Az erdélyi nemesség czimereskönyve.
Az erdélyi nemesség czimereskönyve.
Siebmacher czímerkönyvének Siebenbürger Adel czímű részéből, néhai Csergheő Géza és Bárczay Oszkár szerkesztésében, megjelentek az 5–7. füzetek. Ezek a Cható és Makai nevek közé eső anyagot ölelik fel, a már mindannyiunk előtt jól ismert módszerben. A három füzet 54 tábláján közzétett 648 nemesi czímer egy részét már a magyar Siebmacherből ismerjük ugyan, a legnagyobb rész azonban e helyütt lát napvilágot. A füzetek tartalmának gazdagságát és becsét jellemzi, hogy két nemzetség: a Herman és Kacsics genusok czímerére vonatkozó emlékeken kívül nyolcz középkori család czímerlevelét találjuk benne felhasználva; ezek a Dobay (1415), Hatfaludy (1454), Csató (1456), Csikszentmártoni (1456), Lazó (1489), Hecht (1493). Farnasi Keczely és Dobokai (1525) családok armalisai, melyek közűl a Hatfaludy családét Béldi István, a Csatókét Nagy Iván, a Hecht-armalist a szász nemzeti levéltár őrzik, a Lazó és Dobokai családok czimerlevelei az országos levéltárban őriztetnek s a Farnasi Keczely család armalisának egy kora XVI. századi, a folyóirat olvasói előtt ismeretes formuláskönyv tartotta fent A mily becses emlékei azonban e czímeres-levelek középkori heraldikánknak, ép oly kevés értékkel bír a mai kritika előtt a Szegedi utján fentartott hagyomány, mely a Csereiek czímerét a nikápolyi csata alkalmából 1393-ból (így!) származtatja; s az erdélyi Siebmacher tudós szerkesztőinek valóban kár volt ezt az adatot minden megjegyzés nélkül felhasználni.
A mi az újabbkori adatokat illeti, érdekes megemlítenünk, hogy a füzetekben szereplő erdélyi családok közűl legtöbben, 97-en az aránylag rövid ideig uralkodó Báthory Gábortól, 93-an II. Rákóczy Györgytől, 66-an Bethlen Gábortól, 53-an Apafi Mihálytól, 27-en I. Rákóczi Györgytől kapták czímerlevelüket. Báthory István 7, Zsigmond 11, Bocskay 19, Rákóczy Zsigmond 16, Barcsay Ákos 6 armalissal szerepelnek a három füzetben. Heraldikai és oklevéltani ritkaságok számába mennek Báthory Kristóf egyetlen, 1578-iki czímerlevele: a Kraczer-család részére, a Dévayak és Fenessyek 1599-iki czímerlevelei Báthory András bibornoktól, Brandenburgi Katalin három armalisa a Csorbaiak, Haller Mihály és Makay Miklós részére 1630-ból és Bethlen Istvánnak a Kéryek részére ugyanez évben kiállított czímerlevele. János Zsigmondtól is csupán két nemeslevelet találunk: a Kothech és Lészai családokéit, de mindkettő hamis évszámmal van idézve: az első 1500-ról, a második 1587-ről. Általában kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a füzetekben igen sok a sajtóhiba: nevekben és évszámokban. Így a Csikós-család Rákóczy Györgytől nyert czímeradománya 1694-ről, a Csergő családé Báthory Györgytől (így) 1650-ről, a Dragoméreké Báthory Gábortól 1689-ről, az Ijgyártóké Rákóczi Zsigmondtól 1617-ről van keltezve. Leggyakoribb a két Gábor, Báthory és Bethlen családi neveinek fölcserélése, a minek példájául elég a Csonka, Demjén (1608), Fodor (1611), Gáll, Geczeő, Horunt, Hunyadi, Janka (1610), Korláth (1608), Lakatos (1612) családokról szóló czikkekre hivatkozni, melyeknél az idézett évekből származó czímerek mind Bethlen Gábornak vannak tulajdonítva. Nem gáncsul hozzuk ezt fel, csupán barátságos figyelmeztetésül; okát is megtaláljuk abban, hogy a vállalat elhúnyt főszerkesztője betegségének előrehaladott állapotában bocsátotta ki kezéből a füzetek anyagát.
Sch. Gy.
