A BÁRÓ WESSELÉNYI CSALÁD EREDETI CZIMERE. (Szines hasonmással és a szöveg közt három rajzzal.)
153A BÁRÓ WESSELÉNYI CSALÁD EREDETI CZIMERE.
(Szines hasonmással és a szöveg közt három rajzzal.)
(Szines hasonmással és a szöveg közt három rajzzal.)
Sok czimer-elfajulást ismer a magyar heraldikai tudomány (csak a Forgách-czimerre utalok), de nagyobbat és nevezetesebbet, mint a minő a báró Wesselényi családé, alig. E méltán országos hirü és nagynevü családnak származását is mesékbe burkolták a XVII-ik század hizelgő deákjai és irói, azonban Nagy Iván és Deák Farkas fáradozásainak sikerült a meséket megczáfolni s a családnak tiszta magyar származását megállapitani. Ámde szintoly mesés czimerének eredete, változásai s elfajulása felett még eddig homály borongott s noha Doby Antalnak meg Csergheő Gézának e folyóiratban közölt adatai e homályt kezdették eloszlatni, teljes, kétségtelen fényt nem tudtak e vitás, homályos heraldikai kérdésre deriteni, mert sem Doby, sem Csergheő nem tudták a döntő bizonyitékot, az eredeti czimerlevelet, felmutatni.
A Turul lapjain kezdődött a Wesselényi-czimer homályos kérdésének tisztázása; legyen itt a folytatása és befejezése is. Azért itt közlöm az alábbi czimerlevelet, s bebizonyitom, hogy az nem mást, mint a báró Wesselényi család eredeti czimerét ábrázolja.
Ismeretes, hogy a hadadi báró Wesselényi család czimere a mult századtól kezdve kék mezőben koronás szirén balrahajló halfarkkal; jobb kezében zöld száron 3 veres rózsát tart, balját csipőjére teszi.*
* Nemzetiségi Zsebkönyv, 1888. 451. l.
Ezzel ellentétben bizonyos, hogy Wesselényi Ferencz nádor nem szirént használ czimerképül, hanem koronás, halfarkkal végződő, kiöltött nyelvü s egy lábával 3 rózsát tartó állatot, a mely oroszlánnak, vagy kutyának nézhető.* A kétséget, vajjon a halfarkkal végződő kiöltött nyelvü állat eredetileg oroszlán volt-e vagy kutya? a nádor nagyatyjának I. Ferencznek czimere oszlatja el. Ebben a czimerkép félreismerhetetlenül nem egyéb, mint halfarkkal végződő kiöltött nyelvü kutya.*
* Nagy Iván, Magy. csal. XII. k. 161. l. Acsády, Széchy Mária, 3. l. Turul, 1890. évf. 85. l.
* Turul, 1883. évf. 49. l., 1890, évf. 214. l.
Az, hogy I. Ferencz 1576-iki czimerében a czimerképül szolgáló kutya nem tart lábával semmit, hanem egy fatörzsökhöz van kötve, nem tesz különbséget. Mind a rózsa, mind a fatörzsök ugy is csak járulékok, s a czimerkép naturalizálása után, tehát csak a XVI. és XVII. században keletkeztek.
Azt lehetne azonban itt ellenvetni, hogy a kiöltött nyelvü és halfarkkal végződő kutyát talán csak a Lengyelországban is honos Wesselényiek használták czimerképül, ellenben az Erdélyben lakók mindig a szirént.
Ezt az ellenvetést megdönti Wesselényi I. Miklósnak, Erdélyország itélőmesterének és a Wesselényi család gyekei ága alapitójának 1584-iki, s előbb Gyekén, most Zsibón őrzött siremléke. Ezen rajta van I. Miklós szines czimere s arra, mint az emlékkő felfedezője Deák Farkas 154irja: «kék mezőben felülről inkább medvét mutató, de kiöltött nyelvéről itélve oroszlánnak szándékolt állat van rajzolva, a mely alulról felkunkorodó halfarkban végződik, s két első lábával faderekat vagy törzset tart”.* Ezen leirásból világos, hogy I. Miklós czimerképe semmiesetre sem volt szirén, hanem kiöltött nyelvü állat, a melyet Deák Farkas medvének vagy oroszlánnak gyanitott, de, a mely, mint I. Miklós unokaöcscsének I. Ferencznek azóta felfedezett czimeréből tudjuk, tulajdonképen kutya.
* Archeologiai Értesitő, 1876. I. k. 21–23. l. A Wesselényi család öseiről, 1878. 4. l.
Nagynehezen, a XVI. századbeli emlékekből, meglehet tehát állapitani, hogy a Wesselényi család a XVI. században halfarkban végződő, kiöltött nyelvü kutyát használt czimerképül. De még itt sem állapodhatunk meg, Mert tudjuk, hogy a XVI. században a naturalizmus és a jelképiességre való törekvés már megrontotta a heraldikai jó izlést. Azt pl. hogy Wesselényi I. Ferencz 1576-iki czimerében a czimerképül szolgáló kutya fatörzsökhöz van kötve vagy lánczolva, nyilván az eredeti czimerkép naturalizálásának, elfajulásának tulajdonithatjuk.
Teljes bizonyosságot nyujt erre nézve az itt bemutatott czimerlevél. De mielőtt erről szólnék, el kell mondanom, hogy jutottam e czimerlevél és kép másolatához.
Történetiróink az utóbbi években ritkán hallották hirét Bölöni Sándornak, a nagyváradi múzeum volt igazgató-őrének, pedig életpályája ugy indult, hogy a magyar történetirás terén sokat és nagyot lehetett tőle remélni. Családjának gazdag levéltára, vagyoni helyzete, korán már 1872-75. években nyilatkozó hajlama jóformán ujjal mutatták neki, hogy a magyar történetirásnak szentelje életét. De előbb a politika sikamlós ösvényére lépett, aztán egyéb ügyekkel foglalkozott s igy valódi hivatása terén csak keveset munkálkodott. Életének egy nagy elhatározása volt csupán: az, midőn Szilágymegye történetének irására vállalkozott. Össze is gyüjtötte jórészben az idevonatkozó adatokat, az eredeti okleveleket nagy diplomatikai jártassággal lemásolgatta s egyes családok, helységek multjának vázlatait elkészitgette, de utóbb elhatározását megváltoztatta, visszalépett s nemsokára kinos szenvedés után meghalt.
Bölöni Sándor kutatásai közben a báró Wesselényi családnak akkor még Görcsönben, jelenleg az erdélyi múzeumban elhelyezett levéltárából az itt közölt czimerlevelet nemcsak lemásolta, hanem az oklevél elején álló képet is Szüts Izsó nagyváradi rajztanárral hiven lefestette, mert, a mióta megtudta tőlem, miként lehet kimutatni, hogy e czimerlevél a Wesselényi-család eredeti czimerét tartotta fönn, szándéka volt azt a Turulban közzétenni s ezáltal az itt megjelent nagyszámú és érdekes hű czimer-másolatokat szaporitani. A halál azonban őt e szándékában is meggátolta.
Testvérbátyja, Bölöni József, öcscse kéziratainak őre és tulajdonosa volt az, a ki e czimerlevél másolatát és rajzát nekem általadta. Igy lőn módomban, hogy a Wesselényi-czimerkérdésben néhai Bölöni Sándor szándékát megvalósithatom s a döntő bizonyitékot előmutathatom.
A WESSELÉNYI CSALÁD CZÍMERE 1418-BÓL.
Az 1418 márczius 29-ikén Konstánzban kelt oklevél úgy a mint azt Bölöni Sándor lemásolta, igy hangzik:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc, rex. Omnibus Cristi fidelibus tam presentibus, quam futuris presentium notitiam habituris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii, velud e sole radii, nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium, quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster Ladislaus dictus Chese filius Demetrii de Dansa et de Kerezthur coram nostra celsitudine personaliter constitutus, propositis et recensitis suis fidelibus serviciis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis utique acceptis et laudandis, quibus ipse nobis et sacro nostro regio diademati a longinquis temporibus in nostris agendis prosperis et adversis, persone et rebus suis non parcendo, indefesse studuit complacere reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia, in presentium litterarum nostrarum capite depicta, maiestati nostre exhibendo eadem a nostra celsitudine sibi et per eum Petro filio Dominici de eadem condivisionali fratri suo ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ex liberalitate nostra regia dari et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos prefati Ladislai Chese gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus ipse in Bosna et signanter in presentibus Almanie partibus, quos nos pro sacrosancte universalis ecclesie, que iam superni luminis gracia illustrante ad unitatem per verum et unicum eius sponsum pervenit, et sacri imperii status reformatione, duce Christo, qui lux vera luminum, feliciter perlustravimus, se variis periculis imminentibus 155ipsum exponendo, celsitudini nostre intentissimis animi desideriis studuit gratum reddere et acceptum, animo deliberato et ex certa nostra scientia eidem Ladislai Chese et per eum predicto Petro filio Dominici ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ad prefati Ladislai Chese supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta ac pictoris magisterio distincte descripta virtute presentium conferimus ymmo de habundaciori plenitudine specialis nostre gratia ad maiorem eiusdem Ladislai dicti Chese et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, damus et elargimus, ut iidem Ladislaus et Petrus eorumque heredes et posteritas universa, nata et nascitura, hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus litteris circa principium appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo inantea in preliis, hastiludüs, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeaut pariter et deferre. Gaudeant igitar favore regio ac de tanto munere singularis gratie antefati Ladislaus et Petrus eorumque posteritates merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regni eorundem inantea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspicient munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam sigilli nostri secreti, quo ut rex Hungarie utimur, appensione prefatis Ladislai et Petro ipsorumque heredibus supradictis iussimus communiri perpetuo et in evum valituras. Datum Constantie feria tertia proxima post festum Pasche domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo decimo octavo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo secundo Romanorum vero octavo.
Ez oklevélből értesülünk, hogy Kereszturi és Dansai Csese László (Demeter fia; 1418 elején előterjesztette Zsigmond királynak a tőle előre kiválasztott czimert és annak a maga és unokatestvére, Domokos fia Péter részére való adományozását kérte. A király pedig tekintetbe véve Csese (Chese) Lászlónak Boszniában és Németországban a király szolgálatában szerzett érdemeit, kérelmét teljesitette.
Az oklevélben részletesen le nem irt czimer kiállitására hasonlit a Csapi, Nagymihályi és a László-Karcsai Török családoknak szintén Konstánczban s 1418-ban ajándékozott czimereihez.* Ez arra mutat, hogy egy képiró müvei. Csese László czimerét kettős halványabb és sötétebb violaszinü szegély veszi körül. A czimerpaizs, oromdisz és járulékaik az annyira kedvelt négyes karélyban (lóherelevélkörben) vannak elhelyezve. A négyes karély és szegély közt támadt üres helyeket zöld alapra festett aranylevelek töltik ki. Magának a czimernek leirása következő:* A kerektalpú paizs jobb és bal szögletében valamint talpán kék mezőben egymásba fonódó két-két lánczszem. Oromdisz: fehér halfarkban végződő kiöltött nyelvü vereskutya, hátán egy fehér strucztollal. Orrjegy (takaró) veres-fehér.
* V. ö. Turul, 1885. évf. 118. l., 1889. évf. 177. l., 1895. évf. 38. l.
* Azon műszavakat használom, melyeket Bárczay megállapitott.
Csak az a bökkenő, hogy e czimerlevélben tulajdonkép egy árva szó sincs a Wesselényi családról. Hogyan igazolhatjuk tehát, hogy az ezen czimerlevél elejére festett s itt hiven közölt czimer volt a Wesselényi család eredeti czimere?
Azzal kezdjük, noha teljes bizonyitéknak magunk sem tartjuk, hogy Csese László czimerlevele a báró Wesselényi család levéltárában maradt fenn, s ellenben a Wesselényi család nevére szóló XV. századbeli czimerlevél ott nincs. Ha ez nem Wesselényi-czimer, akkor azt kell állitanunk, hogy a báró Wesselényi család idegen család czimerlevelét megtudta ugyan őrizni, de a magáét nem.
Második bizonyitékunk, hogy e czimerlevélben emlitett Kereszturi és Dansai Csese László korántsem tekinthető a Wesselényi családhoz vadidegennek, mert annyi legalább is bizonyos, hogy a nógrádmegyei Vesselény szomszédságában birtokos vala.
Előneve bizonyitja ezt, még pedig nem a « Kereszturi», mert Keresztur tömérdek van ez országban, hanem a Dansai, mert «Dansa» helynév oly ritkaság, hogy annak alapján tulajdonosát egész bátran meghatározhatjuk. Hiába keresnők e helységet a mai Helységnévtárban, hiába keressük a XV. századbeli helységek között; egész az Árpádkorig kell fölmennünk, hogy feltaláljuk s hollétét meghatározzuk.
1246-ban IV. Béla a szörnyü bünökről hirhedt Fulkó várát, Füleket, étekfogó mesterének Pok Móricznak ajándékozza. A beiktatáskor nagyjából följegyzik a várhoz tartozó uradalom határait. Fejér közlésében hibásan, de azért mégis megérthetően igy szól e határleirás: Kezdődik a füleki vár révénél két kő-határdombbal a déli oldalon Babduin ispán földjének szomszédságában. Azután határos Bába földével, 156továbbá Kovács (Cuachl földével és utóbb Kurtányföldével, a mely a dansai nemeseké (que est nobilium de Dansa). Továbbá Purun fiainak földéhez vonul a határ és a Druha (helyesebben Luha azaz Szuha) folyón Galsa földéhez érkezik s végre az Ipoly folyóba esik. Ezen vonul fölfelé a határ és Garáb földének szomszédságába érkezik, a mely Vecseszló földje, és érintkezik Ebre (Egbruch) földével s végre ismét az Ipolyba esik s ugy vonul fel Ipoly főig és a poltári (Polta) erdőn keresztül a Fehérkőhöz megy ki. Azután a poltári (Poltal) folyóba esik s e folyón átmenve Záh nembeli Márton földének szomszédságba érkezik. Végre átmenvén a folyón előbb Lampertnek Masztincz (Muszink 1379-ben Masonch, Szuhához tartozó kis helység* azután Veselényi (de Tsilan) Drausnak, tovább a dansai nemeseknek, Tornovai Drausnak, ismét a dansai nemeseknek (nobilium de Dansa), és Feliczian (hibásan Telzcian) meg Lampert földjével és Arian szőllejével tovább mindkét Lutva-val, és Domonkos mester Anyád nevü meg Balduin ispán Anyád nevü földével lesz határos.*
* Kubinyi, Hontmegyei oklevéltár 385. l.
* Fejér, Cod. Dipl. IV/I. k. 407. l.
Világos ebből, hogy az itt háromszor is emlitett Dansa füleki uradalom közelében és pedig Vesselénytől délre állott. Ugyanitt Vesselény közvetlen szomszédságában megtaláljuk Kereszturt is (ma Kis- és Nagy-Keresztúr puszta). Dansa holléte mutatja azt is, hogy csak ezen Keresztúr lehetett azon helység, melyről Csese László előnevét vette s ahol épen azért akkoriban birtokos is volt.
Megállapitottuk ekkép, hogy az 1418-ban czimeradományban részesült Csese László Vesselény közelében, szomszédságában lakó nemes ember volt. Innen már most csak egy lépés volt, hogy Vesselény egy részét vagy ő, vagy atyafia Domonkos fia Péter megvegye s lakását oda áthelyezve, magát Vesselényinek nevezze. Az sem lehetetlen, hogy valamelyiknek leányát a Wesselényiek mostanig ismert első tagjainak I. Farkasnak és I. Miklósnak atyja vagy nagyatyja vette el s a vagyonnal együtt az 1418-iki czimert és czimerlevelet is átörökölte. Vagy fi-, vagy nőágon a Wesselényi család mindenesetre a dansai nemesek ivadéka, mert az 1246-ban dansai nemesek tulajdonában levő Kurtánföld (ma puszta Fülektől északnyugatra) 1556-ben Kereszturral együtt a Wesselényi család birtoka.*
* Deák Farkas, A Wesselényi család őseiről. 1878. 4. lap.
Hogy két eshetőség közül egyik bizonyosan megtörtént, azt bárki is be fogja látni, a ki tudja, mily gyakran lett a magyar heraldikában az oromdiszből czimerkép. A képzeleti alakokat annyira kedvelő renaissance korszakban Csese László akár fi-, akár nő-ágon való ivadéka csak oromdiszét helyezte át a paizsba és készen volt a XV. század végén annyira kedvelt képzeleti állattal ékeskedő czimerpaizs. Sőt a régi czimernek beszélő czimerré való átalakitására és igy e czimer naturalizálására is ott volt a régi czimerképben a kedvezö alkalom. A három pár lánczszemet egész lánczczá alakitották át, azzal a halfarku kutyát egy törzsökhöz kötötték s a XVI. század végén előállott azon czimer, melyet, mint fentebb megmutattuk, Wesselényi I. Miklós és I. Ferencz használtak.
Ezen átmenet ismertetésével egyuttal előadtuk a főbizonyitékot is az itt bemutatott 1418-iki czimer, a br. Wesselényi család czimerének egybetartozására nézve. Két fontos részletben teljesen egyezik Csese László 1418-iki és az első Wesselényiek czimere: a halfarkú kiöltött nyelvü kutya használatában és a paizs kék mezejében. Két ily fontos és oly ritka, (mint a halfarkú és kiöltött nyelvü kutya) részlet egybehangzása, nem lehet a véletlen müve, s azért e teljesnek mondható (mert az, hogy a halfarkú, kiöltött nyelvü kutya előbb oromdiszül, utóbb czimerképül fordul elő, nem tesz különbséget) megegyezés kétségtelenné teszi, a mit e czimerlevél megszerzőjének előneve és lakhelye, továbbá az, hogy e czimerlevél állandó birtokosa s megőrizője a báró Wesselényi család vala, a nélkül is szerfölött hihetővé lett, hogy az itt bemutatott 1418-iki czimer volt a báró Wesselényi család eredeti czimere.
Ezek után a Wesselényi-czimer változatait ekként állapithatjuk meg:
A XV. században: Kék mezőben a paizs jobb és bal szegletében, továbbá a paizs talpán 157elhelyezett 3 pár lánczszem. Oromdisz: halfarku, kiöltött nyelvü veres kutya, hátán egy strucztollal. Orrjegy: vereskék.
A XVI. században: Kék mezőben halfarku, kiöltött nyelvü, fatörzsökhöz kötött kutya. Oromdisz: 3 strucztoll.
A XVII. században: Kék mezőben koronás, egészen haltestü, oroszlánfejü és kiöltött nyelvü állat, lábaival 3 veres rózsát tart. Oromdisz: a czimerkép.
A XVIII. században: Kék mezőben koronás szirén, jobb kezében 3 veres rózsát tart, balját csipőjére teszi. Oromdisz: a czimerkép.
A fokozatos elfajulás, vagy, ha úgy tetszik, átváltozás ekként lépésről-lépésre követhető.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.
