A BERZEVICZY CSALÁD CZIMERE.*
97A BERZEVICZY CSALÁD CZIMERE.*
A megboldogult szerző kéziratát Gárdonyi Albert tagtársunk volt szives a czimeres levelek szövegével kiegészitve sajtó alá rendezni.
(Öt pecsét- és czimerrajzzal.)
A Berzeviczy nemzetség ősi czimerét hármas hegység középső csucsából féltesttel kiemelkedő ágaskodó zerge képezi. E czimert a család magyarországi törzsatyja, Rutker lovag, ki II. Endre király feleségével, Gertrud meráni herczegnővel, költözött be Tirolból, hozta magával uj hazájába s származtatta át utódaira. E Rutker lovagról tudós történetirónk, báró Mednyánszky Alajos, azt állitotta, hogy a tiroli Matray nemzetségből származott,* s e nézetét igazolni látszik azon körülmény, hogy Matray Rudolf kanonoknak a trienti vagy meráni székesegyházban mai nap is fennálló sirkövén (1190) ugyanaz a czimerkép látható, mely a magyarországi Berzeviczyek ősi czimere volt.
Taschenbuch für die vaterländische Geschichte 1820. évf. 131. s kk. 1. (Die Berzeviczy’s). Csupán valószinünek tartja, hogy a Berzeviczyek őse, Rutgerus vagy Rudegerus comes, azonos a Berthold és Ottó meráni herczegek oklevelében előforduló Rutgerus vagy Rudigerus de Matrayval, a ki az időben szünik meg Tyrolban szerepelni, midőn Gertrud Magyarországba költözött.
A magyarországi Berzeviczyek czimerének legrégibb emléke Miklós szepesi prépost 1356. évi siremléke a hunfalvi templomban, melyről Wagner azt irja, hogy a siremlékre vésett czimer hármas halom középső csucsából féltesttel kiemelkedő ágaskodó zerge, felirata pedig a következő: Hic obiit magister Nicolaus filius Andreae, Praepositus (Scepusiensis), sub Anno Domini MCCCLVI.* A hunfalvi templomot többszörösen elpusztitotta a tüzvész s e nagyon érdekes sirkőnek ma már semmi nyoma; ránk nézve azonban becses a Wagner feljegyzése azért, mert igazolja azon feltevést, hogy a magyarországi Berzeviczyek kezdettől fogva használták a leirt czimert, a mely valószinüleg már ősi hazájukban is nemzetségi czimerük volt. E Miklós prépost a Berzeviczy család hunfalvi máskép sobfalvi ágából származott, mely fiágon a XIV. század végén kihalt. Atyja András, ennek atyja pedig comes Hermannus alias Polanus, a Rutkerus comes fia volt; negyedizi leszármazottja tehát a Berzeviczyek magyarországi ősatyjának.
Analecta Scepusii, II. 343. 1.
A Berzeviczy család első kimagasló alakja Henrik fia Péter királyi tárnokmester. Összes emlékeink, melyek róla fenmaradtak, t. i. siremléke és pecsétjei, hüen feltüntetik az ősi czimeralakot.
Henrik fia Péter királyi tárnokmesternek kétféle pecsétjét ismerjük. Az egyik a Magyar Nemzeti Múzeumban elhelyezett Kapy-levéltárban van, egy 1425 szeptember 7-ikén Budán kelt oklevélen. E zöld viaszba nyomott 15 mm. átmérőjü kerek gyürüpecsét mezejét hármas halom középső csucsából féltesttel kiemelkedő ágaskodó zerge foglalja el, jobb oldalra tekintve, a pecsét jobbról B, balról H betüt tüntet fel, a baloldali H betü és a zerge dereka közötti teret hatágu csillag disziti. Az oklevél kibocsátója Petrus filius Herrici de Berzevicze. Tartalma perhalasztás, melyet Óbudai Jakab deák és néhai Kapy András deák fia János közötti perben engedélyez a királyi tárnokmester.
Egy régibb oklevél a tárnokmester másik 98pecsétjének lenyomatát őrizte meg. 1421 január 1-én Berzeviczén nyugtatványt állít ki arról, hogy Kassa város közönsége a királyi tárnokmesternek járó szokásos ujévi ajándékot megfizette. E nyugtatvány Kassa város titkos levéltárában 1421. Quiet. nro. 140 alatt őriztetik s papirfedelü pecsétje Henrik fia Péter tárnokmesternek fennebb ismertetett czimerét tünteti fel a következő körirattal: S(igillum) Petri filii Herrici.
Ez utóbbi pecsét a tárnokmester nagyobb azaz hivatalos pecsétje volt, melyet hivatalos kiadványainak megerősitésére használt. Az oklevél kiadása ugyan Berzeviczén, a tárnokmester ősi birtokán történt, a hol valószinüen nem hivatalosan tartotta székhelyét; de e mellett az is természetes, hogy a felvidéki szabad királyi városok felhasználták ott időzését s úgy panaszaik elintézése, mint kötelezettségeik teljesitése végett is siettek felettes hatóságuk szine elé jutni.*
Különösen Bártfa városa állott ez időben sürü öszszeköttetésben a tárnokmesteri hivatallal, a mint ezt a város levéltárában fenmaradt oklevelek igazolják.
Berzeviczy Péter királyi tárnokmester gyürüpecsétjében a zerge bal oldalán látható hatágu csillagnak semmi különös jelentősége nincs, egyáltalán nem is tartozik a czimerhez, hanem csupán azért került oda, hogy a zerge dereka és a H betü közötti üres tér kellő módon betöltessék. Nincs is ezen kivül más emlékünk, melyen a csillag megvolna.
Érdekes jelenség, hogy a tárnokmester nagyobb pecsétjén nincs meg a «de Berzevicze» elnevezés, holott e névvel már előtte élnek a család tagjai. Az okleves emlékek ellenben rendesen feltüntetik a «de Berzevicze» elnevezést neve mellett, s igy olvashatjuk ezt a királyi okleveleken látható kanczelláriai jegyzetekben is.* Nevezetes azonban, hogy a filius Henrici rendesen előfordul a neve mellett.* E körülménynek az a magyarázata, hogy vele egyidejüleg élt egy Péter fia Péter is, ki a család hunfalvi, azaz sobfalvi ágából származott s a tárnokmesternek negyedizben unokatestvére és egyuttal apósa is volt.* Az ettől való megkülönböztetés tette szükségessé a filius Henrici következetes használatát.
Relacio Petri filii Henrici de Berzevicze magistri thavernicorum.
Zsigmond király és Ulászló lengyel király közötti 1412. évi békeokmány. Wagner, Analecta I. 11. 1.
Leánya Hedvig a tárnokmester felesége.
Berzeviczy Péter tárnokmester siremléke ma is megvan a berzeviczei templomban. Az emlékkő négy oldalát elfoglaló körirat ez: Sepultura . magnifici viri . dom (in) i . Petri . Herici . d (e) . Brezovice, tavernicor (um) . r(ega) l (iu) m . mag (ist) ri . necnon . comitis . Scepus (iensis) . ac . suorum. . Belsejét jobbra dült háromszögletü pajzs foglalja el, mely jobbra néző ágaskodó zergét tüntet fel. A pajzsot stilizált tüzokádó sárkány veszi körül, felfelé tartott fejjel, nyaka köré csavart farkkal, felsőbb lábaival a pajzsot tartva, az alsókkal pedig saját pikkelyes szárnynyal fedett testét marczangolva. A sárkány hátán nyugszik a zárt csöbörsisak, melyet az ősi czimeralak, a féltesttel kiemelkedő ágaskodó zerge diszit; a sisaktakaró a zergével összefügg, foszlányai annak mintegy farkát képezik. – E siremlék aligha egykoru, a mint ezt a körirat azon része mutatja, mely a tárnokmester utódaira (ac suorum) is vonatkozik.* A sirkő régisége mellett, bizonyit azonban a szépen stilizált sisaktakaró.
Hibásan oldja meg a köriratot Henszlman Imre, Hermani de Berzevicé-t olvasva, mert Péter a Henrik fia volt s állandóan filius Herricinek irta magát; de nem is Herman, hanem ennek testvére Rikolf volt az őse. Archaeologiai Értesitő, 1887. évf. 361. 1.
Nagyot változik e siremléken a családi 99czimer, a mely hármas halomból féltesttel kiemelkedő ágaskodó zergéből egész zergévé lesz, melyben már csupán sisakdiszül marad meg az ősi félzerge.
Először lép itt fel a czimerrel a pajzs köré csavarodó sárkánykigyó. Ez mindenesetre a Zsigmond király alapitotta sárkányrend jelvénye, s alkalmazása arra vall, hogy a czimervéső Berzeviczy Pétert a sárkányrend lovagjának tartotta. A dolog nem is valószinütlen, mert Péter tárnokmester sok harczot látott s vitéz ember volt, ki, a mint ezt Zsigmond királynak a jamniki jószágról adott adománylevele is emliti, hadakozásai közben hosszu török fogságot is szenvedett.* Akármint álljon a dolog, annyi bizonyos, hogy Berzeviczy Péter tárnokmester siremlékén találkozunk először a sárkánykigyóval, a mi később szoros összeköttetésbe lép a családi czimerrel. Ugyancsak itt látjuk a czimerpajzsban először az egész zergét is, a mi a későbbi czimereken állandóvá válik.
Wagner, Analecta I. 140. 1.
1559 május 30-ikán Augsburgban czimeres levelet kap a család I. Ferdinánd királytól,* mely őket az ősidők óta használt czimer viselési jogában megerősiti. (Hćc antiqua maiorum vestrorum arma sive nobilitatis insignia, quć superioribus temporibus inter bellorum turbas a vobis alienata esse intelligimus.) Az adományosok nevei a következők: Berzeviczy Miklós fia Kristóf fiai: Bálint, György és Márton, Berzeviczy János fia Tamás fia: Márk, továbbá Berzeviczy János fia Frigyes fiai: István, Márton és Henrik. Ezek mindnyája hű szolgálatairól megemlékezik az oklevél, különösen kiemeli azonban Kristóf fiait, Györgyöt, ki Báthory András országbiró vezetése alatt vitézkedett s utóbb annak kapitánya lett, azután Mártont, ki előbb Nádasdy Tamás nádor titkára volt, utóbb pedig a királyi udvarba jutott. Az adománylevél elé festett czimer a következő: Kék mezőben jobb oldalon emelkedő meredek hármas bércz, a melynek tövében egy emelkedésre helyezett arany koronán jobbra néző természetes szinü egész zerge ágaskodik. A pajzsot tüzet okádó sárkánykigyó veszi körül, farkát nyaka köré csavarva, nyakán koronás és nyakékes nyilt sisak nyugszik, melyet féltesttel kiemelkedő ágaskodó zerge diszit. A takarók szine jobbról fekete és arany, balról ezüst és kék.
Szépen megtartott eredetije a család kakaslomniczi levéltárában őriztetik.
Az igy megállapitott czimerben a tárnokmester siremlékének ujitásai, t. i. az egész zerge és a pajzsot körülvevő sárkánykigyó érvényre jutnak; ezekhez járul egy másik ujitás, a korona, mely e czimerképen fordul elő először. Az adománylevél elejére festett diszes czimerképet lebegő angyalok, áldozatot bemutató papnők s más allegorikus alakok ékesitik.
Az adománylevél szövegét lendületessé teszik azon magyarázatok, melyek a czimer egyes részeit illetik. Igy a szikla a haza és a fejedelem iránti hüséget, a jóban való állhatatosságot a szerencse változásai között; a szikla meredeksége az erény utjának nehézségeit s felemelő hatását; az éleslátásu zerge az okosságot, mely mindenkor megtalálja a kellő eszközöket, továbbá a gyorsaságot, melylyel az ellenség támadásaival szemben magát megoltalmazza; a sárkánykigyó az időt, illetőleg a mocsoknélküli emberi életet ábrázolja. Kétségtelen, hogy az adománylevél szövegezése első sorban a Berzeviczy Márton müve, ki ekkor már a királyi kanczellária szolgálatában állott s annak müködésében tevékeny részt vett.
Az adománylevél szövege a következő:
Ferdinandus, divina favente clementia electus Romanorum imperator semper augustus ac Germanić, Hungarić, Bohemić, Dalmatić, Croatić, Sclavonić, Ramć, Servić, Gallitić, Cumanić Bulgarićque etcetera rex, infans Hispaniarum, archidux Austrić, dux Burgundić, Brabantić, Styrić, Carynthić, Carmolć, marchio Moravić, dux Lucemburgć, ac superioris et inferioris Silesić, Wirthembergć et Thekć, princeps Svević, comes Habsburgi, Tyrolis, Fereti, Kyburgi et Goricić, landgravius Alsatić, marchio sacri Romani imperii supra Anasum, Burgović, ac superioris et inferioris Lusatić, dominus marchić Sclavonicć, Portus Naonis et Salinarum etcetera. Vobis fidelibus nostris nobilibus Valentino, Georgio et Martino, filiis quondam Christophori, filii olim Nicolai 100de Berzevicze, item Marco, filio quondam Thomć, filii olim Joannis de eadem Berzevicze, necnon Stephano, Martino et Henrico, filiis quondam Friderici, filii olim prćfati Joannis de prćscripta Berzevicze, fratribus condivisionalibus, salutem et favoris erga vos nostri perpetuum incrementum. Ea virtutis est vis, ut senescere aut intermori nequeat, quin etiam prćclara hominum facinora, quć ab hac veluti radice seu stirpe oriuntur, decus obtinent sempiternum atque immortale: ac tametsi interdum temporum iniuria et fortunć iniquitate, qućin rebus humanis plurimum dominantur, virtus premitur, tamen paulo post emergunt atque enitescunt, lumenque suum uberiore veluti lampade effundunt, pristinumque sibi splendorem ex intervallo vindicant. Quod in vetustis familiis apparet, qux cum virtute olim claritatem insignem et gloriam essent adeptć; deinde adversis casibus actć atque impulsć succubuerunt, diuque obscurx delituerunt; tamen tandem veluti e tenebris eluctatć, pristinam in lucem se adseruerunt. Id quod licet interdum accidit etiam depravatione quadam seminarii, unde permulti degeneres claris parentibus avisque ac proavis succedunt: tamen nescio quomodo permanent quidam ceu igniculi, qui post multas ćtates se demum exerunt in minoribus, et pristinć virtutis sepultum multis retroactis seculis quasi iubar accendunt: quod ut paucis, nec nisi divino munere contingit, ita laudem habet haud mediocrem et prćmia non vulgaria meretur. Quamobrem cum intellexissemus vos prćdictos, Valentine, Georgi et Martine, item Marce ac Stephane, Martine, Henriceque de Berzevicze, nobilibus iisque vetustis ortos maioribus, eorum vestigiis ita ab ipsa pueritia institisse, ut eis vos similes ac neutiquam degeneres tam clara prosapia probaveritis, omnibusque planum feceritis, domui denique ac familić vestrć antiquć transactis temporibus obscuratć ad lucem eius pristinam non parum claritatis virtute vestra addideritis igi ur dignos vos iudicavimus, qui gratiam nostram cćsaream ac regiam experiamini, et amissa maiorum vestrorum stemmata de munificentia nostra recuperetis. Te enimvero Georgi accipimus ab ineunte ćtate militiam secutum sub ductu fidelis nostri spectabilis et magnifici comitis Andrće de Bathor, iudicis curić nostrć etcetera, viginti continuis annis prćclara militaris fortitudinis specimina edidisse, ac tandem capitaneatu copiarum eiusdem cum laude functum esse. Reliquos quoque in eodem genere probe et non sine laude versatos. Te vero Martine, fili prćnominati Christophori de Berzevicze, optimas literas et disciplinas amplexum in iis ad hanc ćtatem tuam iuvenilem prćclaros progressus fecisse, unde te olim tam coronć nostrć regni Hungarić, quam reipublicć usui esse posse non diffldimus, prouti eius rei eximium apud prćdictum spectabilem et magnificum comitem Thomam de Nadasd, regni nostri praćdicti Hungarić palatinum, secretarii sustinendo officium iam pridem edidisti specimen: atque nunc etiam, cum per varias nostras et sacri Romani imperii regiones et provincias nos sequendo, patrić tuć praidictć nobisque similiter rerum ac negotiorum regni dicti publicorum tuć fidei ac industrić concreditorum expeditionibus, acceptiora reddere non cessaveris ministeria, prouti non cessas etiam de prćsenti. Cum igitur ob prćdicta virtutum vestrarum prćstantissimarum merita, tum vero ex nostra erga vos gratia speciali, vos de cćsareć regićque nostrć potestatis plenitudine, in verorum et indubitatorum eiusdem regni nostri Hungarić, in quo hactenus ab antiquo perstitistis, cćtum nobilium dignitatemque denuo restituentes: eadem iura, privilegia, immunitates, honores, gratias, libertates ac prćrogativas, quibus iidem veri et indubitati regni nostri Hungarić nobiles ab antiquo semper de iure vel consvetudine usi sunt, vobis vestrisque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis propria facimus, concedimus et donamus. In uberioris autem gratić erga vos nostrć, ac evidentius nobilitatis vestrć signum, hćc antiqua maiorum vestrorum arma sive nobilitatis iusignia, quć superioribus temporibus inter bellorum turbas a vobis alienata esse intelligimus, vobis vestrisque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis iterum danda, conferendaque duximus: Scutum videlicet lazurei sive cślestini coloris erectum, in quo petra albicans ab ima versus dextram scuti partem oblique sese erigens et insurgens expressa est, in imo eiusdem petrć corona aurea variis gemmis ornata, regić dignitatis ornamentum, ex qua caprea suo genuino colore picta, in posteriores erecta, anterioribus autem pedibus petrć ipsi innixa, veluti eius in apicem ascensura, depicta et oculis subiecta videntur. Scutum ipsum extrinsecus ambit draco, caudam collo circumvolutus, versusque dextram ignem eructans, cuius super cervicem in summitate scuti galea craticulata, syncerioris nobilitatis symbolum, monili et torque aurea circumdata, aureis et nigris, argenteis item et lazureis utrinque a summitate ad dimidium usque scuti latus mixtim profluentibus laciniis sive lemniscis est exornata. Galeć superincumbit priori simile diadema regium, ex quo itidem caprea dimidia anteriore sui parte prominet conspicua: quemadmodum hćc omnia pictoris artificio et ingenio propriis suis coloribus in principio prćsentium literarum nostrarum lucidius expressa esse cernuntur. Quo in symbolo petra significat fidei vestrć erga principem ac rempublicam firmitatem, constantiamque vestram in recto et honesto proposito contra corruptelas et fortunć adversć impressiones, nihil enim petra potest esse solidius. Quod vero ea erecta in cślum suspicit, non aliud notat, quam quod virtutis via sit ardua et difficilis, atque hominem efferat et divorum adiungat consortio. Caprea cum visus perspicacissimi perhibeatur, acumen notat mentis atque animi prudentiam, quć recta ratione suscipit aut omittit actiones, et firmo ac vero iudicio bonum deligit, contrario reiecto, ac vitae existit moderatrix, denotat eadem etiam celeritatem, cum sit velocissima, et in periculis prćsens ad salutem consilium, ea enim hostium insequentium impetu exagitata editissima rupium petit cacumina, exilique se firmat crepidine: quod est argumentum summi cuiusdam in principem verum et legitimum ac divinitus datum studii zelique ardentis, quo qui ducitur, paratior est iacturam rerum suarum bonorumque facere, inque fortunć veluti crepidine consistere, quam alienum officio, fide, integritate atque constantia admittere; ne hoc omittatur, quod maiores vestros verisimile est ad eum tractum Carpati montis res gessisse, ubi petrć illć eminentissimć longa serie porriguntur, quć tartare vulgi sermone appellantur. Draco autem ille, qui scutum undique spira 101circumdat, quo signo Aegyptii annum designavisse dicuntur, protendit quidem et tempus ipsum motumque illum astrorum, qui a puneto, unde prodierat, ad idem punctum revertitur, periodum tamen prćcipue et ante omnia efficit: imaginem refert vitć ab exor dio ad finem ćquabili tenore, honeste ac cum laude, absque aliqua nominis famćque macula ac labe deductć. Decernentes et ex certa nostra universorumque prćlatorum et baronum prćdicti regni nostri Hungarić scientia animoque deliberato, ac cćsareć regićque potestatis plenitudine concedentes, ut vos Valentine, Georgi et Martine ac Marce, item Stephane, Martine et Henrice de prćfata Berzevicze, hćredesque et posteritates vestra utriusque sexus universć ea, quae diximus, arma sive nobilitatis in signia, ubique in prćliis, certaminibus, hastiludiis, torneamentis, duellis, pugnis, monornachiis, spectaculis aliisque omnibus exercitiis nobilitaribus et militaribus, necnon sigillis, velis, cortinis, aulćis, annulis, vexillis, scutis, tentoriis, domibus, monumentis et aliarum quarumcunque rerum et expeditionum generibus, more aliorum verorum regni nostri Hungarić nobilium insigniis nobilitatis utentium, sub merć, verć ac syncerć nobilitatis titulo, quo vos ubique in nostris et sacri nostri Romani imperii regnis ac provinciis ab omnibus cuiuscunque nationis, status, conditionis et prćeminentić homines existant, dici, nominari, haberi ac reputari volumus, ferre, gestare, illisque uti, frui et gaudere perpetuis semper temporibus possitis et valeatis. Immo nobilitamus, damus et concedimus prćsentium per vigorem. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam prćsentes literas nostras, duplicis et authentici sigilli nostri impendentis munimine roboratas, vobis Valentine, Georgii et Martine, item Marce ac Stephane, Martine Henriceque de Berzevicze, ac hćredibus et posteritatibus vestris utriusque sexus universis dedimus et concessimus. Datum per manus reverendissimi in Christo patris domini Nicolai Olahi, archiepiscopi Strigoniensis, locique eiusdem perpetui ac comitatus Honthensis comitis, legati nati, primatis Hungarić, summi et secretarii cancellarii ac consiliarii, necnon compatris nostri fidelis syncere nobis dilecti, in civitate nostra et sacri Romani imperii Augusta Vindelicorum, die penultima mensis Maii, anno domini millesimo quingentesimo quinquagesimo nono, regnorum nostrorum Romani vigesimo nono, aliorum trigesimo tertio, electionis autem nostra imperatorić secundo. Venerabilibus in Christo patribus eodem Nicolao Olaho archiepiscopo Strigoniensi, Colocensi sede vacante, Antonio Verantio electo Agriensi, Mathia Brumano electo Zagrabiensi, Paulo Bornemizza Transsylvaniensi, Francisco Forgach de Ghymes Varadiensi, Georgio Draskowyth Quinqueecclesiensi, Paulo de Gregoriancz Jauriensi, Andrea de Kewes Vesprimiensi, Chanadiensi sede vacante, Blasio de Varadinopetri Vaciensi, praefato Paulo Bornemizza gubernatore Nitriensi, Joanne ad Wylak Tininiensi; electis ecclesiarum episcopis ecclesias dei fśliciter gubernantibus. Item spectabilibus et magnificis comite Thoma de Nadasd regni nostri Hungaria palatino, iudice Cumanorum nostrorum, ac in Hungaria locumtenente nostro, necnon terra Fogaras et comitatus Castriferrei comite perpetuo, Andrea de Bathor iudice curić nostra, Petro Erdewdy de Monyorokerek, comite Montis Claudii, ac regnorum nostrorum Dalmatić Croatić et Sclavonić bano, Nicolao comite de Zrinio tavernicorum, Francisco Tahy agazonum, Joanne Desewffy curić nostrć, Petro Macedoniay cubiculariorum, Stephano Banffy de Alsolyndwa dapiferorum, Ladislao Banffy de eadem ianitorum, Christophoro de Bathyan pincernarum nostrorum regalium magistris, comite Ecchio a Salmis et Newburg comite Posoniensi, aliisque quam plurimis regni nostri Hungarić comitatus tenentibus et honores. Ferdinandus m. p. Nicolaus Olahus archiepiscopus Strigoniensis m. p. Franciscus Forgach m. p. episcopus Varadiensis.
Különös jelenség s aligha találunk párjára hogy a Berzeviczy család tagjai nem érték be az 1559. évi diszes czimerrel, hanem már a következő 1560. esztendőben ujabb czimeradományt eszközöltek ki a maguk számára I. Ferdinánd királytól.* E ritka dolog magyarázatát minden valószinüség szerint abban kell keresnünk, hogy a család ez időben két teljesen különálló ágra szakadt, melyek egyike Kakas-Lomniczon, a másik pedig a sárosmegyei Berzeviczén tartotta székhelyét. Megoszlottak ennek következtében a két különvált ág birtokai, valamint a birtokjogokra vonatkozó családi oklevelek is: Ez időben tehát a közös származás daczára is külön 102érdekeket képviseltek az egyes ágak, a mely érdekek egymással ellentétbe jutván, nem egyszer váltak összeütközések kutforrásává.
Jól megőrzött eredetije megvan a Berzeviczy-családnak a M. N. Muzeumban örök letéteményképen elhelyezett levéltárában.
Igy kellett lennie ennek a jelen esetben is, s e sajátságos érdekellentétek képezték okát az 1560. évi ujabb czimeradományozás kieszközlésének. Az 1559 évi adománylevélben kiemelt György és Márton a kakas-lomniczi azaz szepesmegyei ághoz tartoztak, mely Berzeviczy Jakabtól származott le, s a mint megemlitettük, a czimeradományozás a szepesmegyei ágból származó Berzeviczy Márton befolyása alatt jött létre. Mi sem természetesebb, hogy a család szepesmegyei ága teljesen a sajátjának tartotta az adománylevelet, nem nagyon véve számba, hogy abban a sárosmegyei családtagok is fel vannak sorolva s a czimeradományozás azokat is megilleti. E körülmény sértette a sárosmegyei ág érdekeit, s olyan módon igyekeztek azt megoltalmazni, hogy a maguk számára ujabb czimeradományozást eszközöltek ki.
Az ujabb adománylevél 1560 április 10-én Bécsben kelt, s kieszközlője az oklevél tanusága szerint Berzeviczy Henrik, a család Szaniszlótól származott sárosmegyei másik hatalmas ágának sarja, a ki testvéreit, Istvánt és Mártont s unokatestvérét, Márkot is felvette az adomány keretébe.
Ez adománylevél czimerképe szemmelláthatólag egyszerübb az előbbinél, szövege pedig teljesen a királyi kanczelláriában használt általános formák szerint van irva. Szóval mind a czimerkép, mind az adománylevél szövege világosan magyarázzák, hogy ezzel a királyi kanczelláriában müködő Berzeviczy Márton nem törődött.
Az ujabb czimer kék mezejében aranyozott hármas halom szélső csúcsán ágaskodó zerge van, első lábaival a pajzs jobbján emelkedő meredek sziklára kapaszkodva, szájával a szikla tetejéből kinövő szőlőfürtöt tépve. A pajzsra helyezett koronás nyilt sisakot féltesttel kiemelkedő ágaskodó zerge disziti, a sisaktakarók szine jobbról kék-arany, balról ezüst-vörös. A pajzs mezejében egy másik kisebb pajzs körvonalai látszanak, a mi valószinüleg a pajzs mezejének nem épen szerencsés betöltésére van szánva. Ez ujabb czimerben is megvannak az ősi czimer alkotó részei: a hármas halom s a belőle kiemelkedő zerge. Módosul azonban a czimer azzal, hogy a zerge egész testtel van ábrázolva; a pajzs jobb felére pedig meredek szikla került, melynek tetejét szőlőtő foglalja el. A zerge ábrázolása már az 1559. évi czimerben azonos ezzel, valamint a pajzs jobb felén emelkedő szikla képe is; egészen uj azonban a szőlőtő, mely ez alkalommal jutott be a családi czimerbe. Elmaradt e czimerből az 1559. évi czimer két jellemző alkotó része: a korona, a melyre ott a zerge támaszkodik, és a sárkánykigyó, mely a pajzsot övezi.
Az 1560. évi adománylevél szövege ez:
Nos Ferdinandus, divina favente clementia electus Romanorum imperator semper augustus, ac Germanić, Hungarić, Bohemić, Dalmatić, Croatić, Sclavonić, Ramć, Servić, Gallitić, Lodomerić, Comanić Bulgarićque rex, infans Hispaniarum, archidux Austrić, dux Burgundić, Brabantić, Styrić, Carinthić, Carniolć, marchio Moravić, dux Lucemburgć, ac superioris et inferioris Silesić, Virtembergć et Thekć, princeps Svević, comes Habspurgi, Tyrolis, Ferreti, Kyburgi et Goritić, landgravius Alsatić, marchio sacri Romani imperii supra Anasum, Burgović, ac superioris et inferioris Lusatić, dominus marchić Sclavonicć, Portus Naonis et Salinarum, etcetera. Memorić commendamus tenore prćsentium significantes quibus expedit universis, quod nos cum ad nonnullorum fidelium nostrorum, dominorum prćlatorum et baronum, humillimam supplicationem nobis propterea factam maiestati, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelium ac constantiorum serviciorum meritis fidelis nostri Henrici Berzeviczey, quć idem sacrć primum regni nostri Hungarić coronć et deinde maiestati nostrć, pro locorum et temporum varietate fideliter, constanter viriliterque exhibuisse et impendisse, ac imposterum quoque exhibere et impedere velle dicitur; cum igitur ob hoc, tum vero ex gratia et munificientia nostra regia, qua quosvis de nobis regnisque nostris et republica. Christiana benemeritos ac virtutis colendć studiosos, maiorum et antecessorum nostrorum, divorum quondam Hungarić regum exemplo prosequi, premiaque eis condigna decernere solemus, eundem Henricum Berzewiczey, ac per eum Stephanum, Martinum, Marcum de Berzevicze, fratres suos, qui licet ex nobilibus parentibus oriundi esse, atque in testimonium nobilitatis eorum diplomata quoque sufficientia se habuisse, sed ea sub his disturbiorum temporibus casu malo deperdita et a se abalienata essé asserunt, de nostrć regić potestatis plenitudine et gratia speciali, denuo in cetum et numerum verorum regni nostri Hungarić nobilium duximus cooptandos, annumerandos, aggregandosque et adscribendos; annuentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut iidem omnes prxnominati, ipsorumque universorum hćredes et posteritates utriusque sexus universć, a modo inposterum omnibus illis iuribus, libertatibus, privilegiis prćrogativisque et immunitatibus, quibus cćteri veri et nati nobiles dicti regni nostri Hungarić et parcium sibi subiectarum de iure vel consvetudine utuntur et gaudent, uti, frui et gaudere possint ac valeant. In cuius quidem nostrć erga eos 103exhibitć clementić testimonium, vemeque nobilitatis signum hćc arma seu nobilitatis insignia eisdem donamus atque conferimus: scutum videlicet cesii coloris, cuius imam partem tres colles occupant, ex quorum posteriori caprea in rupe ardua, a dextro scuti latere picta, erigere, ex vite in vertice rupis enata rodere conspicitur; scuto galeam impositam et supra eam coronam auream, ex eaque capream mediam priori similem eminentem, a summitate galeć laciniis fulvi, cesii, albi et rubei coloris hinc inde diffluentibus, scutumque ipsum exornatibus, prout hćc omnia in principio prćsentium literarum nostrarum pictoris arte suis accommodatis coloribus depicta esse cernuntur, eisdem Henrico Berzeviczey ac Stephano, Martino, Marco de Berzevicze ipsorumque heredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, dedimus et contulimus. Decernentes, ut ipsi eadem arma seu nobilitatis insignia, more aliorum nobilium regni nostri Hungarić, armis et insignibus nobilitaribus utentium, a modo inposterum ubique, in prćliis, certaminibus, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis et aliis omnibus exercitiis nobilitaribus et militaribus, necnon sigillis, velis, cortinis, auleis, annulis, vexillis, domibus et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub verć et syncerć nobilitatis titulo, quo eos ab omnibus et singulis, cuiuscunque status, ordinis, condicionis et prćeminentić homines existant, insignitos dici, nominari haberique et reputari volumus, ferre, gestare, illisque uti, frui et gaudere possint ac valeant. In quorum fidem et testimonium perpetuum, prćsentes literas nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarić utimur, impendenti communitas, eisdem Henrico Berzewyczey, ac Stephano, Martino, Marco de Berzewicze, ipsorumque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis dedimus et contulimus. Datum per manus reverendissimi in Christo patris domini Nicolai Olahi, archiepiscopi ecclesić Strigoniensis, locique eiusdem comitis perpetui, primatis Hungarić, legati nati, summi et secretarii cancellarii et consiliarii et compatris nostri, fidelis nobis syncere dilecti, in civitate nostra Vienna Austrić, decimo die mensis Április, anno domini millesimo quingentesimo sexagesimo, regnorurn nostrorum Romani tricesimo, aliorum vero tricesimo quarto, electionis autem nostrć imperatorić tertio. Venerabilibus in Christo patribus eodem Nicolao Olaho, archiepiscopo Strigoniensi, Colocensi sede vacante, Antonio Verantio electo Agriensi, Mattia Brumano electo Zagrabiensi, Paulo Bornemiza Transsilvaniensi, Francisco Forgacz de Ghimes electo Varadiensi, Georgio Draskowyth electo Quinqueecclesiensi, Paulo de Gregoriancz Jauriensi, prćfato Paulo Bornemiza gubernatore Nitriensi, Andrea de Kewes Vesprimiensr, Petro Paulino electo Chanadiensi, Vaciensi, Boznensi et Syrmiensi sedibus vacantibus, Joanne ab Wylak electo Tyninyensi, ecclesiarum episcopis, ecclesias dei fśliciter gubernantibus. Item spectabilibus et magnificis comite Thoma de Nadasd, regni nostri Hungarić palatino, iudice Comanorum, et in Hungaria locumtenente nostro, comite Andrea de Bathor, iudice curić nostrć, Petro Erdewdy de Monyarokerek comite Montis Claudii, regnorum nostrorum Dalmatić, Croatić et Sclavonić bano, comite Nicolao de Zrinyo thavernicorum, Francisco Thahy agazonum, Joanne Desewffy de Chernek curić nostrć, Petro Macedonyay cubiculariorum, Stephano Banffy de Alsolyndva dapiferorum, Christophoro Batthiany pincernarum, Ladislao Banffy de eadem Alsolindva ianitorum nostrorum regalium magistris, comite Ecchio a Salmis et Neuburgh comite comitatus Posoniensis, cćterísque quam plurimis regni nostri Hungarić comitatus tenentibus et honores etcetera. Ferdinandus m. p. Nicolaus Olahus archiepiscopus Strigoniensis m. p. Joannes Listhius m. p.
A kettős czimeradományozás zavarokat idézett elő a családi czimer használatában. Az 1560. évi czimeradományozás ugyanis a család sárosi ágát illette, de ez az ág az 1559. évi adománylevélbe is fel volt véve. Úgy látszott tehát, mintha a család ez ága mindkét czimer használatára fel volna jogositva, a mi természetesen lehetetlen. Ennek eredménye az lett hogy a család tagjai teljesen önkényesen jártak el czimerük megállapitásában. Pecséteiken, emlékköveiken és egyebütt hol az 1559. évi czimert találjuk a szőlőtővel bővitve, hol pedig az 1560. évit a sárkánykigyóval övezve. Akár az egyik, akár a másik czimerképet tisztán és hamisitatlanul alig találhatjuk valahol.
Sajátságos tünemény kevéssel a czimeradományozások után Berzeviczy Márton erdélyi kanczellár lengyel bárói czimere. A kanczellár ugyanis a család szepesmegyei ágából származott, s a mint emlitettük, az 1559. évi czimer megszerzésében főrésze volt, mégis lengyel bárói 104czimerébe az 1560. évi czimerkép motivumait vette fel.
Berzeviczy Márton Báthory István erdélyi fejedelem lengyelországi uralkodásában előkelő szerepet játszott, minek következtében a lengyel rendek 1579-ben indigenátussal ajándékozták meg, Báthory István lengyel királytól pedig uj czimert kapott. E czimer eredetije nem maradt ránk, csupán egykoru másolata van meg a daróczi kastély egy festményén. E festmény a kővetkező czimert ábrázolja: Hat mezőre osztott pajzs felső jobboldali kék mezejében zöld hármas halomra támaszkodó zerge a mező jobb felén emelkedő sziklára kapaszkodva, az alsó vörös mezőt arany félhold felé helyezett arany csillag foglalja el; a középső felső vörös mezőben fehér, az alsó kék mezőben kiterjesztett szárnyú fekete sas látszik, szétvetett lábakkal, ragadozásra kész karmokkal; a baloldali felső kék mezőben hátsó lábaival várfalon lépkedő, jobbra tekintő, kiöltött nyelvü, kétfarku oroszlán áll, első lábaiban hajitásra kész golyót tartva, az alsó vörös mezőben végül nyilvesszővel ellátott felvont ijj van keresztbe téve. A pajzs feletti három koronás nyilt sisakok közül a jobboldali sisakot kétfelől hatágu szarvasagancs, a középsőt kiterjesztett szárnyu s szétvetett lábu fehér sas, a baloldali sisakot hátsó lábain álló s szőlőtőt tartó zerge ékesiti. Takarók kék arany és ezüst vörös.
E czimernek mind pajzsában mind sisakdiszében megvan a zerge, feltünően eltér azonban ábrázolása mind az 1559. évi, mind az 1560. évi czimertől. A sisakdisz teljesen uj, mert egész zergét e czimerben találunk sisakdiszül először, s a szőlőtő is itt jut be először a sisakdiszbe. A pajzsban levő zerge hasonlit az 1559. évi czimerhez, mert a szőlő nélkül van ábrázolva; eltér azonban attól, mert nem koronára támaszkodik, hanem hármas halomra, a mi az 1560. évi czimer sajátja. Úgy látszik, mintha ez a czimer az 1559. és 1560. évi czimerek egyesitéséből keletkezett volna, mert mindkettő motivumait egyesiti. Ezzel szemben a daróczi festmény egykoru lengyel felirata arra vall, hogy a lengyelek lényegesnek tartották a szőlőtőt a czimerben. Azt mondja t. i. a felirat: Beköszöntött Magyarhon szőleiből a Berzeviczyek szivesen látott zergéje a lengyel Starosták hajlékaiba, üdvözli azt a fehér sas királyi fészkéből és lengyel nemességet nyujt neki az érdem sasával Báthory király alatt 1579. évben.*
Berzeviczy Egyed, Berzeviczy Márton erdélyi kanczellár. Századok, XXXII. évf. 799. 1.
A Berzeviczy családnak adományozott legujabb czimerbővitésnél teljesen az 1559. évi czimer jut érvényre. A családnak szepesmegyei ágából leszármazó tagja kapta ez adományt, ennélfogva az 1559. évi czimer használata meg van magyarázva. Az adományos Berzeviczy Ferencz, ki fiaival: Józseffel és Ferenczczel, továbbá leányával Máriával együtt kap 1775 január 20-ikán Mária Teréziától báróságot.* A bárói czimerpajzs szivét az 1559. évi czimer foglalja el a sárkánykigyóval. A négy részre osztott pajzs felső jobboldali veres mezejét balra tekintő, szétvetett lábu s kiterjesztett szárnyu fehér sas foglalja el, a jobboldali alsó és baloldali felső mezőben karddal átszurt levágott török fő látszik, a baloldali alsó kék mezőben hátsó lábain lépkedő felhajtott farku s kiöltött nyelvü arany oroszlán emelkedik ki. A pajzs feletti három koronás sisak közül a jobboldalit a levágott 105török fej, a középsőt féltestével kiemelkedő ágaskodó zerge, a baloldalit féltestével kiemelkedő ragadozó oroszlán disziti. A sisaktakarók szine középen fekete-kék, jobbról vörös-ezüst, balról arany-kék. Pajzstartók jobbról a sas, balról a sárkány.
E czimer rajzát a királyi könyvek (L. k. 163. 1.) nyomán közöljük, miután az eredeti oklevelet, mely a daróczi levéltárban őriztetik, Szmrecsányi Jenő közigazgatási bíró úr csupán a czikk tördelése után bocsátotta rendelkezésünkre.
Az adománylevél szövege a királyi czim és a szokásos záradék elhagyásával a következő:
Maria Theresia, divina favente clementia… tibi fideli nostro egregio Francisco de Berzevicze salutem et gratić nostrć cćsareo-regić continuum erga te incrementum. Quandoquidem inter diversa virtutum regiarum munia atque officia, quibus thronus principum circumseptus sublimioris eminentiae radios longe lateque per universum orbem diffundere consvevit, non postremum locum sibi vendicare soleat pervetusta eaque laudatissima a divis prćdecessoribus nostris gloriosć memoriae Romanorum imperatoribus et Hungarić regibus in eo usitata consuetudo, ut cum honorum ac dignitatum a regić maiestatis splendore, tamquam lumen a sole promanare solerent, singularem adhiberent curam, quo in decernendis eiusmodi honoribus erga eos, qui non tantum a vetusta stematis origine, sed etiam a prćclaro vitae instituto et virtutum studiis meritorumque ornamentis commendarentur, semet munificentiores exhiberent, idque non solum eo fine, ut dignum illi prćmium se consecuturos esse sbi gratulari posseni, sed ut alii quoque ipsorum exemplo accensi ad laudabiles virtutum stimulos ferventi studio incitarentur. Unde nos quoque postquam ex omnipotentis Dei providentia ad excelsum cćsareo-regić dignitatis fastigium evectć sumus, nihil prius nihilque gloriosius unquam habuimus, quam ut quoslibet fideles nostros de regno augustaque domo nostra et republica christiana benemeritos peculiaribus gratiis liberaliter ac condigne remuneremur, vetustarumque benemeritarum familiarum in suis quoque posteris, cumprimis vero illis, qui maiorum suorum prćclara facinora exemplariter imitari conantur, memoriam augeamus et accumulemus. Tuis itaque Francisce de Berzevicze provocatć virtutibus, te eiusmodi speciali gratia nostra nostroque singulari favore dignum existimavimus, prćsertim quoniam tu a vetusta, sago togaque benemerita familia ortum ducens, virtutibus ab ea ad te hćreditate transmissis firmiter insistendo, nobis regnoque te utilem exhiberes et campum occasionemque amplius de nobis ac de regno benemerendi ardentibus exoptares votis, ut itaque laudabilis hicce tuus ardor et multifaria eaque distincta servitia per antenatos tuos augustć domui nostrć Austriacć constanti fidelitate prćstita tanto clariora in posteris tuis evadant, ac ampliori et uberiori gratiarum nostrarum augmento compensentur, per idque aliis etiam fidelibus nostris ad sectandas virtutes et reipublicć incrementa promovenda calcar et incitamentum addatur, te Franciscum de Berzevicze ex certa nostra scientia animoque deliberato ac de regić potestatis nostrć plenitudine et gratia speciali e statu nobilium in cśtum, numerum, ordinem et consortium verorum, antiquorum ac indubitatorum prćlibati regni nostri Hungarić partiumque ei annexarum liberorum baronum seu magnatum, rubra cera in literarum suarum obsigillatione utentium, cum titulo magnifice germanice Wohlgebohrner, evehendum et aggregandum, ac per te filios tuos Josephum et Franciscum filiamque Mariam, ex coniuge tua Theresia nata baronissa Vécsey de Hajnácskeő iam natos et natam, ac expost Dei benedictione nascituros hćredes et posteritates utriusque sexus univeisos, annumerandos duximus et adscribendos. Volentes et per expressum decernentes, ut tu Francisce de Berzevicze a modo imposterum, futuris et perpetuis semper temporibus, omnibus illis gratiis, honoribus, privilegiis, dignitatibus, indultis, immunitatibus, prćrogativis, libertatibus, favoribus ac exemptionibus, quibus cćteri veri, antiqui ac indubitati antelati regni nostri Hungarić et partium ei annexarum aliorumque regnorum ex provinciarum nostrarum hćreditariárum liberi barones seu magnates de iure vel antiqua consuetudine ac aliter qualitercunque utuntur, fruuntur potiuntur et gaudent, tam intra quam extra iudicium et comitia, aut alias ubivis uti, frui et gaudere possis ac valeas, prćscriptique filii tui et filia, hćredes item et posteri utriusque sexus universi valeant atque possint. Ut autem perpetuum huius tuć sublimationis ad hanc dignitatem supersit monumentum eademque pleniore beneficio decorata in oculos hominum clarius incurrat, armorum tuorum, quibus hactenus usus es, antiqua et gentilitia insignia clementer laudavimus, acceptavimus et confirmavimus, ac in hanc, uti sequitur, formam futuris perpetuisque semper temporibus gestanda et ferenda benigne concedimus et impertimur: scutum videlicet militare erectum in quatuor areas partitum, quarum primam coccinei coloris occupat aquila argento tincta sinistrorsum respiciens, in secunda vero et tertia exhibetur demessum caput turcicum insecta framea capulo aureo conspicua, quarta demum area cślestini coloris continet leonem aureum erectum lingua exerta et cauda a tergo proiecta, in centro scuti cernitur aliud minus pectorale dictum scutum cyaneum, in quo avita comprehenduntur insignia tua, dracone utpote circumdata, rupicapra higra erecta contra scopulum excelsum subalbi et fusci coloris e corona, vulgari assurgens, verticem scuti premit corona liberis baronibus propria, unde assurgunt tres galeć tornearić coronatć clathratćque purpura suffultć, auro reductć, torquibus ac monilibus circumdatć, suisque respective apicibus fastigiatx, ac prima quidem, quć media est, ac situ recto apicem gerit, sustinet rupicapram seu scutariam, secunda vero, quć a dextris est et situ obliquo refert caput ćque scutarium cum framea, vultu nihilominus sinistrorsum verso, e tertia denique situ pariter obliquo locata galea emergit leo identidem scutartus; laciniis galeć medić atris et cyaneis, dextrć galeć argenteis et coccineis, sinistrć demum aureis et itidem cyaneis, telamonum denique vices obeunt hinc aquila illinc draco, hoc et illa naturali colore adumbratis, scutumque respicientibus ac stipantibus, quemadmodum hćc omnia in principio seu capite prćsentis diplomatis nostri regii pictoris edocta manu et artificio propriisque et genuinis suis coloribus clarius depicta et ob oculos intuentium posita esse conspiciuntur. Liceat itaque tibi Francisce de Berzevicze prćdictisque filiis et filić iam natis ac hćredibus et posteritatibus legitime descendentibus utriusque sexus universis prćdeclarata armorum insignia in omnibus et singulis honestis et decentibus actibus, 100exercitiis et expeditionibus tam serio quam ioco, in hastiludiis seu hastarum dimicationibus, pedestribus et equestribus, in bellis, duellis, singularibus certaminibus et quibusvis pugnis, cominus et eminus, in scutis, banderiis, vexillis, clypeis, tentoriis, coenotaphiis, sepulchris, monumentis, clenodiis, annulis, monilibus, sigillis, ćdificiis, parietibus et supellectilibus, libere, pacifice et absque omni impedimento, molestia et contradictione habere, gestare ac deferre, illisque in ćvum uti, frui et gaudere, atque ideo universis et singulis regnorum, ditionum et provinciarum nostrarum hćreditariarum subditis, ecclesiasticis videlicet et secularibus cuiuscunque status, gradus, dignitatis, ordinis, conditionis et prćeminentić existant, serio mandamus et prćcipimus, ut te et tuos modo quo supra universos pro veris ac indubitatis liberis baronibus seu magnatibus dicto et scripto nominent, teneant, habeant ac honorent, eodemque titulo iugiter frui et gaudere sinant, neque adversus hanc benignam concessionem, gratiam et indultum nostrum impediant, turbent, molestent, vel ab aliis impediri, turbari aut molestari permittant modo aliquali, si qui vero ex nobis subiectis quidpiam in obversum attentare prćsumerent, noverint semet nostrum et successorum nostrorum indignationem ipso facto incursuros. In quorum fidem et testimonium hasce literas nostras privilegiales propna manus nostrć subscriptione et secreti sigilli nostri maioris, quo ut regina Hungarić apostolica utimur, impendentis munimine roboratas, expediri tibique Francisce de Berzevicze prćdictisque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis in perpetuam rei memoriam extradari iussimus. Datum per manus fidelis nostri nobis sincere dilecti spectabilis ac magnifici comitis Francisci Eszterházy de Galantha ... in archiducali civitate nostra Vienna Austrić, die vigesima mensis Januarii, anno domini millesimo septingentesimo septuagesimo quinto, regnorum nostrorum... reverendissimis...
Minthogy a család mindkét ágának leszármazói élnek s mind az 1559. mind az 1560. évi czimer használatára jogositva vannak, kivánatos volna, ha a czimerviselést illetőleg egységes megállapodásra jutnának. A czimerek örkényes összeolvasztása semmi esetre sem jogosult. Az 1559. évi adomány a szepesmegyei és sárosmegyei ágakat közösen illette ugyan, de mivel a sárosmegyei ág 1560-ban a maga számára ujabb adományt szerzett, elvesztette jogát az 1559 évi czimer viselésére. Az egyedül helyes mód tehát, ha a szepesmegyei ág az 1559. évi, a sárosmegyei ág pedig az 1560. évi czimert használja. Vagy ha a család tagjai egységes czimert akarnak, viseljék az 1559. évit, mint a mely királyi adomány alapján az egész családot megilleti.
BERZEVICZY EGYED.
