a) Bézs bán.
a) Bézs bán.
Egy ismeretlen nevü atya két fiut: Rüdigert* és Lestákot, hagyott maga után, kik Bars- és Sopronmegyében voltak birtokosok. Rüdigernek – kiről nevén kivül mit sem tudunk – egy Bézs (=Bees) nevü fia maradt.
Az okirat Ludugerus-nak nevezi ugyan, de ez csak változat. Hontmegyében Szebelében bizonyos Rudguer comes birtokot kapott; ezt az okiratok egyszer Ludugeriusnak, másszor Redugueriusnak nevezik (Knauz, I. k. 221., 237., 238. l.), a mi pedig nem más, mint az ónémet Rüdiger névnek latinos alakja. Ebből minden áron magyaros hangzásu «Lögér»-t gyártani, mint ezt egyik ujabb kutatónk minden indokolás nélkül teszi, sehogy sincs megengedve.
E Bézs 1258 okt. 28-án, mint István ifj. király pohárnokmestere előadja az esztergomi káptalan előtt, hogy nagybátyjával, Lestákkal, bizonyos birtokokat cserélt. Lesták, ki Bézsnek 30 márkával tartozott, Barsmegyében lévő lovászi és váradi birtokrészeit adja, mig Bézs neki az ugyanazon megyében fekvő nemcsényi birtokának felét oly kikötéssel engedi át, hogy azt élethossziglan élvezze; halála után azonban a birtok Bézsre vagy örököseire szálljon. Miután Bézs mint királyi pohárnokmester már érettkoru ember lehetett, magától értetődik, hogy Lesták akkor már öreg ember volt, kinek – mert Nemcsényt csak élethossziglani élvezetre kapta és örököseiről nem tesznek emlitést – fiutódai nem voltak; el nem fogadhatjuk tehát egyik ujabb kutatónknak azon érvelését, hogy 68Lestáknak Bogod nevü fia maradt, kinek magvaszakadtán vagyonának egy része egyik oldalrokonára szállt. Erről azonban majd alább lesz bővebben a szó.
1259-ben már Buzád- Hahót nb. Csák az ifjabb király pohárnokmestere, mig Bézsre csak 1261-ben akadunk ujra. Nevezett évben IV. Béla szeretett hive, Bézs mester kértére rokonának (cognatus), a magvaszakadt Doba fia Gyuretának (=Gurecha) birtokaiból* Gurhun nevü falut, mely Györecs (Gurech) halála óta királyi birtokot képezett, neki adományozza. Miután e falu később «Dicheen» alakban szerepel, Décsény- vagy Gyécsény-nek nevezhetjük; most azonban nem ismerjük. 1264-ben kezdetét veszi egy hosszadalmas per, mely Bézs mester és Tomaj nb. Dénes nádor fia Miklós között folyt. Dénes nádor valamikor Orbán «condam comite Tamat (?)»-tól egy «Lemecha» nevü birtokot vett meg. Kétségtelen, hogy itt úgy az eladónak, mint a birtoknak neve el van ferditve. Orbánban Komárommegyének azon hasonnevü főispánjára kell ismernünk, ki a komárommegyei ronkai birtokát 1216 előtt Antal fia Jánosnak eladta,* Lemeche nevü helységet azonban sem Bars-, sem Komárommegyében nem ismerünk. A vétel még IV. Béla idejében történt. A nádor leánya férjhez ment bizonyos Sándor fia Bodóhoz,* kinek a nádor fia, Miklós a lemechei birtokot átengedte. Hogy mily jogon támasztott már most Rüdiger fia Bézs mester e Lemechére birtokigényeket, nem tudjuk; annyi ismeretes, hogy egyszer oly egyezséget kötöttek, melynek értelmében Bézs a lemechei birtokról lemond és azért Bodótól a barsmegyei tőrei birtokot kapja, melyet ez utóbbi fivérétől, Csöllétől, valamikor csere utján szerzett és mely Bézsnek nagyodi birtokával határos; átengedi továbbá Bodónak azon örökös részt, mely őt (t. i. Bézs-t) Kozlan-ban illeti. Ez utóbbi azonban ferditett név, mely a barsmegyei Koszmálynak felel meg. Bodó nem teljesitette kötelességét, mire az ügy előbb Kemény fia Lőrincz országbiró, azután Simon alországbiró elé került, kinek sikerült is a feleket kibékiteni és Bodót a tőrei birtok átadására rábirni; erre azután IV. Béla 1264-ben az egyezséget* megerősitette. 1268 október 19-én, a nyitrai káptalan előtt Ludugár fia Bees mester, a valamikor a fejérvári várhoz tartozó (most Barsmegyében fekvő) béládi birtokrészét, melyet Hontpázmán nb. Ivánka fia András comes (a Forgács-család őse) királyi adományozásból kapott, ez Andrásnak 20 ezüst márkáért eladta.* Ez a róla szóló utolsó hir.
E Doba fia Gyreta 1246-ban a barsmegyebeli Malonya ura és megveszi rokonaitól Venczel fiai Tamás- és Mihedeustól a Zsitva mindkét partján fekvő Henőcz nevü birtokot. (Wenzel, VII. k., 214. l.)
Wenzel, I. k., 139. l.
Róla szólnak a következő helyek: W. VIII. k. 352. l. X. k. 8. l. Kn. II. k. 472. l.
Botka, Barsmegyei okirattár 66., 67. l.
Fejér, IV/III. k. 477. l.
Miután 1259-ben Istvánnak már más a főpohárnoka és Bézs 1258 után összes ügyeit Béla király előtt bonyolitja le, világos, hogy 1258 után már nem állt István szolgálatában; arról azonban, hogy ez idő után hol és minő országos hivatalt viselt, határozott adataink nincsenek, mert 1268-ig csak mint mestert ismerjük. Tény azonban mégis, hogy valamikor bán vagy albán is volt. Egy 1302., 1321. és 1383. évi okirat határozottan Bézs bánnak nevezi őt, a nélkül azonban, hogy bánságát közelebbről meghatározná.
Három fia volt: II. Bézs, Bars és László.
II. Bézs egyetlen egyszer, 1284 ápril 7-én fordul elő, midőn mint szomszéd beleegyezik, hogy Iván és Köcsmegy, kikeresztelkedett kúnok a Barsmegyében fekvő rohosnicai birtokukat Dáma fiainak, Mihály és Farkasnak eladják.*
Knauz, II. k. 180. l.
László a nyitramegyei Berencs és Pográn vidékén birtokos.* 1302-ben nemcsényi birtokát Vezekényi Péter fiainak, Bars-, Ravasz- és Péternek eladta, mi ellen fivére, Bars, ugyanazon évben tiltakozik.* László ezután – úgy látszik – további életét Zalamegyében vagy legalább Barsmegye határain túl töltötte.
Knauz, II. k. 227., 490. l. (de a 227-ik old. olvasható, 1287-ben kelt darab hamisitvány!)
Magyar tört. tár, X. k. 221. l.
Pécz nb. Gergely bán 1291 nyarán Barsmegye főispánja volt és úgy látszik, hogy közte és Bézs bán családja között akkor valamely sógorsági kapocs jött létre. Fiát, Iváhont (=Jahun= Joákim), 69a Marczaliak egyenes ősét, Bézs bán fia László «proximus»-ának nevezi. Jváhonnak volt valahol az ország nyugati szélén egy erőssége, melyet Güszingi Gergely fia András ostrom alá vett; az éppen akkor ott tartózkodott László az ellenség fogságába került, melyből őt sem rokonai, sem barátai ki nem váltották. Magát kiszabaditandó, az OsI nb. Imre fia Lőrinczhez, a Kanizsaiak őséhez fordult, ki érte a váltságdijat le is fizette. 1321 márczius 21-én kijelenti tehát a zalavári konvent előtt, hogy tartozása fejében Sopronmegyében lévő Boz nevü birtokát Lőrincznek zálogba adja s egyuttal beleegyezik, hogy Lőrincz azon bozi birtokrészt, melyet tőle már azelőtt Lőrincz fivére Gergely zálogba vett, kiválthassa. Miután határozottan kiemeli, hogy Boz az ő örökölt tulajdona s hogy azt mindazon jogokkal együtt átadja, melyekkel ő és elődjei birták, világos, hogy Bézs bán ősei is sopronmegyei birtokosok voltak.* László további sorsát nem ismerjük.
Sopronmegyei okmánytár, I. k. 86. l.
Bars, ki II. Bézszsel együtt 1284-ben merül fel, 1302-ben az ellen tiltakozik, hogy László a nemcsényi birtokot eladta. Egyetlen ismert fia «Kónya» Miklós 1338 április 19-én Bézs nb. Sándor fia Péterrel azon lovászi és tőrei birtokrészeket osztja fel, melyeket néhai Bézs comes 1258-ban nagybátyjától, Lestáktól harmincz márkáért vásárolt. Péter megkapja a váradi, Kónya Miklós pedig a tőrei részeket, miről a nyitrai káptalan 1338 ápril 22-én hiteles okiratot ad ki;* hogy mi inditotta őket ez osztályozásra, arról az okmány egyetlen egy szóval sem tesz emlitést. 1347-ben Váradi Miklós néven szerepel: ekkor közte és Véty fiai között Décseny nevü birtok határolásának ügye rendbe hozatott.*
Botka, 22. l.
U. ott, 67. l.
Két gyermeke volt: II. Miklós és Dorottya.
II. Miklós 1355-ben «Tőrei Bars» néven királyi kiküldött minőségben szerepel* és 1382 táján fiörökös hátrahagyása nélkül hal meg. Nővére Dorottya pedig (Mária-) Családi János fia Miklóshoz ment férjhez.
U. ott, 41. l.
Ezek után megkapjuk a következő nemzedékrendi táblát:
Ismeretlen; Rüdiger; Lesták; I. Bézs 1258–1268 pohárnokmester és bán; II. Bézs 1284; Bars 1284–1302; László 1287–1321; Váradi Kónya (I.) Miklós 1338–1347; Tőrei Bars (II.) Miklós 1355. † 1382 körül; Dorottya 1382–1385 ~ Családi Miklós
II. Miklós magvaszakadtán Lajos király Tőre, Pográny és Décsény (e két utóbbi nyitramegyei) nevű birtokokat Gutkeled nb. Kusalyi Jakcs fiainak, (György-, István-, András- és Dénesnek adományozta, miből minden kétséget kizáró módon kiviláglik, hogy II. Miklós személyében nem csak Bars, hanem II. Bézsnek és Lászlónak, szóval Bézs bán összes nemzetségének fiága sirba szállt.
Lajos halálával azonban uj fordulatot vett a dolog, a mennyiben most már Dorottyán kivül még a barsmegyei Váradi László is előállt és azt vitatta, hogy Bars nevü őse Bézs bán fiával Barssal azonos, minek következtében Bézs bán családjának hagyatéka őt is illeti. Hogy és miképen sikerült neki Dorottyát és a dolog megvizsgálásával megbizott férfiakat rábirni, hogy koholt leszármaztatását elismerjék, nem tudjuk; elég, hogy a biróság 1383-ban kimondta, hogy Bézs bán fiága még ki nem halt és hogy a vitás birtokok Váradi László és Családi Jánosné jogos tulajdonát képezik. A következőkben ki akarjuk mutatni, hogy a levezetés koholt volt, hogy Bézs bán fiága tényleg kihalt és hogy Váradi Lászlónak – legalább az általa előadottak alapján – Bézs bán családjához semmi néven nevezendő nemzetségi hozzátartozandósága sem volt.
* * *
Midőn Euzidin (=Öszöd) comes 1156-ban Barsmegyében a brátkai egyházat megajándékozza, az erre vonatkozó okmányban tanukként szereplők sorában «Bors» királyi tisztviselővel is találkozunk.* Vajjon e Bors az alább tárgyalandó 70családoknak az őse-e? nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy az eddig közzétett okiratok tanusága szerint bizonyos Bars e családok közös ősatyja.
Knauz, I. k. 110. l.
E Bars fiai: Brezó, Péter és Szádor 1256-ban merülnek fel mint hontmegyei birtokosok, első ismert birtokuk pedig a még jelenleg is a palásti járásban létező Drenó, melyről a honti várjobbágyok azt állitották, hogy várföld és ennek következtében őket illeti. A három fivér azonban nevezett évi április 4-én három más nemessel együtt a nekik odaitélt esküt letette, hogy Drenó ősi birtokuk.* A három eskütárs: Sándor fia Bökény, Lambert fia Péter és Péter fia Gyugy; utóbbi a lévai Cseh-család egyik oldalőse.
Hazai okmánytár, VI. k. 87. l.
Szádorral többé nem találkozunk; fiai Miklós és János azonban 1295-ben palásti birtokosok.*
Fejér, VI/I. k. 341. l.
Brezó és Péter egy ideig közösen szerepelnek. Igy a 60-as évek kezdetén sógornőjüknek, Lesták comes özvegyének és leányainak, Bökény és Szoboszló comesek özvegyeinek hozományi, hitbéri és leánynegyedi követelései dolgában többször intézkednek. Az egyik alkalommal a következő bizalmi férfiak müködnek közre a) Bars fiai részéről András, az esztergomi keresztesek commendátora, Bened fia Lesták, Endréd falubeli Bars és (Varsányi) Márton fia Simon b) a nők részéről: Lőrincz, (Berenchi) Debes fia János, Ludány nb. Kozma és Endre (=Indryh) comesek. Az ügy azonban csak 1265-ben nyert végleges elintézést és az arra vonatkozó okirat a következő közelebbi felvilágositást adja: Lesták comes özvegye, Fülöpnek anyja és két leánya, Szoboszló és Bökény comesek özvegyei Türje nb. Fülöp esztergomi érsek előtt Brezót és Pétert az iránt pörölték be, hogy Fülöp fia Jánosnak vezekényi, palásti és barsi birtokrészeiből őket illető hitbéri és leánynegyedi követeléseiket fizessék ki. Miután az érsek a három nő követeléseit 56 márkában állapitotta meg, kijelenti az esztergomi káptalan, hogy alperesek a megitélt összeget lefizették.* Erre mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy Lesták özvegyének «mater Philippi»-vel történt megjelölése szokatlan és éppen azért is arra enged következtetni, hogy e Fülöp nem Lestáknak, hanem az özvegyének valamely korábbi férjétől nemzett fia volt. Ha Fülöp Lestáknak a fia, akkor atyjának a hagyatéka ő reá száll és akkor nem Brezó és Péter, hanem maga Fülöp köteles a hitbéri és leánynegyedi követeléseket kielégíteni. Hogy Fülöp fia János ki volt, nem tudjuk ugyan, de nem szenvedhet kétséget, hogy Lestáknak nemzetségi rokona, kinek magvaszakadtán az emlitett birtokrészek előbb Lestákra, azután Brezóra és Péterre háramlottak. A mi pedig Lestáknak két elhalt vejét illeti, azt hisszük, hogy Bökény talán az 1256-ban tanuként szerepelt Sándor fia Bökénynyel azonos, mig Szoboszló – mert a nők oldalán két Ludán-nembeli férfit látunk – talán a Ludán-nemzetség tagja.
Botka, 1–2. l. Hazai okmánytár, VIII. k. 101. l.
Magát Lestákot az eddigi irodalom még meg nem határozta. Egyik irónk* azonosnak veszi őt Rüdiger fivérével, azaz Bézs bán nagybátyjával, de ez nagy és tarthatatlan tévedés. Valakinek magvaszakadtakor az özvegynek és a leányoknak követeléseit rendesen vagy az elhaltnak legközelebbi nemzetségi rokonai, kikre a birtok szállt, vagy pedig az elégitette ki, aki az üresedésbe jött hagyatékot pl. királyi adományozás utján megkapta. Ha Lestákunk Rüdiger fivérével azonos, akkor az ő legközelebbi nemzetségi rokona, Bézs bán és nem az idegen Brezó és fivére fizetik ki a nőörökösöket, arról pedig, hogy Bars fiai Lestáknak üresedésbe jött birtokait kapták volna, szó sem lehet, mert egyik helyen* világosan elismerik, hogy Lesták özvegye az ő «sógornéjuk» (glos), leányai pedig «sororeseik», világos tehát, hogy ők Lestáknak legközelebb nemzetségi rokonai voltak.* Meg is találjuk e rokonság fokát.
Turul, VIII. évf. 135. l.
Botka, 2. l.
Hogy Brezó és Péter mellett a harmadik fivér, Szádor itt nem szerepel, abban találhatja magyarázatát, hogy ő akkor már nem élt és fiai még zsengekoruak voltak, vagy pedig, hogy neki Fülöp fia Jánosnak birtokaiból annak idején nem jutott osztályrész.
Az esztergomi prépost tanusitja 1226-ban, hogy a garam-szentbenedeki apátság egynéhány barsmegyei birtokossal bizonyos vitás birtok felett egyezséget kötött és hogy Borc fia Lesták 71ezen ügyben mint királyi pristaldus mülködött.*
Knauz, I. k. 261. l.
Az esztergami káptalan előtt 1228-ban, Pál, Vid és Dobroszló barsi várjobbágyok Ryvchka és Béla birtokukat Borch fia Lesták comesnek 50 márkáért eladták. A többnyire csak hegyi patakok neveit magában foglaló határleirásból tudjuk, hogy Lesták és fivére Borch a Béla nevü hegyi patak egyik oldalán birtokosok.* Itt van tehát a talány megfejtése: Bars fia Lesták Brezónak és Péternek a nagybátyja, kinek magvaszakadtán a két fivér a hátrahagyott nőörökösöket kielégiti.
Wenzel, VI. k. 460–462. l.
Miután a két fivér közös müködése 1265 után már ki nem mutatható, leszármazásukat egymástól elkülönitve tárgyaljuk.
