I. Fülöp váczi püspök állítólagos pecsétje 1279-ből.
A magyar egyház történelmében járatost egy futó tekintet is bizonyossá teheti a váczi püspökök névsorá-nak kezdetleges, kritikátlan voltáról. A váczi püspökség monografiáját aligha láthatjuk az ezredéves kiállításon.
Vácz árpádkori főpapjait véve szemügyre, I. Fülöp sem tartozik a kifogástalan püspökök közé, mint kinek kormányzását a jelen évi névkönyv csak úgy, mint az előbbiek, 1263–1277. évekre teszi. Ezen Fülöpnek rovására I. Haab vagyon föltüntetve az 1277–1278. évek püspökének.
A névkönyv I. Haab püspökéről a történeti adatok mit sem tudnak. Ezen évek is I. Fülöpöt illetik, ki máskülönben is országos tekintélyű férfiú vala, levén majd az anya-királynénak, majd a fiatalabb királynénak, Kún-László boldogtalan hitvesének kanczellárja s egyszersmind Nógrádmegye ispánja.
Bajosan érte meg azonban Fülöp püspök 1278-nak a végét, mivel ezen évben már más nevű váczi püspökkel is találkozunk:
1278. a) Fülöp, a királyné kanczellárja.
1278. b) Tamás, kiben később a király kanczellárját tiszteljük.
Ezen Tamásnak tehát Fülöp már 1278-ban átengedte püspöki székét és többé mint élő váczi püspök nincsen emlékezetben.
Tamás királynéi, majd királyi kanczellár volt váczi püspök 1278–1288 között.
Semmi sem bizonyosabb tehát, mint az, hogy I. Fülöp 1279-ben már nem volt váczi püspök, vagy más szavakkal: tévedés azt vélni, hogy Vácznak főpapja volt azon Fülöp püspök, kinek pecséte ezen évből Batthyánynál előfordul.
Pray hibázott, midőn ezt állította.
De tévedése érthető is, menthető is. Érthető, ha tekintjük, hogy ez időtájban az egész magyar püspöki karban csak a váczi viselte e nevet, a kiről azonban bizonyosat annyit sem lehetett tudni, mint ma tudhatunk. De jóhiszeműsége menthető is, a mennyiben az adott pecsétmásolat épen azon részében töredékes, mely a püspök illetőségével lett volna beszámolandó, mihez hozzáértendő még az is, hogy Batthyány a pecsétet szokása szerint szöveg nélkül adván, annak úgy tárgya, mint levéltári holtétele tekintetében bizonytalanságban hagyott.
Az egri püspökök pecséteinek tanulmányozása közben véletlenül jöttem rá arra, mi most már tapasztalati meggyőződésem, hogy Batthyány pecsétei anyagát javarészben az egri káptalannak, melynek tudós nagyprépostja volt, magán levéltárából kölcsönözte.
146Így megvan ott Fülöp püspök pecsétes levele is.
És ezen okiratnak mindjárt első sora arról győz meg, hogy Fülöp nem magyar, hanem olasz, illetőleg nem váczi, hanem fermói püspök volt, ki itt pápai követként működött.
Fülöp fermói püspök, pápai követ szereplésével nagyjából még iskolai könyveink is beszámolnak, de hatásának körét csak az okirattárak gyaníttatják.
Aránylag sok oklevele maradt fönn és egri pecséte sem áll magában, sőt az esztergomi főegyház Monumentáinak tudós szerkesztője pecsétünknek párját is adja fametszetben.
Ezen körülmény nem teszi azonban fölöslegessé, hogy a Batthyánynál úgy sem hű képet a Turul-ban közzétegyük, sőt inkább arra ösztönöz, miután az esztergomi Fülöp-pecsét sem ép, de a kettő egymást előnyösen és csaknem mindenben kiegészíti.
Pecsétünk III. Miklós pápa követét főpapi díszben állítja elénk. Áldásra emelt jobbja alatt a kereszt nyilván legátusi méltóságát illeti, balkarja alatt a keresztes lobogó pedig születési előkelőségét kívánja föltüntetni.
Egy XIII. századi pecséttel tehát szegényebbek vagyunk, de a magyar pecséttan egy igazsággal gazdagabb.