Szepesy Gergely és Fodor János czimereslevele 1456-ból.
Szepesy Gergely és Fodor János czimereslevele 1456-ból.
(Szines czimerképpel)
A SZEPESY ÉS FODOR CSALÁD CZÍMERE 1456-BÓL.
V. László király Budán, 1456 február 19-ikén Bethlenfalvi Szepesy Gergelynek* és általa édes testvérének, Fodor János budai prépostnak s az előbbi utódainak, a hadi érdemek jutalmául, régi családi czimerét megerősiti.
Bárczay, A heraldika kézikönyve, 446. o. hibásan Györgynek mondja és a társszerző Fodor Jánost elhagyja.
A czimereslevél* szövege a következő:
Eredetije az Orsz. Levéltárban, DL. 24763., régi jelzete NRA. f. 828. Nr. 8. Csergheő az «Arch. Ért.» 1886. évf. 366. o. tévesen irja, hogy a M. Nemz. Múzeum levéltárában őriztetik.
Commissio propria domini regis.
Ladislaus dei gratia Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex, Austrieque et Stirie dux, necnon marchio Moravie etc., tibi fideli nostro egregio Gregorio Scepws˙ de Bethlenfalva, salutem gratiamque nostram regiam et favorem. A claro lumine throni regie maiestatis velud e sole radii nobilitates legittimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia a regia claritate dependent,* ita, ut omne nobile generositatis insigne a gremio proveniat regie maiestatis. Sane attentis et in nostris precordiis digna mentis consideratione pensatis multimodis eius fidelitatibus et fidelium servitiorum gratuitis meritis, quibus pro nostri honoris augmento et regni nostri statu tuendo adversum hostes et inimicos regni nostri fideliter et viriliter depugnando, continue maiestati nostre laudabiliter studuisti, eoque ferventius et diligentius imposterum studebis complacere, quo te et tuos singularibus honorum gratiis a nostra celsitudine conspexeris fore insignitos, tibi et per te venerabili domino Johanni Fodor, preposito ecclesie Budensi, fratri tuo carnali, tuisque heredibus et posteritatibus universis hec arma sew nobilitatis insignia, videlicet clipeum cum campo rubeo, superapposita galea, et in campo rubeo leonem aurei save crocei coloris, ore aperto et lingwa extensa, caudaque eiusdem supra dorsum versa inter ungues pedum anteriorum rosam similiter crocei coloris tenentem, et in capite coronam similiter crocei coloris, cum cruce de eadem corona preeminente gestantem, et supra galeam ipsam alam rubei coloris extensum et preeminentem, in cuius medio leonem priori excepta dumtaxat corona omnino conformem, ipsamque galeam tectura crocei et rubei coloris, cum czcattis hincinde dependentibus, aliisque opportunis ornamentis, prout et quemadmodum in capite presentium litterarum nostrorum pictoris arte suis appropiatis coloribus depicta sunt, quibus hactenus ex benefica collatione dominorum regium nostrorum scilicet predecessorum usi estis animo deliberato et ex certa nostra scientia de novo dedimus et contulimus, ymo ex habundanciori plenitudine nostre specialis gratie concedimus et presentibus elargimur, ut vos tuique heredes et posteritates universe, pretacta arma, sew nobilitatis insignia, more aliorum armis utentium, a modo imposterum ubique in preliis, hastiludiis, duellis torneamentis, ac aliis omnibus exercitiis nobilibus et militaribus, necnon sigillis, anulis, velis, cortnis et generaliter in quarumlibet rerum et expedicionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo, quali vos ab universis et singulis cuiuscunque conditionis, preeminentie, status, gradus, vel dignitatis existant, insignitos dici, ac veros nobiles nominari et teneri volumus ac etiam reputari, gestare, omnibusque et singulis gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri proceres, nobiles militesque et clientes regni nostri armis utentes quomodolibet consuetudine, vel de isire freti sunt et gavisi, frui et gaudere possitis et valeatis; de talisque singularis et specialis nostre gratie antidoto merito exultetis, ac tanto ampliori studio ad honorem regie maiestatis, vestra inantea solidetur intentio, quanto vos largiori favore regio preventos conspicitis et munere gratiarum. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam, presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur in pendenti communitas, duximus concedendas. Datum Bude feria quinta proxima ante festum kathedre beati Petri apostoli, anno domini millesimo quadringentesimo quinquagesimo sexto, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. sextodecimo, Bohemie vero tercio
dependunt-ból kijavitva.
Az oklevél hátán XVII. századi kézzel:
«Literć istć donate sunt mihi Georgio Thurzo de Bethlenfalwa, comiti comitatus Arwensis, pincernarum regalium in Hungaria magistri, ac sacrć Cćsareć regićque maiestatis consiliarii, per egregios Paulum et Stephanum Lithasy, in arce Bittsche, die: 9. Febroarii, anno domini 1600.
A teljesen ép hártyáról fehér-zöld selyem zsinóron a királynak kissé rongált titkos pecsétje függ.
Ezen czimereslevél V. László királynak gyér számmal ismertetett czimerlevelei között a hatodik; csak pár nappal előbb kelt, mint a Turulban legutóbb bemutatott Sirokai, Fricsi, Hedri és Berthóti családoké.
A közlést már csak azért is megérdemli, mert az irodalomban hosszu ideig – bár alaptalanul – mint a bethlenfalvi Thurzó-család első czimeradománya szerepelt.
Nagy Iván* gróf Teleki József műve* nyomán, Szepesy név alatt helyesen adja, csak a czimerleirás helytelen. Szerinte ugyanis az oroszlán vagy rózsát, vagy koronát tart, a melyből kereszt emelkedik ki; pedig, a mint később látni fogjuk, ez nincs igy. Fodor alatt nem közli.
Magyarország családai, X. k. 678. o.
Hunyadiak kora Magyarországon, X. k. 492–94. 1. a czimereslevél teljes, itt-ott hibásan olvasott szövege.
37Már br. Nyáry* a Thurzó-család czimeresleveleként szerepelteti; közli is a czimert több hibával, a melyeket azután Csergheő* helyesbitett.
A heraldika vezérfonala, 152., 153. l.
Turul, V. k. 132. és Arch. Ért, 1886. évf. 366., 367. l.
Nyáry nyomán került bele a Siebmacherbe is, «Stammwappen der nachm. Thurzó» megjegyzéssel, csakhogy hibásan, mert a leirás és az ábra szerint az oroszlán a rózsát csak elkapni készül, valójában pedig tartja; a szöveg alján egyszerüen megjegyzi, hogy a czimereslevelet Szepesy Gergely és Fodor János kapja. A Siebmacher pótkötetében pedig már a Fodor név alatt is közli a czimert, azzal a hibával, hogy a sisakdiszben lévő oroszlán fejére is ad koronát, noha a szöveg világosan megmondja, hogy nincs. Ugyanebben a kötetben Szepesy név alatt, a szövegben határozottan helyreigazitja ezen czimereslevél felől eddig elterjedt azon teljesen téves és önkényes nézetet, hogy az a Thurzó-család czimereslevele volna; a 101. táblán azonban hiába keressük a Szepesy-czimert!
Csoma* is Thurzó-czimernek állitja még «Az olasz renaissance a magyar heraldikában» cz. czikkében. Csergheőnek a Siebmacher pótkötetében tett helyreigazitására hivatkozva, ismételjük tehát, hogy ezen czimerlevél soha sem volt sem a Thurzó-család, sem azok őseinek czimerlevele, mert a két család közt összefüggést egyáltalán nem lehet megállapitani.
Turul, XI. k. 157. és 163. l.
A jóval későbbi keletü Thurzó-czimer a mesteralakra nézve hasonlit ugyan a Szepesy-család ezen czimeréhez, úgy, hogy bátran lehetne ezen czimer későbbi átalakulásának venni, ha a kettőnek egymáshoz egy általán valami köze volna. A Thurzó-czimerre vonatkozólag bőséges adatokat talál az olvasó ezen folyóiratnak V. k. 8., 132. és VI. k. 21. lapjain.
Az egész – hosszu időn át fennállott – tévedés valószinűleg onnan származott, vagy származhatott, hogy a czimereslevél, a mint az annak hátán olvasható feljegyzésből kitünik, 1600 február 9-ikén Lithasy Pál és István ajándékából Thurzó György birtokába került.
Valószinü tehát, hogy ezen időben az itt szóbanforgó Szepesy-család már ki is halt.
A bethlenfalvi Szepesy-család és Fodor János budai prépost czimere az armálison teljesen ép állapotban maradt reánk. A czimer vörössel keretelt, kék alapra van festve; magassága 9.9, szélessége 8 cm.
Leirása a következő: Balra hajlott, háromszögü pajzs damaszkolt vörös mezejében balrafordult, nyelvét öltő, ágaskodó arany oroszlán, fején arany kereszttel diszitett koronával, két mellső lábában arany rózsát tart; a csőrsisak disze hasonlóan damaszkolt vörös sasszárny, melyben az előbbi oroszlán ismétlődik, azzal a különbséggel, hogy fején csak arany kereszt van korona nélkül Takaró vörös-arany. A czimer magassága 9.2, a pajzs 4.1, a sisak a diszszel együtt 5.4 cm.
A czimer nemcsak az V. László király által adományozott, eddig ismert czimerek, hanem egyáltalan a magyar heraldika összes alkotásai közt kitünik. A Hunyadiak grófi diplomájától eltekintve, méltán sorakozik a Leövey, Buday, Disznósy és Sirokai armálisokhoz, melyek közül csak a Disznósy-családé szebb kivitelü; miként a Leövey czimerben, úgy ebben sincs érczszin festve; az arany helyett mindenütt sárga van alkalmazva.
Azt hiszem nem csalódom azon föltevésemben, hogy az itt bemutatott Szepesy-czimert és a Sirokai, Fricsi, Hedri és Berthóti családoknak 1456 február 24-ikén kelt czimerét egy és ugyanazon festő készitette; annyira egyezik e kettő nemcsak a külsőségekben, hanem szerkezet tekintetében is.
A czimereslevélben emlitett Szepesy Gergely és édes testvére Fodor János budai prépost személyét, illetve családját illető semmiféle adatot sem sikerült feltalálnom.
HORVÁTH SÁNDOR.
