I. István herczeg és családja.
I. István herczeg és családja.
Tudvalevő dolog, hogy a Gutkeled nemzetség tagjaival csak a XIII. század második harmadában kezdünk sürübben találkozni; ezeknek egyike Dragun (helyesen Dragon) fia István.
Atyjáról, nevén kívül mitsem tudunk. István maga azzal kezdi pályáját, hogy előbb II. Andrásnak, azután fiának Andrásnak (1227 óta halicsi fejedelemnek) szolgálatába lép.* A fiatal herczeg halála után († 1234) IV. Bélának tesz szolgálatokat, ezeket azonban nem ismerjük közelebbről. A tatárjárás, úgy mint sok másnak, neki is elegendő alkalmat nyujtott arra, hogy hüségét és tehetségét érvényesitse. Az első betöréstől 139kezdve egészen a tatárjárás végéig Béla király oldalán találjuk, ki a megbizható embert lovászmesterének nevezte ki; e minőségben szerepel 1242 márczius 14-ikétől 1245 április 26-ig s a mellett 1243 óta még orbászi főispán is.* 1245 junius 12-én már országbiró és Nyitramegye főispánja, mely magas tisztségét 1246-ig viselte.* Még 1246-ban megkapja a nádorságot (a mellett ugyanazon évben somogyi főispán is); 1247 junius 29-én még mint ilyen szerepel.* 1248 október 26-ikán Béla vejének, Rosztiszló orosz herczegnek utódja a szlavóniai báni méltóságban; mint bán oly kiváló érdemeket szerzett magának, hogy Béla őt 1252-ben Szlavónia herczegének nevezte ki, mely minőségben egészen élte végeig maradt.* Ez volt életének legfényesebb korszaka.
Hazai okmánytár, VIII. k. 45. l. Wenzel, VII. k. 187. l.
Fejér, IV/I. k. 264., 293., 324. l., XI. k. 406. l. Wenzel, VII. k. 133., 157., 170. l., XI. k. 340. l.
Fejér, IV/I. k. 388. l. Hazai okmánytár, I. k. 24. l., VII. k. 32. l., VIII. k. 45. l. Wenzel, II. k. 190. l. VII. k. 187., 199., 215. l.
Fejér, IV/I. k. 454. l., VII/I. k. 293. l., VII/III. k. 28. l. Kubinyi, I. k. 25. l.
Fejér, IV/II. k. 98., 166., 218., 284., 451. l., VII/I k. 297. l. Hazai okmánytár, IV. k. 37. l., VII. k. 87. l. VIII. k. 74. l. Wenzel, II. k. 253. l., VII. k. 290., 320., 328., 395, 421., 439., 458., 478., 484., 491., 503., 510. l., XI. k. 359., 431., 439., 447., 452., 464. l.
Az utolsó Babenberginek 1246-ban bekövetkezett halála IV. Bélának okot adott arra, hogy a babenbergi örökséget maga számára igényelje s ennek az lett a kifolyása, hogy a magyarok 1250 nyarán Ausztriába betörtek. Azóta Bélának cseh Ottokár királyfival viselt háboruskodásai állandó jelleget öltöttek, úgy hogy a magyar hadsereg müveletei Ausztriára, Morva-Stájerországra és valószinüleg Csehország szélére is kiterjedtek. A mindkét részt legnagyobb mérvben kifárasztó háboru 1254-ben azzal végződött, hogy a két uralkodó (Ottokár azalatt Csehország királya lett) képviselői 1254 április 3-ikán Budán találkoztak, hogy a kötendő béke módozatait megbeszéljék. A magyar királyt Benedek kalocsai érsek és királyi korlátnok, Ratold nb. Roland nádor és Pozsonymegye főispánja, Csák nb. Csák tárnokmester és soproni főispán és végre a mi Istvánunk, szlavoniai herczeg, képviselték.*
Fejér, VII/I. k. 300. l.
Miután a békekötés egyik pontja értelmében Stájerország magyar fennhatóság alá került, alkalma nyilt Bélának arra, hogy István érdemeit rendkivüli módon dijazza; kinevezte tudniillik az érdemes férfiut szlavóniai báni méltóságának fennmaradása mellett Stájerország főkapitányává,* mely magas tisztében István úr haláláig megmaradt.
Legelőször találom őt e minőségben 1254 szeptember 10-én (Wenzel, II. k. 253. l.).
Stájerországi működésének ecsetelése nem tartozván e sorok keretébe, itt csak arra szoritkozom, hogy további pályáját röviden vázoljam. 1260 julius 12-ikén Roland nádorral és Güszszingi Henrik országbiróval együtt IV. Béla oldalán állt a Morva magyar partján, hol a szerencsétlen kroissenbrunni csatának, mely Ottokár győzelmével végződött, szemtanuja volt; de ez a róla szóló utolsó hir.* Miután Güsszingi Henrik országbiró még 1260-ik évi novemberben a nádorságot, Roland nádor pedig a szlavóniai báni méltóságot átvette és Istvánról 1261-ben már mint «néhai»-ról tesznek emlitést,* ennélfogva minden kétséget kizáró módon megállapithatjuk, hogy e nagyérdemü férfi 1260 második felében halt meg.
Hazai okmánytár, VII. k. 87. l.
Wenzel, XI. k. 510. l.
Számos birtokszerzései közül dolgozatunk megvilágitására a következők szolgálnak:
1. 1245-ben megkapja Bélától a szabolcsmegyei Halász, Timár, Nagyfalu és Gáva nevü helységeket.*
Wenzel, VII. k. 187. l.
2. 1246-ban megveszi rokonától, Gutkeled nb. Miklós fia Páltól annak a Szamos mentén feküdt széplaki birtokát.*
Ugyanott, 215. l.
1254-ben megveszi a) Csák nb. Jánostól a fejérmegyei Gút-ot, mely már előbb is a Gutkeled nemzetség birtokát képezte; b) Aba nb. Betha fia Matyántól a szabolcsmegyei (Tisza-) Dadát, c) Hontpázmán nb. Hont fia Gergelytől a zemplénmegyei Gerepse, Bodoló és Géres nevü birtokokat.*
Hazai okmánytár, VII. k. 44. l.
Nejét nem ismerjük.* Négy fia volt: Miklós, 140Joákim, István és Pál, kiket egyenkint akarunk megismertetni.
1245 junius 12-én kijelenti IV. Béla, hogy Istvánnak a Berencs nb. Miklós birtokában volt két Bölgyén, Szolcsán, Nyárhid és Bossán nevű nyitramegyei birtokokat adományozta. Később visszavette tőle Nyárhidát és Bossánt, melyekért őt az ugyanazon megyében fekvő Chrenóczczal (Hornouc) és Prasiczczal (Periese) kártalanitotta (Hazai okmánytár, VIII. k. 46. l.). Figyelemre méltó már most az, hogy a Csák nb. Máté tárnokmester és Pozsonymegye főispánja 1244-ben szintén Chrenóczon kap birtokot, (Knauz, I. k. 458. 1.) és hogy fia Máté nádor, midőn 1283 április 25-én végrendelkezik, Perieset (= Prasiczot) örökölt birtokának mondja (Wenzel, IX. k. 360. l.) A birtokviszonyok azonossága a Csák nemzetség ezen ága s a Gutkeled nb. István közötti valamely sógorsági kapcsot gyanittat. Egy másik rokoni kapcsolatot deritett fel a következő adat: IV. Béla 1251-ben (Blagaj-oklevéltár 13. l.) a horvátországi Pesztecsnök vártól elszakitott Rezicsa nevü földet, Istvánunk (ki akkor szlavóniai bán) kérésére «consanguineusának»: Lőrincz comes fiának, Apa vicebánnak adományozza, ki Istvánt több izben helyettesitette s magát nevezetesen a Stroycha nevü vár ostrománál tüntette ki. Hogy mily rokonságot kell itt értenünk, nem tudjuk; nagy valószinüség szól a mellett, hogy csak anyai vagy sógorsági kapocsról van szó.
