a) A lucsivnai ág
a) A lucsivnai ág
A család ezen ágának ősatyja I. Donáth, III. Andrásnak, az emlékirat szerzőjének idősb fia.
I. Donáth szül. Kézsmárkon 1696 márcz. 13. Ő, mint fentebb mondva volt, házi nevelése befejeztével az aranyművességre szánta magát s miután kitanúlt s a vésnöki művészetet is nagy tökélyre vitte, mint mester, szülővárosában telepedett le. Szüleinek akkortájt már igen tekintélyes vagyona megengedte, hogy mesterségét inkább csak kedvtelésből folytassa s e mellett a gazdálkodással is foglalkozhassék. A szőlőmívelés és borkezelés, melynek titkaiba még édes anyja beavatta, ennek halála után neki is kedvencz foglalkozása volt. A hegyaljai borok abban az időben nagy keresletnek örvendtek s főleg Lengyelország felé élénk kivitel tárgyát képezték. Ezen kedvező körülményt Szakmáry Donáth is igen ügyesen tudta kihasználni s mint Ágost lengyel király udvari szállítója, kitünő hegyaljai borszállítmányaival rendkívüli üzleteket csinált, úgy, hogy rövid idő alatt nagy vagyonra tett szert.
Ezt megfelelően elhelyezni volt most Szatmáry Donáth legfőbb feladata. És a szerencse e tekintetben is kedvezett neki. Történt ugyanis, hogy ez időtájt Kézsmárk városa a tulajdonához tartozó Lucsivna nevű falusi birtokot eladni kényszerült. A kies fekvésű falu nagy kiterjedésű fenyveseivel éppen kapóra jött s Szakmáry Donáth nem is késett azt 28.000 frtért örök áron megvenni. De a birtokra mások is rávetették szemöket s nevezetesen Saphiri, a már akkor hatalmas Grassalkovich gróf, az udvari kamara elnökének sógora volt az, ki alig, hogy a város Szakmáryval az alkut megkötötte, mint vevő jelentkezett s erre sógora befolyásának felhasználásával már előzetesen a királyi jóváhagyást is kieszközölte.*
* Jacob Melzer, Biographien berühmter Zipser, 145. l.
Grassalkovich midőn az adásvételről értesült, könnyen megfoghatólag nagy haragra lobbant s rögtön szigorú felelősségre vonta a város hatóságát, a miért a birtokot az ő és a kamara beleegyezése nélkül eladni merte. Ily körülmények között félő volt, hogy az alkuból mi sem lesz, midőn egy szerencsés véletlen itt is kezére járt Szakmáry Donáthnak. Történt ugyanis hogy munkásai épp ezidőtájt egyik szántóföldjén, az ott lévő mezei kút tisztítása alkalmával sodronyalakú «termésaranyra» akadtak s azt földes uruknak beszolgáltatták. Szakmáry Donáth sietett ezen «természeti ritkaságot» a felbőszült kamaraelnök útján a ritkaságokat rendkívül kedvelő Ferencz császárnak felajánlani, egyidejűleg pedig vejét Wieland Jánost is Bécsbe küldé, hogy a Pozsonyba beidézett kézsmárkiak részére elnézést eszközöljön ki ő felségénél; a mi utóbbinak sikerült is. Így aztán Grassalkovich is magába fojtotta haragját, Szakmáry pedig a birtokot megtartotta.*
* A fentebbi adatokat Melzer Jakabnak már idézett művéből merítettük. A tudós szerző, úgy látszik, nem birt tudomással arról, hogy Szakmáry Donáth az aranyművességben is mester volt. Arra nézve, a mit leszármazásáról s a «Szathmáry» vagy «Szakmáry» név felvételéről (144. l. * alatt) előad, véleményünket már fentebb elmondtuk.
Vagyonának ilyetén gyarapodásával Szakmáry Donáth tekintélye is egyre növekedett. Egyébiránt ő tekintélyét s nagy befolyását nem annyira nagy vagyonának, mint inkább egyéni nemes tulajdonainak, szilárd jellemének s polgártársai iránt tanúsított rendkívüli jótékonyságának köszönheté. Megható például szolgál erre ama tény, hogy midőn a báró Mednyánszky család a Folwark nevű birtok iránt, melyet még atyja Szakmáry III. András vett meg Kézsmárk városától, ez utóbbi ellen pört indított s azt meg is nyerte, Szakmáry Donáth az ezen birtokot terhelő 5800 frintnyi vételárt, melyet a város visszafizetni tartozott volna egészben elengedte s a városnak ajándékozta. E mellett, mint egyházának felügyelője Szakmáry Donáth ennek is rendkívül nagylelkű kegyura, a szegényeknek páratlan jótevője volt épp haláláig, mely 1754 ápril 25-én érte.*
* Melzer Jakab, Biographien, 147 és köv. l.
Boldog házasságából, nemes Roxer Judithtól öt leány és egy fiú származott, úgymint:
III. Anna Mária, Kornidesz Tamás, Kézsmárk sz. kir. város polgármesterének neje, szül 1723 márczius 2.
114III. Judith, Orosztonyi Kiss Györgyné, szül.1726 augusztus 11.
Ágnes Kata, szül. 1729 szeptember 10. Elhalt hajadon korában.
II. Borbála, szül.1732 szeptember 9. Férjnél volt Wieland Jánosnál.
Éva Zsuzsánna, szül. 1743 január 22. Elhalt gyermek korában, és
II. Donáth, szül Kézsmárkon 1736 május 9-én. Atyja és nagyatyja nyomdokait híven követve, II. Donáth is ernyedetlenül buzgólkodott családja tekintélyét és vagyonát nemcsak fentartani, de egyszersmind gyarapítani. Figyelme főleg a lucsivnai birtok felé fordult, melyre 1711-ben királyi adományt is kieszközölvén,* azt állandó lakóhelyül választotta. A némileg elhanyagolt birtok rendbehozatalára sem költséget, sem fáradtságát nem kímélte, s az idétlen épületekben bővelkedő sárosi majort rövid idő alatt valóságos úri székhelylyé varázsolta. Meghalt Lucsivnán, 1807 február 18-án, élte 70–ik évében. Nejétől, Bethlenfalvi Goldberger Anna Máriától gyermekei ezek:
* Az adománylevél eredetije Szakmáry Donáth lucsivnai levéltárában, fasc. IV. nr. 127. 128.
VI. Marianna, (Ujházyné) szül. 1760 márcz 15.
II. Zsuzsánna, szül. 1761 február 27.
VI. Judith, (Pulszky Károlyné), szül. 1762 január 31.
VI. Katalin, szül. 1763 augusztus 10. és
III. Donáth, szül. Lucsivnán, 1765 ápr. 23-án.
A szép vagyon, melyet szüleitől öröklött, a gondos nevelés, melyben részesült, háromszori házassága által szerzett előkelő összeköttetései: családját Szepes vármegye első nemesi családjai sorába emelék.
Első neje Benyovszky Róza grófnő, a Madagascarban elesett, regényes kalandjairól világírűvé vált Benyovszky Móricz gróf idősb leánya volt. Ettől három leánya született, úgymint:
Ludovika, szül. 1795 szeptember 23., meghalt 1796 márczius 19.);
II. Terézia. Ez később Ujházy Lászlóhoz* ment férjhez, kit az 1848/9–iki forradalom után a számkivetésbe is követett Amerikába, hol meg is halt, és
* Sárosvármegye főispánja és forradalmi kormánybiztos.
Apollónia, szül, Vjeszkán, Trencsénmegyében, özvegy gróf Benyovszky Móriczné házánál, hol édes anyja és nagyanyja vezetése mellett felnevelkedvén később Platthy László neje lett, és mint ennek özvegye, 1893-ban halt meg.
Kevéssel ezen leánya születése után Szakmáry Donáth másod ízben megnősülvén, Wieland Juliát vette el. De reménye, hogy neje fimagzattal ajándékozza meg, ezen házasságában sem teljesült. 1825 január 11-én ismét csak egy leánya született, Marianna (később Mayer Jánosné), neje Wieland Julia pedig kevéssel rá meghalt.
III. Donáth ekkor már 60–ik évében járt. De a még mindig erőteljes férfiút gyötörte a gondolat, hogy fiutódok nélkül kellessen e világból kimúlnia, s azért, bá időközben első házasságából származó, életben lévő másodszülött leányát Teréziát fiúsíttatta,* harmadszor is megnősült. Élettársul ezúttal Görgey Idát választotta. És csakugyan, leghőbb vágya harmadik házasságában végre teljesedésbe ment. Neje nemsokára két fimagzattal és egy leánynyal is megajándékozta. Ezek névszerint:
* A fiúsítási oklevél eredetije Szakmáry Donáth lucsivnai levéltárában.
IV. Donáth (János, Móricz), szül. Lucsivnán 1830 november 19.
II. György, szül. ugyanott 1838 ápril 4,. És
Clementine (Mattyasovszky Istvánné), szül. 1840 szeptember 5., †1887 márczius 24.
A gyermekekkel dúsan megáldott atya szép vagyona mellett azon helyzetben volt, hogy valamennyi gyermekének a leggondosabb nevelést adhassa, leányait rangjukhoz illően kiházasítsa s e mellett két fiának még mindig független állást biztosító birtokot hagyhasson örökül. A családjában hagyományos szőlőművelést III. Donáth is nagy gonddal folytatta s finom 1811–iki hegyaljai boraiból alighanem még most is akadna a lucsivnai kastély pinczéjében.* Főőrömét egyébként ő is a lucsivnai birtokban találta s a kastélyhoz tartozó nagy kiterjedésű parkban, mely gondosan ápolt útjaival, gyönyörű fákkal szegélyezett, 115patakszelt, bársonyhoz hasonló gyephelyeivel ezen zord vidéknek ma is fénypontját képezi, s a magas Tátrára való felséges kilátásnál fogva, mely a park egyes helyeiről nyílik, egyszersmind a turistáknak kedvencz kirándulási helye.
* Érdekesnek tartjuk e helyütt megjegyezni, hogy ezen borból fia: IV. Donáth még 1880-ban küldött néhány üveggel néhai Kossuth Lajos hazánk nagy fiának, 80-ik születése napjára. A kormányzó 8 sűrűn irott oldalra terjedő köszönő levele a család levéltárában méltán ereklyeként őriztetik.
Hajh! de «minden csak mulandó, minden az ég alatt». Nyolczvanhét éves viszontagságteljes zarándokolás után III. 1852 május 15. III. Donáthnak is búcsút kellett vennie az önteremtette kis paradicsomtól és – az élettől… Tetemei a lucsivnai családi sírboltban nyugosznak.
Fiai közül IV. Donáth a lucsivnai birtokot vette át, mely egy általa telepített és szépen berendezett hidegvíz-gyógyintézettel gyarapítva, neki és családjának ma is állandó lakóhelyül szolgál. Nejétől Desewffy Natalietól kilencz fia és három leánya született. (Ezeket és három fiától leszármazó unokáit lásd a leszármazási táblán.)
II. György a katonai pályát választotta, s tanulmányai befejeztével, mint huszárfőhadnagy, a közös hadseregnél szolgált. Később, elérvén nagykorúságát, holló-lomniczi birtokán korán bekövetkezett haláláig gazdászattal foglalkozott. Meghalt Holló-Lomniczon1876 május 31-én. Nejétől Lublóvári Raisz Irmától a nemrég elhalt Raisz Szilárd kúriai biró és Ujházy Natalie leányától gyermekei: Irma, Teréz, Etel és V. Donáth (L. a leszármazási táblát.)
A Várady-Szakmáry család lucsivnai ága ma is az ágost. evang. hitvallást követi.
IV. Tábla.
I. Donáth (ki az I. táblán.) sz. 1696 márcz. 13 † 1734 ápr. 23 aranyműves, neje Roxer Judith, egyb. 1720 febr. 6 † 1767 jún. 19; III. Anna Mária sz. 1723 márcz. 2 (Cornides Tamásné); III. Judith sz. 1726 aug. 11 (Orosztonyi Kiss Györgyné); Ágnes Kata sz. 1729 szept. 10 † 1746 jun. 13; II. Borbála sz. 1732 szept. 9 (Wieland Jánosné); II. Donáth sz. 1736 máj. 9 † 1807 febr. 18 neje Goldberger Anna-Mária egyb. 1759 máj. 2; Éva Zsuzsánna sz. 1743 jan. 22; VI. Anna Mária sz. 1760 márcz 15 (Ujházyné); II. Zsuzsánna sz. 1761 febr. 27; VI. Judith sz. 1762 jan. 31 (Pulszky Károlyné); VI. Katalin sz. 1763 aug. 10; III. Donáth sz. 1765 ápr. 23 † 1852 máj. 15 1. neje gróf Benyovszky Róza 2. neje Weiland Julia 3. neje Görgey Ida; 1-től Ludovika sz. 1795 szept. 23 † 1796 márcz. 19; II. Terézia (Újházy Lászlóné) fiusittatott † Amerikában; Apollónia † 1893-ban (Platthy Lászlóné); 2-tól VIII. Anna Mária sz. 1825 jan. 10 † (Mayer Jánosné); 3-tól IV. Donáth sz 1830 nov. 19 neje Desewffy Nathalie egyb. 1853 decz.; III. György sz. 1838 ápr. 24 † 1876 máj. 12 n. Raisz Irma egyb. 1865 máj. 31; Klementina sz. 1840 szept. 5 † 1887 márcz 24 (Mattyasovszky Istvánné); Dezső sz. 1855 jan. 10 (Dessewffy Margit) lak. Vanyiskóczon Sáros m.; I. Tihamér sz. 1856 nov. 12 (Barsy Jolán) lak. Markusfalván; I. Arisztid sz. 1858 júl. 13 kir. tvszéki biró (Szeberényi Ottilia) egyb. 1888 okt. 17 lak. Békés-Gyulán; III. György sz. 1859 jún. 9 honvéd főhadnagy (Máriássy Ida) lak. Debreczen; II. Géza sz. 1860 nov. 13 huszárfőhadnagy (Görgey Anna) egyb. 1894 jul. 14 lak. Lőcsén; II. Bertha sz. 1862 febr. 14 (Donáth Adolfné); I. Ida sz. 1863 okt. 8 (Simon Ferenczné); Elemér sz. 1868 máj. 26. honvéd főhadnagy (Dessewffy Mária) lak. Debreczenben; Zoltán sz. 1870 jan 25 † 1893; Zsófia sz 1871 nov. 20 (Wieland Jánosné); Adorján sz. 1874 okt. 20; VI. Donáth sz. 1878 máj. 3; III. Ida sz. 1894. aug.; III. Mariska sz. 1866 jún. 12 (korompai Brunszvik Lajos cs. és k. kapitány); III. Terézia sz. 1867 decz. 11 (Krail Géza kir. tvszéki biró); Etelka sz. 1868 decz. 7 (Förster Dezső tanár); V. Donáth sz. 1871 nov. 3 (cs. és kir. huszár hadnagy); II. Tihamér sz. 1892 febr. 25; Jolán sz. 1886 decz. 3,; II. Arisztid sz. 1889 júl. 20; Margit sz. 1892 márcz. 21; Ilona sz. 1894 aug.
I. Donáth (ki az I. táblán.) sz. 1696 márcz. 13 † 1734 ápr. 23 aranyműves, neje Roxer Judith, egyb. 1720 febr. 6 † 1767 jún. 19; III. Anna Mária sz. 1723 márcz. 2 (Cornides Tamásné); III. Judith sz. 1726 aug. 11 (Orosztonyi Kiss Györgyné); Ágnes Kata sz. 1729 szept. 10 † 1746 jun. 13; II. Borbála sz. 1732 szept. 9 (Wieland Jánosné); II. Donáth sz. 1736 máj. 9 † 1807 febr. 18 neje Goldberger Anna-Mária egyb. 1759 máj. 2; Éva Zsuzsánna sz. 1743 jan. 22; VI. Anna Mária sz. 1760 márcz 15 (Ujházyné); II. Zsuzsánna sz. 1761 febr. 27; VI. Judith sz. 1762 jan. 31 (Pulszky Károlyné); VI. Katalin sz. 1763 aug. 10; III. Donáth sz. 1765 ápr. 23 † 1852 máj. 15 1. neje gróf Benyovszky Róza 2. neje Weiland Julia 3. neje Görgey Ida; 1-től Ludovika sz. 1795 szept. 23 † 1796 márcz. 19; II. Terézia (Újházy Lászlóné) fiusittatott † Amerikában; Apollónia † 1893-ban (Platthy Lászlóné); 2-tól VIII. Anna Mária sz. 1825 jan. 10 † (Mayer Jánosné); 3-tól IV. Donáth sz 1830 nov. 19 neje Desewffy Nathalie egyb. 1853 decz.; III. György sz. 1838 ápr. 24 † 1876 máj. 12 n. Raisz Irma egyb. 1865 máj. 31; Klementina sz. 1840 szept. 5 † 1887 márcz 24 (Mattyasovszky Istvánné); Dezső sz. 1855 jan. 10 (Dessewffy Margit) lak. Vanyiskóczon Sáros m.; I. Tihamér sz. 1856 nov. 12 (Barsy Jolán) lak. Markusfalván; I. Arisztid sz. 1858 júl. 13 kir. tvszéki biró (Szeberényi Ottilia) egyb. 1888 okt. 17 lak. Békés-Gyulán; III. György sz. 1859 jún. 9 honvéd főhadnagy (Máriássy Ida) lak. Debreczen; II. Géza sz. 1860 nov. 13 huszárfőhadnagy (Görgey Anna) egyb. 1894 jul. 14 lak. Lőcsén; II. Bertha sz. 1862 febr. 14 (Donáth Adolfné); I. Ida sz. 1863 okt. 8 (Simon Ferenczné); Elemér sz. 1868 máj. 26. honvéd főhadnagy (Dessewffy Mária) lak. Debreczenben; Zoltán sz. 1870 jan 25 † 1893; Zsófia sz 1871 nov. 20 (Wieland Jánosné); Adorján sz. 1874 okt. 20; VI. Donáth sz. 1878 máj. 3; III. Ida sz. 1894. aug.; III. Mariska sz. 1866 jún. 12 (korompai Brunszvik Lajos cs. és k. kapitány); III. Terézia sz. 1867 decz. 11 (Krail Géza kir. tvszéki biró); Etelka sz. 1868 decz. 7 (Förster Dezső tanár); V. Donáth sz. 1871 nov. 3 (cs. és kir. huszár hadnagy); II. Tihamér sz. 1892 febr. 25; Jolán sz. 1886 decz. 3,; II. Arisztid sz. 1889 júl. 20; Margit sz. 1892 márcz. 21; Ilona sz. 1894 aug.
