Igmánd-nembeli Vajda Lőrincz és Csete Lőrincz.
Igmánd-nembeli Vajda Lőrincz és Csete Lőrincz.
Izetlen és unalmas dolog volna pontról-pontra válaszolnom Wertner Mórnak müveimre tett megjegyzéseire, s nem is akarok az ő történeti és földrajzi tévedéseinek korrektora lenni.
Csak egy állitása ellen szólalok föl, a mi valamelyes jelentőségü s némelyeket e folyóirat olvasói közül talán megtévesztene.
Wertner tagadja azt, hogy Igmánd-nembeli Vajda Lőrincz Csete ragadvány nevet viselt volna és azt állitja, hogy e Csete Lőrincz és 1304-ben az osztrák herczegekkel kötött szövetséget megpecsételő fia, Lőkös, más nemzetség tagja, nem az Igmándé.
Tagadását arra állapitja, hogy a) Igmánd vajda Lőrincz fia II. Lőrincz 1327-ben még él, ellenben Csete Lőrincz fia Lőkös 1308-ban már halott volt; b) hogy Lőkös, Lőrincz mester fia, 1304-ben előbb irta alá (?! derék dolog lett volna, de bajosan tudott irni) mint Vajda Lőrincz, pedig, ha Lőkös (bocsánat! Leukus!) Vajda Lőrincz fia lett volna, akkor utóbb következett volna és «ha Leukus a vajda fia, kétségtelen, hogy atyját itt is vajdának nevezték volna».*
Turul, XX. k. 130 1.
Aztán tovább menve azt állitja W., hogy Csete Lőrincz egy személy Ilyédy II. Lőrinczczel, a volt szörényi bánnal, bizonyos Pucur föld elajándékozójával s ennek fia azon Lőkös, a ki 1304-ben az ország többi főuraival együtt megpecsételi a szövetséglevelet, megerősiti atyjának Pucur földről szóló ajándékozását és 1308-ban már halott.*
Ugyanott 131. 1.
Élt-e valóban 1327-ben Vajda Lőrincz fia, Lőrincz? Wertner hivatkozik Csánkinak a herczeg Batthyány-ak körmendi levéltárából vett ezen közleményére: «1327-ben Lőrincz fia Tamás kapta e várat* rokonaitól, Vajda fiaitól Miklóstól és Lőrincztől, kik a király kegyét el vesztették.»* Én ezen oklevelet személyesen megtekintettem a körmendi levéltárban, ahol száma Acta diversa famil nr. 2., s meggyőződtem, hogy az 1327-ben feria sexta post festum beati Domanici confessoris kelt levélben csak magister Nicolaus, Laurentii, quondam voyvode filius áll. Tehát csupán a gyorsmunka s a szokatlan mondatszerkezet okozhatta, hogy ezt Csánki «Vajda fiai Miklós és Lőrincz»-nek olvashatta. Különben a felvállást-tevőről a káptalan a lentebb is mindig egyes számban beszél: quia nunc in indignatione regia existit, neque securam in regno Hungarie inhabitationem habere noscitur.
Essegvárt.
Magyarország történelmi földrajza, III. k. 209 1.
Teljesen megegyezik ezzel azon oklevél, a melyre én hivatkoztam (Fejér Cod. Dip. VIII. k. 1. vol. 364–67. 1.) a melyben Vajda Lőrincz fia Miklós 1309-ben egész világosan mondja, hogy testvérei mind meghaltak, tehát 1309-ben már Vajda Lőrincznek másik fia II. Lőrincz sem élt. Látom ugyan, hisz vastag betükkel tartja Wertner szemem elé, hogy szerinte ez oklevél «helytelenül van keltezve» és «nem 1309-ből, hanem 1327 utáni időkből való», de én azért csak megmaradok azon igazság mellett, hogy ez oklevél 1309-ből való.
Hogy pedig ez az igazság, azt nagyon könnyen bebizonyithatom egy kis archontologiával. (Ugy rémlik, hogy Wertner ur üres óráiban ezzel is foglalkozik s igy el kell fogadnia kedvelt tudományszakának bizonyságát!) E szóban forgó levél nemcsak egyszerüen van keltezve, hanem időjelzőül a székesfejérvári káptalan oszlopos tagjai is föl vannak benne sorolva és pedig ezek «János prépost, Pál olvasó-, János éneklő- Kolin őr-kanonokok. Már most tessék csak egy kissé beletekinteni oklevéltárainkba és 100 meg 100 oklevélből láthatja akárki, hogy a székesfejérvári egyháznak János nevü prépostja 1307-től 1321-ig volt, azontul pedig az 1321–55. években László, András, Tatamér és Miklós nevüek ültek ez egyház préposti székén. Még csak egy évtizeddel későbbre, 1319-re sem lehet tenni ez oklevelet, mert 1318–20-ban már nem János volt az éneklő- és Kolin az őr-kanonok, hanem Péter nevü birta az éneklő- és János nevü az őrkanonokságot.*
V. ö. Fejér,VIII/II. k. 192. 1. és Hazai okmánytár, V. k. 97. 1.
Füstbe megy tehát Wertnernek azon, Csánki kivonatára támaszkodó törekvése, hogy Vajda Lőrincz fiát, II. Lőrinczet 1309 után is életben levőnek tüntesse föl. Marad ellenben az az igazság, hogy Vajda Lőrincz fia, II. Lőrincz 1309-ben már nem élt.
Hogy Lőkös nevét 1304-ben előbb irta bele a kanczellár a szövetséglevélbe, mint Vajda Lőrinczét, az nagyon könnyen érthető abból, hogy Lőkös akkor tettleg valami hivatalt viselt (a mint már 1302-ben is csapatvezér volt), atyja pedig nem. Hogyha pedig annyira kétségtelen, hogy Lőkös atyja megnevezésekor abban az esetben, ha ő a vajda fia, oda kellett volna irnia az 1304-iki levél készitőjének a vajda szót, akkor az is kétségtelen, hogy ha Lőkös, Wertner véleménye szerint, Ilyédy Lőrincz bán fia, az ő megnevezésekor oda kellett volna irnia 88atyja neve mellé a bán szót. S ha Wertnert a «bán» szó elmaradása nem akadályozza abban, hogy Lőköst Ilyédy Lőrincz bán fiának tartsa, mi jogon hányhatja szemére másnak, hogy e Lőköst Vajda Lőrincz fiának tartja?! A középkori oklevelek, kivált az 1301–1321-ig tartó zavaros időben készült magyar oklevelek nem hivatalos név- és czimtárak, se nem részletes anyakönyvek, hanem csupán a kortársak számára hirtelenében készült iratok s untig ismeretes pontatlanságuk miatt valaminek kihagyása, elmaradása semmiféle «kétségtelen» következtetésekre nem jogosit föl bennünket.
Elfogadhatatlanok e szerint Wertner azon bizonyitékai, melyekkel Vajda Lőrincz fiát, II. Lőrinczet (vagy kicsinyitve Lőköst, mert pl. Tót Lőrincznek Lőrincz nevü fiát is Lőkösnek hivták) 1327-ben még élőnek feltüntetni s az 1304-iki Lőrincz fia Lőkösnek Vajda Lőrincz fia Lőrinczczel való azonosságát tagadni igyekszik. De még elfogadhatatlanabb, még szerencsétlenebb azon okoskodása, melylyel a királyfogó László vajdának 1308 junius 17-iki levelében emlitett Pucur földet* «Pokor»-ra s ezt meg Pobor-ra magyarázza. Azt akarja ezzel elérni, hogy e Pobor-ra ferditett Pucur földet a csanádmegyei Poborral egynek vehesse s igy az Ilyédyek jószágaihoz közel esőnek tüntethesse föl, volt birtokosait Lőrincz mestert és fiát Lőköst pedig az Ilyédyekhez csaphassa. Nem veszi tekintetbe, hogy e Pucur föld ügyében László erdélyi vajda, még pedig a Nyárád folyó mentén, tehát Maros-Vásárhelytől délre itélkezik, s az ő joghatósága nem terjedhetett ki Csanádmegyébe. Nem veszi tekintetbe, hogy Pucur föld 1308-iki birtokosának Szemléknek leszármazói 1346-ban az erdélyi káptalan előtt kiállitott meghatalmazó levéllel jelentek meg a király előtt s a «Sorokzou»-nak irt alsó-fejérmegyei Szarakszón laktak. Nem veszi tekintetben, hogy a csanádmegyei Pabart sohasem irták Puburnak, hanem legfeljebb Pobornak,* Pucur-nak pedig semmi esetre sem. Az is semmi előtte, hogy a csanádmegyei Pabar mindig egyházi birtok volt,* tehát nem lehetett Lőrincz mesteré s az ő adományából Szemleké. Ő bátran ráfogja, hogy «Lőrincz mester a királytól a csanádmegyei Pokort vagy Pobort kapta», mintha bizonyos lenne, hogy az a «Pucur» föld Pokornak értelmezendő s mintha még bizonyosabb lenne, hogy Pokor és Pobor mindegy!
Zichy cs. okmánytár, I. k. 118. 1.
Borovszky: Csanádmegye története. II. k. 468. 1.
Ugyanott.
No ha ez szabad, akkor azt is szabad állitani, hogy Musla és Mucsa mindegy!
Végezvén ekként Wertner bizonyitékaival és állitásaival, válaszszuk egyelőre szét a XIII. század második felében előforduló három Lőrinczet, ú. m. Ilyédy Lőrinczet, Igmánd nembeli Vajda Lőrinczet és Csete Lőrinczet és lássuk, mit tudunk róluk külön-külön bizonyosat.
I. Ilyédy Lőrincz 1270 elején elveszti a futaki révtől vezető utért folytatott pert.*
Wenzel: Árpádkori okmánytár, VIII. k. 294. 1., XII. k. 50. 1.
1270–72-ben, V. István uralkodása idején Szörényi bán és dobokai ispán,* 1272-ben Gút-Keled Joachim tót-horvát bánnal együtt bukik.*
Wenzel, III. k. 253. 1.
Fejér: Cod. Dip. V/I. k. 241. 1.
1273-ban főpohárnok, kevei és krassai ispán.*
Fejér V/II. k. 72., 102., 107. l., VII/V. k. 383. 1. – Hazai okmánytár, VII. k. 140. 1.
1277-ben Keresszeg és Vaja nevü, Ilyéd közelében eső falvakat kapja.*
Hazai oklevéltár, 79. 1.
1279-ben ujra szörényi bán és eladja Kentelkét (Dobokam.).*
Fejér V/II. k. 492., 547. 1.
1291-ben harmadizben szörényi bán, kevei és krassai ispán.*
Fejér, VI/I. k. 130. 1. – Wenzel: XII. k. 510. 1.
II. Igmánd nembeli Vajda Lőrincz.
1280-ban fiatal királyi tisztviselő és a Pótharaszt mellett Pestmegyében eső Aty és Tördemicz földeket kapja.*
Fejér: VII/III. k. 86–87. 1. Hogy ez adatot Wertner előbb halászta ki okleveleink tengeréből, mint én, elismerem.
Az 1294–96. évek folyamán egy ideig erdélyi vajda volt, mert 1299-ben az ország főurai közt már volt vajdaként fordul elő.*
Wenzel, V. k. 202. 1.
1301-ben Károly király pártjára állott s 1304-ben az osztrák herczegekkel kötött szövetséglevelet megpecsételi.*
Fejér, VIII/I. k. 160. 1.
1306 elején a szintén Károlypárti Barsa Kopasz nádornál a Baár-Kalán nemzetségért közbenjárt.*
Anjoukori okmánytár, I. k. 107. 1.
Az övé volt Essegvár, s volt Lőrincz nevü (tehát Lőkösnek is nevezhető) 1309 előtt már elhalt fia. Ő maga is meghalt 1309 előtt.*
Fejér, VIII/I. k. 364–67. 1. – Csánki id. m. III. k. 209. lap.
III. Csete Lőrincz.
1299-ben zemplénmegyei Gercsely (régen Gercsen, Kersen) nevü birtokát odaadja a veszprémmegyei Essegvártól nem messzire eső Horhi faluért. Fia Lőrincz.*
Hazai okmánytár, VI. k. 455. 1.
1300-ban «magister Laurentius dictus Chete sum filio suo magistro Leukus», valamint Ujlaky Csák Ugron és társai I. Károlyt behozatják az országba.*
Historić Hung. Fontes Dom. IV. k. 40. 1.
1302-ben «magister Leukus filius Laurentii dicti 89Chete» I. Károly érdekében Budát ostromolja.*
Herczeg Eszterházy levéltár Kismartonban f. I. Nro 2.
1304-ben Lőkös, Lőrincz mester fia, az osztrákokkal kötött szövetséglevelét megpecsételi.* Minden jel szerint Csete Lőrincz és fia Lőkös azon «Magister Laurentius» és «magister Leukus», a kik Pucur nevü földjüket Szemleknek adták, illetőleg abban Szemleket megerősitették. Ha ez való, akkor mind Csete Lőrincz, mind fia Lőkös 1308 junius 17. előtt meghaltak.*
Fejér, VIII/I. k. 160. 1.
Zichy cs. okmánytár, I. k. 118. 1.
Az bizonyos, hogy 1304 után Csete Lőrincznek és fiának Lőkösnek okleveleinkben semmi nyoma.
Már most sziveskedjék bárki összehasonlitani e három Lőrincznek történeti adatait és megtalálhatja annak okát, miért vettem Igmánd nembeli Vajda Lőrinczet és Csete Lőrinczet egy személynek. Röviden azért, mert mind a kettő dühös Károlypárti, mind kettő 1307 táján halt el, mind a kettőnek, ugyancsak 1307 táján elhalt Lőrincz (Lőkös) nevü fia volt s mind a kettő veszprémmegyei birtokos vala.
Lehet, hogy valami uj, eddig ismeretlen adat ezen véleményemet megdönti s ezen sokszoros hasonlatosságot is csalékonynak tünteti föl, de azt nem mondhatja senki, hogy ezen esetleg két személy egynekvételekor könynyelmüen, okadatlanul jártam el.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.
