A Diendesdyek armalisa
A Diendesdyek armalisa
Diszes kiállitásu czimeres levél akadt minap kezembe a pannonhalmi rendi levéltár oklevelei között. Hogy a rendi levéltár anyaga közé került, annak az az oka, hogy a megnemesitett egyének a főapátsági jobbágyok közől kerültek ki.
II. Rudolf 1581-ben nemesiti meg Dienesdy Jánost, Benedeket, Gergelyt s az atyai ágon velök unokatestvért, Györgyöt, továbbá Jánosnak fiát Mártont.
Az elég csinos rajzu czimereslevél élén álló czimer a következő: kékkel s vörössel osztott pajzsban arany griff áll, kiterjesztett szárnyakkal, lába közé csapott farkkal, jobb lábában kardot tartva; ezüst hold és arany csillag által kisérve. Sisakdisz a pajzsalak koronából kinőve; takaró jobbról vörös-arany, balról kék-arany. A hátteret nem valami izléses rajzzal mintázott barna kárpit alkotja, mi csak zavarja a különben csinosan rajzolt s színezett kép hatását.
Magának az oklevélnek szövege kivonatosan a következő:
Nos Rudolphus secundus, Dei gratia electus Romanorum imperator semper augustus, ac Germanić, Hungarić etc. rex .... Memorić commendamus tenore prćsentium significantes, quibus expedit, universis, quod nos cum nonnullorum fidelium nostrorum prćlatorum et baronum humilimam supplicationem nostrae propterea factam maiestati, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelium nostrorum agilium Joannis, Benedicti et Gregorii Dienesdy, quae ipsi sacr primum regni nostri Hungariae coronć et deinde maiestati nostć pro locorum ét temporum varietate fideliter exhibuisse et impendisse et in futurum quoque exhibere et impendere velle dicuntur; cum igitur ob id, tum vero ex gratia et munificentia nostra regia, qua, quoque de nobis et republica Christiana benemeritos et virtutis colendć studiosos antecessorum nostrorum divorum quondam Hungarić regum exemplo prosequi, eisque certa virtutum suarum monumenta, quć ad maiora quoque prćstanda eos incitare possent, decernere consuevimas, eosdem Joannem, Benedictum, et Gregorium Dienesdy, ac per eos Martinum filium prćfati Joannis, nec non Georgium similiter Diensdy, fratrem ipsorum patruelem de statu et conditione ignobili, in qua hactenus perstitisse dicuntur, de regia nostrć potestatis plenitudine et gratia speciali exemptos, in cśtum et numerum verorum atque indubitatorum regni nostri Hungarić nobilium duximus cooptandos, annumerandos et adscribendos. In cuius quidem nostrć erga ipsos exhibitć gratić et clementić ac liberalitatis testimonium, verćque nobilitatis signum hćc arma sen nobilitatis insignia scutum videlicet militare erectum, in coelestinum et rubrum campos divisum, in quo gryphus integer aureo colore designatus, cauda intra pedes involuta, alis extensis, oreque patulo et lingua exerta, posterioribus duobus pedibus erecte stare ac dextro mucronem nudum cuspide sursum versum constrictis unguibus fortiter tenere, levo vero pedibus protenso ac ad dextrum scuti latus conversus esse, cui a fronte luna, a tergo vero stella radiare cernuntur, csuto incumbentem galeam militarem apertam, corona regia ornatam, ex quo alter dimidius Gryphus priori similis assurgit; a summitate vero seu cono galeae laciniis sive lemniscis hinc rubri et flavi, illinc vero coelestini similiter et flavi coloris ad utramque scuti extremitatem defluentibus, illudque decenter exornantibus, quemadmodum hćc omnia in principio sen capite prćsentium literarum nostrarum pictoris manu et artificio proprii suis coloribus recte depicta esse videntur, eisdem Joanni, Benedicti et Gregorio Dienesdy ac per eos annotatis Martino, filio prćdicti Joannis, nec non Georgio similiter Dienesdy, fratri ipsorum patrueli, eorundemque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose danda duximus et conferenda. Datum per manus fidelis nostri nobis dilecti reverendissimi Georgii Draskowyth electi archiepiscopi Colocensis ac episcopi ecclesić Jauriensis, locique eiusdem comitis perpetui, consiliariiet aulć nostrć summi cancellariiin arce nostra regia Pragensi, vigesima die mensis Julii, anno Domini millesimo quingentesimo octogesimo.
Az oklevelet, melynek ép pecsétje kék, sárga, piros, fehér fonadékon függ, jelenleg a pannonhalmi rendi levéltár őrzi (signaturája C. 43, Ii). A nemesitést, mint Petrus Zeleossy notarius sajátkezü jegyzete mutatja, 1582-ben feria secunda proxima post dominicam Iubilate hirdették ki Pozsony vármegyének Somorján tartott gyülésén.
Az emlitettek a pannonhalmi főapátság jobbágyai voltak s ugy látszik a Borbély családdal voltak utóbb vagy mindjárt összeköttetésben. Erre vall a hártya határa vezetett következő jegyzet: «Subditi erant, proinde in prćiuditium archiabbatić nobilitari non poterant. Barbél familia 1580.»
SÖRÖS PONGRÁCZ.
