VAY ÁBRAHÁM CZIMERLEYELE 1418-BÓL. (Színes czimerképpel és egy szövegrajzzal.)
49VAY ÁBRAHÁM CZIMERLEYELE 1418-BÓL.
(Színes czimerképpel és egy szövegrajzzal.)
(Színes czimerképpel és egy szövegrajzzal.)
Vay Abrahám – Miklós fia – azon nemes urak egyike volt, kik Zsigmond királyt isztriai, friauli és németországi utazásai alatt kisérték. Ezen sok fáradsággal és költséggel tett utazásait, a király Konstanzban, 1418 február 27-ikén kiállitott armálissal jutalmazta meg, kiterjesztvén az adományt Vay Ábrahám testvérére: Istvánra, valamint unokatestvéreire: Tamásra és másik Istvánra, Benedek fiára és Györgyre, László fiára.
Az armális szövege a következő:
«Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper Augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie, etc. rex. Omnibus Christi fidelibus tam prćsentibus, quam futuris, presentium notitiam habituris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii veluti e sole radii nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium, quam futurorum notitiam harum seria volumus pervenire, quod fidelis noster dilectus Abraham filius Nicolai de Waya coram nostra celsitudine personaliter constitutus, propositis et recensitis suis fidelibus servitiis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis, utique acceptis et laudandis, quibus ipse nobis et sacro nostro regio diademati a longinquis temporibus in nostris agendis prosperis et adversis, persona et rebus suis non parcendo, indefesse studuit complacere, reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in persentium litterarum nostrarum capite depicta maiestati nostre exhibendo, eadem a rostra celsitudine sibi et consequenter Stephano fratri suo carnali, item Thome et alteri Stephano filiis Benedicti, necnon Georgio filio Ladislai fratribus condivisionalibus et consanguineis ex nostra liberalitate regia dari et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos prefati Abrahe gratis affectibus intuentes obsequiorum laudabilia inerita et adus strennuos, quibus ipse in plerisque nostris et sacre ípsius regni nostri Huugarie corone agendis a longinquis temporibus sub diversitate locorum et temporum, et presertim Istrie Foriuli et presentibus Alamanie partibus, quas nos pro sacrosancte universalis ecclesie et sacri imperii status reformatione, duce Christo, qui lux vera est luminum, feliciter perlustravimus, non parcendo rebus suis et persone, sed variis periculis imminentibus se ipsum exponendo, celsitudini nostre studuit gratum reddere et acceptum, volentes itaque eum premissorum suorum laudabilium meritorum intuitu regalis munificentie antidoto prosequi speciali, animo deliberato et ex certa scientia eidem Abrahe, et per cum supradictis, cunctis quoque ipsorum fratribus et consangvineis ac heredibus et successoribus universis, ad prefati Abrahe supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta ac pictoris magisterio distincte descripta, virtute presentium conferimus, ymo de habundantiori plenitudiue specialis gratie nostre ad maiorem eiusdem Abrahe et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam motu proprio concedimus ac presentibus elargimur, ut idem Abraham et alii supradicti, eorumque heredes et posteritas universa pata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus litteris circa principium appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo fin autea in preliis, hastitudiis, torneamentis et in omni exercitio militari et clientali gestare valeant pariter et deferre; gaudeant igitur favore regio et de tanto munere singularis antefatus Abraham et alii suppradicti, eorumque posteritates merito exultent tantoquuc fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam sigilli nostri secreti, quo ut rex Hungarić utimur, appensione, pro prefato Abraham et aliis supradictis iussimus communire perpetuo et in evum valituro. Datum Constantie, 50dominica Oculi, anno domini millesimo quadringentesimo decimooctavo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimoprimo, Romanorum vero octavo.
(Eredetije a gróf Vay-család berkeszi levéltárában, hártyán, sárga selyemzsinórról függő pecséttel).*
1 Az oklevél külső oldalára a XVII-ik század elejére mutató irással ez van felirva: «Nem tudom mint esett ez, holott 1021: már nobiles dictus Paulus et Thomas de Voya, tasnádi conventben kelt propogatábúl kitetszik, nyolcz faluban Csomaközi familiátúl perlették: Kapylont, Csomakezt, kitetszik a privilegiombúl vagyis prorogátábúl». Ezalatt, a XIX-ik század elejéről származó irással: «Ez nem nemes level. – Tsak czimert ad. Mellyel Nagy Lajosig nem igen éltek.»
Az adományozott czimer: kék pajzsban, aranynyal fegyverzett, ágaskodó sárga szarvas, melynek feje felülről, jobb szemén keresztül, fehér tollu arany nyilvesszővel van átütve. A sebtől az állat nyaka és szügye vérfoltokkal fedett. Sisakdisz: a paizsalak növekvőn, takarók sárga-kék.
A czimer arányai kifogástalanok, az alul kerek pajzs, a pajzstól részben fedett csőrsisak, a sisakra illesztett sisakdísz s az ebből közvetlenül folyó, kecses hajlású takarók a legszebb összhangban vannak egymáshoz. Feltűnő e korban, hogy a festő éles megkülönböztetést tett a sárga és az arany szin között, az előbbit, mint a szarvas természetes szinét tüntetve fel, s szokatlan, hogy e természetes szint – bár igen szép heraldikai felfogással – a takarók szinéül is alkalmazta.
A czimer az oklevél elejére van festve és balra fordul.
Már «Zsigmondkori czimerlevelek» czimü értekezésemben érintettem röviden, hogy a heraldikában szigoruan kötelező udvariassági szabályok vannak, melyek ellen, különösen a régibb heraldika csak a legritkább esetekben vét. Ezen udvariasság következtében a pajzsalak szembefordul a feleség czimerének, az összetett czimereknél a következő paizsalaknak, ha sisakdiszül alkalmazzák, a társ-sisakdisznek, ha sirkőre van vésve, az oltárnak, az armális elejére festett czimer az adományozó koronásfő nevének.
A mi Zsigmondkori czimereink kevés kivétellel – a heraldika szabályai ellenében – mind ilyen udvariassági kényszer következtében fordulnak balra. Ha ezen czimereket helyesen akarjuk alkalmazni, jobbra kell fordítanunk az egész czimert, s igy nyerjük az igazit, mely az adumányozó és adományos szándékának s a heraldika szabályainak is megfelel.
Mint tudjuk, a harczos csak bal karjára erősitve hordhatta a paizsot, mert jobb karját a fegyver használatára szabadon kellett tartania. Ez volt oka azon kizárólagos heraldikai szabálynak, mely szerint oldalt álló czimeralakoknak mindig jobbra kellett fordulniok, hogy a támadó ellenséggel szembe nézzenek.
Mert mivel magyarázható meg a középkori czimerpaizsok dült helyzete, különösen az élü heraldika, a pajzsnak tényleges használata korában? Azzal, hogy egy teljes czimerhez hozzá képzelték 51a lovagot is, kinek fején volt a sisak a sisakdiszszel s balkarján a kar hajlását követve, függött a pajzs, melylyel felső testét védelmezte.
Erről a legélénkebb bizonyságot teszik a sisakpecsétek.
A mellékelt ábrán Osztrák Rudolf pecsétjén 1305-ből, a paizs és sisak helyzete természetes, a mint azt a lovag a tornákban használta.
Ha ezen czimertől elképzeljük a lovag-alakot, a czimer azon helyzetben marad, a minőben azt a heraldika fénykorában ábrázolva látjuk, s a mint azt a Zsigmondkori czimereknél is tapasztaljuk.
De hogy a teljes czimerhez hozzá képzelték a lovagot is, e mellett legfőbb bizonyiték azon napjainkig fennálló heraldikai szabály, mely szerint a sisak elhelyezésének a pajzsalak irányát kell követni s minden másképen összeállitott czimer hibás. Ha egy czimert egyszerűen csak fegyver-trophäumnak tekintenénk, felesleges volna ezen szabály s nem követnénk el hibát, ha a sisakot, tekintet nélkül az alatta függő czimerpajzsra s abban a pajzsalak irányára, akár jobbra, akár balra fordulva függesztenénk fel. Ez magyarázata annak is, hogy kora-gót czimereinknél csak a sisak hátulsó részéről függenek le a takarók, elül hiányzanak, nehogy a lovag látását akadályozzák.
A pajzs és sisak ezen helyzete Zsigmondkori czimerleveleinknél is hagyományszerűen fennmaradt, de idök multával feledésbe menvén az elhelyezés oka, lassanként a fegyvertrofeum jellegét vette fel s a sisak gyakran takarja nyakvasával a pajzs felső karimáját.
Az olasz renaissance feltűntével mindinkább figyelmen kivül hagyták az udvariassági szabályt. Későbbi, mohácsi vész előtti czimerleveleinkben a balra fordult czimerek lesznek ritkábbak s a Habsburg ház trónra lépte után, a német renaissance beálltával, a midőn az armálisok a szövegben is kivétel nélkül adjaík az adományozott czimer leirását is: teljesen mellőzték az adományozó uralkodóval szemben az udvariassági szabályokat s a czimerek az armálisban azon helyzetben lettek lefestve, a mint azok adományozva s a czimerlevél szövegében leirva voltak.
A Vay család czimere szarvasának valódi helyzetét azon czimerujitó armálisban is látjuk, melyet II. Ulászló király Budán 1507 február 3-ikán adományozott Vay László nicomediai püspöknek és Vajai Ibrányi Istvánnak, a királyi kiselab kanczellária őrének s több Vay- és Ibrányi-ágon lévő atyafiaknak.* Ezen czimer leirása a következő: kék pajzsban, zöld alapon természetes szinű, aranynyal fegyverzett szarvas lép, jobb szeme fölött fejébe ferdén furódott nyilnak arany tollai látszanak. A szarvast fenn jobbról hétágu arany csillag, balról ezüst holdsarló kiséri. Az egész felett felül veres rózsával, alul arany liliommal rakott aranyszegélyű, ezüst balharánt keskeny pólya vonul el, mely alján egy kővel van megtámasztva. Sisakdisz: zárt fekete szárny, takarók: különböző szinűek.
1 Ezen Czimerlevelet néh. Csergheő Géza ösmertette «A Vay és Ibrányi családok czimerbővitése» czimű értekezésében, a Turul, 1887. évf. 78. lapján. Értekeztem róla «Nemzetiségi czimerek nyomai az ezredéves kiállitáson» czimü czikkemben: Turul, 1897. évf. 5. l.
Ezen bővitett czimer a Pécz nemzetségből származott Ibrányiak ősi czimerének: a keskeny harántpólyának, s a Vayak 1418. évben adományozott czimerének összetételéből származott. A kiséretek a pajzsban már a czimerszimbolika következményei. A csillag és a félhold a törökkel viselt harczok óta kezdett czimereinknél feltűnni, mint a fő czimeralak kisérete, s a későbbi századokban nagy arányokban kezdték azt használatba venni. A keskeny harántpólyára rakott rózsa és liliom magyarázatát az oklevél szövege adja. A veres rózsa Vay László püspök, az arany liliom Ibrányi István érdemeinek és kiváló erényeinek emlékére vétetett fel a czimerpajzsba.
A VAY CSALÁD CZÍMERE 1418-BÓL.
Az armálisba festett czimer, a hazánkban ekkor divó olasz renaissance festészet egyik kevésbbé sikerült emléke, mely úgy szerkezetében, mint egyes részleteiben feltünö hibákat mutat. A pajzs alakja nem felel meg sem az ezen korbeli kecses német tárcsának, sem az olasz renaissance tetszetős ötszögű pajzsának, de mindkettőre emlékeztet. Erre ötszögletével, amarra a baloldal erős kihajlásával. A tulöblös nyaku sisak csőrsisak akar lenni, de hiányzik csőrös nyujtványa. A takarók kiválóan szépen stilizáltak, de sok szinük miatt ornamentális jellegüek.
A szerkezeti hiba látszólag a sisak elhelyezésében áll, mely balra néz, mig a pajzsbeli szarvas jobbra fordul. Azonban a tulajdonképeni szerkezeti hiba a két czimer hibás egyesitésében rejlik, a midőn a jobb harántpólyás czimert a jobbra néző szarvassal úgy egyesitette, hogy a két czimeralakot egymással ellenkező irányba forditotta. Ily módon a lépő szarvas és a harántpólya jobban megfértek egymás mellett a paizsban, de ez által a festő szerkezeti hibát követett el, mert csak a Pécz-nemzetség czimerét festette helyesen (bár sisakdiszével együtt balra forditva), a másikat nem s azt kitüntette azzal is, hogy a harántpólyát helyezte előtérbe s ez takarja a szarvast és nem megforditva, amely 52helyzetben az tetszetősebb czimerképet adott volna.
A mai Ibrányi család – mint az emlitett értekezésemben bővebben leirtam – a Pécz nemzetségből származott utolsó Ibrányi-leány fiusitása után viseli nevét, különben az a Vay család egyik ágazata, s úgy ez a család, mint a Vayak nemesi és bárói ága – az utóbbiak három sisakkal – ezen 1507. évben adományozott czimert viselik. Csakis a grófi ágazat kapott pajzsbővitést az 1830-ban adományozott grófi diplomában.
CSOMA JÓZSEF.
