Felvilágositásul Wertner Mór megjegyzéseire.
Felvilágositásul Wertner Mór megjegyzéseire.
Ha oly gazdag ember volnék, hogy magam adhattam volna ki «A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig» cz. müvemet, semmit sem szólnék Wertner Mór urnak a Turul XX. k. 23–36. lapjain megjelent megjegyzéseire. De mivel a Magyar Tudományos Akadémia adta ki s müvem értéke vagy értéktelensége a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának tagjait is érinti, kénytelen vagyok lehető röviden, egész tárgyilagossággal ezen fölvilágositást adni.
Wertner Mórnak megjegyzései három osztályba sorozhatók.
I. Olyanok, a melyeket 1350 után kelt vagy müvem nyomtatása után közlött oklevelekből meritett. (Ilyeneket sorol föl a Turul XX. k. 26., 31., 32., 35. lapjain). Ezek kiegészitések, a melyeknek müvem értékéhez semmi közük, mert az 1350 után kelt vagy ezután megjelenendő okleveleket feldolgozni, mint müvemnek czime is mutatja, nem voltam köteles. Tehát az olyan megrovásokat: «III. Ákosról, a kit 1388-ig ismerünk, okvetetlenül ki kellett volna emelnie, hogy 1387-ben tótországi bán volt» (Turul i. h. 26. 1. ) visszautasitom.
II. A második osztályt Wertner Mór azon megjegyzései teszik, a melyek a müvemben előforduló s tőlem ki nem javitott sajtó- vagy tollhibákat tüntetik föl. Ilyenek, hogy W. X. köt. 57-t irtam W. IX. k. 579. helyett (müvem 3. 1.). W. IX. k. 384-t W. IX. k. 385. (!) helyett, W. XI. k. 339-t W. XII. 339. helyett (23. 1.), hogy Alyinay Jakab fiát szintén Jakabnak neveztem János helyett (müvem 5. 1.); hogy Bebek (vagy, a mi mindegy Böbek) Benedek leányának jegyesét Kacsics Domokos-nak irtam (95. 1.) Kacsics Miklós helyett; hogy F. VII/2. 223. lap került müvembe F. VII/4. 223. 1. helyett (176 ); hogy Bancsa Pétert a táblán sajtóhibából I. Beke fiának tüntettem föl (197. 1.), holott (mint müvem 198. lapján mondottakból untig látható) I. Orbán fia volt; hogy Bansa III. István I. Lóránt fiai köré került (204.) pedig I. István fia vala; hogy Ákos Elek neve alá 1344-t szedtek (97. l.), pedig (mint müvem 117. lapja mutatja) 1314-nek kellene ott állnia; hogy a 294-ik lapon Gúg unokája István neve mellett 3 szám áll 4 helyett; hogy a Kisfaludyak egyik osztozkodását 1305-re teszem (314. l.), pedig (mint müvem 304. és 342. lapjain is látható) 1299-ben történt az.
Én magam is eléggé sajnálom, hogy müvemben ennyi sajtó- és tollhiba esett. Csak az az egy vigasztal, hogy a Történelmi Bizottság tagjai másban is nehezen találhattak volna sajtó- és tollhiba nélkül leledző férfiút. Mert ime, Wertner Mór az ő megjegyzéseinek irásakor, bármint tagadja, fölcsapott elemző kritikusnak, s mégis értekezése a 7. lapján F. IX/7. 664. lap sajtó- vagy tollhiba F. IX 7. 667. helyett; 35. lapján 7. IV. sajtóhiba Z. IV. helyett, 36-ik lapján pedig «1392-ben» sajtóhiba «1302-ben» helyett. Sőt ha odatekintünk értekezése 26-ik lapjára, ott azt olvassuk: «Aba nembeli Somosy Péter leánya Katalin (Zal. II. 230.) férjének a sárosmegyei Tihanyt hozza». Nézzük meg már most a kútforrást s ott azt látjuk: «castrum suum Tykon vocatum in insula Balatin existens.» Már most én az ilyet keresztény türelemmel tollhibának tartom, az elemző kritikus pedig kirohan és oktatást tart arról, hogy a Balaton nem Sáros-, hanem Zalamegye partjait mossa.
III. A harmadik osztályba Wertner Mórnak azon megjegyzései tartoznak, a melyekben teljességgel nincs igazsága. Ilyenek: «Az sem áll, hogy (II. Atyusz) 1219-ben a királyné udvarbirája.» Kérem, tessék megtekinteni bárkinek Knauz. Monum. Strig. I. k. 223. lapját, ott megtalálhatja. «( Atyusz nembeli) Györk még 1257-ben is él.» Tessék elővenni mind az idézett F. IX/7. 664. helyesen 667., mind a F. IV/2. 120. 1. közölt levelet s megláthatja bárki, hogy ez oklevél szövegében világosan az 1251-ik év áll és csak Fejér rubrikái mutatják a hibás 1257-iki számot. Wertner Mór már megjárta azzal a kapkodásával, hogy az oklevélközlők rubrikái után indult, de, úgy látszik, nem okul. Rettenetesen felzudul, mint valami jogtalan és alaptalan dolgon, azon, hogy Sal ispánt II. Atyusz bán unokaöcscsének vettem, pedig én ezt nemcsak az Almád faluban való birtoklásból következtettem, hanem abból is (a mit leirni elfelejtettem), hogy Sal leánya egyik fiát Atyusznak, 94a másikat Salnak keresztelteté. Nem igaz, hogy «Zundiai Pál nem a nógrádmegyei Szandából, hanem a bácsmegyei Szonda (ma Szonta) helységből származó ember», mert a bácsmegyei Szontának neve a középkorban állandóan «Zund», «Zond» volt (Csánki: Magyarorsz. T. Földrajza. II. k. 138–39. 1.). Már pedig, a mint épelméjü ember nem állithatja Bors és Borsa, Dob és Doba, Rád és Ráda nevek ugyanegy falut jelentenek, épp úgy Szond és Szonda vagy Szanda azonosságát sem vitathatja. – Nem igaz, hogy föl kellett volna emlitenem a biharmegyei Tyúkszer-Apáti 1312-iki birtokosát, László fia Jánost (Tamás unokáját) és egynek kellett volna azt vennem a Barsa nem Kopasz-ágán látható V. Jánossal, mert Tyúkszer-Apáti 1312-iki birtokosa a rozgonyi csatában I. Károly ellen harczolt (Sztáray oklv. I. 55.), ellenben a Barsa nem akkor I. Károlynak legerősebb támasza vala, sőt V. János, atyja, László éppen a rozgonyi csatában esett el I. Károly zászlaja alatt. (Hist. Hung. Fontes Dom. III. 118.) – Csák Konrádot azért nem kellett az egyes tagok között fölsorolnom, mert a Dudari-ághoz tartozott és ott szólok róla (304. 1.). – Helytelen uton jár Wertner, midőn kétségbe vonja Csór Tamás fiainak magvaszakadtát, mert azon Miklós, a ki 1380-ban panaszt emel Baranya- (s nem Bodrog-) megyei, laki jobbágyainak elköltöztetése ellen, nem Gönyőn (Gunew, Gunyw), hanem «Gynnye»-nek irt faluban lakott. Már pedig Gunew és Gynnye nem mindegy. – Ezen mondatában «Hogy ez azon Bás, a ki 1274-ben a nyitramegyei Bán egy részét birta, azt a szerző csak a név azonosságából véli bebizonyitottnak» a következő hibákat követi el Wertner: én müvem megrótt sorában nem Básról, hanem Bás fiáról Csákról beszélek, továbbá az ő birtokának nem Bánt (ilyen nincs is Nyitramegyében), hanem Bán-Keszit mondom (müvem 337. 1.). Tehát nem egy, hanem két személynév találkozásából és a Csák nem birtokviszonyaiból itélek. – Azon állitását is: «Azt azonban, hogy a H. Okl. 189. old. előforduló Chyzuch «Csizics»-csel volna azonos, el nem hiszszük, mert ily nevü helységet nem ismerünk», jó lett volna csak egyes számban kimondani, mert Lipszky Repertoriuma szerint 1802-ben a nyitramegyei (Bossánynyal csaknem határos) Szádokot másként Csizics-nek hivták, sőt herczeg Odescalchi Artúr úr szives tudositása szerint ma is úgy hivják.
A többi kifogások, kivánalmak fejtegetése ezek után fölösleges. Ha van Wertner megjegyzéseiben olyan, a mi a tőlem fölsorolt három osztályba nem tartozik, s a mi az én figyelmemet kikerülte, azt bőven megmagyarázza e két magyar közmondás: a) «Mindig okosabb az ember, mikor a tanácsból kijön, mint mikor bemegy». b) «A vak tyúk is talál szemet.»
Sapienti sat.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.
