Három Zákány István (apa, fiu, unoka) 35 év alatt.
Három Zákány István (apa, fiu, unoka) 35 év alatt.
Ősrégi szokás nemes családainknál bizonyos kiválasztott keresztnevek hagyományos használata nemzedékről nemzedékre, a mi a történetiróknak, de főképen a genealogusoknak sok bajt, zavart és fejtörést okoz. A családi kedvencz keresztnevek e kultusza magánál; első, nemzeti dinasztiánknál is lábra kapott már, s az Árpádház kedvelt neveiül (itt csak a koronás főket említjük), az István (öt király), Béla (négy király) és a László (négy király) tekinthetők. Példájukat számos előkelő család követte; így a Báthoryak az István-t használták sűrűen, a Rákóczyak a György-öt és Ferencz-et. Majdnem minden Esterházy herczeg Miklós, avagy Pál; majdnem minden Nádasdy gróf Ferencz vagy Tamás. A Zrinyiek legkedvesebb neve a Miklós; a Batthyányiaké az Ádám, Ferencz és Kristóf; az Erdődyeké a Tamás, Ferencz, Sándor; a Zichyeké az István és Ferencz; a Becsényieké a Miklós, Imre és László; a Pálffyaké a Miklós és János; a Szirmayaké István, Tamás, Jób, stb. stb. Vég nélkül folytathatnók; azonban csak rá akartunk e körülményre mutatni, és csupán emlékezetből, példaképen idéztük hirtelenében a föntebbieket.
Még az ilyen hirneves nagy családoknál azonban csak boldogulhatni valahogy, több lévén tagjaikról az adat; hanem a kisebb nemesség ugyanazonos nevű tagjaival bizony sokszor igen meggyűl a szegény genealogus baja: nagyapával, apával, fiúval, unokával, unokatestvérrel, etc. Szolgáljon erre nézve mintául a kuruczvilágban szerepelt Borsod vármegyei Zákány család, melyről az alábbi, történelmileg is, genealogiai szepontból is érdekes okmányt közöljük.
Nagy Iván, főmunkájában (XII. köt. 295–96. l.) e nemes családot, – mely utódaiban jelenleg Szabolcsban él, – réginek és a somogymegyei Zákány mezővárosról elnevezettnek mondja s közöl róluk nehány izre terjedő vérségi táblázatot s XV. s XVI-ik századról. Azonban mindjárt hozzá teszi: «Ezen nemzedékből származott-e a XVII-ik században a kuruczvilágban ismeretes Zákány-család? nem tudjuk.» Azután megemliti (az alábbi okmányunkban mint ős szereplő) Zákány Andrást, a ki 1635., 1637. és 1646–47-ben, valamint az 1655-iki országgyülésen is Borsod vármegye követe és több orsz. kiküldöttségnek tagja volt. Okiratunk szerint ettől a kiválóbb közszereplésű Andrástól származnak le egyenes vonalban a három Zákány Istvánok.
Alulirott a Zákány család történetét nem tanulmányozta tüzetesebben, nem is igen nyilt az általa átkutatott levéltárakban erre alkalma. Arra azonban még élénken emlékezem, hogy egyszer – nagyon ifjan, még az 1850-es évek közepén – Gömörben, Borsodban, Abaujban, Tornában utazgatván, Szendrőn, az ottani ódon református templom kincseit mutatták meg, s ezek közt egy Úrasztalához való ezüst kelyhet, ezüst tányért és egy hálóforma, finom szövetü, avult, sárgásbarna szinü, itt-ott fekete vérfoltos, nagyon hosszú selyem turbánövet vagyis tekercset, melyről azt tartotta a hagyomány, hogy egy vég-szendrei hires vitéz Zákány (Tamás, András vagy István? nem emlékezem már a keresztnévre), csatában levágott egy török basát vagy béget: azé volt ez a turbán, s annak vérfoltjai feketélnek még rajta. A győztes Zákány e basától nyert kincsek egy részéből készittette az ezüst kelyhet és tányért, diadaláért hálából Isten iránt, a szendrei református egyház számára, a melynek ereklyetárába tette le megőrzés végett a selyemturbánt is. A kehelyre és tányérra rá is van vésve az adományozó neve és az évszám. Érdekes volna utána nézni: megvannak-e még ma is ezen általam 1855-ben nagy kegyelettel szemlélt tárgyak? és ismertetni kellene őket.
Ez még 16 éves gyermekkori visszaemlékezésem. Természetes tehát, hogy utóbb is érdekelt a Zákány név, midőn a II. Rákóczi Ferencz korát megelőzött, régibb kuruczvilág hősei közt az idősb Zákány István nevére találék. Kutatásaim közben azt tudtam meg róla, hogy Ónod várának kapitánya vala, s mint ilyen csatlakozott az ottani végbeliek élén I. Rákóczi Ferencz fölkeléséhez, 1670-ben. E Zákány István – és róla a család – «Ónodi» Zákánynak is iratik, előnevéül használván e várost, a hol – mint okmányunkból kiderül – csakugyan nemesi kúriája, korcsmája és szabad korcsmáltatási joga volt; talán a Rákóczi földesuraktól nyerte adományban.
Zákány István és vele az ónodi végbeli had, nem tette le a fegyvert Rákóczi Ferenczczel, ennek kiegyezésekor, – hanem tovább is bujdosó maradván, végig hadakozta a kuruczvilág hosszu harczait. Az 1672-iki támadáskor Petróczy István, Szepessy Pál, Szuhay Mátyás és Kende Gábor mellett ő volt az ötödik kurucz vezér, a ki a nemzetet fegyverre szólitó manifestumot aláirta s harczolt Spankau és Schultz ellen Enyiczkénél, Györkénél. Megemlékezik róla az 1672. év végén kelt labancz gúnydal is:
«Jaj már minékünk rebelliseknek,
Több hiveinek Pál Szepessynek,
Zákány István hosszúhaju árva fejinek . . .»
Több hiveinek Pál Szepessynek,
Zákány István hosszúhaju árva fejinek . . .»
Továbbá:
«Lassan égeti Petrőczy Kassát,
Zákány sem víjja Vég-Ónod várát,
Kende Gábor sem töreti Szendrő bástyáját,
Pál Szepessy sem kergeti Spankau jó lovát.»*
Zákány sem víjja Vég-Ónod várát,
Kende Gábor sem töreti Szendrő bástyáját,
Pál Szepessy sem kergeti Spankau jó lovát.»*
1 L. Thaly Kálmán, «Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez, I. k. 39–40. ll. (Budapest, 1872. Ráth Mórnál.)
Ellenben a «Thököly hadi tanácsa» czimü 1680–81-iki énekben, a tanácskozó kuruczvezérek (Thököly Imre, Szepessy Pál, Kendee Gábor, Keczer Menyhárt, Harsányi György, Petneházy Dávid, Szűcs János, Farkas Fábián, Ispán Ferencz és Wesselényi Pál) «voxai» között az öreg Szuhay Mátyás és Zákány István voxát immár hiába keressük.* Szuhayról tudjuk, hogy 1677-ben Máramarosban esett el hősi elszántsággal, s valószinüleg hasonló sors éré idősbik Zákány Istvánt is, a ki – okiratunk szavai szerint – «édes hazánk elnyomattatott szabadságának helyreállitására in anno 1670. indult hadviseléstül fogvást holtáig hadakozott». De azért a további kurucz hadjáratokban is ott szerepel az ónodi vitézek élén a Zákány István név – csakhogy immár az ifiabbik, a kit még atyja vitt volt el magával a bujdosásba, ő gyakorolta be a hadi életbe, s a ki úgylátszik az ónodi bujdosó harczos csapat kapitányságát örökölte atyjától; mert – ugyancsak okmányunk tanusága szerint – ezekkel együtt tére utóbb amnestiára haza, Thököly bukása után. Élete hátralevő dolgait azután, valamint azt, hogy ő ismét egy – már harmadik! – Zákány István nevű fiút hagyott maga után árvául Ónodon, a II. Rákóczi Ferencz szabadságháborújának kitörése előtt nehány évvel történt halálakor, – okmányunk beszéli el.
2 U. ott, 89. s köv. ll.
Ezen irat egy jogászi jártassággal szerkesztett, és az akkor még tanuló kiskorú III. Zákány István nevében II. Rákóczi Ferencz fejedelemhez 1705 legelején benyujtott kérvény, az ősi szép vagyonából gyámoltalan, neveletlen árva gyermek korában ravaszul és galádul kifosztott s kegyelemkenyérre szorult kurucz vezéri ivadék igazainak visszaszerzése érdekében. Mint a rávezetett fejedelmi resolutióból látható: a nemeslelkű s igazságos érzületű Rákóczi el is rendeli ezen ügyben a vizsgálatot Borsod vármegyére, a melytől hiteles informátiót kivánt. További folyamatát a dolognak nem ismerjük: de nem is az a fő e helyütt, – hanem maga a kérvény szövege, mint a melyből egy csomó történelmi, család-leszármazási s család-birtokügyi adatot ismerünk meg. Egyszersmind pedig útmutatóul van az hivatva szolgálni a genealogiai kutatónak, hogy az 1670–1705. között élt és részben jelentősen szerepelt, teljesen azonos nevű három Zákány István (nagyapa, apa, fiú) közt pontosan eligazodhassék.
Mindezekért érdemesnek itéltük az épen kezünk ügyébe esett okmány közlését, melyből e kis nemzedékrendi táblázatot állithatjuk össze:
Ónodi Zákány András 1635, 1637, 1646, 1647, 1655 Borsod vármegye országgyűlési követe I. István 1670 előtt ónodi kapitány; 1670-től fogva kurucz vezér; 1672 Ónodot víjja; † 1681 előtt II. István kurucz főtiszt, Thököly hive, 1686–90 táján haza száll, † 1700 előtt Erzsébet 1686 1705 (Olchváry Ferenczné) III. István 1705 tanuló ifju
Az okirat szövege itt következik:
Méltóságos Fejedelem!
Kegyelmes uram!
Édes hazánk elnyomattatott szabadsága helyre állatására in Anno 1670. indúlt hadviseléstűl fogvást holtáig mind azért hadakozván s bujdosván néhai Nemzetes üdősbik Zákány András Uram fia üdősbik Zákány István Uram édes nagy-atyám, és minden jószági az ő Felsége számára confiscáltatván, az ő Kglme édes fia is, ugyan néhai Zákány István uram, édes atyám, azért viselvén fegyvert, hosszas bujdosási után az ónodiakkal kénteleníttetvén visszajőni az ő Felsége hűségére, nem lévén gyámolok; minden atyai s anyai jószági megígértetvén, visszajütt, de a kamara miatt külömben nem juthatott egész birodalmában jószágocskájának, hanem bizonyos fizetés által, feles borokat adván a kamarának, kiket – úgy értettem – ugyan a maga ónodi korcsmáján kellett volna kiárúltatni: de a kamara keze alatt megégtenek a borok a várban. Szegény édes atyám penig néhány esztendőkig, holta napjáig birván restituált jószágit, az ő Kglme holta után penig édes anyám tútorsága alá esvén, magam kicsiny gyermekségemben, ónodi harminczados néhai Danka Balázs Uram, özvegy anyám s magam árva gyámoltalanságunkat látván, és kicsiny jószágocskámon kapdosván, Sajó-Szeged nevű, Zákány familiárúl álló praediumomat s falumat a kamara által elfoglaltatta, vagy maga elfoglalta hatalmasúl, minden törvény kívűl, és a szepesi kamarával colludálván, említett üdősbik Zákány István nagyatyám uramnak in ota infidelitatis prćtendált halálával megkérte s vette ezerkétszáz forint érő gabonán a kamarátúl, és Istenfölde nevű nagy darab határomat is, mely örökösön való, venditionalis cameralis-levélre ő Felségétűl consensus regiust cum jure regio impetrálván, statuáltatta is magát s feleségét mind Sajó-Szegedben, mind Isten földében, – és így bírta s bírja ma is az özvegye, ki már mostan Borsod vármegyei notárius Bors uram felesége; sőtt neveletlenségemben az ónadi korcsmámot is nem tudom miképpen vévén kezekhez, bírja az asszony most is nagy kárommal és használja mindenikét, országunk törvényeinek is prćjudiciumokkal; csak egy esztendőben is penig azon falunak, földnek és malmának több hasznát percipiálhatták és percipiálták is azon summánál. Mivel penig édes Atyám-Uram meggratiáztatása után az ő Kglme édes atyja javaiban in medietate divisionaliter succedálhatott vi Art. 104. Anni 1659. és édes Atyám-Uram részét visszaadatása után senki el nem foglalhatta volna, ha az atyja részét igaz törvénynyel vették volna is el: mennyivel inkább, hogy hazánk törvénye szerint szabadossan hadakozhatott, szabadságáért a maga részét el nem vehették volna contra Titul. 9. Partis Primć Trip.; és ha elvették volna is: de édes Atyám-Uram az édes atyja jussát megvette a kamarátúl és redimálta; ha az borok az kamara kezénél megégvén, nem árultathattak is ki édes Atyám-Uram korcsmáján: de annak oka nem lévén édes Atyám-Uram, és sok esztendőkig is birván említett jószágait, az ő Kglme holta után az én és Asszonyom-Anyám birdalmunkból senki hatalmasúl s törvénytelenűl el nem foglalhatta volna és az hatalmasúl s illyen úton elfoglalt jószágot senki meg nem vehette, el sem adhatta, mind foglalásnak s mind eladásnak törvénytelen lévén fundamentoma; ez fundamentomon lévén consensus regius és impetrált jus regium és következett statutio, ámbár pure emanáltatott volna is, mind superć dificatum, törvénytelen s törvényben meg nem állhat.
(Következnek az idevonatkozó czikkek idézetei a Tripartiumból.)
Alázatossan reménkedem azért Ngodnak mint Kegyelmes Uramnak, így levén a dolgok s ezeket kegyelmesen megfontolván Ngod, megtekintvén az én árvai állapotomat, sem atyám-, sem anyámrúl semmi jót nem bírván: Istenért tart Olchváry Ferencz Sógor Uram és felesége Zákány Erzsébet Néném Asszony, ő Kglmek táplálnak, ruháznak és taníttatnak, ő Kglmeknek is penig minden javok felprćdáltatván, magok is nagy szükségben vagynak és az én megírt módon való injuriáltatásomat s neveletlen koromban való megkárosíttatásomat így értvén: azon sajó-szegedi egész falumat, malmával s minden pertinentiáival és Istenfölde nevű földemet és ónodi korcsmámat említett Borsné Asszonyom kezéből, a mennyiben törvényesnek itéltetik, minden hasznok vételével s hasznaival, nem obstálván a mostani hadakozó idő, sem egyéb juristitium, Borsod vármegyei vice-ispán, szolgabírák és esküdt Uraimék által, kivetetni és kezemhez s atyámfiai kezekhez adattatni méltóztassék. Mely Ngod gratiáját, Isten felnevelvén, alázatossan meg igyekezem szolgálnom. Ngodnak kegyes válaszát elvárván
Kegyelmes Uram
Ngod hű szolgácskája
Zákány István.
Kivül: Méltóságos Felső-Vadászi Rákóczi Ferencz Fejedelem Kglmes uramhoz ő Ngához alázatos supplicatióm.
Másik felén: A mely vármegyében ezen jószágok találtatnak, hitelesen arrúl a Nemes Vármegye informáljon. – Ex Castello Kis-Tapolcsán, die 14. Januarii anno 1705.
F. P. Rákóczi m. p.
Joannes Pápai m. p.
(Eredeti kérvény, egész iven. A hátirati resolutión a fejedelem aláirása sajátkezű, úgy Pápai ellenjegyzése is. – Gyüjteményemben.)
THALY KÁLMÁN.
