A dráveczi és vinnai Draveczky család. (Második befejező közlemény.)
136A dráveczi és vinnai Draveczky család.
(Második befejező közlemény.)
(Második befejező közlemény.)
Draveczky László született 1704-ik évben Vinnán. – Már ifju korában biharmegyei birtokán lakott s itt a megyei életben is tevékeny részt vett. 1738-ban a váradi káptalan előtt ő és nővérei, Anna, Zsuzsánna és Zsófia, együtt szerepelnek.* Feleségül vette magának királyfalvi Roth Ádám leányát, Borbálát,* kitől egyetlen gyermeke, Gáspár (IV.) született. Neje, Roth Borbála, nehány évi hazásság után elhalván, 1729-ben másodszor nősült, nagyréthi Darvas Ilonát, Darvas alispán és Palásthy Juliánna leányát véve nőül. A birtokszerzés tekintetében atyja nyomdokait követte, még pedig nagy sikerrel és szerencsével. Mint a megye egyik tekintélye, a kiütött háborban a biharmegyei nemesi felkelés kapitányává választatott 1741-ben. A hadjáratban vitézsége által mihamar kitünt. Gróf Károlyi Sándor tábornokhoz 1742. évi szeptemberben irt levelében mint Biharmegye insurgenseinek komandirozó főkapitánya irja magát alá.* Katonáival Morvába ütve, Kremser, Olmütz és Hoff városoknál a poroszokat megverte és sok foglyot ejtett, miért azonnal alezredessé léptettetett elő. Beranból 1742 október 23-ikán Károlyihoz irt levelében e hadi tényére czélozva, szerényen csak azt mondja, hogy «felséges asszonyunk csekély szolgálataimra nézve oberstlajdinanti characteremet decretumával megadván, Escellentiád gratiájába magamat ajánlom».* Mindamellett is hadi érdemeire hivatkozva, kérte fel a Rácz család kihalása következtében a koronára visszaszállt Gálospetri és Penesslegh biharmegei helységeket adományul, mely kérelme gyorsan teljesittetett is s még az 1742. év folyamán ő és neje, Darvas Ilona – a felség adományához képest – e két birtokba ellentmondás nélkül be is iktattattak.* Maga Draveczky László oberstlajdinant uram azonban ez iktatásnál jelen nem lehetett, mert a messze idegen országba vezette katonáit az ellenségre. Közben a biharmegyei insurgensek főkommandánsi tisztétől visszalépve, a szabolcs-megyei nemesi felkelők vezetőjévé lőn, s mint császári alezredes, csapatait mindenütt dicsőséggel vezette a csatatereken. Sziléziában, Krassvitznál Beleznay obesterrel a poroszokat megfutamitotta, sokakat megölt és 213-at foglyul ejtett. Gróf Károlyi Ferencz generálishoz irt leveleiből kitünőleg* még 1744. év folyamán is csak alezredes, sőt 1745 márczius 15-ikén Jablonkából is mint alezredes küld tudósitást, mig végre a Prágából kirohanó francziák visszaverése miatt – mint kiváló hadi ténye jutalmául – obesterré neveztetett ki. 1745 június 25-ikén kelt levelében már mint obester van aláirva. A hadjárat már végét járta. 1745 augusztus 19-ikén Byrarából irja, hogy: «Szabolcs is e hó végén már készül haza felé»; de bizony még néhány hétig az ezredes ur nem indulhatott. Csak deczember közepe táján látta viszont hazáját, melyért hősileg küzdött volt. 1745 deczember 21-ikén már otthonából, Vinnáról jelenthette Károlyinak; «hazaindulva deczember 12-ikén értem Debreczenbe, nagy strapáczió mellett érkeztem aztán Tarczalra, a hol megbetegedtem, hideg lel és forróságom van, a tavalyi betegségemhez hasonló nyavalyában vagyok megint».
* Váradi kápt. ltára, Mandata diversa, Fasc. 2. Nro. 169.
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasce 882. Nro, 84.
* Gróf Károlyi nemzetség ltára. Budapesten. (Katonai iratok, Draveczky-levelek.)
* U. ott.
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 998. Nro. 391.
* Gróf Károlyi ltár. (Katonai 1744–45. Fasc.)
Sem a háboru izgalmai s fáradalmai, sem a messze távol a haza földjétől nem szolgáltak azonban akadályul abban, hogy a vitéz hadfi családja felvirágoztatásáról megfeledkezzék, sőt hadi érdemei latbavetése az Eödönffy-féle vinnai birtokok, úgy egyéb már kiszemelt jószágok végleges megszerezhetésére nézve kellő argumentumul is szolgáltak. Távolléte alatt is érdekeit kellően képviseltette az ezredes. Atyja, mint tudjuk, a Vinnai-Eödönffy birtokokra már szerződött a kamarával, de vele együtt szerződött és nyert jogot a kamarától báró Gombos Imre ezredes is. Időközben báró Gombos György 137és Imre notába esvén, felkérte László ur ezeket a Gombos-féle vinnai erdőket és részbirtokokat is magának.* Régebben meg Egry Évától 400 forintért megvette ennek biharmegyei Fancsika és Köbölkut helységekben levő birtokait, de még királyi beleegyezése nem volt hozzá; ezekre is kért donácziót. De instancziáját benyujtotta különösen a nagyapja, Eödönffy László-féle elkobzott javak visszaadása iránt, részletesen felsorolva a birtokokat megyénként és kérte a felséges asszonyt, hogy mindezeket neki is leszármazottjainak adományul adja, annál is inkább, mert már az édesapja, Gáspár, azokból több birtokot a kamarától meg is vett és használta úgy apja, valamint önmaga is.* Még véget sem ért a háború, még Sziléziában vezette ezredét az oberstlajdinand ur, és már is megkapta mind azt, a mit kért. Mária Terézia királynő a gróf Batthyány Lajos és Végh Péter ellenjegyzése mellett Bécsben, 1745 évi márczius 1-én kiadott adomány-levélben * mindenekelőtt elősorolja Draveczky László érdemeit. Jelesül: hogy a kiütött porosz háboruban legelsőben is a biharmegyei nemesi felkelés (insurrectio) kapitánya volt s már itt is kiváló hűségét és nagy szolgálatkészségét bizonyitotta be az ausztriai ház iránt. Majd a porosz háboru folyamán, 1742-ben, az alája rendelt katonasággal Morvába ütve, Kremsir, Olmütz és Hoff városoknál működött s a poroszok közül sokat megölve, 124-et tisztestül együtt elfogott. Krasswitznál pedig ugyancsak a poroszokat megvervén, közülök sokat megölt és 213-at foglyul ejtett, nemkülönben mert Prágánál a kirohanó francziákat visszaverte; továbbá, hogy nagyatyja Sámuel is, a lőcsei kapitány a Bocskay-féle lázadás alatt 1605-ben az ostromló lázadókat csatában szétszórta, végül mert anyai szépapja, Ibrányi Mihály is, a váradi várnak kapitánya, a törökökkel szemben hősiesen vitézkedett s az ellenség által megsebesittetvén, sebeiben meg is halt; tehát úgy a saját, valamint ősei érdemeit is tekintetbe véve, az Eödönffy-Vinnai-féle jószágokat, melyek Eödönffy László hűtlenségi pere következtében a koronára visszaháramlottak, s melyekre már Draveczky László édesapja 2000 frtot resignált is, és pedig nevezetesen: a vinnai várnak egy részét két házzal, a csarnokkal és a középső sütőházzal, úgy a konyhával, valamint a szilárdan fennálló bástyázattal; továbbá Vinna helységben a néhai Vinnay György leégett és elhagyott nemesi kúriáját melléképületeivel és tartozékaival, valamint a szentkeresztesi, iváncskai és kuzmokai szőlőket; továbbá a következő helységeket és részbirtokokat, u. m.: Ribnyicze, Német-Poruba, Várallya, Felső-Remete, Honkocz, Bonkócz, Jósza, Lasztomér, Szobráncz, Verbócz, Morva, Puszta-Csemernye, Luerka, Sáros-Polánka, Petrócz, Otopolány, Kis-Szalacska, Kis-Gégény és Osztro, részben Ung, részben Zemplén vármegyékben fekvőket, továbbá a tolcsvai szőlő-hegyben az Eödönffyeket megillető tizedet. Végül a mennyiben még Zolubina, Hosszina és Stevhanócz helységekben, úgy a tolcsvai kúriában, valamint Kalura, Hlokoczó, Kuszin, Cseseko és Tarna, részben Ung-, részben Zemplénmegyékben fekvő részbirtokokban, illetve szőlőkben a hütlen Eödönffy Lászlónak jogai vannak vagy léteznének, ezen jogokat is királyi teljhatalmánál fogva Draveczky Lászlónak és mindkét nemü leszármazottainak adományozza. Ezen kivül még, a mennyiben Draveczky László ezredes Biharmegyében, Köbölkút helységben Fancsika pusztában, Olaszi pusztában fekvő részbirtokokra nézve is a neoaquistica comissio előtt szerzett jogait bebizonyitotta, továbbá, mivel Ventey Tóbiás örököseitőt is ezen Köbölkút és Fancsika nevü birtokokra a jogokat megszerezte, ezen birtokokra nézve is tehát a felség a királyi consensust, illetve donácziót részére megadta.*
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 1462. Nro. 16. Fasc. 1249. Nro. 22. és 23.
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 1200. Nro. 8. Fasc. 1136. Nro. 19.
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 1846. Nro. 58. Liber. Reg. Nro. 21. pag. 483.
* A családnál «a család-könyv»-be beirva. És orsz. ltár. N. R. A. Fasc. 1200. Nro 8. Fasc. 1200. Nro. 14.
Hazaérkezte után első dolga volt az ezredesnek, hogy magát annak rendje-módja szerint eme tekintélyes jószágokba beiktattassa. Mi az 1746. év első felében meg is történt s pedig némely ingatlanokban, u. m. Gegény, Poklostelek, stb. birtokokba, melyeket már apja is birt, az édes anyja Eödönffy Zsuzsánna első férjétől Sárossy 138Sebestyéntől származó gyermekek, úgy a saját édes testvérei: Anna, palóczi Horváth Ádámné, Zsófia, Boronkay Lászlóné és Zsuzsánna, tolcsvai Bónis Ferencz özvegye vele együtt osztozkodtanak. Ekkor egyszerre csak nagy pör szakadt az ezredes ur nyakába. Gróf Sztáray Imre, azon az alapon, hogy a Sztárayak az Eödönffy családdal egy nemzetségből valók, 1748. évi január 30-ikán pört indít Draveczky László ezredes ellen az Eödönffy Vinnay-féle javak birtoklása miatt, melyekbe Draveczky már be is iktattatott.
E perből látjuk, hogy 1680-ban az Eödönffy családból már csak két férfi élt, u. m. Eödönffy aliter Vinnay György és László. György fimaradék nélkül kihalván, az összes javak Lászlóra mentek át. Ez azonban a Thököly-lázadásból kifolyóan 1684-ben notáztatván, a birtokok a koronára szálltak, 1690-ben Lipót császár-király a notázott László egyetlen fiának Jánosnak kérelmére a javakat a fiunak visszaadatni rendelte ugyan, de már akkor a birtokokra többen szereztek jogokat. Igy Gombos ezredes, gróf Barkóczy Ferencz, Kazinczy András és Draveczky Gáspár, kik már a kamaránál előzően szerződtek s fizetéseket is tettek, Draveczky Gáspár is 1702-ben fizetvén már 2000 m. forintot. Ezek az urak szépen kiegyezkedtek volt Eödönffy Jánossal, s igy javaikban ennek részéről nem is háborgattattak. A Sztáray-féle perben is szerencsésen vitézkedett az ezredes ur. Egyezség jött létre a perfelek között 1759-ben, – s bár egy jó részét a javaknak Sztáraynak engedte át – a legtöbb megmaradt neki mégis.*
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 1846. Nro. 31, 48, 50, 51, 52, 53, 55, 56, 57.
Megvolt tehát immár a notázott Eödönffy nagyapának birtoka legnagyobb részben szerezve, a vitézség érdemének jutalmazásául, de még hiányzott abból tetemes rész, azokból is, melyeket báró Gombos Imre Draveczky Gáspárral együtt inscriptióval felkért és birt. Gombos Imre azonban – mint már fentebb is emlitők – maga is hütlenségbe esett s ezek a javai is visszaháramlottak a koronára. Szerette volna azért az obester úr ezeket a meg nem igért javakat a családjának megszerezni, figyelmezteti tehát a kamarát s egyuttal kérelmezi is 1758. évi október 23-ikán benyujtott instancziájában, hogy neki e javakra nézve is jogai vannak, kéri magát ezekbe is behelyeztetni s részére a királyi donácziót kiállitattatni.* 1759-ben pedig a királyi kincstárral szerződést kötött biharmegyei Monostor-Pályi helység egy harmadrésze iránt, lefizetvén e birtokokért 4366 rhénes forintokat. Ki is eszközölte e vételre a királyi consensust. Kérte erre is a donácziót kiadatni, de ez sokáig késett. Az összeg lefizetéséről utólag küldte be csak a nyugtát és pedig Gálos-Petriből 1764 október 18-ikán kelt levelével a kamara elnökének azzal a kérelemmel, hogy most már aztán expediáltassa részére a donácziós levelet, mely kérelmet Szaplonczay Kristóf kamarai inspector Nagyváradon, 1764. évi október 23-ikán illetékes helyre fel is terjesztett.* Ez időtájt leginkább Monostor-Pályi-ban lakott is László ur.
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 1462. Nro. 16.
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 1462. Nro. 22.
Birta egyébként ő nővéreivel együtt a zemplénmegyei Banka helységben fekvő «Tokarovszka» nevü telket is, mit még apja Gáspár szerzett meg bóri Gombos Györgytől.*
* Nemes József kamarai harminczadosnak 1761 június 18-ikán Nagymihályon felvett «Tabella Summaria authenticá»-ja szerint. Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 1200. Nro. 12.
Élte utolsó szakában is még Szatmármegyében igyekezett birtokot szerezni, még pedig gróf Csáky Antal nyir-körtvélyesi ingatlanaiból, a mi zálogba volt adva Zsebey Györgynek. Gróf Csáky Antal ugyanis 1763. évi május 3-ikán Kassán kelt levelében kijelenti, hogy a szatmármegyei Nyir-Körtvélyesen levő portája jelenleg Zsebey György özvegyénél van zálogban, s meg is bizta Guthy György uramat, hogy azt a nevében váltsa ki. A kiváltás azonban eddigelé meg nem történvén, ezuttal felvett nagyságos obester Draveczky László uramtól és hitvestársától nagyréthi Darvas Ilona asszonytól ezer magyar forintokat, ez összeget superinscribálja a körtvélyesi ingatlanaira s felhatalmazza Draveczkyt, hogy Zsebey György özvegyétől azokat kiváltva, maradékaikkal együtt 10 évig birhassák. Ez alapon aztán Draveczky László egyezségre is lépett Zsebey György özvegyével Várady Ágnessel, előbb még 200, 139utóbb pedig 1500 forintot fizetvén neki.* A végleges birtokba vétel azonban még igy is akadályokba ütközvén, közben elszállittatott az obester ur ez árnyékvilágból s megtért őseihez. Halála 1765-ben, életének 61-ik évében Monostor-Pályiban következett be. Eltemettetett a biharmegyei Gálos-Petriben, kedvelt régi lakóhelyén, hol emeletes kastélyt is épittetett. Az ottani református templomban fekete márvány táblán arany betük hirdetik érdemeit, melyből azt is megértjük, hogy ő a tiszán tuli részek sóbányáinak igazgatója is volt. Az emlékkőn a Draveczky és nagyréthi Darvas egyesitett czimerek láthatók.
* Orsz. levéltár: Ügyvédek utáni iratok. (Fasc. 22. Nro. 20.)
Özvegye Darvas Ilona tesz már 1766-ban de és 1767-ben felülfizetéseket megint a nyir-körtvélyesi ingatlanra Zsebey György özvegyének örökösei Csernyánszky Imre és Várady Éva kezeihez. 1768-ban pedig Biharmegye fordul Komárommegyéhez az özvegy kérelmére Bornemisza Erzsébetnek 400 forint iránti ügye dolgában. (Komárommegye levéltárában Fasc. I., No. 13. et a.)
Az özvegy egyébként még 1785-ben is él, midőn is egy biharmegyei bizonyos «sürü dohányföld» nevü ingatlanra vonatkozva nyilatkozik.* E második nejétől az ezredesnek gyermeke nem volt. Az ezredes nővérei közül az oklevelekben többször találkozunk Annával, Horváth Ádámnéval, a ki elad két szőlőt Ungvárott Soldoss Borbálának,* s mint már özvegy bepörlik őt egy ungvári telek-vétel árhátraléka miatt;* nem tudjuk, vajjon ugyanazon ungvári telekről van-e szó abban a kérvényben, melyet gróf Gyulay Ferencz intézett 1757-ben a kamarához az iránt, hogy miután egy ungvári telekbirtok az özvegyre férje, palóczi Horváth Ádám után maradt, az tehát kell, hogy a gyermekeire szálljon, kéri azért a gróf az özvegy nevében, hogy erről a birtokról uj donáczió állittassék ki.*
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 1433. Nro. 16.
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 88. Nro. 19.
* U. ott. Fasc. 900. Nro. 94.
* U. ott. Fasc. 1464. Nro. 13.
Kapy Klára ellen pedig perbe keveredik az özvegy, Hosszumező pusztára nézve, mely ügyben részére tanusitás állittatik ki.* László 140ezredesnek, mint már fentebb emlitők, első feleségétől, királyfalvi Roth Borbálától maradt egyetlen fia Gáspár, e néven a IV.
* Orsz. levéltár. A. N. R. Fasc. 1693. Nro. 13. –Eödönffy Zsuzsánna leszármazói a Draveczky családnak a tiszántúli kerületi táblán 1757-ben inditott perében feltüntetett táblázat szerint, úgy ezt kiegészitőleg Nagy Gábornak a nemzeti múzeumban őrzött genealogiai gyüjteményében foglalt adatok, nemkülönben az egri káptalannál Prot. M. M. fol. 378. Anno 1775. felvett protestatio szerint a következők volnának:
Eödönffy Zsuzsánna; (1. Sárossy Sebestyén.; – 2. Dráveczky Gáspár † 1715.; – 3, Tabódy Mihály †); 1. Tamás (Péczy Borbála); 2. László ezredes (Darvas Ilona); 2. Anna (pálóczi Horváth Ádám) 1721; 2. Zsófia (Boronkay László); 2. Zsuzsánna (tolcsvai Borus Ferencz); N. N. (Petroczy László); Gáspár (Jánoky Magda); Zsuzsánna (Karnerné); László; Rozália (Wladár Pál); Éva (Kazinczy Péter); László †; Antal †; Miklós; János; József; Ilona (Tihanyi Tamás); Magdolna (Hodossy Sándor); József; Gáspár; Anna; Terézia; Terézia (Szemere János) 1800 Gálszécsen; Miklós Bihar vármegye jegyzője; András; Pál (Dessewffy Johanna); Zsófia (Boronkay Zsigmond); Ferencz septemvir 1846; György; Ádám; Pál; Teréz (1. Begányi János 2. Szunyogh György); Borbála (Rhédey László); Éva (Szunyogh István); Anna †; Ferencz †; László; Ferencz 1810; Mária (Bárczay György); Borbála (Jármyné); Zsófia (Bernáth László); Zsuzsánna (Feketené); Judith (Comáromy Imre); László (Antal Zsuzsánna 1802; Gedeon (Ragályi Klára) 1802; Gedeon; György 1802 (Vay Anna); László; József; József Bihar vármegye alispánja; Terézia (Vay István); Gedeon; György (gróf Csáky N.)
E táblázatban feltétlenül téves az, hogy Draveczky László ezredes fiát, Gáspártm, Darvas Ilonától születettnek tünteti fel; továbbá megjegyzendő, hogy ugyanezen Gáspárnak Jánoky Magdától született gyermekei között nem foglal helyet László és Ilona (Tihanyiné), a váradi káptalannak alább közlendő oklevelében.
E fiu is kiváló neveltetésben részesült, s királyi tanácsosi és kerületi táblai birói állásokban találjuk őt. Apja halála után a müködő neoacquistica commissio előtt Draveczre való okleveles bizonyitékainak előterjesztése válván szükségessé, minthogy úgy tetszik, nem volt már meg birtokában az iktató és bevezető oklevél, e részben szélesebb körü nyomozódásokat eszközölhetett. Ehhez képest Havesovszky József harminczados Lőcséről 1769. évi április 25-ikén a teljesitett nyomozódását a helyszinéről jelenti a szepesi kamarának, mely szerint megállapitotta, hogy a régente Darócznak s ujabban és most is Dravecznak nevezett helységben a sziléziai eredetü Thluk Menyhérttől (de Dravecz) eredő Draveczky-család a földesur, de birnak még ott Thurzó-jogon a Bobstok s Görgey-jogon a Szakmáry, Horánszky, Mattyasovszky és Págyi családbeliek is, azonban e családok egyikéről sincs a szepesi káptalanban adomány vagy beiktató-levél.*
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 1193. Nro. 19. Ugyan ily nyomozás még Fasc. 1193. Nro. 20. alatt is található.
Fancsika részbirtok iránt is elrendelte a neoacquistica commissio a nyomozást, a melyhez Lányi József kir. kamarai fiskális Váradról 1770 június 13-ikáról jelentette, hogy ezt a birtokot néhai Draveczky László királyi adomány alapján birta.*
* U. ott. A. N. R. Fasc. 1136. Nro. 19.
Élénk figyelemmel kisérte a tanácsos ur a még vissza nem kapott Eödönffy-féle javak sorsát is. Sárossy Zsigmonddal együtt, a ki szintén Eödönffy Zsuzsánna utódja, 1771 augusztus hónapban figyelmeztető levelet küld báró Vécsey József szepesi kamarai administratornak, hogy jogaikat fentartják az Eödönffy László-féle elkobzott s ezuttal is még a kincstár kezén levő következő birtokokra nézve is u. m. Somogy, Posa, Som, Szent-Márton, Zomajom, Ujlak, Szent-Dienes és Tót-telekre Biharmegyében továbbá Kis-Tárkány, Nagy-Rozvágy, Eörcs, Perepse, Maraza, Bodoló, Keresztur és Zobrághra Zemplénmegyében. E figyelmeztető levelükről maguknak tanusitást is kértek kiadatni. A «Gaspar Draveczky de eadem consiliarius» aláirás mellett nagy formáju czimerespecsét diszlik, az ősi Draveczky czimer alakjaival. Báró Vécsey József e levelet nyomban fel is terjesztette a szepesi kamarához.*
* U. ott A. N. R. Fasc. 1200. Nro. 15.
Draveczre vonatkozóan, az elveszett iktatólevelet sehogy sem birván megszerezni, sürgeti a kamarát, hogy erélyesen intézkedjék a káptalannal szemben. A kamara két megkeresést intéz, egiyket 1773 január 29-ikén, másikat azon évi április 6-ikán a szepesi káptalanhoz, hogy a beiktatásra vonatkozó hiteles kiadványát állitsa ki és küldje meg.** Orsz. ltár. Ügvvédek utáni iratok. Fasc. 22. Nro. 20. Eredeti kiadv.* Volt-e sikere e sürgetéseknek – nem tudjuk, de bizonyos, hogy a tanácsos ur azt már meg nem kaphatta, mert már 1772 végén meghalt.
* U. ott A. N. R. Fasc. 1193. Nro. 33.
Özvegyének mindjárt ki is jutott a perlekedésből. A nyir-körtvélyesi birtok tekintetében táblai per keletkezett csakhamar: Draveczky Gáspár özvegye, nemes Jánoky Mária Magdolna és a Csákyak s a Váradyak között. E pernek meginditása alkalmából megjelent az özvegy urnő 1773. évi márczius 30-ikán a váradi káptalan előtt s kérte Draveczky Gáspár elhunyt férjével együtt nemzett gyermekeinek életkorát felvétetni és megállapittatni. A káptalan ezt teljesitette is és a gyermekek közül: Antalt 12, Miklóst 11, Magdolnát kilencz, Gáspárt 6, Józsefet öt és Jánost három éveseknek ismerte fel és állapitotta meg.* Mire aztán Biharmegye adta ki a maga tanusitását arról, hogy özvegy Draveczky Gáspárné a maga és gyermekei nevében ügyvédül Bárczy Andrást és Csanády Györgyöt nevezte meg és vállalta fel.*
* U. ott. Eredetiben.
Más oldalról is veszélyeztetve látta az özvegy a maga és az árvák sorsát, s féltette birtokait, hogy kezéről elperlik; iratai sem voltak teljesen rendben, folyamodott tehát a felséghez, hogy időhaladékot és biztositást kapjon ügyei rendezhetésére. Mária Terézia királyné 1773-ban u. n. prorogationalis levelet adott is ki a részére; ügyei ellátására kellő haladékot adván neki, azzal a megjegyzéssel, hogy 141az özvegy és árvái a férj után eredett javaikban és birtokaikban háboritlanul lehessenek s mindenkitől oltalomban részesittessenek.* Az özvegy urnő fel is nevelte mind a gyermekeket és 1790-ben halt meg. A gyermekek közül az első, László utódokat nem hagyott. Miklós, a ki a katonai pályáján főstrázsamesteri (őrnagyi) rangra emelkedett, egy fiu és két leány hátrahagyásával halt el, ezek azonban ágazatot nem terjesztettek. Ellenben József és János fiuk számos tagból álló családokat alkottak, s a ma élő Draveczkyak e két finak a maradékai, miként az a mellékelt leszármazási táblán látható. Az utolsó nemzedék között foglal helyet Adorján, a szegedi kir. itélő tábla érdemes tanácselnöke.
* U. ott. Eredetiben, királyi pecsétel.
***
A fentebb érintett 1648-iki cseh-oklevélen festett ősi Draveczky czimernek is pontos rajzát és leirását adni szükségesnek véljük, főleg azért, mert nem ismerünk régibb okleveles adatot a család czimerére nézve ennél.
A mint már érintők, eme saját szineiben festett czimer a cseh-nyelvü oklevél közepén látható, mindkét oldalról négy-négy más czimer közé elhelyezve.
Leirása következő:
A széles pajzs kék mezejében alul s felül kétszeres arany abroncscsal ellátott vörös edényből, közepéből kivirágzott fehér liliomszál emelkedik ki, melyet mindkét oldalról öt-öt bimbódzó liliomszál környez. A pajzs fölötti sisak-koronán oromdiszül három lengő strucztoll van alkalmazva; a középső kék, a két szélső pedig sárga szinben. Orrjegy mindkét oldalról kék-arany.
***
A leszármazási táblán nem tudjuk elhelyezni a család egyik kiemelkedő tagját, a ki különös figyelmünkre érdemes, mert bárói rangot szerezvén, a Draveczky nevet főnemesi családink névsorába iktatta.
Mária Terézia király asszony 1779 márczius 12-ikén Bécsben kelt oklevelében dráveczi Draveczky Gábor alezredest, a Szent-István-rend kiskeresztes vitézét, tekintettel a lefolyt porosz háboruban a trón és a haza iránt tanusitott nagy érdemeire, nemkülönben figyelemmel őseinek érdemére is, mindkét nemü leszármazottjaival együtt magyar báróságra emeli (cum praedicato seu titulo Magnifici germanice Wohlgeboren).* A neki adományozott bárói czimerre nézve kijelentetik az oklevélben, hogy annak paizsában «régi nemzetiségének régi insigniája» marad meg. E czimer a következő: kékben, zöld téren fogantyus arany edény, melyből hét szál zöldleveles fehér liliom legyező alakban terül szét. A pajzs fölött gyöngyfonatu öt pontos koronán oromdiszként három koronás sisak helyezkedik; a középsőből, két szárny között, mely jobb oldalon félig arany, félig kék, bal oldalon pedig félig kék és félig arany szinü, a végeinél szélesedő vörös kereszt lebeg. A jobb oldali, balfelé forditott koronás sisak oromdisze kettős farku, növő, balfelé forduló arany oroszlán, felemelt baljában véd-kosaras meztelen görbe kardot villogtat, jobbja vagdosásra előre mered. A baloldali jobbfelé forditott koronás sisakból három (arany-kék arany) szál strucz toll emelkedik ki. Takaró mindkét felől arany-kék. Pajzstartóként jobbról fekete sas, balról arany griff látható. A sas egyik lábával és félszárnyával, a griff két elő és jobbik hátsó lábával tartja a pajzsot, s mindkettő arczát hátra forditva őrködik; a sas jobb, a griff pedig a bal hátsó lábával, a pajzs alatt lobogva, végig vonuló szalag két szélén állanak. A szalagon «virtute et meritis» jelmondat olvasható.
* Liber Reg. L.I. 83. lap (orsz. ltár) ily czim alatt: «Diploma super magnificentia seu liberi baronatus titulo egregio Gabrieli Draveczky de eadem, vice-colonello clementer elargitum» bevezetve.
142A drávecz és vinnai Draveczky család nemzedékrendje.
Skop János 1334; Skop Bogislaus 1390 körül; Kristóf 1446; Szaniszló; Henrik 1473; I. János; I. Zsigmond (raiszkai Rayszky Mária); (Thluk) Menyért kapja Draveczet 1543-ban adományban (Wilczek Eufrozina); László (zasztriczi Prahsiczky Bora) tescheni hajtman; II. László; II. Boldizsár 1648; II. János Szepesvár provisora 1575; I. Gáspár (darahi Darahy Anna); András; I. Boldizsár (Swáby Anna); I. Zsófia (Okolicsányi Péter); Margit (szentmiklósi Pongrácz Mihály); Zsófia; Anna; II. Gáspár Szepesmegye táblabirája (Berzeviczy Anna) 1633, 1656; III. János; II. Zsófia (1. Záborszky Gábor 2. Péchy Zsigmond); I. Sámuel (érmindszenti Párvay Anna) Szepesm. alispánja 1628–1631; IV. János (Görgey Mária); II. Sámuel lőcsei kapitány (Bárczay Anna); Mária (Popst Frigyes); II. Zsigmond 1687. 1707 (1. Mladosevith Horváth Anna 2. nemes Mész Mária); V. János Zemplénmegyei esküdt 1710; I. Imre lakott Kriegben (Görge˙ Éva, Márton leánya) iktatás Kriegbe 1696-ban; III. László 1663; III. Gáspár † 1715-ben Vinnán Ungmegye jegyzője (nagymihályi Eödörffy Zsuzsánna) † 1733; Anna (Székely László); Mária (Roth János); 1-től III. Zsigmond; 2-től II. Imre 1700, 1727; I. György; Mária (Szilassy György); Klára (Korponay Gábor); Zsuza (Görgey Ádám); N. leány (Dobay András); Erzsébet (1. Szathmáry-Várady Donát 2. Görgey Márton); Anna (pálóczi Horváth Ádám); Zsófia (Boronkay László); IV. László ezredes sz. 1704 † 1765 (1. királyfalvi Róth Borbála 2. nagyréthi Darvas Ilona); Zsuzsánna (tolcsvai Bóris Ferencz); 1-től IV. Gáspár † 1772 kir. táblai biró és királyi consiliarius (ráhoi Jánoky Mária Magdolna † 1790); V. László 1757–98 Köbölkuton; Ilona 1759–93 (Tihanyi Tamás † 1835 eltem. Ócsán, Pestm.); Antal sz. 1761; Miklós 1762–1811 főstrázsamester (Müller Josefa † 1846); V. Gáspár vak 1765–96 Monostor-Pályi; I. József sz. 1769 † 1830 hadnagy az 51. sz. báró Splényi gyalogezredben (báró Hellenbach Johanna-Amália); VI. János sz. 1770 † 1842 Vinnán insurgens kapit. 1796/97-ben (1. ippi Bydeskuthy Julia, Imre leánya 2. farmosi Keczely Katalin 1782–1825. Zsigmond leánya( eltem. Köbölkuton; II. József a franczia háborukban mint főhadn. elesett 1805 körül; Erzsébet † 1850; Magdolna 1792–1853. aug. 22. (Thuolt József); II. György sz. 1793 cs.kir. vértes alezredes (Vetter Julia; Eszter sz. 1794 (Petrovai Istv.) esk. 1819. okt.26.; Amália 1795–1867 (szirmabessenyői Szirmai György); Auguszta (Roskoványi Boldizsár); I. Gyula 1806–63 Gálos-Petriben hires agarász (1. Okolicsányi Teréz 2. Okolicsányi Anna † 1884 mint özv. Linknerné); Gábor sz. 1808 † Vinnán mint gyermek; I. Mihály cs. kir. huszártiszt sz. 1811 † 1853 Vinnán (Genesy Teréz); Eugenie (báró Kriesch cs. k. tábornok); Amália (Draveczky Aurél); Julia (Thuránszky Mihály); Irma (br. Máriássy János altábornagy); Aurél (Draveczky Amália); Matild (Petrovay Lőkös); III. József; 1-től Geiza † 1846; Janka; II. Gyula sz. 1835 † (1. Latinovics Emma 1841–63 2. Fényes Erzsébet) lak. Gálos-Petriben; I. Béla sz. 1837 volt főszolgabiró (Szunyogh Amália); 2-tól Adorján sz. 1845 szegedi kir. itélő-tábl.tanács-eln. (gyöngyösi Somogyi Gabriella) 1854–1890; Amália sz. 1872 † 1893; III. Béla sz. 1873; Teréz sz. 1874; Lilla sz. 1875; Etelka sz. 1879 † 1899 febr; Zoltán sz. 1882; Anna (Jamniczky Gyula); 2-tól III. Gyula sz. 1870; Pál sz. 1874; Biri sz. 1876; Izabella sz. 1877; Erzsébet sz. 1878; VII. László sz. 1880; Mária sz. 1882; III. Sándor sz. 1883; Ilona sz. 1884; Margit sz. 1885; IV. József; 1-től IV. Zsigmond volt huszárt. † 1877 (Kővy Rozália); Teréz † 1864 (Lázár Imre); 2-tól Lajos 1802–63 (1. Poroszlay Teréz † 1838 2. Okolicsányi Johanna † 1843 3. Okolicsányi Emilia 1797–1876); Albert 1806–25; Julia 1809–59 (1. koppándi Fosztó Gábor † 1836 2. devecseri és delnő-apáti Somogyi Lajos † 1847); Karolin 1810–68 (1. Hatfaludy Lajos 2. Rettegi József 1802–91; I. Sándor 1802–71 cs. kir. jbiró (1. Ferdényi Josefa 2. Farkas Etelka; VI. László 1814–53 (1. Luby Mária. Károly leánya 2. Okolicsányi Julia); Amália 1818–91 (Fényes József 1808–77; I. Kálmán (Zajzon Julia); Aladár; II. Kálmán; II. Mihály sz. 1843 (Fényes Matild); Etelka (Mayer Ignácz); VII. János sz. 1837 (Vásárhelyi Ilona; Irma sz. 1830 (1. Méhes József 2. Genesy István 1835–76); Aranka (Ilosvay Pál); Berta (Frater Zsiga) † 1889; Ilona † 1892 (Kubinyi Kálmán); Olga (Oláh Istv.); I. Ede (Toperczer Eugenie); Erzsi (Bihari Károly); II. Béla sz. 1867 (Katrusz Aranka); II. Sándor; Margit sz. 1872; Zolna-Edith (Horváth Ferencz); II. Ede
Hogy kik voltak a bárói rangra emelkedett Draveczky Gábor szülői, ezt a kérdést a legszorgosabb nyomozásaim mellett sem voltam képes helyesen megoldani. Csak egy dolog kétségtelenül bizonyos, az t. i. hogy Gábor nem volt fia László ezredesnek, holott ezt egyes családtagok – bár a legcsekélyebb erre vonatkozó adat hijában is – szeretik állitani.* Már fentebb 143kiemeltük, hogy László ezredesnek csupán első neje, Roth Borbálától volt egy fia Gáspár. A gálos-petrii református templomban László ezredes ma is épen fenmaradt siremlék-tábla köriratának szövege, mely latinból forditva, a következően hangzik: «nemes nagy-réthi Darvas Ilona urnő 36 éven át utolsó neje s most bánatos özvegye rendeletéből állittatott fel ezen emlék. Egyetlen örököst hagyott hátra; Draveczky Gáspárt, első nejétől: királyfalvi nemes Roth Borbála urnőtől»* kétségtelenül dokumentálja, hogy Lászlónak több gyermeke az egy Gáspáron kivül nem maradt.
* Egyik családtani folyóiratunkban is Doby Antal, jóllehet az óvatos «alkalmasint» szó kapcsában állitja csak, hogy Gábor báró László ezredesnek Darvas Ilonától született fia lenne, mégis az ott közlött leszármazási táblázatban már egyenesen László ezredes második fiaként tünteti azt elő.
* Nob. D. Helena Darvas de N. Réth conjux postrema per annos VI. et. XXX. nunc. maestissima vidua hec monumentum fieri jussit. Unico Haerede Gasparo Draveczky e priore conjuge nob. D. Barbara Roth de Kiralfalva relicto.
Ez a gyermek, midőn atyja halála után a neoaquistica comissio előtt 1769., 1770. és 1771. években Dráveczre, Fancsikára s egyéb birtokokra való jogait – néhai atyja révén – bizonyitgatja, apja egyedüli leszármazottjaként szerepel.* Gáborról tehát sehol semmi emlités László ezredes halála után. Ellenben egy a család leveles-ládájában ma is meglevő levélben Draveczky Gábor kassai hadapród ir az ezredesnek mint rokonának, kérvén ezt bizonyos jótállás elvállalására. Aligha csalódunk, midőn azt állitjuk, hogy Gábor valamelyik szepesmegyei, talán a Kriegben lakó Draveczkynek volt a fia, mert Szepesmegye ajánlatára vétetett fel Bécsben a magyar gárdához, hol 1774-től 1777-ig testőr-őrmester (Garde-Premier-Wachtmeister) volt.* Mint alezredes és a Szent-István jeles rendnek kiskeresztese nyerte bárói rangját. Utódai nem maradtak.
* Orsz. ltár. A. N. R. Fasc. 1193. Nro. 19. Fasc. 1136. Nro. 19. Fasc. 1200. Nro. 15.
* Sebetic Rajmund: A m. k. nemes testőrség 15-ik lapon. Bécs. 1898.
***
A nemzetség történetéből látjuk, hogy idegenből szakadt ősök származékai is mihamar jó magyar emberekké váltak; a dinasztia érdekeit is melegen szivükön viselve, magyar voltuknak s magyar nevüknek is mindenkor dicsőséget tudtak szerezni.
Makay Dezső.
