13. Pilis.
13. Pilis.
A székesfehérvári káptalan 1287 márczius 27-ikén kiadott leveléből kitünik, hogy Pilis nb. Miklós comes fia Demeter comes az Esztergammegyében fekvő sárkányi birtokát Szo(v)árd nb. Miklós fiainak, Péternek és Szo(v)árdnak eladta. Nevezett birtoknak egy fele még akkor is Betend bán fiai-é volt, mig másik fele e Betend bán leányának kezével fentebbi Pilis nb. Demeter birtokába jutott.*
* Wenzel, IX. k. 455. l.
Az okiratban két hiba van. A vevők képviselője Garasi János; ily helységet nem ismerünk Esztergommegyében; de van még ma is Bajna mellett Sárás puszta és tudjuk, hogy a Szo(v)árd nembeliek Sáráson birtokoltak; itt tehát Garas helyett Saras olvasandó; a mi pedig Sárkány szomszédját: Lylugi Rupheyn fiát, Benczet illeti, biztosan tudjuk, hogy ez nem más mint Libádi Rophoyn fia Bencz, ki 1289-ben Magyar-Szölgyénben földet elad (Fejér, V/III. k., 480. l.); Libád különben még ma is létezik Sárkány mellett Esztergammegye párkányi járásában.
Ennyi az egész, a mit eddig a Pilis nemzetségről tudtunk, de ez legyen a következőknek kiinduló pontja.
Detre zólyomi főispán és veje: néhai Rüdiger fia Hervin (= Ervin)* 1222-ben Hontmegyében fekvő szebelébi birtokukat az esztergomi káptalannak eladják.* Hervin már 1219-ben fordul elő; Detrét pedig 1222 előtt nem ismerjük. Ő Zólyommegyének első ismert főispánja. Meddig maradt ez állásban, nem tudjuk; midőn 1229-ben a borsodmegyei Szuhogy birtokot kapja, akkor királyi ügyész Zólyomban.* 1232-ben már csak mint volt zólyomi főispánról van róla szó;* 1233-ban még él és akkor azt mondja róla András király, hogy az országban és annak határain kivül tett szolgálataiban elaggott;* utoljára ráakadunk 1236 június 16-ikán, midőn IV. Bélától 171a nógrádmegyei Sztracsin, a borsodmegyei Cserne és a hontmegyei Zahora nevü helyeket kapja.* Három fia volt: II. Detre, I. Mikó (= Mihály) és Miklós, továbbá egy leánya, kiről már tudjuk, hogy 1222-ben a német származásu Hervinnek a neje volt.
* Rüdiger Meráni Bertolddal, a későbbi kalocsai érsekkel állt összeköttetésben; már Imre király adta neki Szebelébet; 1211-ben megkapja II. Andrástól a hontmegyei Szántónak egy részét. – Fejér, III/I. k., 108. l.; Knauz, I. k. 236. l.
* Knauz, I. k.238. l.
* Wenzel, I. k. 263. l.
* Hazai okmtár, VII. k. 21. l.
* Wenzel, I. k. 304. l.
* Wenzel, II. k. 36. l.
II. Detre, ki 1256-tól 1263 szeptember 30-ikáig Zólyommegye és 1256-1262-ig, továbbá 1263-tól 1264-ig Szepesmegye főispánja, 1250-ben merül fel, midőn Mikó nevü fivérével a Nógrádmegyében lévő Ludány és Halász nevü helységeket megveszi;* 1257-ben elismerik, hogy a krakói várhoz tartozó földek egy részének örökös birtokosa.* Lehet, hogy az 1251-ben előforduló Detre nevü győri főispánnal azonos. Négy fia van: III. Mikó, Elek, II. Atyasz és III. Detre, kik – bár nem névszerint – 1267-ben először emlittetnek. A legnagyobb valószinüség azonban a mellett szól, hogy II. Detrének még egy leánya is volt.
* Wenzel, II. k. 118. l.
* Wenzel, II. k. 296. l.
1281-ben t. i. arról értesülünk, hogy Mihály comes fia Simon anyjának leánynegyedi részét Detre comes fiaitól, Mikó, Atyasz és Detrétől követeli; miután továbbá az illető okmány* azt is mondja, hogy e leánynegyed Detre fiai örököli birtokaiból fizetendő, világos, hogy itt csak II. Detre leányáról lehet szó, mert ellenkező esetben I. Detrének egyéb leszármazói is lettek volna belevonva a pörbe. 1297-ben pedig tanusitja a váczi káptalan, hogy Detre fia Mikó a Nógrádmegyében fekvő Galábocs és Halász nevü birtokait rokonainak: Fulko fia Mihály fiainak Simon és Tamásnak leánynegyedi követelésük ki elégitésére átengedte.* Ebből már most világosan kitünik, hogy a Katisz nb. Szécsényi Fulko fia Mihály, solymosi várnagynak neje II. Detre leánya, kitől többi között a Libercsei és vingárti Geréb-család származott.
* Wenzel, IX. k. 303. l.
* Wenzel, X. k. 284. l.
II. Detre fiairól valami különös megjegyezni valónk nincs. Leginkább csak I. Mikó fiainak társaságában birtokügyek rendezésével találjuk őket elfoglalva.
II. Mikó 1280 táján a királyi hadseregben részt vesz valamely hadi müveletben. Utoljára 1300-ban akadunk reá, midőn a nógrádmegyei Zellői birtokát elcseréli.
Elek 1268-tól 1278-ig szerepel.
II. Atyasz 128o-ban a Csák nb. Ugrin királyi tárnokmester embereként egy nógrádmegyei birtokügy rendezésében szerepel;* azonkivül még csak 1281-ben találkozunk vele, midőn a Katisz nb. Simon anyjának követeléseiről van szó.
* Wenzel, V. k. 282. l.
III. Detrét 1283-ig ismerjük.* Mindanégy fivér esetleges utódai ismeretlenek.
* Hazai okltár, 98. l.
I. Mikó vagy Mihály,* I Detre fia, nemzetségének egyik kimagasló alakja, serdülő ifjuságától kezdve Béla király szolgálatában állt; később gyakran tagja volt a királyi bel- és külföldi küldöttségeknek; fokról-fokra annyira emelkedtek érdemei, hogy Béla egyik okiratában azt mondja róluk, hogy nem csak nyelven nem lehet azokat kiejteni, de még gondolatban sem teljesen méltathatók. Midőn a király a tatárjárás alatt a tengermellékre törekedett, Mikó, egész családját és tüzhelyét otthagyván, addig kisérte őt, mig a Dráván tul biztos hajlékra talált; de még most sem akarta őt elhagyni és csak határozott királyi parancsra beleegyezett abba, hogy az ország más részében lakó alattvalókat minden tőle kitelhető módon támogassa, előbb azonban két fiát ott hagyta a királynál, hogy hüségéről kezeskedjenek. Azért meg is kapta 1247 október 3-ikán a nógrádmegyei Esztergályt,* melyben különben már 1244-ben vétel utján része volt. 1247 február 17-ikén Sárosmegye, 1248-tól 1252 április 25-ikéig pedig Zólyommegye főispánja; 1250-ben megveszi a nógrádmegyei Ludán és Halász helyeket: 1251-ben megszerzi az ugyanazon megyében fekvő Nyerges-t; 1252-ben Busan-t; 1252 április 24-ikén királyi adományozás utján a hontmegyei Hidvéget; egy nappal később az ugyanott fekvő Aba-t; de ez az utolsó róla szóló hir.
* Hogy «Mikó» sohasem Miklós, hanem Mihály, bebizonyitja maga Imre király 1199-ben, midőn a pápát arról értesiti, hogy eddigi nádorát hivatalától megfosztotta s helyébe Michael comest kinevezte (Wenzel, VI. k. 199. l.); ez utóbbit pedig a magyar okiratok mindig csak Mikének nevezik. A Mikó, Mika, Mike azonban nem más mint a Michael név két első tagja (Micha).
* Fejér, IV/I. k., 474. l.
172Öt fia volt: Bitér, Péter, I. Atyasz, II. Mikó és III. Detre.
IV. Detre 1261 augusztus 11-ikétől 1263 szeptember 30-ikáig zólyomi, 1263-tól 1264-ig Szepesmegye főispánja.
II. Makó (Mihály) 1253-tól 1254-ig Zólyommegye főispánja, de alig szenvedhet kétséget, hogy 1264 november 17-ikétől 1273-ig Zólyom- és Szepesmegye főispánja is volt. 1279-ben már nem élt.
Péter (ki a «Forró» melléknevet is viseli) 1267-ben Hontmegye főispánja, mely minőségben fivéreivel, Atyasz és Mikóval és II. Detre fiaival együtt a trencsénmegyei Teplicza, Várna és Zsolna nevü birtokokat véglegesen megszerzi, miután ezekért Árvavárt, Arvát, a liptómegyei Verbiczet, a turóczmegyei Trebosztót, Benicz, Motnaturócz és Tornók birtokokat cserébe adta. 1268-ban az előbbiekkel együtt nógrádmegyei ludányi birtokát nagyobbitja; 1281-ben, a turóczmegyei Gáj nevü helységet királyi adományozás utján kapja. Utoljára ráakadunk 1285-ben, midőn a király parancsolja, hogy a tőle elfoglalt rutkai birtokot annak jogos tulajdonosainak visszaadja. Halála évét nem ismerjük. Nyugtalan és garázdálkodó ember volt, a miről még lent lesz a szó.
1290 június 30-ikán már nem él. E napon tanusitja az esztergami káptalan, hogy özvegye, (a komáronmegyebeli) Igmánd nb. András comes leánya Erzsébet és leányai: az öregebb Katalin, Hontpázmán nb. Hont fia Demeter özvegye és az ifjabb Anna, Hontpázmán nb. Kázmér fia Lambert neje Péternek szerzett birtokai iránt ennek rokonaival osztályos egyezségre léptek. Péter fivérei: Bitér, II. Detre fia Mikó és Miklós fia Demeter megkapják a Nógrádmegyében fekvó Zsély, Darcsán, Kékkő (várt) és a Hontmegyében fekvő két Olvárt, melyeket Péter saját költségével szerzett és IV. László beleegyezésével nejének és leányainak hagyományozott vala; ez utóbbiak megkapják Bitérnek Hontmegyében levő ősi birtokait: Hidvég, Aba, Olvárt és a hidvégi fakastélyt.
I. Atyasz, ki 1273 július 2-ikán Esztergályon földet szerez és fivéreinek összes szerepléseiben részt vesz, 1277-ben már nem él. Akkor tanusitja a budai káptalan, hogy Jolán nevü özvegyének atyja: Hontpázmán nb. Ivánka fia András és fia János budai prépost (a későbbi kalocsai érsek) Atyasz fivérével Péterrel Jolán hitbére és jegyajándéka iránt egyezkednek.
A családot csakis I. Bitér folytatta, kivel már 1250-ben találkozunk. 1277 április 24-ikétől Zólyommegye főispánja, 1282-ben «Zólyomi» melléknévvel él.* 1278-ban megszerzi a trencsénmegyei Hricsót; meghalt 1299 kezdetén. Több fiut hagyott hátra maga után, kik közül János 1297-ben, Miklós 1299-ben, Péter 1320-ban merül fel.* Ezek, kik a családot folytatták és kiktől a gyarmati Balassa család származik, kitüzött czélunkra nézve már nem érdekelnek bennünket.
* Hazai okmtár, VI. k. 284. l. – Az illető okirat igen zavarosnak látszik. Azt mondja, hogy «Mathyas, comes officialis comitis Byter de Turch» ex precepto «comitis Byter de Zolum» Neczpál földtért bejárta stb. Az egész majdnem úgy hangzik mintha egy Bitér Turóczmegye, – egy másik Bitér Zólyommegye főispánja lett volna 1282-ben. De nem igy áll a dolog. «Mathyas comes officialis comitis Byter de Turch» annyit jelent, mint «Turóczi Mátyás, Bitér comesnek az officialisa,» – mig «ex precepto comitis Byter de Zolum» annyit jelent mint «Zólyomi Bitér comes parancsára»; mert hogy 1282-ben nem Bitér, hanem Miklós volt Zólyommegye főispánja, bizonyitja többi között az idézett okiratot közvetlenül követő 1282 évi okmány (Hazai okmtár, VI. k. 286. l.); Miklós különben már 1279 óta Zólyommegye főispánja. Turóczmegye főispánját pedig azért nem láthatjuk Bitérben, mert officialisa csak nem nevezheti őt egy és ugyanazon helyen egyszer «Turóczmegye főispánjának,» máskor »Zólyomi Bitér»-nek.
* Az eddigiekre nézve v. ö. Hazai okltár, 170. l.; Wenzel, III. k. 156., 194., 281. ll., IV. k. 28., 45., 90., 171., 173., 246., 270. ll., V. k. 177., 180., 182. (tévesen 1297. kör.), 226., 241., 252. ll., IX. k. 503. l., XII. k. 17., 333. l.; Hazai okmtár, VI. k. 78. 1., VIII. k. 240., 275. ll.
Fentebb láttuk, hogy I. Detrének még egy ifjabb fia Miklós is volt. Ez felmerül 1233-ban, midőn András királytól a Liptómegyében fekvő Ujfalut kapja.* Ezt azonban az ugyanazon megyében fekvő Palugyával együtt később Béla királynak cserébe adván, tőle 1246 szeptember 11-ikén a honti vártól teljesen kihasitott Gyarmatot kapta;* utoljára 1257 július 27-ikén akadunk reá, midőn arról van szó, hogy a krakói vár mellett levő hatvan hold föld az ősi birtoka. (1. f.)
* Wenzel, I. k. 304. l.
* Wenzel, II. k. 189. l.
Két fia volt: II. Péter és Demeter és egy leánya.
Úgy látszik, hogy Miklós vagy fiai rokonaikkal 173korán osztozkodtak, mert addig, mig I. Detre halála után II. Detrét és I. Mikót valamint ezeknek utódait birtok- és érdeközösségben találjuk, Miklós és fiai ezekkel együttesen nem emlitetnek.
II. Péter 1247 november 8-ikán merül fel legelőször, mely napon a Nógrádmegyében fekvő petényi és podluzsáni birtokát fentebbi «Forró» Péternek eladja.* 1277-ben a «Chernei» nevet használja; tudjuk, hogy I. Detre 1236-ban a Borsodmegyében fekvő Csernét kapta; ez tehát Miklósra szállt rá. De 1277-ben találjuk, hogy Detre fia Miklós fiai: Chernei Péter és Demeter az Abauj vármegyében fekvő Redmecz másként Vil nevü örökölt birtokukat nővérük, Merzsa fia Pózsa (a Kendiek és Kellemesiek ősének) neje fiainak átengedik;* 1277 után csak egyetlen egy nyomát találjuk.
* Wenzel, IV. k. 45. l.
* Wenzel, IV. k. 91. 1. V. ö. Turul, 1897. évf. 75. l. skk.
Ákos nb. Borsodi István nádor elbeszéli 1303-ban, hogy midőn még III. András idejében egyik emberét, Ladomér fia Istvánt, több báró és nemes kiséretében a király egyik fontos ügyében elküldte s a küldöttség Szádó nevü faluban álomba merült, Csák nb. Csák az alvókat megtámadván Miklós fia Pétert, Demeter akkori zólyomi főispán fivérét fogságba ejtette.*
* Anjoukori okmtár, I. k. 52. l.
Fivére Demeter, családjának legkimagaslóbb alakja, biztossággal esak 1277-ben merül fel, midőn nővére fiainak a redmeczi birtokot átengedi (1. f.). 1279-ben már Sárosmegye főispánja és érdemdus ember, ki a királytól hü szolgálatai elismeréseül a nógrádmegyei Kürtöst kapta; különösen emliti László király, hogy 1273-ban Győr előtt kitüntette magát.* Vajjon az 1281-ben, de csak egyetlen egy okiratban szereplő hasonnevü pozsonyi főispánnal azonos-e? nem tudjuk. 1285-ben Zólyommegye főispánja és királynéi tárnokmester és a Rutka melletti Prekopa birtokosa.* 1285-től kezdve egészen III. András haláláig félbeszakitás nélkül Zólyommegye és azalatt (1297–1300) Pozsony- és (1298) Sárosmegye főispánja. III. András alatt egyáltalában igen befolyásos ember volt és ennek legkimagaslóbb kifolyásaként tekintendő, hogy őt 1298-ban azon magyar segélyhad vezetésével bizta meg; mely Albert osztrák herczeg támogatására Nassaui Adolf német ellenkirály ellen vonult. III. András halála után Venczel és Ottó pártját fogta; ő volt azoknak egyike, kik a cseh Venczelhez utaztak, hogy a magyar koronával megkinálják.* 1309 június 15-ikén azonban már azon országnagyok között találjuk, kik előtt Károly király a koronázási esküt leteszi.* Mind a mellett mégis a Csák nb. Trencséni Mátéhoz csatlakozott, kinek zászlaja alatt, mint a rozgonyi csatában harczolt sereg egyik fővezére, 1312-ben életét kilehelte. Esetleges utódait nem ismerjük.
* Wenzel, IV. k. 181. l.
* Hazai okmtár, VIII. k. 241. l.; Wenzel, IV. k. 281. l.
* Anjoukori okmtár I. k. 53. l.
* Leg. Card. Gentilis 305. l.
Birtokviszonyaira nézve kiemelendő, hogy «Forró» Péter halála után, mert ennek birtokai a király ellenségeinek mindig menedéket adtak, IV. László Péternek kékkői várát és a gyarmati tornyot e Demeternek adományozta, ki azokat nagy nehezen Péter vejétől, Hontpázmán nb. Lamberttől visszafoglalta és Péter fivérének, Bitérnek, átadta, miért is a hálás Bitértől nemcsak Kékkő harmadát, hanem az Ipoly mentén Nógrádmegyében fekvő Gyarmatot is kapta;* 1296-ban pedig a hontmegyei Kovárszeget Szügyi Andrásnak átengedvén, érte a Gyarmat melletti Ribát kapja.*
* Knauz, II. k. 260. l., u. o. Fejér, VI/II. k., 160. l.
* Wenzel, X. k. 246. l.
Az eddigiekből kitünik: 1. hogy I. Detre utódai az egymással határos Hont-, Nógrád-, Turócz-, Liptó-, Trencsén- és Zólyommegyében, különösen pedig legrégibb időktől fogva Hont- és Nógrádmegyében birtokoltak, 2. hogy köztük és a Hontpázmán nemzetség felvidéki ágai között számos házassági összeköttetés jött létre. Igy találjuk pl. hogy «Forró» Péter egyik leánya a Hontpázmán nb. hontmegyei Demeter, másika a Hontpázmán nb., az esztergommegyei Bényben birtokos Lambert neje, mig I. Atyasz magának ugyanazon nemzetségnek egyik nyitramegyei ágából, a Forgács család őseiből választott feleséget.
Ezeknek alapján biztosra vehetjük, hogy az 1287-ben szereplő Pilis nb. Miklós comes fia Demeter comes, Betend bán veje, az esztergommegyei 174Sárkány résztulajdonosa, I. Detre fia Miklós fia Demeter zólyomi főispánnal azonos. Van azonban erre nézve még más hatalmas támpont is.
Hontpázmán nb. Miklós fia Betend bán, (kinek nemzetségét más helyen bebizonyitottam), ki 1247 márczius 21-ikén az esztergommegyei Sárkányt kapta, nyitramegyei ember volt. 1243-ban megkapta a Trencsénmegyében levő Vicsáp helységet; 1257-ben az esztergommegyei Muzslán is vett birtokot. Fiai közül névszerint csak az egy Ferenczet ismerjük, ki – mint később látjuk – már többnyire Nógrádmegyében szerepel. Midőn 1290-ben a Nógrádmegyében birtokos Katisz és a Rátold nemzetség tagjai között Zagyvafőn az Aba nb. Amadé nádor közvetitése folytán a Katisz nb. Lesták halála iránt egyezség köttetik, akkor már ez a Ferencz mint a Katisz nembeliek rokona szerepel.* Betend fia Ferencz fia «Pogány» István 1329 április 10-ikén a Trencsénmegyében lévő Gradna, a nyitramegyei Sissó, Visnyő, Vendégi és egyéb e vidéken fekvő birtokait Károly királynak adja cserébe, melyekért az Erdélyben fekvő Szilvás, Nagyakasztó, Septér, Örményes, Gyekekuta, Buza, Noszoly, Lak, Gyulatelket kapja.* Hogy Ferencz fia István ősi birtokait erdélyiekkel cserélte fel, annak voltak nyomós okai. Már 1333-ban találjuk, hogy ez István Katisz nb. Szécsényi Tamás erdélyi vajdának a hive és familiarisa,* 1338-ban pedig arról értesülünk, hogy Hontpázmán nb. Ferencz fia Pogány István e vajdának rokona (proximusa) és a belső-szolnokmegyei Róna tulajdonosa.* E rokonságot, mely csakis sógorság vagy anyai rokonság lehetett, eddig nem voltunk képesek teljességében felismerni; de ha szemügyre veszszük, hogy Tamás vajda legöregebb fia, Kónya Miklós, fiának az akkor még nem igen gyakori Ferencz nevet adta, önkénytelenül arra a gondolatra jövünk, hogy ezt valamelyik ősének tiszteletére tette s igy, tekintettel Ferencz fia Pogány Istvánnak Tamás vajdával volt rokonsági viszonyára, majdnem kézzel fogható, hogy Betend bán Ferencz fiának a leánya Szécsényi Tamás vajdának eddig ismeretlen első nejével azonos, kitől Kónya Miklós született. Miklós tehát anyai nagyatyja tiszteletére adta a Ferencz nevet fiának, Pogány István pedig Tamás vajdának a sógora, kinek oldalán Erdélyben élvén és ott letelepedni akarván, jónak találta ősi birtokait erdélyiekkel felcserélni. Hogy Tamás vajda utódai még 1424-ben az esztergommegyei Kural helység tulajdonosai,* mindenesetre arra vezetendő vissza, hogy Szécsényi Tamás nejének kezével esztergommegyei birtokot is kapott, miután Sárkány nem messze Kuraltól fekszik.
* Fejér, VI/I. k., 69. ll.
* Anjoukori okmtár, II. k. 394. l.
* Fejér, VIII/III. k., 679. 1.
* Anjoukori okmtár, III. k. 470. l.
* Fejér, X/VI. k., 619. l.
Ha már most Hontpázmán nb. Betend bán fia Ferencz leánya a nógrádmegyei Katisz nb. Szécsényi Tamáshoz ment nőül, nagyon is elhihetjük, hogy az egy nemzedékkel öregebb nagynénje, Betend bán leánya, 1287-ben a Tamásnál korábban szerepelt nógrádmegyei Pilis nb. Miklós fia Demeternek lehetett a neje, ki férjének már egy esztergommegyei birtokot, Sárkányt hozott hozományul.
Ezek szerint tehát nemcsak Demeter zólyomi és pozsonyi főispán a Pilis nemzetség sarja, hanem I. Detrének összes utódai, nevezetesen a gyarmati Balázsfiak vagyis a Balassák is azok.
A nemzetségi nevet illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy alatta nem a hasonlónevü (Pilis-) megye vagy a Szabolcs-, Tolna- és Esztergommegyében fekvő Pilis (utóbbiban Pilis-Marót) helységek értendők, hanem a Nógrádmegyének füleki járásában fekvő Pilis, mely már 1246-ban Fülek táján emlitetik.* Hogy azt a Detrefiak birtokában nem találtuk, nem mérvadó, mert nincsen kizárva, hogy a nógrádmegyei Varsányi István, kinek pilisi birtokát 1319-ben Szécsényi Tamás kapja,* e nemzetség egy másik ágának a tagja.
* Fejér, IV/I. k., 408. l.
* Anjoukori okmtár, I. k. 529. l.
Végezetül még a következők emelendők ki: Midőn a már ismert Katisz nb. Fulkó fia Mihály és fiai Simon, Tamás és Péter 1301 május 18-ikán a nógrádmegyei pestényi birtokuk határjárását eszközlik, nemzetségbeli rokonuk gyanánt többek között Detre (Ditricus) fia Mikó comes is szerepel;* ez pedig engem és talán másokat is arra 175inditott, hogy a Detrefiakat szintén Katisz nembelieknek tartsuk; fentebbi kutatások alapján most már mondom, hogy e Mikó más nógrádmegyebeli birtokos.
* Anjoukori okmtár, I. k. 11. l.
Van azonban még egészen más természetü érv, mely azon állitást, hogy a Detrefiak, nevezetesen Demeter zólyomi főispán nem a Katisz nemzetség sarja, támogatja, s ez oly érv, mely akkor, midőn valamely genealogiai ügy állását vagy mibenlétét egyéb körülmények is megvilágitják, döntő érvnek elfogadható, t, i. a czimer.
Tudvalévő dolog, hogy a Katisz nemzetségből származó Szécsényi és Vingárti Geréb családok czimerében az oroszlán és a pólya közös vonást képeznek; nem igy a Demeter főispán czimerében.
Az 1299. évi pecsétjén, melynek körirata: «S. Mag(istri.) Demetri comitis posoniensi(s de Zol(vm). et. de. Sarus», a pólyás, lapos háromszögü pajzsban a négy pólyát egy nyilvesszőhöz hasonhló ábra () felezi. De egy 1350. évi okirat még egyebet is mond.
Szécsényi Tamás országbiró nevezett évi április 27-ikén több Turóczmegyebeliek ellenében, kik hamis okleveleket mutatnak fel, Szorovicza birtokot a királynak itéli. Indokolásában többiek között azt is hozza elő, hogy a hamisitóktól bemutatott egyik oklevél, mely Demeter zólyomi főispánról szól, ennek pecsétjével, mely egy szarvas, ökör vagy bölény fejét ábrázolja («sigillum ipsius imaginem capitis quasi bovis cornuti vel bubali»), el van látva,* pedig tudjuk, hogy a gyarmati Balassa család czimerének főalakja szintén a bölényfej.
* Anjoukori okmtár, V. k. 371. l.
Az eddigiek szerint tehát a következő nemzedékrendi táblát kapjuk:
Pilis nb. I. Detre 1222–1236 Zólyommegye főispánja; I. Mikó 1241–1252 1247-ben Sárosmegye, 1248–1252 Zólyommegye főispánja; II. Detre 1256–1264 Zólyom- és Szepesmegye főispánja; Miklós 1233–1257; Leány – Rüdiger fia Ervin 1219–1222 hontmegyei birtokos; III. Mikó 1267–1300; Elek 1267–1278; II. Atyasz 1267–1281; III. Detre 1267–1281; Leány – Katisz nb. Mihály 1281; Csernei II. Péter 1274–1300; Demeter 1274 † 1312 királynéi tárnokmester, Zólyom-, Pozsony-és Sáros megye főispánja Hontpazmán nb. Betend bán leánya 1287; Leány – Merzsa fia Pózsa 1274 a Kendi és a Kellemesi családok őse; Zólyomi Bitér 1250 † 1299 1277-ben; Zólyommegye főispánja; I. (Forró) Péter 1267–1285 Hontmegye főispánja – Igmánd nb. Erzsébet 1290; I. Atyasz 1267–1273 Hontpázmán nb. Jolán 1277; IV. Detre 1261–1264 zólyomi és szepesi főispán; II. Mikó 1253–1273 Zólyommegye főispánja; János 1297; Miklós 1299; Péter 1323; folytatják a családot.; Katalin 1290 – Hontpázmán nb. Demeter † 1290 előtt; Anna 1290 – Hontpázmán nb. Bényi Lambert 1290
