7. Kádár-Kálosz.
7. Kádár-Kálosz.
III. Incze pápának 1208 április 13-ikán kelt leveléből a következőt tudjuk: András somogyi főispán özvegye Margit, II. András királynak atyai ágon nagynénje (= amita) halála előtt összes hozományát a magyarországi János-vitézeknek hagyományozta. Halála után András főispán fia Andronikosz azonban vonakodott a hagyatékot kiadni, minek az lett a következménye, hogy a rend priora és összes tagjai a pápához fordultak. Ez – III. Incze – a fennebbi kelti levéllel felhivta a veszprémi püspököt és a veszprémi egyházmegyéhez tartozó bakonybéli apátot, hogy Andronikoszt egyházi hatalommal, minden felebbezési jogának mellőzésével, a hagyaték átengedésére kényszeritsék.*
* Fejér, III/I. k., 56., (69.) l.
Itt tehát II. Gyécsa királyunknak Margit nevü leányáról van szó, ki mint András somogyi főispán özvegye hozományi igényeit a János-vitézekre átruházta és valószinüleg 1207 végén vagy 1208 kezdetén meghalt. Hogy birtokait épen a János-rendnek hagyományozta, egészen természetesnek találjuk, ha fontolóra veszszük, hogy édes anyja Fruzsina királyné ugyanazon rendnek Somogy, Fejér és Zala vármegyékben rengeteg birtokokat adományozott* és hogy nővére Erzsébet, Frigyes cseh fejedelem neje, mindkettejük anyjának, Fruzsinának példáját követve, ugyanazon rendet Csehországban is megajándékozta.
* Knauz, I. k. 142. l.
Vajjon András somogyi főispánnak, fentebbi Andronikoszon kivül még más gyermekei is voltak? nem tudjuk; de én rám Incze pápa levele azt a benyomást teszi, mintha Andronikosz nem is Margitnak, hanem András egyik korábbi nejének a fia lett volna. Mert egészen eltekintve attól, hogy a pápa őt csakis Andrásnak és nem egyuttal Margit fiának is nevezi, a mi jelen esetben elég közel fekhetett, tekintetbe kell vennünk, hogy Andronikosz, ha Margitnak fia lett volna, édes anyjának utolsó akaratát valószinüleg jobban tisztelte volna. A mi azonban a pápai levélből czáfolhatatlanul kitünik, az azon körülmény, hogy András fia Andronikosz, mert a veszprémi püspök és a veszprémi egyházmegyéhez tartozó bakonyi apát egyházi hatósága alatt állt, veszprém egyházmegyei birtokos volt, a mi persze azt ki nem zárja, hogy a hagyományozott birtokok (ha csakugyan birtokokról és nem készpénzről volt a szó) esetleg valamely szomszédos más megyében fekhettek. Arról, hogy a pápai közbenjárásnak mi volt az eredménye, mit sem tudunk.
Andronikoszról ezután igen sokáig nem hallunk semmit. Csak 1248 október 26-ikán mondja IV. Béla, hogy Kádár-Kálosz nb. András fia Andronikosz mester tőle valamikor az ország határához közel lévő és a zagoriai várhoz tartozó Pocoy és Pruzzlom nevü földeket kapta azon czélból, hogy az országnak e kitett pontjára megbizható őrsége legyen és hogy Ekch fia Ekch comes őt e birtokokba bevezette. Andronikosz elmulasztotta azonban annak idején az adományozásra vonatkozólag királyi adománylevelet kieszközölni, mert abba bizott, hogy a két birtokot saját erejével is lesz képes minden idegen támadás és igény ellen védelmezni, csakhogy csalódott. Midőn ugyanis Gutkeled nb. István szlavoniai bán és Türje nb. Fülöp zágrábi érsek a zagoriai vártól jogtalanul elidegenitett birtokokat a nevezett vár számára visszakövetelték, kiderült, hogy Andronikosz a nevezett két földről szóló birtokjogát nem tudja kellőleg igazolni, miért is azon veszélyben forgott, hogy e jószágait elveszti. Béla király elrendelte tehát fentebbi napon, hogy Andronikosz, tekintettel azon szolgálatokra, melyeket neki a tengervidéken és másutt tett, a nevezett két jószág birtokában maradjon.* A birtokok határjárásából 159kitünik, hogy a mai Varasd megyebeli Križanće mellett feküdtek, úgy, hogy Pruzlom alatt minden esetre a mai Varasd megyebeli Prislin a stajer határon értendő. Ekch comes pedig nem más, mint Éty fia Éty (= Ech = Ekch), ki 1248 október 11-ikén, mint czimzetes bán, Varasdmegye föispánja.
* Wenzel, XI. k. 359. l. Az okirat itt helyenként zavaros. Igy mondja pl. hogy Šemnicza táján «terra Chare filii domini Bani» van, a mi elég érthetetlen. Fejér VII/V. k. 276. l., szintén közölte ez okiratot, aterra Gure filii O. bani»-ról szól és ez helyes. Tudjuk, t. i. hogy a Vázsony nb. Ochuz (= Atyasz) bán fia Györk (= Gyurka) 1256 előtt a Varasdmegyében feküdt Komor és Velika (ves) helységek birtokosa volt. (Wenzel VII. k. 446. 447. l.) és hogy ezeket ipjának, a Buzád-Hahót nb. Mihálynak cserébe adta.
Ki legyen már most ez a «Kadarkaluz» nb. András fia Andronikosz? E nemzetségről vajmi keveset tudván, erre csak közvetett uton tudunk válaszolni.
Ismeretes dolog, hogy majdnem minden nemzetség neve valamely személy vagy helység nevére vezetendő vissza. Kadart ismerjük mint hely- és személynevet,* Kaluzt pedig csak mint helynevet, keresendő tehát oly vidék, melyben úgy az egyik, mint a másik név képviselve legyen; ez pedig egyrészt Veszprémmegye, hol még ma is a veszprémi járásban Veszprém mellett északkeleti irányban Kádárta falu fekszik. Kaluz nevü helység mai napon nincs e megyében, de volt még 1507-ben Peremárton mellett Veszprémtől északkeleti irányban;* első nyomát találjuk állitólag 1082-ben; biztosan pedig 1240 táján és 1323-ban; másrészt találjuk Somogymegyében még ma a kaposvári járásban lévő Kadarkutat és egy Kálozfalva nevü helységet, mely jelenleg már nem létezik, de a 14-ik században a kaposvári járásban lévő Gálosfa vidékén feküdt.* Ezekből tudjuk tehát, hogy a Kadar és Kaluzból összetett Kádár-Kálósz nemzetség vagy Veszprém vagy Semogy vármegyének e két helységétől vette nevét és hogy Andronikosz mint e nemzetség sarja nagyobb valószinüséggel somogymegyei ember, a minek megint az a folyománya, hogy András somogyi főispánnak 1208-ban szereplő fiával, Andronikoszszal azonos, mert Somogymegye szintén a veszprémi dioecesishez tartozott, azon körülmény pedig, hogy András Somogymegye főispánja és hogy fia, a Somogymegyével határos Zagoriában volt birtokos, sokkal valószinübbé teszi, hogy somogymegyei származásu.
* 1146-ban volt egy Kádár nevü országbiró.
* Csánki, Hunyadiak kera. III. k. 215., 236. ll.
* Csánki, II. k. 616. l.
Andronikosz nyoma 1248 után elvész. Négy fiut hagyott hátra maga után: Sándort, Lőrinczet, Miklóst és Lukácsot, kiknek V. István 1270-ben Bélának 1248-ban kiállitott, a zagoriai várföldekről szóló okiratát megerősitette.* István a Kadarkaluz nb. Andronicus mester fiainak nevezi őket.
* Fejér, VII/V. k., 365. l.
Sándort a Margit-legenda előadása szerint érdekes embernek ismerjük. Igaz ugyan, hogy a legenda másolata csak «Alexander de genere Coloi» vagy «Coloc»-ról szól, de Pauler Gyulának mégis van igaza, ha őt Andronikosz fiával azonositja, mert a legenda hangsulyozza, hogy e Sándor a veszprémi egyházmegyéből való ember volt, igy tehát a «Kadar» szó elhagyatván nemzetségét a Coloc-szal jelöli meg, a mi a Kálósz-nak felel meg, a mint ilyen elhagyásokat a Balog-Semjén, Hont-Pázmán nemzetségnél is találunk.
Sándor a legenda szerint 1236-ban született, a mit 1276-ban, midőn Margit szentté avattatása ügyében tanuskodott, tiszta latinsággal vallott. Előadta tovább, hogy IV. László királynak követe volt a szicziliai királynál. Hat évig fogoly volt Ausztriában a Krems melletti Falkenberg várában. A vár ura, Falkenberg Rapold egy torony fenekén tartotta őt vasban; még háromszáz márka váltságdijért sem akarta őt elbocsátani és igy három esztendöig kellett fogságban maradnia. Csak midőn Margit «tisztességére» egy Miatyánkat mondott, állt be a szabadulásának ideje. Rapoldot saját emberei megölték, mire az özvegy – Seefeld Adelheid – öt minden váltság nélkül 1273 január 6-ikán elbocsátá. Vallomását 1276-ban tette le.
Róla és fivéreiről többet nem tudunk. Akadunk még azonban egy 1323 november 13-ikán kiállitott okiratra,* melyben István veszprémi kanonok tanusitja, hogy Kaluzi Lukács, néhai Lőrincz fia, maga és fivérei Jakab és László nevében Márton fia János özvegyét és ennek vejét Mencshelyi Ágostont hitbéri és leánynegyedi követelésükre nézve a veszprémi püspöknek egyik korábbi itélete alapján véglegesen 160kielégitette. Bár az okirat itt nem Kaluz nembeliekről, hanem csak Kaluziakról szól, azt hiszem helyes uton járunk, ha e Kálószi Lukács atyjában, Andronikosz fia Lőrinczre ráismerünk.
* Anjoukori okmtár, II, k. 96. l.
Az eddigi adatok nem csak hogy egy alig ismert nemzetséget megvilágitanak, de egyuttal archontologiánk és az Árpádház családi történetének közelebb ismeretére is szolgálnak.
Mindenek előtt kiemelendő, hogy András somogyi főispánban a Kádár-Kálósz nemzetség első ősatyjára ráismerünk. Életéből biztos adataink nincsenek. Ismerünk 1192-től 1194-ig egy András nevü soproni főispánt és 1198-ban egy András bánt András királyfi oldalán Szlavóniában. Ez utóbbi a somogyi föispánnal azonos; ismerünk t. i. egy okiratot 1198-ból,* melyben András királyfi nagyai sorában András bán mellett meg «Andronicus, filius Bani» is szerepel, a mi e személyazonosságot kétségtelenné teszi. András somogyi föispánságának idejét biztosan meg nem határozhatjuk. Imre király alatt ismerjük 1203-ban Ratold föispánt, utána II. András alatt 1205-től 1206-ig Merkurt, utána 1207-ben Ják nb. Csépánt; ha tehát András nem volt 1198 előtt a főispán, akkor csakis 1204 táján lehetett, de úgy látszik, hogy már 1198 és 1200 között halt meg, mert 1198 után már nem találjuk őt András nagyjai között és 1200-ban András udvarában már Miklós a bán.
* Fejér, II. k. 319. l.
Neje, Margit, II. Gyécsa király leánya, valószinüleg 1207 végén vagy 1208 elején halt meg és a mint már fentebb jeleztem, Andrásnak második neje lehetett. Hogy férjének gyermekeket szült volna, nem valószinü, mert egészen eltekintve az erre vonatkozólag már fent mondottakról, nagyon feltünő, hogy IV. Béla Andronikosz mestert 1248-ban nem nevezi rokonának és V. István 1270-ben ezt szintén ki nem emeli, holott tudjuk, hogy pl. Miskócz nb. Domonkos bán és fia Bars úgy mint Angelosz János herczeg királyaink részéről «rokonok»-nak elismertettek.
Nézetem szerint Margit e házasságának mégis maradt némi nyoma. Tudjuk, hogy IV. László 1281-ben és 1287-ben, III. András pedig 1296 ban II. Majs nádor özvegyét – kit a Margitlegenda Erzsébetnek nevez – a királyi család rokonának (soror, cognata) mondja; oly rokonság ez, melyet mindeddig meghatározni nem tudunk. Ha azonban fontolóra veszszük, hogy II. Majs nádor a Veszprém vármegyével határos Somogy, Fejér és Tolna vármegyékben többszörös birtokos volt és a Margit-legenda őt Veszprémi Majsnak nevezi, akkor nem igen valószinütlen, hogy neje a Kádár-Kálósz nemzetség sarja. András vagy Margit leánya azonban alig lehetett, mivel ez esetben – mert 1228-ban már leánya született – legalább is a XIII. század elején kellett volna születnie s igy legalább is 90 éves korában meghalt volna, a mi nem lehetetlen ugyan, de nem is igen valószinü. Hihetőbb, hogy Andronikosznak vagy András bán valamelyik más de nem Margittól született – fiának a leánya, s igy volna magyarázható, hogy IV. Béla és V. István alatt, midőn származását és családi viszonyait még jól ismerték, mindig csak «Majs nejének» nevezik és hogy csak IV. László idejében annak révén, hogy Margit királyleány valamikor atyai családjába beleházasodott, kezdték őt a királyi családdal összeköttetésbe hozni. Majs végrendelkezésének tanui ezt csak azzal jelezték, hogy «előkelő leszármazását» aposztrofálták, IV. László és III. András emberei pedig már sorort, cognatát csináltak belőle.
