19. Maty (Mog, Móka).
19. Maty (Mog, Móka).
1188–1194, 1198–1199, 1206.
Neve (Mocho, Mog, Móka = Maty) arra vall, hogy a Hont-Pázmán nemzetség (hontmegyebeli) szuhai és födémesi ágának tagja.*
2 V. ö. «A magyar nemzetségek» cz. művemmel (II. k.
55. l.)
Családi viszonyairól csak annyi ismeretes, hogy III. Incze pápa 1206 június 7-ikén őt a házasságában felmerült rokonsági akadály alól felmentette. Neje – előkelő családból való leány – másodfoku rokona volt; házasságuk akkor már hosszabb idő óta állt fenn; ő is, neje is, előrehaladt korban voltak és házasságukból gyermek is eredt.
Megkezdi pályáját 1185-ben mint országbiró, mely állást 1186-ig tartotta; 1188 május 6-ikán Nyitramegye főispánja; ugyanazon évben megkapja a nádorságot, melyben 1194-ig találjuk; a mellett (1192–1193) bácsmegyei főispán is volt;* 1198-ban több más nagyokkal a szentföldre akart utazni, Incze pápa felmentette őt azonban ebbeli fogadása alól, mert Magyarország zavaros viszonyai otthonlétét kivánták; ki is nevezte őt Imre király másodszor nádornak, mely minőségben (a mellett bácsmegyei főispán is) 1198-tól 1199-ig találjuk.* Miután azonban a lázadó András királyfi pártját fogta, megfosztotta őt Imre nádorságától, mire András udvarában Horvátországban (1200-tól kezdve) mindaddig maradt, mig András trónralépése után 1206-ban – most már harmadszor – a nádorságot visszakapta, mely mellett még Bihar- és Sopronmegye főispánságával fel lett ruházva;* de ezt sem tartotta sokáig, a mennyiben 1208-tól 1209-ig csak pozsonyi (1208-ban a mellett még barsmegyei) főispán. 1210 után elvész a nyoma. Lehet, hogy ez az akkoron II. András ellen irányult összeesküvéssel állt összefüggésben, melynek czélja az volt, hogy Géza királyfinak Görögországban élő fiai trónra emeltessenek.
3 Fejér, Cod. Dipl. Il. k. 278. 1, ; Knauz, I. k. 137.,
146. 11.; Wenzel, VI. k. 184. 1., XI, k. 54, 57. II.
4 Fejér, Cod. Dipl. II. k. 331. 1. ; Hazai okmtár, V. k.
4. L; Knauz, I. k. 157., 161. 11.; Tkalčié, I. k. 8. l.
5 Fejér, Cod. Dipl. III/I. k. 32., 34. II. ; Hazai
okmtár, VII. k. 3. 1. ; Wenzel, VI. k. 308. 1., XI. k. 85 . l.
