IV. A családi czímer.
IV.
A családi czímer.
A családi czímer.
Nyomt: Ullmann József, Budapest.
A KOSSUTH CSALÁD CZÍMERE 1479. ÉVBŐL.
Befejezésűl a Kossuth-czímert kívánom ismertetni, e czélból mindenekelőtt magának az 1479-iki eredeti czímerlevélnek teljes szövegét ideiktatván.
Nos Mathias dei gratia rex Hungarie, Bohemie etc. Tibi fideli nostro nobili Nicolao de Koswth salutem gratiamque nostram regiam et omne bonum. Regalis dignitatis sublimitas inter alias suas sollicitudines hanc curam habere debet precipuam, ut juxta suorum subditorum qualitates et benemerita alios munificentia sua regia prosequatur, alios siquidem ulterioribus nobilitatum gradibus et insigniis condonet, sic enim subditorum animus ferventiori zelo ad regalia servitia et opera virtutum merito incitantur (sic) et accenditur. Sane itaque consideratis tuis fidelitatibus et fidelium servitorum meritis nobis et sacre nostre regie corone juxta tue possibilitatis exigentiam exhibitis: Tibi tuisque heredibus et posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia, que in principio seu capite presentium literarum nostrarum suis appropriatis coloribus arte pictoria depicta sunt et figurata, de mera auctoritate nostra regia ac potestatis plenitudine et gratia speciali, animoque deliberato et ex certa nostre Majestatis scientia dedimus, donavimus et contulimus, immo damus, donamus et conferimus ac presentibus elargimur, ut Tu, tuique heredes et posteritates universe predicta arma seu nobilitatis insignia more aliorum nobilium regni nostri armis utentium semper ubique in preliis, duellis, hastiludiis, torneamentis et aliis exercitiis nobilibus et militaribus, necnon anulis, velis, cortinis et papilionibus, generaliter vero in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo, quali vos ab universis cujuscumque gradus et preeminentie hominibus insignitos esse dici volumus et nominari, gestare, omnibusque illis gratiis, honoribus, prerogativis et libertatibus, quibus ceteri nobiles regni nostri armis utentes quomodolibet consuetudine vel de jure utuntur et fruuntur, uti, frui et gaudere valeas, tuique heredes et posteritates prefate possint et valeant; tanto igitur ampliori studio et diligentia ad servitia regia et sacre corone nostre de cetero tua sollidetur intentio, quanto te largiori favore nostro regio et benivolentia preventum conspexeris et munere gratiarum. In cujus rei memoriam, firmitatemque perpetuam presentes litteras fieri, nostrique sigilli secreti, quo ut rex Hungarie utimur, jussimus et fecimus appensione conmuniri. Datum Bude in festo beatorum Viti et Modesti martirum anno domini millesimo quadringentesimo septuagesimo nono, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. vigesimo secundo, Bohemie vero undecimo.
[Eredetije, igen szép czímerrajzzal, vörös-zöld selyemzsinórról függő pecséttel, pergamenen. Nr. 20.]
Már magában véve az sem érdektelen körűlmény, hogy a halhatatlan szabadsághős Kossuth Lajosnak ősnemességű elődei épen legnagyobb nemzeti királyunktól Hunyadi Mátyástól nyerték czímerüket. Mintha Mátyás király és Kossuth Lajos egyaránt ragyogó és egyaránt örökfényű dicsősége olvadna össze e tényben! . . .
De a Kossuth-czímerkép heraldikailag is egyike a legnevezetesebbeknek, és a közszokástól több részletben eltér. A szépen símított pergamenre írt, de már elsárgúlt tentájú czímer-levél magyar munka, Budán állíttatott ki, s művészi festése a heraldika fénykorának, míg ornamentikájában már a renaissance kezdetének jellegeit viseli magán. Az oklevél élén álló czímer színei még élénkek, csak az aranyozás kopott meg a sisakokon. A paizsot környező ékes foszladékok és díszítő arabeszkek rendkívül finoman és ízlésesen készítvék. Maga a vért is előkelő beosztást mutat: négyzett, váltakozó kék-piros mezőkkel. Czímerészeinknél erről eddig említés sem volt; Nagy Iván (VI. k. 380. l.) csak kék mezőről, egy mezőről beszél, és úgy ő, valamint Csergheő Géza a Siebmacher-féle 162czímergyűjteményben, továbbá Nagy Géza (Turul, 1894. 2-ik füzet 51. l.) hibásan és hiányosan írja le a czímert ekképen: «A paizs kék udvarában egy ágaskodó zerge (Nagy Gézánál: «vagy vadkecske»), mely első lábaival három kinyílt rózsát tart; a paizs fölötti sisak koronájából ugyan olyan zerge (s egyéb nem?) emelkedik ki.»
Nos, hát a Kossuth-czímer nem ilyen, hanem a következő. A Mátyás korában divatozó alakú, balra dőlt tárcsa-paizs vagy vért, egyenlő nagyságú kék és piros négy mezőre van keresztalakban osztva. Ezekben három fő czímeralak látható; úgymint a mezők függélyes osztó-vonalán egy hosszúszárú – a földből kinőni látszó – zöld levelű s fent három ágban és a három ág csúcsán három fejér liliom-virágban (világosan liliom és nem három rózsa!) végződő, magas liliomszál. Ehhez, a jobboldali két mezőben balra fordúltan ágaskodik föl egy kunkorodott szarvú kos. (Nyilvánságosan kos és nem kurtafarkú zerge vagy kecskebak.) A diploma szövegében, mint láttuk, a czímeralakok nincsenek ugyan felsorolva: azonban a rajz oly világos, hogy a kos jellegző alakjára nézve semmi kétséget nem hagy fenn; a minthogy a családi levéltárban őrzött külön czímer-leirásban is e czímer-alak «aries»-nek, kosnak, mondatik.* – És így a czímer beszélő-czímernek vehető s e szerint a Kossuth név nem szláv, hanem magyar eredetű, mert a kos szóval állhat etymologiai kapcsolatban.
E czímerleirás – mely ugyan csak múlt századi másolatban maradt fenn, de a heraldikai blazonálásban oly szabatos, hogy jóval régibb korból eredőnek tűnik fel – a következő: «Insignia nobilis familie Kossuth de Udvard, in possessione Kossuth Cottui huic Thurocziensi ingremiata degentis sunt talia: Scutum militare linea per medium in forma crucis quadripartitum, in cujus dextra inferiori rubei coloris aries, posterioribus pedibus erecte stans, anterioribus vero lilium album triplicatum attingens, sinistra vero inferiori celestini coloris, mitra antiqua hungarica aureo colore picta locata visitur; scuto incumbentem galeam militarem apertam, itidem mitra antiqua hungarica tectam, post hanc eque aries dimidius anterioribus pedibus lilium album attingens inter alas aquile conspicitur, a summitate vero, sive cono galeae laciniis seu lemniscus, hinc rubri et celestini, illinc vero aurei colorum in scuti oram fluitantibus, illudque exornantibus.»
A baloldali mezőkben pedig a harmadik czímeralak foglal helyet: aranyozott magyar süveg. (Mitra Hungarica.) Ennek aranyozása, fájdalom már annyira lekopott, hogy eleinte aranyos kagylónak néztük; Kossuth Miklós 1661-iki zászlajára pedig inkább kalapnak vagy méhkasnak festette a képíró. Nyilván akkor is kopott volt már.
Legsajátságosabb a czímeralakok elrendezésében az, hogy ezek nincsenek a két-két négyzetben – szokás szerint – megismételve: hanem szokatlanúl átmennek az egymásfölötti két mezőbe, úgy, hogy liliom és kos a két jobb mezőt, az aranysüveg pedig a két bal mezőt foglalja el az osztó vízszintes vonalon keresztűl. – S az oromdísz is ép ilyen különös; mert ebben a vért fölötti rendes aczélsisak fölé van helyezve a czímerbeli aranysüveg, s ebből emelkedik ki a balra ágaskodó kos, a háromvirágú fejér liliomszállal. Továbbá, nagyobb előkelőség és dísz kedvéért e fő-oromdísz két oldalán még egy-egy sasszárny áll ki; de nem természetszínű barna vagy fekete, hanem a vért-mezők színeinek megfelelően kék-piros és piros-kék színekkel vágva. A paizsot környező foszladékok szintén ily színűek.
A Kossuth Lajos és Gábor urak birtokában levő két régi – az egyik S. K. jelzéssel gyöngyházba metszett, még XVIII-ik századi – pecsétgyűrűn is az imént leírt alakokkal van a czímer bevésve, csakhogy, persze, nem tökéletesen.
A mi már a czímeralakok és alakzatoknak symbolikus jelentőségét illeti: azok következőkép értelmezhetők. Hazánkban a XV. században a pajzsnak négy mezőre osztása már maga ritkaság számba megy s mint kitüntetés, a család előkelőségére vall. (Magok a Hunyadiak czímere is eredetileg csupán egymezejű volt s csak Hunyadi János kormányzónak beszterczei gróffá emeltetésekor tette azt V. László király négy mezejűvé, a gyűrűs hollót a vörös oroszlánnal bővítvén.)
A Kossuth-czímer középalakja, a háromvirágú fejér liliom, a lovagi becsület szűz tisztaságát jelzi. Egyéb iránt ezen általános jelentésén kívül e czímeralak, specialiter itt, egy – a halhatatlan kormányzó által még ismert s őseitől örökölt, családi hagyomány szerint – mely Károly Róbert királynak havaselvi hadjáratára vonatkozik, – az Anjou-k három liliomával állhat eredetére nézve kapcsolatban.
163A második czímeralak pedig, úgymint a szarvashomlokú, ugró kos: a harczi erőt, az ütközetre mindig készen rohanó vitézt jelképezi. (Tudjuk, hogy a kosfő már a régi görögöknél is az oszlopcapiteleken stb. a harcziasságot, erőt jelzé, és hogy a rómaiak – s úgy utánok a középkor európai hadseregei is – várvívó ostromgépeik faltörő rúdjaira kosfőt alkalmazának, ezek romboló erejét külsőleg is jelképezendők.)
Végre a vért harmadik főalakja: az aranysüveg, egyenesen vezéri vagy legalább is főtiszti jelvény; mert arany – vagyis aranyozott – sisakot csak vezér vagy magasrangú hadi tiszt hordhatott, megkülönböztető jelűl a csatákban.
S itt felmerűl a kérdés: vajjon nem szolgált-e a czímerszerző (avagy bővítő) Kossuth Miklós mint főhaditiszt, Mátyás király híres fekete seregében.
Mindezen díszjelvények ismétlődnek az oromzaton, megtoldva még két színes sasszárnynyal: a mi szintén csak kiváló lovagoknak adatott vala meg. Egy szóval a Kossuth-czímer nagyon előkelő heraldikai alkotással bir.
* * *
A föntebbiekben ismertetett s hű színnyomatban mellékelt, Mátyás királyféle Kossuth-czímerrel heraldikusainknak méltó lesz bővebben foglalkozniok. Részünkről örüljünk rajta, hogy ezen úgy történelmi, mint czímertani szempontból oly nagyérdekű emléket napfényre hozhattuk.
THALY KÁLMÁN.
