Bosnyák nemzedékrendi tanúlmányok. – Mária, bosnyák herczegnő, gróf Helfenstein Ulrikné s a Kotromán-család. – Nagy-Lajos és a Ko… | Turul 1883-1950

Teljes szövegű keresés

Bosnyák nemzedékrendi tanúlmányok.
– Mária, bosnyák herczegnő, gróf Helfenstein Ulrikné s a Kotromán-család. – Nagy-Lajos és a Kotrománok. – Kotrománovics Katalin. – Danica. –
(Egy pecsétrajzzal.)

A bosnyák történetnek egyik legnehezebb feladata, a családtörténeti viszonyok megoldása s a nemzedékrendeknek megbízható adatokon alapuló összeállítása. Sok esetben csak a sötétben tapogatódzunk, nagy néha vet világot egy-egy adat a bonyolúlt kérdések szövevényébe. Az évrendi feljegyzésekben találunk ugyan egyes utalásokat, de csak ritkán bízhatunk meg a keletben, genealogikus vonatkozású okleveleknek meg nagy híjával vagyunk.

6Általán véve is alig van a történeti segédtudományok közül egy olyan, mint a genealogia, melynek a hagyományosan megállapított tételeit az ember csak nagy nehezen szereti bolygatni. Ha most már a Balkán-félsziget egyes országainak zavaros állításokban gazdag történeti irodalmát veszszük szemügyre, nem csodálkozhatunk, hogy csak kevés kutatónak van kedve útat vágni ebben a félig-meddig még ismeretlen rengetegben. Ugyancsak bővében vagyunk a bosnyák történet terén is a megoldatlan s talán meg sem oldható genealogiai kérdéseknek. Az efajta kérdésekben szívesen fogadhatjuk a konjekturákat is, csak legyen valószínű az alapjuk, mert gyakran épen ezen az úton kapjuk meg a való megfejtést.

Újabban dr. Wertner Mór, folyóiratunknak is buzgó munkatársa foglalkozott délszláv genealogiai kérdésekkel, számos czikke és tanúlmánya czímét mellőzve csak az 1891-ben megjelent magyar munkára utalunk.* Wertner igen szorgalmas, érdemes kutató, a ki azonban extensiv tudományos működést folytat, nem lépésről lépésre halad, hanem mindent egyszerre akarna megoldani. Sok érdekeset, sok újat is produkál, de aztán van nála polyva és szecska is bőven. Egészen az ellentéte Wertnernek Ruvarac Ilárion,* a tudós archimandrita, a ki szűk körre terjedő egyes tételeit úgyszólván kiciselirozza, meghányja-veti minden oldalról, olykor merész állításokat koczkáztat, de bizonyítása mindig kritikai felfogásra s az adott források teljes ismeretére vall. E két kutató munkálataival kapcsolatban, sőt épen az ő eredményes munkásságoktól kedvet kapva, akarunk mi is elmondani egyet-mást. Hat szem többet lát négynél, s bízunk benne, hogy idővel sok olyant, a mit mi meg nem fejthetünk, kiderítik majd a nagyobb adatkészlettel rendelkező utódok.

* A középkori délszláv uralkodók genealogiai története. Temesvár, 1891.

* A Sarajevoban kiadott Glasnikban. 1891, 1892. Régebben a belgrádi „Glasnikban”-ban.

Gabelkover Oszvald württembergi herczegi udvari orvos és historiographus (sz. 1539.) a XVII. század folytán megírta egy neves sváb főúri nemzetségnek, a Helfensteini grófoknak a történetét. Szorgalmas, elég jó pennájú kutató, a ki eredeti adatokból dolgozott, kritikára törekedett, de ha azután nem győzte adattal, a saját képzeletének a levéltárából merített. Tudvalevőleg régebben ezek a vaskalapos koponyák voltak a leginkább hozzáférhető levéltárak. A munkának azonban nem akadt elég előfizetője s kéziratban maradt csak meg. Egy példánya a württembergi állami levéltárban maradt fenn, ebből merített dr. Kerler H. F., a ki 1840-ben tette közzé Ulmban a helfensteini grófokról szóló munkáját. E munka érdekes vonatkozásai következtében kutattunk a stuttgarti államlevéltárban, s ez alkalommal becses adatoknak jutottunk a tudomására. Azonban ideje, hogy arra a kérdésre feleljünk, hogy hogy mikép tartozik e sváb nemzetség a bosnyák nemzékrendhez? Olyaténképen, hogy gróf Helfenstein Ulriknak, Mária, bosnyák herczegnő volt a felesége.

A helfensteini grófok birtoka a sváb föld szívében: a Neckar s a Duna között feküdt. Már a IX. századból vannak följegyzések, melyek ennek a nemzetségnek egyes hozzátartozóit említik. Nevöket Helfenstein várától vették, melyet Geisslingen városa ural. A XIV. században tetőzik a nemzetség hatalma, két Ulrik nevű tagja nagy szerepet játszik hazája történetében. A családi nemzedékrend szerint, az idősebb Ulrik a X-ik és Helfenstein Jánosnak a fia, míg az ifjabb, sorrendileg XI. Ulrik, IX. Ulriknak a fia.

A két Ulrik 1349 óta a felső sváb városok védő-uraként szerepel.* Később az idősebbik Ulrik, IV. Károly császárnak a kegyencze, gyakorolja a birodalmi felügyeletet Elszász és Lotharingia, meg a felső svábföldi részek fölött. Ez a X-ik, idősebbik Ulrik vette el feleségűl Máriát, a bosnyák herczegasszonyt.

* Böhmer, Regesta imperii (IV. Károly) 1020.

Gabelkover* krónikájában a következőket írja:

* Kézirata a stuttgarti levéltárban, fol. nr. 48. 301–303 l.

«Lajos, Magyarország királya, gyermektelen első feleségének, Margitnak,* IV. Károly leányának halála után, 1353-ban István bosnyák herczegnek (némelyek királynak czímezik, mert 7Bosznia hajdan királyság volt)* idősebb leányát Erzsébetet vette nőűl. Erzsébetnek volt még egy testvére Mária,* ki a magyar királyné hölgyei között nevelkedett. Sógorával eljutott IV. Károly császár udvarához, s talán ott is maradt Anna császárné (Bolko, Schweidnitz herczegének a leánya) udvaránál, vagy talán Lajos király hazautazása előtt mátkásították el Helfenstein Ulrik gróffal. Síriratából csak az tűnik ki, hogy Lajossal jött.

* Született 1335. máj. 24. meghalt 1349-ben, 1338 óta Lajos király felesége.

* Tévedés, a bosnyák királyi czímet Istvánnak utódja I. Tvrtko vette fel 1376–77 körűl.

* Kézirata 314. lapján meg azt írja a német krónikás: «Gróf Helfenstein Ulriknak a felesége Mária volt, Lajos bosnyák herczegnek és orosz Annának a leánya.» Hogy tíz lappal előbb egyebet írt, azt a krónikás már elfeledte. Mondani sem kell, hogy Lajos nevű bosnyák herczeg sohasem létezett.

Igen tekintélyes hozománya volt: 10,000 frt, a mi akkoriban többet ért, mint ma 100,000. E házasságból számos gyermek származott, de a családon nem volt isten áldása, mint az különben egyenlőtlen házasságoknál szokás. Mária, leányait is fényesen akarta kiházasítani.

Míg férje, a császár kedvencze élt, még csak ment a dolog, de halála után sok adósság támadt a nyomában. Bizony nagy szerencséjének kell annak lenni, a ki rangján felűl házasodik.»

Gabelkovernek ez előadása három részből áll.

Először források alapján tényeket mond el.

Másodszor kombinál s

Harmadszor két adalékot említ: Mária herczegnő síriratát s hozománya jegyzékét.*

* Kerler e részben (53. l.) hívségesen követi Gabelkovert, legföljebb egy-két szót told hozzá.

Ugyanebben a sorrendben egészítjük ki a németnek nem szabatos állításait.

I. Lajos magyar királynak, a mi Nagy-Lajosunknak első felesége Margit volt, IV. Károly császár elsőszülött leánya, a kivel 1338-ban jegyezték el, s kit 1345-ben feleségeként említenek.* Margit királynő 1349-ben halt meg, ugyanekkor vette el özvegy édes atyja, második feleségűl Pfalzi Rudolf leányát, Annát. Károlynak ez a házassága sem volt hosszabb tartamú, mert második neje 1353. febr. 2-án meghalt. Ekkor mindketten: az após s a vő, a magyar király, özvegyek voltak.

* Pór A., Nagy-Lajos 36. l.

Lajos király budai udvarában édes anyjának Lengyel Erzsébetnek a felügyelete alatt több előkelő fejedelmi leány nevelkedett. Ezek között vala Anna is, Henrik schweidnitzi s jaueri herczegnek s Katalin herczegasszonynak a leánya.* Anna herczegnő gazdag örökösnő hírében állott, mert gyermektelen nagybátyjának II. Bolkonak két herczegsége (az előbb említett Schweidnitz és Jauer) rá nézett. Alig, hogy özvegygyé lett IV. Károly, megkérte a tizennégy éves Anna kezét, a ki egyébként már 1350-ben kis korában elhalt Venczel fiának a jegyese volt. Anna herczegnővel egy időben vala a budai udvarnak tagja Kotrománovics István bánnak a leánya, a ki a királyi házzal rokonságban állott.

* Dr. Werunsky E. «Geschichte Kaiser Karls d. IV.» cz. munkája II. 2. 348–51. l. azt állítja, hogy Anna herczegnő édesanyja Katalin, Lajos királynak volt a nőtestvére (?).

A rokonsági fokot e két tábla magyarázza:

V. István magyar király; Mária f. II. Károly; Martell Károly; Károly-Robert n. Erzsébet Lokietek Ulászló l.; I. Lajos.; Katalin f. Dragutin István szerb király; Erzsébet f. Kotrománovics István † 1312–15; István bán n. Kujáviai Erzsébet; Erzsébet* f. I. Lajos;

* Wertner i. m. 218.

továbbá:

Kázmér kujáviai herczeg † 1267; Lesko niger † 1288 n. Griphina Rasztiszláv «Dux Bosnić» s Anna (IV. Béla l.) leánya; Ziemomysl † 1287; Kázmér; Erzsébet f. Kotrománovics István bán.; Erzsébet f. I. Lajos; Fenenna f. III. András † 1301; Wladiszláv Lokietek Lengyelország királya; Erzsébet f. I. Károly.; I. Lajos*

* E táblázatot Wertner adja a Délszláv uralkodók nemzedékrendjében 217. l. Az itt összeállított táblázatot Szujski után adom, mely csak kicsiben tér el a W.-étől.

E két tábla mutatja, hogy egyrészről a király s Kotrománovics István bán leánya, másfelől az özvegy Erzsébet királynő s Erzsébet a bán leánya között közel rokonság állott fenn. Világos ebből az is, hogy a szép báni sarjadék, hatalom 8és fény dolgában ugyan nem, de származását nézve épen nem volt egyenlőtlen rangú az Anjoukkal szemben. Csak annyi Árpád-vér folyt a bosnyák leány ereiben, mint Nagy-Lajoséban.

Mikor IV. Károly Kotrománovics Erzsébet játszótársának Annának a kezét megkérte, 1353. márcz. 20-án Bécsben Lajos királylyal és Albert osztrák herczeggel találkozott,* s miután Kázmér lengyel király s Anna nagybátyja Bolko (Boleszláv) is beléegyeztek, Budán 1353. máj. 27-én megülték a menyegzőt.*

* Reg. Imperii 1544.

* Werunsky i. m., i. h.

Ez időtájban történt Nagy-Lajosnak s Erzsébetnek is az esküvője. Mint föntebb is jeleztük, Lajos király, vére előkelőségét nézve teljesen egyenlő rangú arát választott magának. Kétségtelen azonban, hogy szerelmi házasságról van szó. Bizonyítéka ennek az a levél, melyet VI. Incze pápa intézett 1353. aug. 31-én a zágrábi és nyitrai püspökhöz.*

* A levél Fraknói Vilmos szívességéből a bosnyák oklevéltárban fog megjelenni. Kivonatban egyébként Pór Antal is ismerte.

Azt írja a pápa, hogy Lajos, Magyarország királya s Erzsébet nemes hajadon, Istvánnak, Bosznia herczegének a leánya, bár tudták, hogy negyedíziglen rokonságban állanak, «bizonyos okokból» (ex certis causis) mégis megkötötték a házasságot. Minthogy az ilyen házasság egyházi kiközösítést von maga után, ez akadály elnézéséért a pápához fordúltak. Tekintve, hogy e házasság felbontása következtében nagy megbotránkoztatás okoztatnék (gravia scandala), ez okból a pápa a két püspököt felhatalmazza, hogy egyikök oldja föl a feleket a kiközösítés alól, a mely állapotban tényleg leledznek. A házastársak eskü alatt fogadják, hogy effélét többé el nem követnek s bűnbánatot cselekesznek. Kössék meg tehát, elnézve most már a rokoni köteléktől, újból a házasságot, gyermekeik pedig áldozzanak templomi czélokra 50–50 márka ezüstöt.

Miféle «bizonyos okok» indíták a lovagias és vallásos királyt, hogy a pápai dispensatio kinyerése előtt, hamarosan esküdött meg a bán leányával, azt nem tudjuk. Nagy okának kellett lenni, hogy a király özvegy anyja, a nagyralátó lengyel királyasszony is beléegyezett ebbe a házasságba. Ha nagyon indiskretek akarnánk lenni, talán közel járnánk a házasság nyitjához, de minek rossz nyelvűnek lenni a nagy király magándolgainak megítélésében? Tény, hogy Lajos király haláláig szerette nejét, ki csak egyben nem teljesítette férje óhajtását, hogy fiörökössel nem ajándékozta meg.

Mely napon történt meg a házasság, arra nézve csak Engel állítását idézhetjük.* Azt állítja, hogy 1353. jun. 20-án történt meg az esküvő, huszonnégy nappal IV. Károly lakodalma után. Ezt a keletet követi a legtöbb író. Részünkről csak annyit állítunk, hogy a pápai levél aug. 31-én kelt, tehát az első, hamaros esküvőnek mindenesetre jóval előbb kellett történni.

* Gesch. Bosniens und Serviens 286. l.

E házassággal kapcsolatban indokoltnak tartjuk, hogy a Kotromán-család származását illetőleg egynémit elmondjunk.

A Kotroman-család származásáról csak hagyományaink vannak. A történelemben legelőbb Kotromán István bán játszik jelentősebb szerepet, s nőül veszi Dragutin István szerb királynak Katalintól, V. István leányától született leányát Erzsébetet.

A család származásáról Mauro Orbini* írt hosszasabban, és pedig a szerb vagy dalmát letopisok (évkönyvek) feljegyzései alapján. Azt írja, hogy «Kulin bán halála után az a király, a ki akkor Magyarországban uralkodott, Boszniát el akarta foglalni. Ez okból zászlósait egy Kotromán nevű német jeles bajnok vezérlete alatt ellenök küldé, a ki a gazdátlan országot könnyű szerrel el is foglalta. A király ezért megjutalmazta s megtette Bosznia bánjának, még pedig akkép, hogy utódjai is örökösödjenek e méltóságban.. Ezek később nagyban elszaporodtak s a Kotromán-családot alkották, s mindig közűlök került ki az uralkodó.» Orbini szerint Kulin bán halála után tört ki a zavargás. Kulin 1204 körűl halt meg, tehát Imrének, esetleg II. Endrének lett volna vezére Kotromán. Engel* és Schimeck* 9tekintve, hogy Orbininak ez az adata nem illik a XII. század végére, későbbre teszik a hadjáratot. Klaić* csak említi, idézvén Engelt és Schimecket, hogy az az általános nézet: «Kotromán német lovag volt, a kit Béla király küldött Boszniába Ninoszláv bán halála után» (1250 körűl.)* A magunk részéről azt hisszük, hogy itt a történeti tényeknek egész sorozata össze van zavarva s önkényesen meg hibásan öszszebogozva.

* Il Regno degli Slavi. Pesaro 1601. p. 359.

* I. m. 226. l. Idézi Pray Hierarchiáját 245. l. Azt állítja, hogy egy 9000 főből álló magyar sereg indúlt Ninoszláv bosnyák bán ellen s ennek parancsnoka lett volna Kotromán, német vitéz, a ki Bosznavárát, a mai Szarajevot alapította.

* Politische Geschichte des Königreichs Bosnien 59. l. – Engel átírja, csak a Bosznavár adatot teszi hozzá.

* Klaić: Povjest Bosne 89. l.

* U. o.

Mauro Orbini nem tett egyebet, mint hogy a ragusai évkönyveknek a XV. században készűlt adatait kritika nélkűl összeállította. Ezek az évkönyvi feljegyzések, a mennyiben egyes püspöki katalogusok, életrajzi töredékek képezik alapjokat, való dolgokat is tartalmaznak, de már a XV. század krónikása összekeveri a hagyományt s a legendát – a mennyiben valónak veszi – azzal a nehány hibás évszámú, de igaz tényt tartalmazó feljegyzéssel. Ezt a keveréket ütötte olyan a milyen rendszerbe Orbini. Orbini a maga adatait azután még a ragusai krónikások: Tubero stb. adataival is megbővíté s így lett krónikája a XVII. századbéli dalmát historiai exegesis alapmunkájává mindaddig, míg Lucius az eredeti oklevelekből éles kritikával szét nem szedte a hazugságoknak ezt a szövevényes hálózatát. Mindhiába, mert a monda még mindig kísért. Orbini kiadta a jelszót, hogy Kotromán német vitéz, s íme a Scherffenbergek családjában az a hagyomány járja, hogy az ő családjokból kerűlt ki az a bánná felverekedett vitéz, mert az ő czímerökben is korona van.* Pedig a koronát,mint czímer-siglát csak I. Tvrtko veszi fel mint király, s a Kotrománok régi családi czímere a jobb-bal harántgerenda három liliommal.

* Zahn gráczi orsz. levéltárnok közlése.

1892 nyarán a dalmát hírlapokban egy közlemény jelent meg, hogy a vrlikei plébános, Sztánics Péter átvizsgálta a dalmát sinji kerületben, Potravjeban élő Kotromanović-család iratait, s azt találta, hogy ez a család a régi bosnyák királyi családból származik. A Kotromán-család szerinte egy János nevezetű Contetól származik, a kinek családja Pozsonyból eredő német régi telepes volt.

Ezekről az iratokról nekünk már 1889-ben volt tudomásunk. Két Kotromanovics testvér él Sinj mellett Potravjeban, az iratokat Marko az idősebb őrzi, a ki rendkívül nagy féltékenységgel őrzi «családi iratait». A dalmát jobb módú földmívesek hihetetlen öntudattal és büszkeséggel emlegetik őseiket, de olyan konok rátartiság, minő a Kotromanovics testvéreké, ritka még Sinjben is, hol ugyancsak büszkélkednek nemességökkel. Egyébként szegény emberek, de inkább odaadják mindenöket, mint sem hogy irataiktól megváljanak. Mindamellett sikerűlt megkapnunk az iratok jegyzékét; e szerint 9. sz. a. 14 darab irat és könyv van nálok, és pedig:

1. Kivonatok a velenczei nemesi lajstromokból, melyekből kitűnik a Kotrománovicsok velenczei nemessége; közjegyzőileg hitelesített másolatok.

2. A potravjei anyakönyvek kivonatai, melyek szerint Kotrománovics Illés (1686. márcz. 10.), a László fia, az 1194. élt Kotrománovics János utóda. Kiadta Marinovich Ferencz bročnoi plébános.

3–4. Egy 1780-ban Orbini, Du Fresne stb. után készűlt nemzedékrendje a Kotrománovicsoknak. (2 pld.)

5. A Kotrománovics-czímer: koronás álló oroszlán (!).

6. Libro delli nobili signori de Cotromanni, abitanti in Potravje dal 1695 al presente anno 1785. 60. l. Bizonylatok.

7. Occhievja Fülöpnek Anconában 1776. nyomatott műve: Epitome vetustatum Bosnensis provincić.

8. Descrizione genealogica delľ Albero genealogico della nobillissima ed illustrissima famiglia delli signori conti di Cotromani con la dechiarazione della stemma del regno Bosnia, 1785-ből. 112. l.

9. Másolatok 1781-ből.

Már ebből a jegyzékből láttuk, hogy a legrégibb eredeti darab voltakép csak a XVII. század végéről való s az egész irattár nem egyéb, mint a velenczei nemességen alapuló legenda, melynek egyetlen tényleges alapjául a Mauro Orbini említett feljegyzése szolgált. Ezt a nézetünket csak megerősítette a sokat emlegetett 10iratoknak a közlése. Sztánics Péter plébánosnak sikerűlt végre rábírni Kotrománovicsékat, hogy irataik lemásolhatásába beleegyezzenek s 1893-ban a Bulletino de archeologia e storia Dalmata czímű spalatoi szaklap mellékleteként megjelent Sztánicsnak a közleménye: Izprave i rodopis bosanskih bana i kraljeva Kotromanovića od godina 806! do danas. Po rukopisima nadjenim kod nyihovih živućih potomaka. (A Kotrománovics bosnyák báni és királyi család igazai és származásának leírása 806 – máig. Élő utódaiknál őrzött kéziratok után.) Ebből a közleményből aztán kiderűl, hogy Sztánics egyszerűen elhisz mindent s hogy az egész irattár nem egyéb, megengedjük azt is, jóhiszeműségből eredő csinálmánynál. Ezek az iratok semmit sem bizonyítanak. Meglehet, hogy a sinji Kotrománovicsok valamely ilyen nevű előkelő család ivadékai, de névhasonlatosságnál egyéb bizonyítékuk nincsen. A régi királyi család kihalt, mellékágaikról eddig semmit sem tudunk.

Csak annyi tény, hogy a régi Kotrománokat az Árpádok, a Rosztiszlavicsok, a Subicsok* és a Nemanják családi vonatkozásai között kell keresnünk.

* Ez alkalommal megemlítjük, hogy Klaić volt az első, a ki a Kotromanovićok s a görzi grófok rokonságot, XXII. János 1319. júl. 18-án kelt levele alapján (Theiner I. 135. M. S. M.) megemlítette Wertner magyar munkája 1891-ben jelent meg, a Klaićé horvátúl 1882-ben, németűl 1885-ben, a Wertner említett munkája 214 és 217. lapján nem említi Klaićot hanem mintha ő volna az első, úgy beszél. Egyebütt azután idézi. Az ilyen apró illemhiba annál boszantóbb, mert Wertner aztán ezt a kérdést a 215. és 216. lapon ügyesen és bővítve tárgyalja.

IV. Béla † 1270; V. István † 1272 neje Erzsébet 1289 Duxissa de Bosna; Mária f. II. Károly; Martell Károly; I. Károly; IV. László † 1290; Katalin f. Dragutin István; Erzsébet f. Kotromán István (I); II. Kotrománovics István a bán; Anna férje Rasztiszláv macsói herczeg † 1263 Felső-Bosznia kormányzója, alatta állanak a magyar bánok; Kunigunda f. Otokár cseh k.; Griffina (Agrippina) 1300 él; Fekete Lešek lengyel hg. † 1289; Béla dux de Macho et Bosna 1272 megölték.; Mihály ??

Ebből a táblázatból csak az tűnik ki, hogy az első, történetileg igazolt Kotroman István, magyar királyleánynak a sarját vette nőül, a ki okvetlenűl katholikus volt. Ez a Kotroman német volt-e, nem tudjuk. Nevét Maretić horváth nyelvész a szlávból magyarázza.* Azt állítja , Kotopa az ó-szláv és orosz nyelvben csatát jelent, az ó-szlávban -nak írják; szerinte a név annyit jelent, mint «ad pugnam incitamentum habens», harczra, csatára serkentő. Ezt a magyarázatot azonban a szakértők nagyon erőtetettnek tartják. Olvastunk olyanféle versiót is, hogy a Kotroman a német Guntramnak lenne elváltozása. Klaić III. Istvánnak egy 1163-ban kelt oklevelére hivatkozik,* melyben a tanúk között egy Kotromán (Cotroman) szerepel Spalato grófja mellett. Az oklevél eredetijét nem láttuk, tehát nem szólhatunk róla, csakugyan Cotroman-ról van e ott szó.

* Narodna imena i prezimena (Nemzeti nevek és előnevek) Rad. LXXXI. 122. l.

* Kukuljević Cod. Dipl. II. 66. 1673-ban Joannes Andreas Koterman (Koderman), mint buccarii kamarai administrator szerepel. Közös pénzügyi levéltár.

Nekünk a név kún-bessenyő hangzásúnak tetszik. Kuturmanok* szerepelnek a XIV. században: Somogy-megyében, Vas-megyében a szt.-gotthárdi járásban, az Őrség szélén találjuk Kotormányt. Nem kivánunk határozott feltevéssel állani elő még most, csak sejdítjük, hogy V. István kún udvarának, Erzsébet özvegy királyné bosnyák herczegsége révén valamely délre szakadt előkelő tagja volt a család alapítója. Orbini német vitézében nem hiszünk; az a mit Du Fresne állított, hogy Orbini Kotromant olvasott Colomannus helyett, a ki IV. Béla öcscse volt s nagy bogumilírtó bosnyákverő, s megtette németnek, nem is oly lehetetlen.*

* Körmendi oklevelek.

* Schimeck i. m. szánakozva említi az 59. l. jegyzetében a különben elég gyarló Du Fresne állítását, kinek pedig ez esetben helyes volt a sajdítása.

E hosszú kitérésnek az a foglalatja, hogy Nagy-Lajos e házasságával, ha szerelme vitte is rá, neje családjának magyar tradicziói révén erős kapcsolatot teremtett magyar korona s a déli szláv népek között. Ennek a házasságnak köszönheti a kis bosnyák bánság viszont a maga királyi rangra emelkedését, egyideig ugyancsak Magyarország rovására; ennek azt a 11szerepet, melyet a szerb birodalom bukása után játszott.*

* Cod. 8677. Bécsi udv. könyvtár. – Idézi Engel p. 186. A szemes Engel ez esetben nem vette észre, hogy e kézirati töredék Tuberonak egy passusa. Megemlítjók, mert a tények összezavarásával ugyan, de elénk tünteti, hogy N.-Lajosnak e házasságát csakugyan Bosznia emelkedése egyik okának kell tekintenünk.

II.

Gabelkover, idéztük elbeszélésének további folyamatában azt állítja,* hogy Helfenstein Ulrik, Máriát a bosnyák herczegnőt nem vehette el feleségűl 1354 előtt, de sokkal azután sem. Azt hiszi ugyanis, hogy Lajos király csak 1353-ban lett özvegygyé s így második nejét, Erzsébetet, a ki szerinte Máriának a nővére volt. 1353 vége előtt nem vezethette oltárhoz, Máriának a házassága pedig utóbb történt. Nem vitatjuk e combinatiókat, elég annyit megemlítenünk, hogy Lajos király már 1349 óta volt özvegy. Mindezekről, valamint a Gabelkover említette két adatról: a herczegnő hozománya lajtstromáról és sírja feliratáról alább szólunk. Egyelőre a magunk részéről állítjuk össze a Mária herczegnőre vonatkozó adatokat.

* KI. 307., 309. l.

Kétségtelen, hogy az idősebb Helfenstein Ulrik grófnak neje bosnyák herczegnő volt, a ki Magyarországból kerűlt sváb földre. Ezt hiteles eredeti oklevelek bizonyítják,* melyekben a grófnő mindig bosnyák herczegnőként (Herzogin von Bosna, Bossen) említtetik. Van azonban magyar részről is oklevelünk, mely erről az összeköttetésről szól.* Nagy-Lajos ugyanis egy 1352. ápr. 26. Budán kiállított oklevélben a nagymartoni grófoknak három esztendő folyamatán erőszakkal elvett jószágait a két Nagy-Martoni Miklósnak visszaadatni rendeli, érdemeikről ekképen szól:

* A stuttgarti államlevéltárban Von Bayern extradirte Urkunden, I. 75., 94 5. no. 3. Schmid’sche Sammlung no. 26.

* Wertner i. m. 221. l. – ki Kerler művét ismerte – idézi ez oklevelet és tárgyalja a kérdést.

Anjoukori okm. V. 377. Fejér CD. IX/2. 139. Fejér «Helsenncor»-t ír, Lajos király egy másik. 1353. ápr. 10. (Fejér i. k. 218. l.) kiállított oklevelében «Domina Maria Domino de Helphstayr tradita»-t ír. Az Anjoukori oklevéltár közölte oklevélnek a kivonatában hibás az, hogy Máriát, István boszniai herczeg leányának fordítja, a szövegben egyenesen «soror» áll. Tollhiba.

«dominam Mariam sororem domini Stephani ducis Boznensis, proximam nostram carissimam domino Helseneerio federe matrimoniali copulatam, ad civitatem Pazzowye prenotatam, honestis baronibus regni nostri eidem proxime nostre comitantibus suo nuptui sociandam transmisissemus.»

E szerént a két Miklós «Máriát, István boszniai herczeg nővérét, a magyar király kedves rokonát» Passauba kísérte, mikor Helfenstein urral eljegyeztetvén, lakadalmára ment. Ez pedig, tekintve az oklevél keletét, okvetetlenűl 1352. ápr. 26. előtt történt.

Az a kérdés, hogy miféle rokonságban állott ez az úrnő a kriályhoz, kicsoda is voltaképen?

Már Wertner utalt arra, hogy a Gabelkover-Kerler-féle nézet, mely szerint Mária, Kotrománovics István bánnak a leánya, s így Erzsébetnek, I. Lajos királyunk feleségének testvére, téves.* Az idézett királyi oklevélben egyenesen az áll, hogy soror, már pedig a sorort semmiféle magyarázat sem teheti meg filiának. A középkorban ugyan a rokonsági fokozatokat mindig átalánosították,* de a testvért a leánynyal nem vétették össze.

* i. m. i. h.

* Sorornak nevezték az apáczákat, a királyok, a többi királyi uralkodóknak a feleségeit stb.

E kérdés tárgyalása alkalmával egyébként más körűlményeket is tekintetbe kell vennünk. Nem mellőzhetjük ugyanis annak a kérdésnek a vitatását, melyet Ruvarac Ilarion vetett fel a bosnyák múzeum folyóiratában, a «Glasnik»-ban,* hogy Erzsébet, a Lajos király felesége, csakugyan egyetlen leánya volt-e István bánnak?

* 1891. III. füzet « .

Mauro Orbini* szerint, Kotrománovics Istvánnak csak egyetlen egy leánya volt «unica figliola». Orbini elbeszélvén Dusán czár hadjáratát a bosnyákok ellen (ez 1349–50 körűl esett meg), mondja, hogy Erzsébet akkor «che alľ hora era donzella» már felserdűlt volt. Du Fresne* megint úgy ír Erzsébetről, mint István bán idősebbik leányáról, másik leányát pedig Draganak nevezi Paulus de Paulo nyomán. Ez utóbb említett krónikás* azt írja, hogy «Domina Elisabeth regina Ungarić senior, Domina Maria regina iunior et Domina soror Draga, 12soror sua» egyszerre jelentek meg Zárában. Ruvarac – nézetünk szerint helyesen – kimutatja, hogy e passusból tévesen következtették azt, hogy Draga, Erzsébet királynőnek a testvére, hanem hogy itt Mária magyar királynőnek a nővéréről, Lajos király másik leányáról, Hedvigről van szó.

* i. m. 265. l.

* Illyricum vetus et novum 119. l.

* Luciusnál 423. l.

Míg azonban a nevezett tanúlmányban Orbini idézett helyére támaszkodva, Ruvaracnak az a határozott nézete, hogy István bánnak csak egy leánya volt, 1892-ben egy tanúlmányt írt «Katalin, Tvrtko bán és király leánya» czím alatt,* melyben az eddigi közfelfogással ellentétben azt vitatja, hogy Cillei I. Hermann felesége (1332/4–1385 III/21) Katalin, nem volt – mint eddig hitték* – I. Tvrtkonak a leánya, hanem Erzsébetnek, a magyar királynőnek a nővére.

* « » Glasnik 1892.

* Aschbach 273. – Klaić Bosna II. 268. Krones: Dsie Freien von Saneck, Raćki stb.

Ruvarac éleselméjű vizsgálódásaira csak azt feleljük, hogy az ő kétkedésével már a Cilliek tudós kutatójának: Fröchlich Rézmán 1755-ben megjelent munkájában is találkozunk.* Fröchlich állítja, hogy Cilli Hermann nejéről sehol sem állítják határozottan, hogy Tvrtkonak a leánya. Az oklevelekből teljes bizonyossággal csak azt tudhatjuk, hogy Cilli Hermannét Katalinnak hívták (1377., 1396.) s hogy Cilli I. Hermannak a fiát II. Tvrtko rokonának nevezte. (1427.). A cilli krónikában pedig a következőt olvassuk:

* Genealogia Sounekiorum comitum Celejć.

«Do das alles, was oben bemelt ist* geschah, do gab König Ludwig von Hungarn sein mumen,* frauen Catharinen, die rechter erb was zu dem Königreich Wossen, dem obgeschriebenen graff Herman zu einer eelichen gemahl.»

* 1362-ben.

* «Mume der Mutter oder Vaters Schwester (Base) auch eine weibliche Person, welche mit einer andern Geschwisterkind ist, jede nahe Seitenverwandte» (Adelung). A Cilliek egyébként már Lajos király délvidéki vállalatai folyamán 1359-ben jutottak érintkezésbe Rácz- és Bosnyákországgal. – Suchenwirt Péter Munkái XVI. darab.

Fröhlich is tudta már, hogy Kotromán Istvánnak (a ki 1310–5 közt halt meg) volt egy Katalin nevű nőtestvére. Ő aztán úgy segített magán, hogy Katalint megtette András chulmiai herczeg unokaöcscse menyasszonyának, a ki később a Cilli Hermann neje lett. Aztán tovább akkép kombinál, «hogy Chelm alatt nem lehet-e Celejt is érteni?* Egyébiránt az is lehetséges, hogy Katalin a Kotrománovics István bán leánya volt, erről nem szólnak a források.»

* Bizony nem.

Ruvarac Fröhlichnél tovább megy, mert a cillii krónikának idézett helyéből bizonyos valószínűséggel következteti, hogy a «rechter erb» kifejezés alatt Kotrománovics István bán törvényes származékát kell értenünk. Ezzel a hypothesissel áll szemben Orbininak ez esetben teljesen prćcis állítása. Tény, hogy Dusán hadjáratot intézett Bosznia ellen, tény, hogy István bán leányát óhajtotta a fia számára, ha meg több leánya volt a bánnak, miért nem adta oda az egyiket Dusán fiának? Szóval a Ruvarac állításaival szemben, ugyanannyi ellenállítás tehető, de mint hypothesis kétségkivűl a figyelemre méltók közé tartozik. Részünkről azt a körűlményt is figyelemre méltatjuk, hogy a mi Lajos királyunknak négy leánya volt:

Mária (sz. 1365 † 1365).

Katalin (sz. 1365 † 1376).

Mária (sz. 1370 † 1395).

Hedvig (sz. 1371 † 1399).

Tekintve már most, hogy a Mária és Katalin nevek a kedves rokonságéval: Helfenstein Ulrikné, Mária, s Cilli Hermanné Katalin nevével egyeznek, nincs benne lehetetlenség, hogy Erzsébet királynő legközelebbi vérei után keresztelteté leányait. Mindez a kombináczió azonban még mindig nem felelet arra a kérdésre, hogy hát voltaképen kicsoda is ez a Mária, bosnyák herczegnő?

Vegyük szóról szóra az előbb idéztük 1352-iki oklevélnek az értelmét, s tegyük fel, hogy soror Stephani ducis azt jelenti, hogy Mária, Kotrománovics Istvánnak, I. Lajos apósának az édes leány-testvére, tehát:

Kotromán István neje Erzsébet; Kotrománovics István; Mária; Erzsébet f. N. Lajos.

Kotromán István halálozásának az esztendejét Orbini 1310-re teszi. Három fiút hagyott maga után, a tanúlmányunkhoz mellékelt táblázatban 13említett Istvánt, Ninoszlávot és Vladiszlávot. Atyja halála után elsőszülött fiának nem volt hozzá ereje, hogy atyja örökségébe lépjen s anyjával Erzsébettel Ragusába menekűlt. Volt egy nőtestvére, Daniczának hívták, az Rómába ment. Öcscsei Horvátországban leltek menedéket.

Orbininak ezt az elbeszélését kiegészíti Luccari ragusai krónikásnak az elbeszélése, a ki úgylátszik egyvivású forrásból merített.* Luccarinak ez elbeszélésében nyilván tévedés, mikor Kotrománovics István anyját mondja lengyel herczegnőnek, holott a felesége volt az. Mindamellett becses egy forrás ez a család történetének a szerkesztésére nézve. Kitűnik, hogy Kotromán István halála után, özvegyét kis gyermekeivel a szó szoros értelmében elűzték. Két fiú Horvátországba menekűl, az anya elsőszülött fiával Istvánnal Ragusában talált menhelyre, a hol «királyi pompával» fogadják őket, s a «gyereket» (fanciullo) megtanítják a latin írásra. A város az özvegy bánné s a fiú képét meg is festette. Mindez 1310 után történt. 1314. ápr. 6-án* a ragusai adatok «a bán megérkezését» és ellátását említik, 1322. nov. 23.* pedig egy követséget küldenek a Boszniában tényleg kormányzó István bánhoz. Ez elbeszélés nyomán kettő bizonyos, hogy István bán gyermekéveit Ragusában tölté, s onnan kerűlt Bosznia báni székébe, mindenesetre 1322 előtt.

* Annali di Rausa. II. 45. «Mori appresso Stefano Cotroman, Conte di Bosna et sollevati i Baroni et il popolo da artificij di Vuk Vilich et da Ciubran Budisaglich al nome ď antica licenza la sua famiglia fu levata dal posesso et furno eletti al governo li piu nobili Vudislau, e Constantino ň come altri lo domandano, Miroslau figliuoli di Conte Stefano, facendo loro scorta Mladien Hartich, se ne fuggirona in Sagreb et in Medvied et Stefano, ch’era primogenito, con Elisabetha sua madre, filiguola di Casimir, Duca di Gnescovia Polaco guidati da consigli di Priboie Kopcich et da Ostola Cositerich (come riferisce Emanuelo Chronista del Duca Haruoie) salvarono in Rausa. I magistrati gli alloggiarono et gli riempirono di tutti gli ornementi necessarii, non pure alla pompa civile, ma regia, et posero ancor cura di allevar il fanciullo nelle lettere Latine, fino che cassati poi li rumori in Bosna, ció procurando il Senato, Stefano fu restituito nel suo stato. Per tenere viva la memoria di questa famiglia la signoria fece cavare da uno valente Maestro il ritratto della Regina, et di Stefano, che stavano pronti et in attó vivente.» Nagy kár, hogy nem ismerjük ennek az Emanuelnek a krónikáját, a ki Luccari szerint Hervoja idejében élt.

* Monum. Ragusina I. 72.

* U. o. 41. l. Klaić Povj. Bosne 92. l. azt állítja, hogy Ragusa 1314-ben az új bánt várta, ez alatt pedig a Subics Mladen installálta fiatal Kotrománovics Istvánt kell érteni. A magunk részéről effélét a Klaić idézte adatból nem következtethetünk.

Nemzedékrendi szempontból fontos a tárgyaltuk kérdésre nézve annak a megállapítása, hogy az öreg, 1310 körül meghalt Kotromán bánnak volt-e leánya, a ki testvére volt Istvánnak a bánnak. Erre megfelelhetünk. Kotromán Istvánnak volt egy Katalin nevű leánya, a kinek 1347-ben már felnőtt fiait említik: Nikolić Vladiszláv és Bogisa, atyjok András chulmiai herczegnek az unokaöcscse Nikola volt, innen aztán patronymonjuk: Nikolics, a Miklós fiai.* Ez a hiteles adat tehát kétségtelenné teszi, hogy Orbininak föntebb említett az az állítása, mely szerint Kotrománovics István bánnak a nővérét Daniczának hívták, ismét tévedésen alapúl. Ennek a tévedésnek azonban nyitjára jöttünk.

* Mon. Rag. 259. l. és Ruvarac a bosnyák Glasnik 1891. évf. 231. l.

Rómában a Santa Maria Minerva templomban a főoltár mellett volt az a «Diana Illyrica» feliratú síremlék, melyről Orbini és Du Fresne azt állították, hogy Kotromán István boszniai bán leányának tetemeit födi. A síremlék már a XVI. században nem létezett többé s csak egy régi halottas könyvből írta ki Fraknói püspök, kinek szívességéből közöljük, a felirat szövegét:

«Hic iacet Diana Illyrica, que vixit
annos XXV. menses XI. dies VII. obiit vero
die XXVIII. septembris XIII. anno M CCCC XIII.
B. C. H. M. CARA? DIANA. »

E sírfeliratból kitűnik, hogy Diana – Danicza halála évében egy hónap híján 26 esztendős volt, tehát 1387-ben született, s így nem lehetett az 1310 körűl meghalt Kotromán Istvánnak a leánya. Ezt már Ruvarac is tagadta, abban azonban téved, hogy a sírfeliratot XVI–XVII. századbeli koholmánynak gondolja, mert az Illyr szó szerinte előbb nem járta. Illyricum, Illyricus elnevezéssel már a XV. század folyamán találkozunk. Sokkal bajosabb megfelelni arra a kérdésre, hogy hát ki lett légyen ez a Diana?

141386-ban két Kotroman-ivadék él. I. Tvrtko király és Dabisa István. Tvrtkonak volt még egy Vuk (Vikics) István nevű testvére, a ki 1368-ban Ragusába menekűlvén, áttért a kath. hitre. Élt-e még 1387-ben s Danicza az ő leánya volt-e, arra adatunk nincsen. Dabisa Istvánnak volt egy Sztana nevű leánya, nevére ugyan latinosan elferdítve jól illik a Diana, chronologiai szempontból sincs ellenvetésre ok, de okleveles bizonyíték nélkül ezt a Chulmiában birtokos Sztanat nem azonosíthatjuk a római halottal. Ennélfogva be kell érnünk a fölvetett hypothesisekkel mindaddig, míg bizonyító adatot nem találunk.

Elesvén ekkép Kotrománovics István második, álltólagos, nővérének a lehetősége, fölmerűl az a kérdés, hogy az 1352. I. Lajos féle oklevélben említett Mária csakugyan az édes nőtestvére volt-e Lajos király apósának? Ha édes testvére volt, akkor – atyja 1310 körül halálozván el – 1352-ben 40 évesnél idősebb volt, mikor férjhez ment Helfenstein Ulrikhoz, s minthogy 1405-ben halt meg, közel száz éves kort élt. Nem valószínű, hogy a sváb gróf ily tisztes korú hajadont választott volna élete párjának s az a sok gyermek már természetes okoknál fogva is ellene szól Mária kései férjhez menetelének. Rendes körülményeket latolgatva, tehát nem állíthatjuk, hogy Mária, István bánnak a nővére volt.

Wertner akkép gondolja megfejthetni a kérdést, hogy a sorort unokahug értelemben veszi s azt véli: Mária, István bán öcscsének Vladiszlávnak volt a leánya, I. Tvrtkonak tehát nőtestvére. Vladiszlávról annyit tudunk, hogy neje Subics Ilona volt, a kit – Kukuljevics szerint – 1338/9-ben vett el feleségül. Föltéve, hogy Mária volt az első szülött, az esetben 1352-ben 13 év körűl lehetett. Ez ugyan nem zárja ki a házasság lehetőségét, de szintén csak feltevés, mint az is, hogy Kotromán Istvánnak lehetett egy öcscse, kinek a nevét nem tudjuk, s ennek lett volna a leánya Mária. Csak annyi bizonyos a sokat említett 1352-iki oklevélből, hogy Mária nemcsak István bánnak volt atyjafia, de Kotromán-vér lévén, maga a király is rokonának vallja, udvaránál tartotta s gazdagon kiházasította.

Egyúttal bemutatjuk Mária herczegnőnek helfensteini grófnő korában használt pecsétjét.*

* Eredetije a württembergi államlevéltárban.

Álló szembefordúlt nőalak két czímeres pajzsot tart. A jobb czímer két- vagy egyfejű sas, nem merjük eldönteni, mert a pecsét eredetije rongált; a bal czímer a Helfenstein-grófoké: hármas halmon balról jobbra lépkedő elefánt. A Kotromán-családra emlékeztet a sas alatt körvonalaiban látszó három szirmú korona. A kétfejű sas jelentését nem tudjuk, mert a Nemanják későbbi kétfejű sasa ide nem illik, helfensteini vonatkozását ugyancsak nem sejtjük. A pecsét körirata:

Kettős: házasságos czímerrel van-e dolgunk, vagy csak Máriának külön helfensteini grófnő minőségében készűlt pecsétével, annak eldöntésére nem vállalkozunk. Közöltük, mert Mária herczegnő körűlményeit illeti, melyekről kulturtörténeti szempontból is érdemes szólanunk.

III.

Helfenstein Ulrik, ura: IV. Károly megbízásából, bizonyára járatos volt a budai udvarhoz, hol Mária herczegnőt nevelték. Miként történt a dolog, azt nem tudjuk, de tény, hogy a bosnyák herczegnő messze idegenbe, a sváb földre kerűlt asszonynak. Az akkori értékviszonyokhoz képest tetemes hozománya volt:* 10,000 magyar aranyforintra becsülték. Hozománya, igazabban kelengyéje selyem ágynéműből, értékes prémekből, díszes ruhákból (14 köpeny, 6 hermelin, 4 vegyes prémű, 4 tafota; 3 prémes felöltő, 11 alsó szoknya, két mellény, 5 ing, mosdó és fürdő-kendők), 6 pártából, 2 selyem zsinórra fűzött sorból, koronából, ezüst asztalnéműből – 15arany csak a tábla, – uti eszközökből állott. Összesen 186 tárgyat sorol fel a jegyzék és pedig:

* Gabelkover i. m. fol. 195.

darab

I. Ágynemű 38

II. Ruha 49

III. Fejdísz 20

IV. Asztalnémű 72

V. Játékasztal 1

VI. Utazáshoz való 6

186

A jegyzék* egyfelől arról tanúskodik, hogy a budai kir. udvarnál mikép rendezték be egy királyi igényű rokonnak a háztartását, másfelől belé tekinthetünk az akkori női ruhatárba, mi kellett s milyen igénye volt az előkelő udvari hölgyeknek. Oly jegyzék ez, melyből sokat érthetnek az Anjoukor kultúrájának kutatói. Nem akarunk terjengősek lenni, azért csak magát a jegyzéket közöljük magyar fordításban:

* Gabelkover i. ki. f. 48. c. 617. b. lap.

Fiatal asszony feleségem a következő tárgyakat hozta magával Magyarországból:

2 selyem terítő, 6 selyem kendő, mely hozzá való.

1 selyem függöny (a mennyezetes ágy függönye)

6 selyem derékalj, s négy hozzávaló lepedő, 6 selyem fejvánkos

4 selyem párna

1 hermelines ágyterítő, s két hozzá való vánkos

2 selyemből való, béllelt takaró

2 lepedő

4 szőnyeg

2 «senlach» (ágyra borító?)

6 hermelin köpeny

4 prémes köpeny

4 tafota köpeny

3 prémes kabát

7 ruha (szoknya)

11 alsó szoknya

2 újjas mellény

5 ing

2 fürdő-kendő

4 fejrevaló kendő

1 fátyol

1 arany korona (fejék)

6 párta

2 selyem hajzsinór

1 arany játéktábla (Spielbrett?)

2 ezüst medencze

11 ezüst tál

4 ezüst katlan (kotla)

2 kanna

16 pohár

3 ezüst tányér

4 kanál

4 kés

4 varrottas asztalterítő

8 törülköző

9 asztalkendő

5 törülköző

2 kocsiborító

4 úti párna*

* Gabelkover KI. 619. lapján közöl még egy jegyzéket, mely úgy látszik Mária grófnő végső rendelkezéseit tartalmazza. Ebből érdekesek:

Alfingen asszonynak… egy barna, tollas köpenyt s egy gyürűt hagy.

Scharenstetten asszonynak egy gyürűt, egy fátyolt, s egy ezüst gyűszűt.

Leányának (melyiknek?) arany koronáját, egy fekete prémes ruhát, ezüst övvel, s a gyöngyök felét.

Az ezüstnéműt az elsőszülöttnek.

A várnagynénak egy arany bokályt, egy fátyolt, egy arany karpereczet.

A várnagynénak egy fátyolt, s egy gyűrűt.

A többi tárgyak: gyürűk, bokályok, egy aranyos brokát s egy veres selyem köpeny; egyéb fínom ruháját misemondó ruhák készítésére szánta.

A mi a herczegnő élte folyását illeti, sorsa uráéhoz fűződött.* Közöljük itt azoknak az okleveleknek a kivonatait, melyek – ha szorosan véve magánjogi jellegűek és csak helyi érdekkel bírnak is – előadásunkat teljesebbé teszik.

* V. ö. Gabelkover k. i. fol. 191–203; 224–225, 240, 572–577.

I. 1354. márcz. 28. Id. és ifj. Helfensteini Ulrik kinyilatkoztatják, hogy az elsőnek neje Mária «Irmboltzwicker» falut kiváltotta. (Er. okl. Stuttgart.)

II. 1365. decz. 17. Mária bosznai herczegnő, Helfensteini Ulrik neje 1366. febr. 2-ig terjedő fegyverszünetet köt Elchingeni (régi birod. apátság a bajorországi svábföldön, Ulm közelében) Konrád apáttal. (Er. okl. Stuttgart.)

III. K. n. (1371 előtt) Helfensteini Ulrik gróf nejének, Mária asszonynak, szül. bosnyák herczegnőnek a beleegyezésével adományt tesz a deckingeni templom részére (Gabelkover kézir. 48. fol. 305 old.).

IV. 1371. Helfensteini Ulrik gróf nejének szül. boszniai herczegnőnek zálogba adja a steinkirchen-i szabad birtokot. (Gabelk. kézir. 48. f. 309 old.).

V. 1371. máj. 30. Helfensteini Ulrik gróf berunstadti birtokára iratja nejének Mária boszniai herczegnőnek a hozományát és kelengyéjét (Er. okl. Stuttgart.)

VI. 1372. jún. 15. Ulrik tartománygróf özvegye, Mária asszony, szül. bosznai herczegnő feloldja és felszabadítja Falkensteini Egloff és Erhart fivéreket férjének megölése alól (Gabelk. kézir. 48. f. 314 old.)

VII. Helfensteini Konrád gróf 1373. okt. 23. anyjának Mária szül. boszniai herczegnőnek a hozományát és kelengyéjét 150.000 frt értékben (?) Überkingen várára iratja át. (Gabelk. kéz. 48. fol. 336. olt.) A herczegnő beleegyezése 1392. decz. 13. egy 1466-i átiratban a stuttgarti lvtárban.

VIII. 1392. febr. 22. Mária bosnya herczegnő alapítványt tesz az aufhauseni sz. Orbán oltára javára. (Schmid-féle kéziratgyűjt. 1393. 26. sz. a stuttgarti lvtárban.)

16Az idegenbe szakadt bosnyák herczegnőt sok megpróbáltatás érte. 1372-ben sujtá a legnagyobb szerencsétlenség.

Ulrik gróf, az ura Máriának, nagy kegyében állott a császárnak s mint a városok védelmezője ugyancsak a pártjokra állott a számos lovag támadásai, de még a saját sógorának Eberhard württembergi grófnak is a kapzsisága ellen. 1372. febr. 12., hazalovagoltában, ellenségei lesből rajta ütöttek s fogva vitték előbb Zabergauba, aztán Falkenstein Erhartnak Ramstein nevű várába, a hol ugyanazon év máj. 5-én átvágott nyakkal halva találták.*

* Gyilkosai: Klingenberg János, Neipperg Henrik, Sternenfels Ulrik. Falkenstein Erhartot az özvegy feloldta a gyilkosság vádja alól VI. okl. – Reg. Imp. 542. a Gabelkover f. 203.

Az özvegy zavaros anyagi viszonyok között maradt kilencz gyermekkel. Két fia Konrád: és Frigyes úgy látszik akkor már felserdűltek volt. Öten voltak fiúk: a kettő, kit előbb említénk, Lajos, Ulrik és János, hárman leányok: Ágnes, Beatrix és Mária.*

* Kerler i. m. 69. Máriát egy magyar úr vette el feleségűl.

Lajos király azonban, mint jó rokon, nem feledkezett meg az istentől meglátogatott családról, segített rajtok mindenkép. Máriának Lajos nevű fia Magyarországba kerűlt, s a budai udvarnál igen jó fogadtatásban volt része. Midőn 1381-ben a gazdag aquilejai pátriarka széke betöltendő volt, Lajos király s a felesége (u. é. ápr. 18-án) igen meleg hangon írtak a friauli rendeknek, Udine városának s Orbán pápának, hogy «kedves rokonukat» tegyék meg patriarkának.* Patriarkának ugyan Lajos királynak egy másik rokonát választák: Alençon Fülöpöt, de Helfenstein Lajos sem maradt állás nélkűl, mert 1382-ben az övé lett a kalocsai metropolia, melyet 1391-ben bekövetkezett haláláig bírt.*

* A friauli levéltárakból. A magyar t. Akad. oklevélmásolatai Óváry L. 100–103. l. és Archeogr. Triestino 1892.

* Katona: Hist. metrop. Colocensis. I. 392–3.

A többi Helfenstein ivadéknak már nem volt köze a magyar dolgokhoz. Az özvegy grófnőt családi viszonyai oda kötötték a sváb földhöz, ott élt még hosszú öregségben 1403 tavaszán bekövetkezett haláláig s túl élte a Lajos király családjának tragikus végét. A XVII. században Überkingen* faluban még olvasható volt a sírfelirata, mely azt mondja, hogy a grófnő derék feleség, jó anya, s könyörületes lelkű keresztény volt.

* Würtemberg dunai kerületében a Geisslingen an der Felsi járásban.

Gabelkover még leírhatta a sírkő feliratát, magyar fordításban ekképen szól:

Herczeg-asszonyt takar e sír,
A ki ékes volt erényben
És a neve: Mária.
Kegyesség honolt szívében,
Ezt nem feledé soha.
Magyarországból jött hozzánk.
Őt, a bosnyák herczeg-asszonyt
Lajos amaz igazságos,
A jó régi erkölcs őre,
Hozta kinccsel megrakottan
A sváb földre, hitveséűl
A vén Helfenstein Ulriknak.
Ám ezt meggyilkolták, mikor
Ezer háromszáz esztendőt
Írtak, s hozzá hetvenkettőt.
Tisztességben és erényben
Bővölködék a herczegnő.
Dúsan megterített asztal
Várt nála a nyomorultra,
És a szolgák nagy csoportja
Szívesen és sürgve hordta
A jó édes bort s az étket,
Áldották is a szegények.
Mint az egyház védasszonyját
Úgy tisztelte őt a papság,
Mely tapasztalá gyakorta,
Hogy reája is van gondja.
Nosza tisztes lelki atyák
Imádjatok térdre esve,
Hogy a mennybe jusson lelke,
S ott a boldogok sorában
Lássa Istent trónusában
S nyerjen örök életet.
A halála napja péntek,
Az, a mely – mondom ti néktek –
Ezernégyszáz és háromba
Következett Márkus napra.
Április kalendájának
Ötöd napján érte vége*
Földi pálya-futásának.*

* 1403. évben sz. Márk napja utáni péntek – ápr. 27. V. kal. Április pedig volna márcz. 28. Itt azonban a kalendáknak a középkorban helylyel-közzel előforduló hibás számításával van dolgunk, hogy t. i. V. kal. Maii tényleg április havának egy napját jelentvén, május helyett áprilist írtak, vagyis azt a hónapot, melynek napját jelölik. Ily, hibásan használt értelemben véve az V. kal. Aprilis-t, ennek csakugyan ápr. 27. felel meg.

* Würtembergi államlev. Rep. Gr. v. Helfenstein x. A verses formájú fordítást Szalay László barátomnak köszönöm.

17A sírkövön látható boszniai czímer ki volt festve: sárga s piros valának a Kotromán-család színei.

Könnyebb áttekintésűl táblázatba foglaljuk össze mindazokat az indokolt és nem indokolt föltevéseket, melyeket e tanúlmány folytán a Kotromán-családot illetőleg megemlítettünk s tárgyaltunk. A kétségtelen s rég hitelesen megállapított ízeket dűlt betűkkel szedettük.

A Kotromán-család nemzékrendéhez.

Kotromán János IV. Béla alatt 1235–70. (A potravjei kivonatok fictioja. Velenczei nemeslevél, mely Mauro Orbini állítását variálja, hogy a család őse német.) Némelyek III. Béla vitézének mondják. V. István nejével Erzsébettel rokon kún vitéz. (Thallóczy sejtése.); Kotromán István az I. bán † 1310 után (Orbini szerint.) Neje Erzsébet. Dragutin István és V. István leányának Katalinnak a leánya.; Lajos. Orosz Anna.; Mária herczegnő (Gabelkover téves állítása.); Kotrománovics István a II. bán. Banus, Dux Bosnić. Neje Kujáviai Erzsébet.; Vladiszláv f. Subics Ilona. 1338–39 körül.; Inoszláv.; Katalin f. András chulmiai hg. unokája Nikola.; Danica. (Orbini állítása, nem áll.); Vladiszláv.; Bogisa.; Nikolics.; Erzsébet. Nagy Lajos kir. felesége h. 1353 † 1387.; Mária gr. Helfenstein Ulrikné h. 1352 † 1463. (Gabelkover combinatiója, hamis.); Fiú †; Katalin. Cilli I. Hermann neje. h. 1362. (Froelich és Ruvarac állítása.); I. Tvrtko bosnyák király.; Draga (téves.); II. Tvrtko.; Katalin f. Cilli I. Hermann (téves.); Vuk.; Danica † 1423. (Thallóczy állítása.); Dubisa István kir.; Stana Diana?; Mária Helfenstein grófné. (Wertner állítása.)

Thallóczy Lajos.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem