9. Káta.
9. Káta.
A nagyváradi káptalan tanusitja 1313 június 25-ikén, hogy Tunyogi Imre (= Emőcz = Emicz) fia Simon Szatmármegyében lévő tunyogi birtokát, melyet Semjén nb. Mihály és Lászlónak zálogba adott, ki nem váltotta.* Nem is váltotta ki később, mert Dózsa vajda és ennek adorjáni várnagyja, Pózsa szolnoki főispán 1320 táján tanusitja, hogy Imre fia Gergely a fivére, Simon által, elzálogositott tunyogi birtokot még mindig ki nem váltotta;* ebből még az is következtethető, hogy Simon 1320 táján már nem is élt. 1325 november 3-ikán találkozunk már Tunyogi Gergely fiával, Mihálylyal. Előadja Károly király előtt, hogy Csáholyi Pál fia János nemcsak vele közelebb rokonságban van; hanem mindenkor és minden szükségében őt sokkal nagyobb jóakarattal és kegygyel elégitette ki, mint nemzetségének többi rokonai; ennek különös példájául felhozza, hogy tunyogi birtokának felét Ilona, Bagyicz és Bagyor nevü nemes asszonyok hitbéri és hozományi igényeinek kielégitése ügyében birói itélet alapján elvesztette s hogy nevezett Csáholyi János őt ez ügyben kisegitette, a miért is a János pénzén visszaváltott birtokrészét Jánosnak átengedi, egyéb tunyogi birtokrészeit majd később vele felosztja.* Miután Mihály atyja Gergely 1337 június 17-ikén a Pok nb. Miklós vajda özvegyének (Kaplyon nb. Nagymihályi Katalinnak) hitbéri ügyében tanuvallomást tesz* («Nyiri Tunyogi» néven), világos, hogy Mihály pöre csak Simon női hozzátartozóira vonatkozik. Mihálylyal utoljára 1335 márczius 23-ikán találkozunk, midőn Szatmár vármegyében bizonyos birtokügyben tanuskodik.*
* Fejér, VIII/II. k., 519. l.
* Fejér, VIII/II. k., 101. ll. Anjoukori okmtár, I. k. 479., 554. ll.
* Fejér, VIII/IV. k., 94. l.
* Sztárai okmtár, I. k. 122. l.
* Anjoukori okmtár, III. k. 150. l.
Már most az a kérdés, hogy a Tunyogi család e tagjai mely nemzetségből valók? Erre azt hiszem – az 1325. évi okirat elég világosan adja a választ.
Tunyogi Mihály azzal kezdi, hogy Csáholyi János vele «közelebb rokonsági vonalban» van (sibi in propinquiori linea proximitatis attineret), de ez a « proximitas» közelebbi vonala még nem egyenlő a nemzetség közösségével; éltek elég gyakran e megjelöléssel a női kapcson alapuló rokonságnál és a sógorságnál is; de Mihály még tovább megy s azt mondja, hogy «nemzetségének többi rokonai közül» (inter ceteros sue generacionis proximos) János tett legtöbbet érte; e «többi» vagy a mint az okirat mondja «ceteri» dönt itt; Csáholyi János e szerint Tunyogi Mihálynak nemzetségbeli rokona s ennek alapján jogositva vagyunk a Káta nemzetségből kiágazott 162számos családok sorába a Tunyogiak ez ágát is felvenni, mert hogy a Csáholyiak a Káta nemzetségből származtak, köztudomásu dolog.
A János és Mihály közötti összeköttető kapcsot nem ismerjük. Csáholyi János atyja Péter; ennek atyja Ábrahám, kinek atyja Panyit 1239-ben merül fel; ezeknél több tagokat nem ismerünk a Csáholyiak legrégibb ősei közül, a valószinüség tehát a mellett vall, hogy Imre, Tunyogi Mihály nagyatyja fentebbi Panyitnak fivére vagy fia lehetett.
Tunyogi Mihály utódait nem ismerjük; de ismerünk még más Tunyogiakat: pl. András fia Pált, ki 1356 július 10-ikén bizonyos erdélyi birtokügyben tanuskodik; Jánost, ki 1431-ben kir. ember; András fia Ábrahámot és Bertalan (1426) fia Gergelyt 1466-ban; Imrének, Szaniszlófi Bátori Magdolna férjének, a fentebbiekkel való összefüggését nem adhatjuk.
