a) Péter spalatói érsek.
a) Péter spalatói érsek.
Az 1180-tól 1194-ig ismert Péter spalatói érseket némely iró* a baranyai Kán nemzetség tagjának mondja. Nézetem szerint ez még nincsen végérvényesen bebizonyitva.
Pauler, A magyar nemzet története 1301-ig, I. k. 422. és 649. l. hivatkozással Városy, Schematismus Cl. Colocens. 1889. VII. és következő lapjaira.
Vizsgálódásom alapjául három okirat szolgál. Az első* csak azt mondja, hogy 1180-ban «Petrus filius Chitleni» volt a spalatói érsek. Miután 1214-ben a leleszi apátság népei között Chetelen nevü embert találunk,* az érsek atyját is Csetlény-nek nevezhetjük.
Wenzel, VI. k. 140. l.
Fejér, III. r. I. k. 477. l.
Második okmányom azt mondja, hogy Száty (nem Csák) nb. Pál, ki még II. Gyécsától a tőtősi (nem mint az okirat mondja temesi) birtokot kapta, azt egyenes fiutód hiányában, a Baranyamegyében lévő szenttrinitási s az ugyanazon megyében lévő okori (mindenszentekről nevezett) monostornak hagyományozta. 1183-ban felkérte Péter spalatói érsek, mint a trinitási monostor kegyura és Szalók nb. Baja mint az okori monostor kegyura, III. Bélát, hogy Pál adományozását a nevezett két monostor számára erősitse meg, mit a király meg is tett.*
Wenzel, VI. k. 148. l.
Ez előadás alapján már első pillantásra majdnem ösztönszerüleg arra kellene gondolnunk, hogy nem csak Baja, hanem Péter érsek is a Szalók nemzetség tagja, mert eltekintve attól, hogy mindketten közös ügyben egyidejüleg fáradnak, szemügyre kell vennünk, hogy az okirat, mely Baja nemzetségét megnevezi, az érseknél, ha ez más nemzetséghez tartozott volna mint Baja, valószinüleg e körülményt nem 178hagyta volna figyelmen kivül és ő nála is kiirta volna a nemzetségi nevet; az egyedüli körülmény, mely e felfogás ellen szól, az, hogy Péter és Baja más-más monostornak a kegyura, de majd meglátjuk, hogy ez nem döntő.
Pál, ki a tőtősi birtokot a két monostornak adományozta s kiről fentebb kimutattuk, hogy nem a Csák-, hanem a Száty nemzetség somogyi ágazatának egyik korai képviselője, igaz, hogy egyenes fiutódot nem hagyott maga után, de családja, azaz legközelebbi rokonai ki nem haltak. Bizonyitja ezt azon körülmény, hogy 1346-ban Száty nb. Szopa Pál fia, a somogymegyei Szentgyörgyi János azzal áll elő, hogy e Pál – ki a «Nagylábu» jelzőt viselte – az ő elődje (praedecessor) s hogy ő ennek alapján Szentegyed, vagy mint Péter adományozása idején nevezték: Tőttős-re igényeket támaszt, mire a két monostor kegyura e kérésének eleget téve, a tőtösi birtokot nevezett Jánosnak átengedi.*
Anjoukori okmtár, IV. k. 583. l.
De úgy a Pécs melletti szenttrinitási mint az Okor melletti mindenszentekről nevezett monostornak kegyura Szalók nb. Henrik fia János, ki egyuttal Szalók nb. Kába Demeter fia Miklóst, a társkegyurat is képviseli, – holott pedig 1183-ban Szalók nb. Baja csak az okori monostor kegyura, lévén Péter érsek a trinitásié. Arra a kérdésre, hogy miként szállt át a trinitási kegyuraság a Szalók nemzetségre, nincs egyszerübb és természetesebb válasz mint az, hogy Péter érsek halála után, mert érsek létére egyenes fiutódai nem lehettek, kegyuri joga legközelebbi nemzetségi rokonaira, tehát Baja-ra vagy ennek fiaira szállt, kik után Balai János és Kába Demeter fia Miklós mint egyenes nemzetségbeli ivadékok mindkét monostor kegyuraságát még 1346-ban kezökben tartják.
Nem szabad azonban a következőt figyelmen kivül hagynunk. – 1313-ban kijelenti a Kán nb. Siklósi Péter, hogy Baranyamegyében az Alma mentén fekvő Szentegyed birtokának egy részét Viszlói Jakabnak átengedi; ugyanezen Péter ellen panaszt emelnek a Győr nb. Óváriak a miatt, hogy Péter és fiai a szenttrinitási monostorukhoz tartozó iváni birtokot el akarják zálogositani, miért ők, t. i. az Óváriak, kik a nevezett monostor kegyurai, mint az iváni birtokrész tulajdonosai, ez ellen tiltakoznak. Végre találjuk, hogy Siklósi Péter fiai és unokái 1368-ban a baranyamegyei Szenttrinitáson birtokolnak.* Ezeken alapszik kétségkivül azon fentebb érintett állitás, hogy Péter spalatói érsek a Kán nemzetségnek tagja, kinek halála után a trinitási monostori kegyuri jog a Kán nemzetségre szállt, melynek későbbi képviselői a Siklósiak.
Anjoukori okmtár, I. k. 306. l. III. k. 168. l. Zichy-okmtár, III. k. 346. l.
Csakhogy ez esetben akkor, midőn Nagylábu Pál nemzetségéből való Szopa Pál fia Miklós a szentegyedi vagy mint előbb nevezték a tőtősi birtokból valamit visszakért, erre nemcsak az 1183. évi kegyurak egyikének, Bajának, az örökösei lettek volna a mérvadó beleegyezők, hanem, ha Péter érsek a Kán vagy a Győr nemzetség ivadéka volt, ennek nemzetségbeli örökösei: a Kán nb. Siklósiak vagy a Győr nb. Óváriak is. De mivel mindkét kegyurasági rész csak a Szalók nb. családtagok kezében van, világos, hogy Péter érsek kegyurasága szintén a Szalók nemzetségre szállt, mert ellenkező esetben nem lett volt Balai János jogositva, hogy a trinitási kegyurak, a Siklósiak, beleegyezése nélkül a szentegyedi vagyis tőtősi birtokkal rendelkezzen.
Mindezekből pedig kitünik, hogy Csetlény fia Péter, spalatói érsek nem a Kán vagy Győr, hanem a Szalók nemzetség tagja.
