II: András király Bánk nádor idejében, tehát 1212–1213-ban, Batk fia Tamásnak, a Hevesmegyében fekvő, Lengyénd nevű földet adományozta. Tamás azelőtt Szepsin (vagy Szepesen?) kapott bizonyos lakatlan földet, melyet aztán, miután rajt akét nagy falut népesitett, a fennebbi Lengyéndért a királynak cserébe adott. Lengyéndnek egyik része Dorog helységgel volt határos; az adományozást András király 1216-ban erősíti meg.
1231-ben Batk lengyéndi birtokát végrendelkezés útján három fiára: Tamás, Merzsa és Szeped-re hagyományozta.
Már most az a kérdés, hogy a három örökös közül ki folytatta a szorosabb értelemben veendő lengyéndi ágazatot?
Merzsáról majd meglátjuk, hogy más családokat; alapított Szeped, úgy látszik, a Vadásziak és Ivániaknak az őse, – a legnagyobb valószinüség tehát a mellett szól, hogy a Lengyéndiek Tamástól származnak. Összefüggő nemzedékrendi lánczolatot nem adhatunk ugyan, de a következő adatok mindenesetre segédeszközül szolgálhatnak egy idővel összeállítandó egységes tábla szerkesztésére:
72a) Lengyéndi Márton és Beden 1297 június 5-ikén az egri káptalan területén tanuk minőségében szerepelnek. Az időszámítás szerint Tamás fiai lehettek.
b) 1342 július 8-ikán Druget Vilmos nádor a következőket mondja: Bechk fiai, György és Miklós, lengyéndi és szajlai birtokrészeiket valamely peres ügy következtében elvesztvén, a nádor ezeket a győztes ellenfélnek, Kellemesi Pósa fia, Miklós fia, Domonkosnak itélte oda; mivel azonban Lengyéndi Márton fia János és Lengyéndi István fia János e birtokokra vonatkozó kiváltási jogát érvényesitette, a nádor nevezett Lengyéndieknek fennebbi napon a kiváltási határnapokat kitűzi.
Ez okiratból látjuk, hogy mind a három fél rokon. A Kellemesiekről majd lent lesz a szó; János és István pedig azért rokon a Bechk fiaival, mert ezek pervesztett birtokainak kiváltására jogot igényel és azt meg is kapja. «Bechk» pedig semmi esetre nem más, mint a már ismert Batk (Bothk) névnek a variácziója s úgy látszik, hogy az 1297-ben említett «Beden»-nel azonos.
c) Lengyéndi János fia Imre és Lengyéndi István fia János-nak a hevesmegyei Fancsal nevű birtokba történendő beiktatásakor Szúcsi János fiai, Mihály, Miklós és László 1347 június 14-ikén ellenmondanak.
d) 1413-ban a Lengyéndieket örökösödési perbe találjuk belekeverve.
Erdőteleki Pelbárt, nejének Annának nevében, a hevesmegyei Lengyénd, Bátony és Fancsal nevű birtokokból anyai osztályrészt kért. Igényeit azzal támogatta, hogy nejének szülei: Gutai Miklós és Erzsébet, Erzsébetnek anyja, Baga pedig Lengyéndi Márton fia, János-nak a leánya. Azonkivül arra is hivatkozott, hogy Lajos király nevezett Erzsébetet, Lengyéndi Márton fiainak, István, Tamás és Jánosnak leányaival, Kata, Katina és Ilonával együttesen rokonaik: néhai István esztergomi őrkanonok, György egri éneklőkanonok és Imre pálosi szerzetesnek lengyéndi, bátonyi és fancsali birtokaiban fiusitotta. Az alperesek, a) Lengyéndi Kilián fia, Péter fiai, Miklós és István; b) Lengyéndi Pál, fia, István és c) Verebi Péter (al)vajda fia, Pál azzal védekeztek, hogy Baga leányát, Erzsébetet és rokonait a három pap birtokában, igaz, hogy fiusitották, csakhogy nevezett Erzsébet Gutai Miklósnak a neje); Erzsébetnek t. i. .. anthrenewi (valószínűleg Latrántrévi) András volt a férje, maga Erzsébet pedig örökösök hátrahagyása nélkül halt meg. Alperesek állitásuk bebizonyítása czéljából többi között Batknak már ismert végrendelkezésére és Lőrincz fiainak 1296-ban történt, alább érintendő osztályos egyezkedésére hivatkoztak.
Az itt emlitett Lengyéndiek kétségkívül Batknak férfiágon utódai; a Verebiek azonban valószinüleg csak anyai ágon jutottak a vitás helységek birtokába.