A nagybölöni Bölöny család története. Irta és kiadta kézirat gyanánt 100 példányban) nagybölöni Bölöny László. (Kolozsvár, 1903.)…
A nagybölöni Bölöny család története. Irta és kiadta kézirat gyanánt 100 példányban) nagybölöni Bölöny László. (Kolozsvár, 1903.) VIII+332+116 lap, 8-r.
A székelyek eredetéről szóló történeti hagyományok azok közé tartoznak, melyekkel nem csupán a költői képzelet foglalkozik szivesen, hanem a melyek a székelység közmeggyőződésébe is annyira beleolvadtak, hogy a székely irodalom minden termékében kifejezésre jutnak. Nem alkalmas e hely arra, hogy a székelység hun- és sczitha-eredetének kérdését tudományos megvitatás tárgyává tegyük; elég az hozzá, hogy Bölöny László úr a székely hagyományok alapján áll s a Bölöny-családot azok közé sorozza, kik az ősfoglalás alkalmával telepedtek meg. Irott bizonyitékot a székelyek hun- és sczitha-származása mellett nem találunk, annál kevésbbé bizonyithatjuk ilyen alapon a Bölöny-család őseredetét. Bölön község nevének kell igazolnia egyes-egyedül, hogy a Bölöny nemzetség az ősfoglalók között volt. Ez tetszetős érv volna akkor, ha Bölön község fennállásáról az ősfoglalás körüli időből tudomásunk volna; de még e kétes értékű érv sem áll meg, mert a Bölön név először a XV. században fordul elő. A Kr. u. negyedik századtól kezdve tehát, midőn a székelység állitólag megtelepszik Erdélyben, egészen 1459 november 20-ig, midőn a medgyesi gyülésen Miklósvárszék képviseletében szerepel «Petrus, filius Elie de Bewlewn maiori», semmit sem tudunk Bölön községéről és az abból származó Bölöny családról; tehát több mint ezer év történetét a mondák homálya boritja. De még itt sem szünik meg a bizonytalanság, az 1459. esztendő után az adatok ujból elhallgatnak, s több mint száz évvel később, 1584 junius 10-én történik, hogy Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem Beoleony Pétert és Mátyást «antea etiam in numerum peditum pixidariorum conscriptos ... in ordinem eorum peditum» veszi fel. Innen kezd a család tulajdonképen szerepelni s innen kezdve már valóságos históriai nyomok vezetnek a legujabb korig. A XVII. század elején a család egyik tagja, Bölöny Gáspár, a fejedelmi udvarba jut be s a fejedelmi kanczelláriának egyik tevékeny tagjává lesz, sőt Bethlen Gábor fejedelemsége idejében a fejedelem megbizásából bizalmas követséget is végez. A Bölöny család virágzása tulajdonképen a XVIII. és XIX. századokra esik. Ekkor származik át a család egyik ága Szilágy vármegyébe és itt erősödik meg.
A Bölöny-család czimere: Kék pajzsban arany koronán könyöklő pánczélos kar görbe kardot tartva, hegyére tüzött véres török fővel, a pajzs felett koronás sisakon arany csillaggal. A takarók szine jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. E czimert a szerző Ajtay Sámuelnek genealogiai irataiból veszi, ki annak keletkezését 1610 október 10-re teszi. Micsoda okok vezették Ajtayt ez időpont megállapitására, azt a szerző nem tudja; de elfogadja a kijelölt dátumot s Ajtay adatai szerint ábrázolja a család czimerét is. A pecsétes emlékek ugyan nem felelnek meg mindig az Ajtay által megállapitott czimernek, de ez nem inditotta a szerzőt sem Ajtay véleménye megváltoztatására, sem annak alaposabb megindokolására.
Negyvenkét darabból álló okmánytár fejezi be a munkát, melynek legrégibb darabja Labathlani János székely ispán itéletlevele 1459 november 26-ról.
Mindenesetre tiszteletreméltó inditó okok birták a szerzőt családja történetének megirására s a munkában felsorolt adatok bősége tanuskodik a mellett, hogy czélja elérésére hathatós munkásságot is fejtett ki. Mi is örömmel üdvözöljük a munka megjelenését és készséggel elismerjük a szerző érdemeit. Nem hagyhatjuk azonban emlités nélkül azon körülményt, hogy a szerző túlsokat foglalkozik köztörténeti eseményekkel, s sokszor nem érti meg az olvasó, mit keresnek mindezek családtörténeti monografiában. Jogtörténeti emlékeink számos helyen nyernek benne teret s magyarázataik a székelység hagyományos mondái szellemében készültek. A bevezetés is, mely tulajdonképen a genealogia fontosságának volna szentelve, teljesen elhagyja kitüzött czélját s az aktiv politika terére lépve, birálja a törvényhozás közelmult intézkedéseit s keserü panaszszavakat hallat e tárgy fölötti elmélkedései közben. Erős ellensége a zsidóságnak, melynek rossz tulajdonságait élénk szinekkel festi, s a mult és jövő minden nemzeti veszedelmeiért őket teszi felelősekké. Ezek mellékes dolgok, a szerző családjának történetét akarta megismertetni, hogy ez által másokat is hasonló munkára késztessen; a czél feltétlenül szép, de e czélon belül kellett volna a munkának maradnia. Óhajtandónak tartjuk végül, ha hasonló munkákban a tulságosan intim jellegü részletek elmaradnának, s a szerző nem forditaná az ilyenek kiszinezésére fantáziája minden erejét.
G. A.
