b) Botos utódai.
b) Botos utódai.
Midőn II. András palćsztinai utjából visszatérve Görögország felé vonult, bizonyos Dózsa nevü magyar ember elejébe ment és előttünk ismeretlen okból görög fogságba került, 1222-ben megkapja ezért jutalmát, a mennyiben András a sopronmegyei Lók és Veperd nevü helységeket, melyeket már korábban Száty nb. Bars fia Miklósnak adományozott, de tőle visszacserélt vala, e Pózsának adja és Kereki Pózsa által azok birtokába statuáltatja.* Midőn ugyanazon Miklós 1223-ban tanusitja, hogy a barsmonostori apát bizonyos rétet kapott a királytól, akkor a tanuk közül Kereki Pózsa mellett fennebbi Pózsánk már mint Baromi Pózsa szerepel,* 1229-ben Béla ifjabb király hivei között találjuk. Midőn Béla ez évben az atyja által történt adományozásokat felülvizsgálat tárgyává tette és e Pózsának birtokviszonyait szintén szellőzték, ez azzal védekezett, hogy Béla őt Ligvánd, a két Barom, Kis-Lók, Szélesbik, Répcze és Veperd birtokában megerősitette, a mit Béla most el is ismert. Ez okiratban már Botos fia Pózsa nevét visel. De Béla nem csak e birtokokban erősitette meg, hanem a Katisz nemzetség azon tagjainak, kik Gertrud királyné meggyilkoltatásában résztvettek, birtokait is még ugyanazon évben neki adományozta; e birtokok a nógrádmegyei Szécsény, Almás, Gécz és Rimócz.* Pózsa kapzsi ember lehetett. 1233 előtt azzal állott elő, hogy a barsmonostori apátságnak Miskócz nb. Bars comestól adományozott bizonyos birtokok tulajdonképen őt illetik meg, mivel ő azokat Barstól vétel utján szerezte. Bars és a szerzetesek e vételről mitsem akartak tudni; ő azonban András és Béla királyok előtt addig vádaskodott, mig Bars 1233-ban a Pózsától elfoglalt két helységért a monostort kártalanitotta. Azon körülmény, hogy Bélának e Pózsa számára kiállitott adományleveleiben egy másik Pous mint tárnokmester szerepel, hogy az 1233. évi okmányban* az országnagyok között szintén e Pous fordul elő mint közvetitő.* bizonyitja, hogy Botos fia Pózsa és Pózsa tárnokmester két egymástól megkülönböztetendő személy!
Fejér, III r. II. k. 368. l.
U. ott, 427. l. Barom szintén sopronmegyei helység. Szükségesnek találom e helyen kiemelni, hogy Fejérnél a tanuk nevei el vannak ferditve és hogy az utolsó Chunradus March Wardi Filius helyesen: Markvart fia Konrádnak veendő; «Franko de Lucman et Fratres eius Steuen; Orlob, et filii eius» szintén zavaros; itt Locsmándi Frankról és fivéréről Istvánról van szó stb.
Fejér, III. r. II. k. 194. l. Hazai okmtár, VIII. k. 25. l.
Wenzel, I. k, 195., 196. l. ez oklevél keltét helytelenül 1223-ra teszi, holott Jakab biboros és pápai követ benne szerepelvén, bizonyos, hogy 1233-ban lett kiállitva.
A közvetitők: 1. András és Béla királyok, 2. András embere Borsa nb. László, 3. Béla embere (Csák nb.) Pózs, 4. biró: e Pózs fivére Csák nb. Demeter.
Pózsa halálának évét nem ismerjük; a hatvanas évek kezdetén már csak hasonló nevü fiával találkozunk. Ez ifjabb Pózsa a két király között a hatvanas évek kezdetén kitört villongások alatt Béla pártjához szegődött. Midőn a két király között 1262 deczember 5-ikén ujabb egyezkedés jött létre, István kiemeli, hogy tudomása szerint Preussel Henriket és Frankot az azelőtt Pozsonyban kötött egyezség kedvezményeiből kizárta és birtokaikat vissza nem adta; ha azonban Héder nb. Herrand lovászmester s trencséni főispán és László honti főesperes, kik Béla megbizottjaiként a pozsonyi egyezség létrejöttében működtek közre, megesküszik, hogy nevezetteket ki nem zárta, akkor ezeknek is visszaadja birtokaikat; Frank vejének, Pózsának azonban visszaadja összes birtokait minden további nehézség nélkül.* Miután fennebb láttuk, hogy Locsmándi Frank már 1223-ban Botos fia Baromi Pózsa mellett Sopronmegyében tanuskodik, az 1262-ben szereplő Frank-ban Locsmándi Frankra, Pózsában pedig ifj. Baromi Pózsára ismerünk; az utóbbit pedig az bizonyitja, hogy a 60-as évek kezdetén a Ják nemzetség tagjainak egyik peres ügyében a Ják nb. Keled fogott birái sorában Frank comes mellett Baromi Pózsát, őkit egy ez ügyre vonatkozó másik oklevél Pózsa fiának nevez, találjuk.* Hogy az a Pózsa, ki a Ják nemzetség más tagjai között már 1259-ben bizonyos osztály ügyben biráskodik* az atya vagy a fiu, határozottan el nem dönthetjük; a nagyobb valós
Knauz, I. k. 477. l.
Wenzel, X. k. 461., 462. l.
Wenzel, VII. k. 511. l.
zinüség a mellett szól, hogy ez már a fiu. Midőn Béla király 1263 augusztus 3-ikán a pápát arról értesiti, hogy közte és fia István között a béke helyre állt, hivei sorából többek között Pózsa pálczahordómesterét emeli ki;* az 1262. évi békeszerződés határozataiból pedig tudjuk, hogy e Pózsa Baromi Pózsával azonos, kit különben 1263 deczember 17-ikén e néven mint egyszerü birtokost találunk.*
Wenzel, III. k. 36. l.
Wenzel, VIII. k. 53. l.
1269-ben legelőször nevezik őt nemzetségi nevén. Akkor ugyan tanusitja a veszprémi káptalan, hogy Zak nb. Pousa fia Pousa a Bakonyban lévő Bere birtokát ugyanazon nembeli Konrádnak eladta. Pózsának az atyja pedig e birtokot nemzetségbeli rokonaitól vette, kik között volt Miklós nádor és Sopronmegye főispánja is.*
Hazai okmtár, IV. k. 46. l.
1274 április 27-ikén tanusitja az esztergami káptalan, hogy Zaak nb. Pousa fia Pousa comes saját úgy mint zsengekoru fia Miklós nevében Nógrádmegyében fekvő szécsényi, géczi, rimóczi és almási birtokait Katisz nb. Fulko fia Farkasnak Sopronmegyében fekvő Karakó nevü birtokáért cserébe adja;* ez a róla szóló utolsó hir.
Sopronmegyei okmtár, I. k. 39. l.
Fia Miklós, ki zsenge kora miatt 1274-ben nem jelenhetett meg személyesen az esztergami káptalan előtt, csak 1286-ban merül megint fel. Ezen évi április 18-ikán néhai Locsmándi Frank comes fia Frank (= Ferencz), tanusitja hogy a Frankó melletti úgynevezett grófirétet a barsmonostori apátnak adományozza; miután az adománylevelet nem csak saját, hanem rokonának, néhai Pózsa fia Miklósnak pecsétjével is erősiti, fényesen be van bizonyitva, hogy Baromi Pózsa 1262-ben tényleg Locsmándi Ferencznek a veje.*
U. ott, 52. l.
Miután Güssingi János 1304-ben Pózsa-Barom nevü birtokát a karakói vár melletti földekért a Nagymartoniaknak cserébe adja,* feltehetjük, hogy Miklós, kinek nyomára különben 1286 óta úgy sem akadunk többé, fiutódok nélkül halt meg.
Fejér, VIII. r. I. k. 172. l.
A leszármazás a következő:
Száty nb. Botos; Baromi Pózsa 1222–1229; Pózsa 1259–1274 1263-ban királyi pálczahordómester neje: Locsmándi Ferencz leánya; Miklós 1274–1286
