a) Bagamér pohárnokmester.
a) Bagamér pohárnokmester.
Keszői Simon szerint a Ludániak nemzetsége Csehországból vándorolt be Magyarországba. Állítását fényesen bizonyitja azon körülmény, hogy ezen, az ország északnyugati szláv vidékén letelepedett nemzetség legtöbb tagja szláv hangzásu nevet viselt.
Számos ágai egyikéből származott bizonyos Szobjeszló, kinek Bagamér nevü fia pályáját 1225-ben mint Béla ifjabb király pohárnokmestere kezdi meg.* 1228-ban a székelyek főispánja, mely minőségben az uralkodó azon feladatot bizta rá, hogy a gyakori bolgár berohanásokat székelyeinek segitségével szüntesse be; Bagamér egyik összecsapás alkalmával a Sándor bolgár herczeg vezérlete alatt álló csapat fogságába került;* meddig maradt fogságban, nem tudjuk. Csak tiz évvel később, 1238 január 29-ikén találkozunk vele ujra, midőn megint királyi pohárnokmester.* 1241 február 27-től 1243 április 23-ig Trencsénmegye főispánja és a mellett 1242-ben nyitramegyei főispán is.* Ez időben a tatárok és más ellenségek elleni harczokban tünt ki, 175szülőit és egyéb rokonait vesztette, és majdnem tatár fogságba került. Már azelőtt is külföldi követségben vett részt, a mennyiben – valószinüleg 1239-ben, midőn IV. Béla leányát, Kunigundát, Boleszló lengyel fejedelemmel összeadták – királyi szolgálatban Lengyelországban működött; a tatárjárás után, Béla 1243-ban azon magyar hadsereg parancsnokává nevezte ki, a mely Béla vejéhez Boleszlóhoz ennek Konrád nevü nagybátyja ellen segitségül ment; mennyire méltónak mutatta magát Bagamér e küldetésre, azt maga Boleszló ismeri el. De Bélának elismerése sem maradt ki, a mennyiben még 1343 deczember 11-ikén a lengyel határon lévő birtokát és a trencsénmegyei Szucsán-t, 1244 május 23-ikán pedig a trencsénmegyei Pruszkát neki adományozza.* 1245 deczember 12-ikén Zalamegye főispánja,* innen azonban nyomát vesztjük. Halála évét nem ismerjük. 1254 október 24-ikén már nem él; e napon Béla király a trencséni várhoz tartozó, a várnai (varini) határban fekvő Jesesin nevü földet, melyet Szobjeszló fia Bagamér élte végéig kezében tartott és mely ennek halála után a koronára szállt, Pilis nb. Mihály zólyomi- és Detre szepesi főispánnak adományozza.*
Wenzel, XI. k. 184. l. (tévesen: Bogondo) és 186. Fejér, III. r. 2. k. 482. l.
Fejér, IV. r. I. k. 21. l.
Fejér, IV. r. I. k. III, hol helytelenül «Walamir»-nak nevezik.
Hazai oklevéltár, 9. l. hol «Bogmel»-nek van nevezve; akkori (1242) működése alatt Ludányi Stermer fia Iroszló az ő pristaldusa. Hazai okmtár, VI. k. 40. 1., hol «Ladamér»-nak nevezik; Wenzel, VII. k. 134. l. Ki kell emelnem, hogy a nyitrai káptalannak egyik 1297-ben kelt átirata szerint 1241 szeptember 2-ikán IV. Béla uralkodásának tizenhatodik évében Mikolai Bázs lett volna Trencsénmegye főispánja. Wenzel, XI. k. 375. l. észreveszi a hibát és rubrumában az oklevél keltezését 1251-re teszi, a mi teljesen helyes. Egészen eltekintve attól, hogy az oklevél irója az 1251 évszámot könnyebben eltéveszthette 1241-gyel mintsem az uralkodás hatodik évét a tizenhatodikkal (mely 1251-nek felel meg) és hogy bizony 1241 szeptember 2-ikán, midőn a tatárok javában dühöngtek, nem igen törődhettek Bázs mesternek adásvevési ügyével: döntő azon körülmény, hogy 1241 és 1243-ban Bagamér a főispán.
Pruszka tulajdonosa: Előd fia Lesták magtalanul halt el, mire Béla a koronára szállt jószágot Csák nb. Máté tárnokmester és pozsonyi főispánnak adta, kitől később más birtokért cserélte el. Wenzel, VII. k. 174. l. Fejér, IV. r. I. k. 343. l.
Fejér, IV. r. I. k. 388. l.
Wenzel, II. k. 346. l.
Ebből már most arra lehetne következtetni, hogy Bagamérünk fiutód hátrahagyása nélkül halt meg, de ez nem áll.
Mindenek előtt kiemelendő, hogy Ludány nb. Bagamér comes fia Szobjeszló Ludány, Bajna és Teremes nyitramegyei birtokaiban lévő bizonyos földeket, melyek rokonának, Lőrincz fia József magvaszakadtán reá szálltak, Ludány nb. Vitkó fia Vitkónak 1283 április 8-ikán örökbe vallott* és hogy Szobjeszló fia Bagamér és Vith fia Vith, mindketten Ludány nb. nemesek, ügyüket 1291-ben a nyitrai káptalan előtt kiegyenlitették, a mely alkalommal emlitést tesznek arról, hogy e Szobjeszló az Ottokár ellen 1278-ban menesztett segélyhad tagja volt.* Ugyan ezen Bagamér comes fia Szobjeszló egy meg nem nevezett év február 9-ikén Pilis nb. Mika fiai Péter és Bitér és Detre fia Mika ellen pert visel, melyben őt Bertalan nyitrai olvasó kanonok és Chyma fia Jakab nyitrai nemes várjobbágy képviseli és melyben arról van szó, hogy Mika és Detre fiai állitják, miszerint Kyzche más néven Yescesin nevü birtok várnai jószágukhoz tartozik és ennek határában fekszik, minek bebizonyitása vagy tagadására mindkét félnek határnapot tűztek ki.* Miután tudjuk, hogy IV. Béla 1254-ben a jeszesini földet, mely Várna határában feküdt, Mika (= Mihály) és Detre főispánoknak adományozta, Péter, Bitér és Mika pedig ezeknek utódai, világos hogy az itt szereplő Szobjeszló csak is Bagamér pohárnokmesternek fia lehetett. Igaz ugyan, hogy akkor még a Ludány nemzetség két más tagjának is volt Bagamér neve, de ezeket azért nem vehetjük Szobjeszló atyjának, mert egyikük: Gáborján fia Bagamér, ki 1274 augusztus 21-ikén merül fel, 1292 január 30-ikán mint Hontmegye főispánja még életben van,* a másik pedig: Indrih fia, 1285-ben még él.*
Wenzel, IX. k. 362. l.
Fejér, VI. r. I. k. 174., 175. l.
Wenzel, V. k. 182. l.
Hazai okmtár, VI. k. 378. l. Knauz, II. k. 42.
Hazai okmtár, VI. k. 314. l.
