Pauler Gyula. 1841 május 11. – 1903 julius 8.
142Pauler Gyula.
1841 május 11. – 1903 julius 8.
1841 május 11. – 1903 julius 8.
A magyar történettudomány egyik kiváló munkását vesztette el a közelmultban. Nem tartozott azok közé, kik a társulatunk müvelte tudományokban érték el fő sikereiket, de nagyjelentőségü történelmi munkái e térre is kiterjeszkedtek s határozottan befolyással voltak e tudományszakok fejlődésére. A magyar heraldikai és genealogiai társulatnak kezdettől fogva tevékeny és lelkes tagja volt s a társulat mindjárt kezdetben igazgató-választmányi tagjai közé sorozta. A hazai történettudomány kora ifjuságában megragadta lelkét s ez iránti őszinte lelkesedése birta arra, hogy 1874-ben lemondván az ügyvédi gyakorlatról, az akkor szervezett magyar királyi országos levéltár élére álljon. A nemzeti multunkra vonatkozó emlékek bő tárházához jutván, kitartó szorgalommal látott a munkához. Kivált a honfoglalás és az Árpád-házi királyok korszaka volt az, melyet beható tanulmányai tárgyává tett. Alig van történetirónk, ki a forrásokat olyan szorgalommal kutatta fel, gyüjtötte össze, s anyagukból lelkiismeretes kritikával annyi adatot meritett volna, mint Pauler Gyula. Láttukra alig képes az ember eligazodni. S ő a milyen lelkiismeretesen hordta össze az anyagot munkáihoz, olyan kitünő érzékkel tudta osztályozni azt s olyan figyelemmel tudta kiválasztani az értékesithető részeket. Nem irt tetszetősen, megragadóan, de minden mondata hű képe a kornak s az eseményeknek, melyeket tárgyal. Kritikája mindig józan, részrehajlás nélküli, s ez késztette arra, hogy az adatoknak olyan bőségével dolgozzék. A tudósnak igazi mintaképe, a ki nem ragadtatja el magát tárgya által s kinek vezéreszméje az igazság. Az igazság kényszeritette sokszor olyan állitások kifejtésére, melyeket nemzeti multunkért lelkesedő történetiróink elfogultságból elhallgatnak, s állitása igazságát kész volt mindig olyan szivós kitartással védelmezni, a milyen kitartással gyüjtötte megelőzőleg az állitását bizonyitó adatokat. Mint hivatalnok buzgó és lelkiismeretes ember volt. A mai országos levéltár az ő alkotása. Az ő buzgalma teremtette meg a benne uralkodó rendet s lelkiismeretessége tette hozzáférhetővé a benne elrejtett kincseket. A családtörténeti kutatások szálai mindig elvezetnek az országos levéltárhoz s az ő munkásságának eredményei mindig hasznunkra lesznek e téren végzendő fáradozásaink közben. Emléke örökké élni fog a magyar történetirodalomban, s társulatunk mindig büszke lehet rá, hogy tagjai közé tartozott.
G. A.
