Nehány adat a Sigray és Korotnoky családok multjából. (Pótlék.)
Nehány adat a Sigray és Korotnoky családok multjából.
(Pótlék.)
(Pótlék.)
Mintegy pótlásúl és kiegészítésűl nehány új adattal szaporítom jelen soraimban a Sigray s Korotnoky nemzetségek legrégibb múltjának, e két törzsökös szepességi nemes család eredete idejének adatkészletét, gondolva, hogy a genealogiával, a történettel és nevezetesen a szepesmegyei nemes családok monografiájával és Szepesvármegye történetével foglalkozót érdekelni fogják a legtörzsökösebb megyei nemzetségek és Szepesmegye történetének eme mozaikdarabjai.
A «Turul» f. évi 3-ik füzetében fenti czím alatt megjelent kis dolgozatomban a Sigrayak s a Korotnokyak eredetével foglalkozván, azoknak birtokszerzését ismertettem, a petróczi levéltár okmányainak alapján elmondva, hogy Sigray Péter fiai, Péter és András mint szerezték vissza családjuk ősi birtokát, Rudnát, melyet 1284-ben, 10 választott birónak itélete alapján, visszaadott volt nekik lomniczi Rikolf, 24 márkányi kárpótlás lefizetése mellett.
Ennek a földnek előbbi történetére vonatkozólag érdekes világot vet a szepesi káptalannak egy 1315-ből eredő átiró okmánya, melyet a már előbbi dolgozatomban említett Lőrincznek (comes Laurentus niger) kérésére adott volt ki, s a melyben László királynak 1272-ben kelt adománylevelét írja át. Ennek az adománylevélnek a historicuma, tartalma a következő:
Rikolf (comes Ricolphus de Scepus) ama kérelemmel járúl IV. László király elébe, rögtön ennek trónralépte után, hogy őt Sygra nevű föld egy részének birtokában, melyet V. István király adományából bir, erősítse meg. A király, minthogy a kérdéses területet nem ismeri (quia de qualitate et quantitate ipsius particulć terrć nobis plana veritas non constabat), megbízza a szepesi káptalant, hogy a közeli Sygrát, jobban mondva ennek azt a részét, melyre Rikolf jogát megerősíttetni kéri, vizsgálják meg és ha ellent nem mond valaki, iktassa be a folyamodó Rikolfot; a káptalan eljárt e megbízásban és deczember 16-ikán keltezett levelében jelenti, hogy a szóban forgó földrész 60 hold szántóföldet foglal magában s hogy a határbejárásnál Sygra lakói nem mondottak ellent. Ez a földrészecske (particula terre de Sygra) a határleirás szerint azon «Rudna» nevű föld, melyet lomniczi Rikolf 1284-ben a Sigray Péter fiaival Mihálylyal s Andrással kötött egyezségnek s a már említett 10 választott birónak itélete alapján ezeknek átadott volt. Az 1272-ben említett particula terre de Sygra határleirása ugyanis majdnem szóról szóra megegyezik az 1284-iki egyezségben említett Rudnak nevű peres föld leirásával; amannak ugyanis «határa kezdődik a Rudna nevű hegynél és a Kis-Sygra nevű patak forrása felett száll le ennek a pataknak mentén, a melynek déli oldalán Jaan comesnek földje van és e folyó mentében nyugat felé halad lefelé, azután visszafordúl a hegy tetejének irányában és felhalad a hegyre egy déli csapás irányában és a Vitézről jövő út irányában felmegy a hegy homlokára és visszafordúl dél felé a Rudna melletti hegy irányában és itt végződnek ennek a fentemlített földnek a határai;» az 193utóbbi «földnek határa kezdődik a Rudna nevű hegynél a Kis-Sygra nevű patak forrása felett és e patak mentén halad – a mely pataknak déli oldalán Jaan comesnek földje fekszik – nyugati irányban «usque ad portum Jaan»; azután visszafordúl és a Tumpa nevű hegyre száll fel egy déli csapás irányában, a hol határdomb van és innét tovább halad két határdomb felé és onnét visszafordúl dél felé, hol megint két határdomb emelkedik, onnét egyenes irányban leszáll a Vitéz felől jövő út felé, a mely utra felmegy a határ és átlép egy bizonyos kis patakocskát, a hol ismét két határdomb van, a melyektől átmegy a Vitézről jövő országutra, a melynek mindkét oldalán több határdomb van felállítva és itt déli irányban ama hegyhez jut, a melyik a Rudna nevezetű hegy mellett van, a melynek tetején két határdombnál végződik a fentnevezett területnek a határa.»
Rikolf comes tehát a Rudnát (particulam terrć de Sygra) kérte IV. László királytól, annál is inkább, mert ezt a földet ő már eddig is birta volt néhai V. István király jóvoltából; László oda is adja e földet kedvelt hívének, Rikolf comesnek 1272-ben s erről egy, az összes főpapok és főzászlósok által aláirt okmányt adott ki; a tanuk nevei közűl hiányzik az esztergomi érseké, az érseki szék ekkor üresedésben lévén.
Sajátságos és feltünő körülmény, hogy midőn erről a földről később lomniczi Rikolf és Sigray Péter fiai: Mihály és András oly értelmű egyezséget kötnek, hogy 10 választott birónak az itélőszéke döntse el, hogy a föld e perlekedő felek közűl kit illessen, a birák a peres földet, melyet 1272-ben Rikolf királyi adományúl kapott volt, a Sigrayaknak itélik oda, kijelentvén, hogy e föld emberemlékezetet felülmúló időktől fogva a Sigrayak őseié volt («tum etiam quod ab antiquis eorum progenitoribus ad eos et patres eorum a tempore, cuius non extat memoria, fuerit devoluta».).
Határozott ellentmondást foglal magában e kijelentés, mely érthetetlen annál inkább, mert csak rövid 12 év választotta el a királyi adomány keltét a 10 arbiter itéletmondásától, sokkal rövidebb idő, semhogy emlékezetet meghaladó időkről és leháramlásról lehessen szó; azt, hogy e terület, melyről oly ellentétes elvek lettek kimondva, 1272 előtt, azaz a Rikolfnak történt adományozás előtt képezte volna a Sigrayak őseinek birtokát, azért bajos feltételezni, mert ha így lett volna, a László-féle adománylevél bizonyára tett volna erről említést; hacsak fel nem állítjuk azt a merész feltevést, hogy még V. István ajándékozta volna jogtalanúl e földet Rikolfnak s hogy IV. László egyebet sem tett, mint hogy az ügynek megvizsgálása nélkűl megerősítette apjának intézkedését. Pedig máskép aligha lehet megfejteni ezt a homályos kérdést, a mely pedig talpköve, sarkköve igénytelen kis dolgozatom egyik legfőbb tárgyának: a Sigrayak birtokszerzésének.
MELIÓRISZ BÉLA.
