Bogát utódai.
Bogát utódai.
A Bogát-Radván nemzetségbeli Bogátnak két fia maradt: István és Fülke (= Fülöpke); ez utóbbit megölte nemzetségbeli rokona Csiz, mire a megöltnek rokonai 1227-ben az e büntettből keletkezett ügyet maguk között rendezték.* Így beszéli ezt Garai Miklós nádor 1409-ben kelt oklevelében; az ügyre vonatkozó, az egri káptalan előtt állitólag 1227-ben kibocsátott eredeti oklevelet nem ismerjük. Ilsvai Lesták nádor egyik 1393-iki okirata szerint a nemzetség tagjai ugyanebben az ügyben 1252-ben ujabb egyezséget kötöttek; ugyan ezt az évszámot Bőbék Detre nádor 1400-ban emliti;* miután azonban nem igen hihető, hogy egy és ugyanazon ügy kétszeri rendezése között 25 év mult volna el, valószinünek tartjuk, hogy az első 77rendezés kelte (1227) a későbbi irnok hibájára vezetendő vissza s hogy az inkább 1247-re helyezendő. Legyen azonban bárhogy, annyi bizonyos, hogy Bogát fia István mindkét egyezségben részt vett és hogy 1252-ben a «Berettői» nevet használja. 1252 után már nem akadunk nyomára. 1252-ben fiait is emlitik, a nélkül, hogy neveiket ismernők; de miután tudjuk, hogy István fiai István és Miklós 1300-ban a zemplénmegyei Mérk birtokosai, melyet Bogát fia István és fiai 1252-ben kaptak, biztosak vagyunk benne, hogy Berettői Istvánnak két fia, Miklós és II. István maradt.
Wenzel VI. k. 444. l.
Hazai okmánytár, V. k, 23. l Wenzel: XI. 383. l.
Miklós, ki 1326-ban a «Lazonyi» néven szerepel,* 1337-ig ismeretes. Egyetlen gyermekét ismerjük, leányát Magychot, ki 1337 junius 15-én mint Telchi Demeter fia özvegye, a zemplénmegyei Mérk felének tulajdonosa.* E leánynak későbbi sorsát nem ismerjük.
Anjoukori okmánytár, II. k. 261. l.
Történelmi Tár, 1900. évf. 399.
II. István, kit többnyire a Pelejteiekkel viselt pöreiből ismerünk és kivel csak 1324-ig találkozunk, két fiut, Jánost és Jakabot, és Zsebe(=Sebe= Erzsébet nevü leányt hagyott maga után.
Zsébe 1335-ben az olasz származásu és azért «Olasz»-nak nevezett János boldvakői (Abaujmegyében) várnagynak a neje és megkapja ez évben fivéreitől és nagybátyjától (Miklóstól) a szabolcsmegyebeli Berczel helyiséget, melyet Károly király 1335 előtt II. István fiának Jánosnak visszaitélt vala. 1337 junius 15-én olvassuk, hogy Olasz János a maga s felesége Zsebe nevében Bercel birtokukat Zsebe fivéreinek és nagybátyjának Mérk zemplénmegyei fél birtokával elcseréli; 1339 január 22-én az országbiró Berceli Mahály fia Barabás* ellenében Bercel birtok felét «Gallicus» (= Olasz) Jánosnak és feleségének Zsébe asszonynak itéli; 1342 január 25-én tanusitja a jászói konvent, hogy Gallicus János boldvakői várnagy és II. István fiai úgy egyeznek meg, hogy Bercel birtok előbbinek jut; 1360 augusztus 29-én arról értesülünk, hogy Olasz János már nem él és hogy Zsebe akkor már bizonyos Ábrahám fia Péternek a felesége, kivel és első férjével nemzett fiával Jakabbal együttesen fivéreit Bercel birtok elidegenitésétől eltiltja. E Jakab 1370 október 13-án még él. Nyoma van, hogy fia maradt.* Olasz Jánosnak azonban még egy másik fia is volt, ki 1357 január 16-án mint Olasz János fia Berczeli László, Szabolcsmegyében szerepel.*
Alig szenvedhet kétséget, hogy ez azon Bogát-Radván nb. Mihály fia Barnabással azonos, ki mint Izsépi Barnabás 1342-től 1351-ig szerepel. Ez esetben is látjuk, hogy egy és ugyanazon család tagjai rövid időközökben különböző családi neveket használnak, a mi többnyire egyik vagy másik birtokukon lévő hosszabb tartózkodásukkal állt összefüggésben.
Fejér,VI/II. k. 297. l. (Anjoukori okirat kivonata!)
Anjoukori okmánytár, VI. k. 528. l. V. ö. különben Fejér IX/VI. k. 167. l. hol Olaszi János fia Jakab a szabolcsmegyei Berczel nevű birtok ügyében szerepel.
II. István fiai: János és Jakab majdnem kivétel nélkül együttesen szerepelnek, Midőn János 1335 előtt a berceli birtokot megkapja, az «Izsépi» nevet viseli; 1335-ben fivérével együtt Bercelnek egy részét Zsébe asszonynak engedi át; az «Izsépi» nevet 1349 május 18-án is viseli, midőn fivérével együtt ősi és szerzett birtokait a szintén Bogát-Radván nb. Cseleiekkel felosztja.* 1359-ben kellemetlen pörbe keveredtek, a melynek alapul az szolgált, hogy II. István fia Lazonyi Jakab czinkostársaival együtt Csicseri Istvánt, a midőn Ráczország felé utazott, szabad uton, a Szentes nevü birtokon, annak Szentesligete nevü erdejében megölte, fivérét Jánost pedig életveszélyesen megsebesitette. 1360 aug. 29-én a két fivér megint a «Lazonyi» néven szerepel, de midőn az országbiró ugyanazon évi deczember 7-én Jakabot és szolgáját, Pócs fia Pált, Csicseri István megöletése dolgában megidézteti, akkor Jakabot «Bánóczi»-nak nevezi. 1361. augusztus 25-én ugyane néven szerepel és akkor arra kötelezi magát, hogy Csicseri János megsebesitéseért és István megöletéseért kártéritésül 680 forintot fizet, 200-at készpénzben, a többi fejében pedig a szabolcsmegyei berczeli részbirtokot adja, melyet, ha fivére tiltakozása miatt át nem adhatna, zemplénmegyei Újőr és Lask nevű birtokait köti le. Kötelezettségének azonban nem tett eleget, miért is a leleszi konvent 1362 január 2-án Bánóczi Jakabnak berceli birtokrészébe a Csicserieket iktatja be. Az erre vonatkozó összes birósági levelekben Bánóczi Jakab mint Drugeth János nádor fia Jánosnak tisztje (= famulus) szerepel. 1360 november 18-án Jakab már nem él, mire a Csicseriekkel kötött 78egyezsége fivérére, Jánosra szállt át, miből világosan kitünik, hogy Jakab fiörökös hátrahagyása nélkül halt meg. János, ki fivérének kötelezettségét csak nagy nehezen akarta átvenni, 1360 óta megint a «Lazonyi» néven szerepel; utoljára 1364 január 8-án akadunk rá, midőn az egri káptalan előtt kijelenti, hogy a berceli birtokára vonatkozó levelei elégtek. 1371 márczius 31-én már nem él. E napon jelenti a leleszi konvent a királynak, hogy az országbiró parancsára a Csicserieket Bercel, Újőr és Berettő birtokokba ellentmondás nélkül és Újőr szomszédjainak, Czékei László fiai, László és Márton, a Bánóczi János özvegye fivéreinek jelenlétében beiktatta. János neje tehát a Kaplyon nb. Czékei-család egyik sarja.
Anjoukori okmánytár V. k. 278. l.
E házasságból tudtunkkal egyetlen egy fiu született, kivel 1381-ben találkozunk. Böbék Detre nádor tanusitja t. i. akkor, hogy azon Bogát-Radván nembeliek sorában, kik a szerencsi monostor kegyurasági ügyében igényeiket az ezeket tagadó egyéb Bogát-Radván nb. családtagokkal szemben védelmezik és állitásaik bebizonyitására a fentebb emlitett, 1252-ből származó okiratot bemutatják: János fia Bánóczi Jakab is szerepel,* kinek további sorsáról és esetleges utódairól mit sem tudunk, miért is jogositva vagyunk feltételezni, hogy nemzetségének ezen ága vele sirba szállt.
Wenzel, XI. k. 383. l.
Midőn még azt is kiemeljük, hogy az eddigieken kivül Lazonyban és Bánóczon egyéb birtokosokra is akadunk, kiknek nemzetségi hovatartozandóságát mindeddig nem ismerjük, a fentebbiek alapján ez ágnak a legujabb időben közétettet sok tekintetben kiegészítendő nemzedékrendi tábláját a következőben mutatjuk be:
Bogát-Radván nb. Bogát, I. István (1227–) 1252; Fülke † 1252 előtt; Miklós 1300–1337; II. István 1300–1324; Magych 1337 ~ Telchi Demeter fia † 1337 előtt; János 1335–1364 ~ Kaplyon nb. Czékei László leánya 1371; I. Jakab † 1360; Zsébe 1335–1360 ~ 1. Olasz János boldvakői várnagy 1335–1342 ~ 2. Ábrahám fia Péter 1360; II. Jakab* 1381
V. ö. a Történelmi Tár 1900. évf. 396–410 és 1901. évf. 42–51. oldalaival.
