokatlanabb ábrázolását, akár kifogástalan vésetét tekintjük, pecséttani emlékeink között kétségkivül előkelő helyet foglal el.
Arczképes pecsétek ebben a korban mindenütt, nálunk pedig különösen ritkák. A XII. században még a pecsétek nagyobb részén a tulajdonos képmása foglal helyet s ezt az ábrázolást csak a XIII. század kezdete óta szoritja ki a pecsétmezőre helyezett czimer. Azonban a czimeres pecsétek mellett még mindig maradnak képmásosak is, de már aránylag kis számban. Ilyenek első sorban az uralkodói nagy-pecsétek, herczegek, főurak lovaspecsétjei, a melyek mind egész alakban ábrázolják a tulajdonost, s inkább a fegyverzet, az öltözet, vagy az ezen alkalmazott jelvények révén jellemzik az ábrázolt egyéniséget, mint az arczvonások hasonlósága által. Az itt bemutatotthoz hasonló, egyedül a főt ábrázoló pecsétekre alig tudnánk hirtelenében egykoru példát mutatni, László opuliai herczeg 1385-iki ismert pecsétjén kivül (Turul, XIV. 149. l.), a melyen az Erzsébetéhez hasonló módon a tulajdonos feje látható. E pecsét azonban nem gyürüről van nyomva; kb. 38 mm. átmérőjü levén, már a nagyobb pecsétek közé tartozik.
***
Megirtam egykoron* Boleszló toszti herczeg, esztergomi érsek, Esztergom örökös főispánja, I. Károly király sógora és Erzsébet királyné rokona életét. Volt pedig e Boleszló a Piasztok nemzetségéből származó Bituni (Beutheni) Kázmér herczeg fia, Mária, Károly király első neje, valamint Meskó előbb nyitrai, aztán veszprémi püspök testvére, 1321-től 1328-ig esztergomi érsek. Nagyon érthető tehát, hogy pecsétje iránt érdeklődtem. Az esztergomi primási és káptalani levéltárakban ilyet nem találtam, de nyomára akadtam a budapesti országos, a pannonhalmi monostori és a szepesi káptalani levéltárakban. A lenyomatok azonban többé-kevésbbé mind hiányosak, töredezettek, kopottak; mégis sikerült mind a háromból a pecsét leirását és legendáját egybeállitani.
Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat III. évkönyvében 1900.
A sárga viaszba nyomott kétcsúcsu pecsét hossza 10, szélessége 6.5 czentiméter. Csucsives (gót) oltártáblát ábrázol, mely hosszában is, széltében is három részre van osztva. A főalak a középső fülkében az istenanya, bal karján a kisded Jézussal. Balról tőle szent (aureolás) püspök (sz. Adalbert) mitrával és pásztorbottal; jobbról női szent (Mária Magdolna) a kenőcstartó edénynyel. Legfölül feszület, Krisztus a kereszten. Legalul Boleszló érsek térdel balra fordulva, fején hegyes püspöksüveg, melynek szalagjai hátul messze elállanak, mintegy lebegnek; mögötte, közel a kerethez, B, neve első betüje. A térdelő érsektől jobbra és balra egy-egy háromszögű czimerpajzs. A jobbikban a magyar Anouk által az időben használt czimer, liliomok és pólyák; a bal pajzsban a lengyel sas látható.
20A pecsét körirata:
azaz: Sigillum Boleslai Ducis Tostensis. Dei Et Apostolice Sedis Gracia Strigoniensis Ecclesie Archipiscopi et Eiusdem Loci Comitis Perpetui.
PÓR ANTAL.
