Numizmatikai Közlöny. A Magyar numizmatikai társulat megbizásából szerkeszti Gohl Ödön. I. évfolyam.
Numizmatikai Közlöny. A Magyar numizmatikai társulat megbizásából szerkeszti Gohl Ödön. I. évfolyam.
Budapest, 1902. 4-r. 64 lap.
1902 junius 15-ikén tartotta első közgyülését az 1901-ben megalakult magyar érmészeti társulat, czéljául tüzve ki a magyar numizmatika müvelését és a hazai éremgyüjtés fejlesztését. Rokon-társulatot üdvözlünk benne, mely a magyar heraldikai és genealogiai társulattal részben egyező czélokat szolgál: illő tehát, hogy müködésének első megnyilvánulását figyelemre méltassuk.
Az első numizmatikai társulat, az Academie des Medaillistes, Párisban a XVII. század közepe táján a hires Séguin Péter köré csoportosult, s ma már alig van európai ország, melynek e czélt szolgáló egyesülete nem volna. A magyar numizmatika ez ideig az országos magyar embertani és régészeti társulat fogadott gyermeke volt s annak közlönyében, az Archćologiai Értesitőben jelentek meg termékei. Most e tudományág kivált belőle s a Numizmatikai Közlönyben külön folyóiratot teremtett magának. Volt ugyan már a mult század harminczas éveiben numizmatikai folyóiratunk a budai Münz-Journal, ez azonban rövid idő multán megszünt. Most ujult erővel indult meg e tudományszak mivelése s reméljük, az eredmények meg fognak felelni a buzgóságnak. A társulat Gohl Ödön magyar nemzeti múzeumi őrt bizta meg a Numizmatikai Közlöny szerkesztésével. A folyóirat negyedévenként jelenik meg s évi terjedelme 10–12 iv. Az első évfolyamot a későn kapott megbizás miatt a most megjelent 8 ivre terjedő füzet képviseli, melynek tartalma az ujonan megalakult társulat czéljainak hű tükre.
A tudományos értekezések sorát Fraknói Vilmos czikke nyitja meg, mely az 1790–92. évi országgyűlés által Ferdinánd nápolyi király pozsonyi időzésének emlékére veretett érmekkel foglalkozik. Gohl Ödön «A budapesti eraviszkus éremlelet» czim alatt érdekes tanulmányt közöl az eraviszkus nép pénzveréséről. Szerző a budai Lágymányoson talált 1901. évi éremlelet kapcsán megczáfolja ama régi téves nézetet, mely az eraviszkus nép pénzeinek egy részét a quádoknak tulajdonitotta. – Külön rovatot szentel a folyóirat a hazai leleteknek, s a szerkesztő beköszöntőjében ki is emeli ennek pontosságát, a folyóirat olvasóit saját vidékük leleteinek és gyüjteményeinek ismertetésére buzditva. A hazai múzeumok és gyüjtemények állapotáról s figyelemre méltó ujságairól külön szakaszban számol be; a magyar s a külföldi irodalomnak termékeit figyelmesen számba veszi, s értékes ujdonságait gondosan kiemeli. Az eladásra kerülő érmekre is felhivja az olvasók figyelmét, és a megjelent éremlajstromokat s folyamatban levő árveréseket is megemliti. A társulati ügyek lebonyolitása után a folyóirat tartalmának jól megszerkesztett német kivonata következik, mely a külföldi érdeklődők számára van hivatva feltárni a magyar numizmatika legujabbb vivmányait.
A tartalom felsorolása után, az hiszem, nem kell külön is megemlitenem, hogy a füzet szerkesztője derék munkát végzett, s ha tovább is ez irányban halad, úgy Gohl Ödön, mint a társulat ki fogják érdemelni a magyar tudományos világ háláját és elismerését.
G. A.
