IV. Oly családtagok, kiknek nemzedékrendi kapcsolata még kiderítést igényel.
IV. Oly családtagok, kiknek nemzedékrendi kapcsolata még kiderítést igényel.
Ilyenek az I. fejezetünk 4-ik szakaszában említett 1420-iki Barcsai András s a II. fejezetben említett 1545-iki Barcsai Pál, ki Pál itélőmesterrel, kinek 1541-ben már özvegyéről van szó, egy személy nem lehetett, ha csak az évszámban – mely csupán egy tanukihallgatásból vétetett – tévedés nincsen.
Ilyen azonban Barcsai Péter, kinek özvegyétől és Péter nevű fiától 1492-ben Dóczy jobbágyokat foglal el Nyéken (l. Turul IX. 190), ha csak előbbi alatt táblánk I. Péterét nem keressük.
Ilyenek volnának még a családi feljegyzés szerint Barcsai Gergely, kinek fiai 1510-ben Lénárt és Benedek lettek volna. Ilyen Albert, ki az 1515–35-iki Márk fiának állíttatik, de ez tévedésnek látszik, s egy Gertrud, osdolai Kun Gergelyné, ki az András leányának iratik Bogáthi Druzsától, valószínüleg azonban szintén tévedésből ezeknek unokája, Druzsa helyett.
Sőt az általunk átvizsgált családi okiratok egyikében előjövő 1583-iki István és Andrást, a néhai Gáspár fiait szintén a tévedések közé kell soroznunk, mert ez csak tollhibából eredt névcsere lehet János és András helyett.
A családi jegyzetekben előjön még 1580-ban Barcsai Boldizsár is, kinek neje Berencsényi Petronella s leánya Kata Szemere Mihályné.
Böjthe idézett munkájában említ egy 1597-ben Baczalláron lakó Barcsai Mártont is. Ennek semmi nyoma nem található s kétségkívül szintén tévedés van a névben.
Böjthe szerint egy Éva mint Türi László itélőmester neje 1795-ben halt el. Vajjon egy volt-e ez a táblánkon látható Naláczi Lászlónéval s az az Éva-e ez, kiről egy 1775-iki okmányunk szól, arra nincs adatunk.
Végül megemlítendő, hogy egy okmányunk szerint 1802-ben két Barcsai Sámuel volt, egy nős és egy nőtlen (urfi); utóbbit szintén nem tudjuk táblánkon elhelyezni.
Még egyéb kételyek és tévedések is vannak egyes családtagok vagy hitveseik tekintetében; és pedig:
Kémendi Ilona, az 1535 előtt elhalt Saul leánya, Barcsainé volt; melyiknek neje, nem tudhatni.
1580-ban Makrai Ilonát, 1591-ben Péterffi Zsuzsát a családi feljegyzés Barcsai János nejéűl említi, noha az előbbi Nagy Ivánnál a Makrai család nemzedékrendén Balyesdi István nejeként fordúl elő. E családnév ismeretlen s a Barcsai elferdítésének tarthatnók s ekkor Makrai Ilonában még azon Bocskai Ilona rectificatióját kereshetnők, ki Barcsai István első nejének iratik, ha már ennek csakugyan két neje lett volna. Bocskai Ilona ugyanis, miként a Barcsai családnak a Turulban közölt nemzedékrendéből kitetszik, Bárczay István neje volt, s ily úton jöhetett belé a «de Barcha» kifejezés kétféle olvasása folytán tévedésből a Barcsaiak nemzedékrendébe; valamint viszont Barcsai András ilyei kapitányt, majd karánsebesi és lugosi bánt Istvánffy historicusunknak hason tévedésénél fogva a Bárczayak nemzedékrendében kutatták (l. Turul, IX. 87.). Igy tehát, mivel okmányainkban teljességgel semmi nyoma, hogy Barcsai Istvánnak Zalasdi Borbála előtt még egy más neje is lett volna, csaknem bizonyos, hogy a régibb genealogiai munkákban neki tulajdonított első feleséget csak a Barcsai-Bárczay névcserének köszönheti, de a családi feljegyzés is, mely neki egy Kállai Kornis Borbála nevű másik nőt tulajdonít, szintén hibás s onnan eredhet, hogy Zalasdi Borbálának anyja volt Kornis-leány. Makrai Ilonának pedig, ha ő 1580-ban Barcsainé volt, nem Istvánnak – mert II. István akkor (ha egyáltalán már élt) még nem volt azon korban – hanem miként a családi feljegyzés is mondja, János nejének kellett lennie.
Már most más kérdés, vajjon ugyanezen Barcsai János volt-e az, kinek Nagy Iván szerint Szénásy Judith volt felesége, leányai pedig Anna Fráter Pálné és Zsófia Fáy Györgyné; – mert hogy itt nem ejthetett a Barcsai-Bárczay névcsere tévedésbe, mutatja a Zeyk levéltár egy okmánya, melyben Fráter Pálné 1653-ban csakugyan a Barcsai János leányaként jeleztetik. Mivel nem biztos, hogy ez melyik Barcsai János volt, nem tehettük ki táblánkon sem őt, sem leányait.
186Hogy Folti Kata nem a fejedelem Barcsai Ákosnak, hanem hasonnevű unokaöcscsének volt neje, azt táblánkon tisztába hoztuk. Hogy pedig P. Horváth Anna az I. Ákosnak lett volna neje, miként Nagy Iván pótkötetében áll, az tiszta anachronismus, s most tudjuk, hogy ezen I. Ákos neje Sztrigyi Anna volt.
Végűl kétségben vagyunk a következő Barcsai-leányok iránt:
1549-ben a családi feljegyzés szerint élt Barcsai Zsuzsánna, ki Simon Zsigmondné s majd utóbb Fodor Ferenczné volt. A családi levéltár okmányai igazolják, hogy a Simon és Fodor utódok Barcsai-féle javakat birtak, de hogy elődük melyik Barcsainak volt leánya, az kétes marad.
1659-ben Barcsai Kata Cserei Farkasné volt; egy Barcsai Kata pedig mint Kendeffi Mihályné 1735-ben halt el. Ezeket sem tudtuk táblánkra elhelyezni.
KIS BÁLINT.
