I. A regesták 1526-ig.
I. A regesták 1526-ig.
Magyarország régi nemzetségei közűl egynehány bizonyára Bács- és Bodroghvármegyék területére telepedett le a honfoglalás után, de hogy a híres 108 nemzetség közül melyek voltak azok, a melyek e földön nyertek birtokadományt, egyenkint kimutatni nem birjuk. A vármegyénk birtokviszonyaira vonatkozó oklevelek ugyanis csak ritkán nyúlnak túl a tatárjárás idején, vagyis a XIII. század közepén, s lehet, hogy a honfoglaláskor itt megtelepült első birtokosok a tatárjárás alkalmával teljesen, vagy legalább nagy részben kipusztultak.
Legalább azon családok, melyekkel a történet folyamán vármegyénkben találkozunk, jobbára a XIII. és XIV. századig viszik fel okleveles eredetöket; így tehát nagyon valószínű, hogy az ősi nemzetségek jobbára már az Árpádok korában kihaltak itten, s ama családok, melyekkel a történetben először találkozunk, inkább csak a tatárjárást, vagy éppen az Árpádokat követő század új jövevényeinek tekinthetők.
Mindazon nemzetségek között, a melyek valaha e földön laktak s birtokoltak, régiségre úgy, mint gazdagságra, hatalomra és hazafiúi tettekre nézve egyaránt kiválik a Czobor nemzetség, melylyel itt foglalkozunk.
24Mint a bácskai középkori családok legnagyobb része, úgy a Czobor család is a XIV. században keletkezett, vagy legalább e tájban tűnik fel, s innen fogva közel négy század folyamán át virágzott.
Nem lehet tudni, mert semmi bizonyos adatunk nincs arra, hogy e család tartozéka vagy származéka-e valamelyik régibb magyar nemzetségnek?; valamint azt se lehet tudni, vajjon eredetileg bácskai törzsű e család, vagy idő folytán máshonnan költözött ide?
Egyéb adatok hiányában, a Cz. család a XIV. század közepén úgy tűnik fel a történet színpadán, mintha benszülött bácskai illetőleg bodroghmegyei család volna s a mai Jankovácz táján volt birtokos.
De lássuk az ide vonatkozó adatokat.
Nagy Iván jeles genealogusunk szerint, egy általa nem idézett adat alapján, 1360 táján Bodrogh vármegyében egy Jánosi helységbeli Czobor (Chubor) János az első ismert őse a családnak.* A család azonban e tájban már kiterjedt lehetett, mert más adat nyomán tudjuk, hogy 1364-ben Kont Miklós nádor a megyebeli latrok fölött törvényszéket tartván, e nádori törvényszékben Bodroghban az esküdt ülnökök sorában foglalt helyet a Jánosi helységből való Czobor fia Miklós is.*
Nagy I., Magyarorsz. családai, III. 206.
Zichy okmt. III. 244.
A Zichy-codexnek ezen adata igen fontos és bő világot vet az egész Cz. nemzetségre. Ez adatból ugyanis azt látjuk, hogy Nagy Iván által első ős gyanánt említett János-on kívül ugyanez időben élt Cz. Miklós is, a ki szintén tekintélyes birtokos lehetett, mert a nádori itélőszék esküdttársai sorába másként be nem juthatott.
Ugyanezen fontos adatból tanuljuk továbbá, hogy Cz. Jánosnak és Miklósnak atyja Czobor volt, s hogy Cz. János nem valami tulajdonsága után, hanem egyenesen atyja után neveztetett Czobornak. Ebből látjuk egyúttal, hogy a «Czobor» szó eredetileg személynevet jelentett s csak később vált e nemzetség vezetéknevévé. Hogy e szó mit jelent s minő eredettel birt, ma már bajos lenne eldönteni, valószinű azonban, hogy ősi magyar szó s a pogány személynevekkel jött át a keresztény használatba.
Figyelemre méltó ugyanitt azon körülmény, hogy úgy Cz. János 1360-ban, mint Cz. Miklós 1364-ben Jánosi helységbelinek mondatik, a mi világosan azt jelenti, hogy a Czobor család törzsfészke Jánosi helység volt, melyet részben vagy egészben ő birt; ez pedig a mai bácsbodroghmegyei Jankovácz.
A csak imént, a XIV. század második felében feltűnt család történetének menetébe csakhamar fontos országos események játszottak közbe.
Nagy Lajos királynak 1382-ben történt halála után a Mária királynő, ennek férje Zsigmond király és az elégedetlenek között folyt viszály óriási zavarokat támasztott az országban s ebből a mi vidékünknek is bőven rész jutott. 1403-ban újabb lázadás tört ki Zsigmond király ellen, melynek élén Marczali erdélyi vajda állott. E lázadókhoz csatlakozott a délvidék nagy része s vármegyénk több földesurai között: Cz. János is, a kit a király e miatt összes birtokaitól megfosztatott.
Cz. János e tájban a bodroghmegyei Czobor-Szent-Mihály, Jánosi és Halmos nevű helységeket birta, melyek a mai Zombor, Jankovácz és Almás községeknek felelnek meg s e birtokokat a király 1403-ban hívének Szilágyi Lászlónak adományozta.*
Orsz. Lt. Dipl. 56. sz.
Cz. János úgy látszik azonban ismét Zsigmond király hűségére tért vissza, mert a király 1403. évi decz. 6-án kelt oklevelében neki megkegyelmezett;* hogy azonban birtokait is visszanyerte volna, arról nem értesülünk.
Orsz. Lt. Dipl. 8925.
1406-ban a Cz. család atyafiságba került a Szilágyi családdal, mert ez évben Cz. Miklós és János Ankó nevű nővérüket férjhez adták Szilágyi Gergelyhez, s hozományul Cz.-Szt.-Mihályban, Aranyában és Iklódon levő birtokaik egyharmad részét adták.*
Pesty, Helynévtár, I. k. Nagy I. i. h.
Időközben történt, hogy a Szilágyiak birtokaikat Czobor-Szent-Mihály, Jánosi és Halmosban ismeretlen okból elvesztvén, azok a királyra háramlottak vissza. E birtokot Zsigmond király azután a Biai családnak adta cserébe a pilismegyei Bia helységért, melyet Brankovics György szerb deszpotának engedtek át.*
Iványi, Helynévtár, I. 55.
Zsigmond király ebből kifolyólag 1411-ben utasítá a bácsi káptalant, hogy a nevezett helységek 2 részébe igtassa be Biai Bertókot, mert arra ennek donatiót is adott. A bácsi káptalan a beigtatást foganatosítani akarván, ez ellen Czobor Miklós fia János tiltakozott. Tiltalkozásának azonban eredménye nem lett, mert jogai igazolására megidéztetvén, meg nem jelent, és így az igtatás mégis megtörtént.*
Orsz. Lt. Dipl. 9866. sz.
E közben Cz. János, úgy látszik, tisztázni iparkodott magát a hűtlenség bűne alól, hogy birtokait visszaszerezhesse. 1411-ben a macsói bánok Bodroghban kelt oklevelökben ki is jelentették bizonyítványként, hogy tudomások szerint Cz. János a Marczali-féle lázadókhoz nem tartozott.* 1412-ben pedig a már szintén megbékélt Marczali Miklós erdélyi vajda adott ki egy nyilatkozatot, mely szerint Cz. János az ő 25hívei közé tartozott, de onnan a király hűségére visszatért.*
Orsz. Lt. Dipl. 8925. sz.
U. o.
Mielőtt azonban tisztázni tudta volna ügyét, újabb bajba keveredett Cz. János. 1413-ban ugyanis többed magával azzal vádoltatott, hogy Maróti Jánosnak bodroghmegyei Hetes nevű birtokáról 74 lovat erővel elhajtatott. Mivel azonban mind Cz. János, mind pedig bevádolt társai tagadásban voltak, Rozgonyi Simon országbiró őket eskütételre a bácsi káptalan elé rendelte.* Megtörtént-e az eskütétel és a per miként végződött, erről adataink nincsenek.
Akad. kézirattár Pesty-féle gyüjtemény, 74. sz.
Azt azonban tudjuk, hogy Cz. János purificatiója a hűtlenségi ügyben nem sikerült. Valószinű, hogy ő előbb elhalt, semhogy ez ügyet tisztázni sikerült volna. 1437-től ugyanis azt halljuk, hogy Zsigmond király Cz. János fiának Mihálynak, a ki a királyi hadban katonáskodott s a csehországi husszita hadjáratokban harczolt, itt szerzett érdemei jutalmául engedélyt adott, hogy atyja jussait a tőle elkobzott czoborszentmihályi, halmosi és jánosi részjószágokban a Biai család ellenében per útján érvényesíthesse.*
Orsz. Ltr. Dipl. 8925. sz.
A per innenfogva, úgy látszik, meg is indult. I. Ulászló király 1442-ben új adományt tett Cz. János javára a nevezett helységekben – Nagy Iván szerint, – s a birtokba a bácsi káptalan ez évben be is vezette. Nagy Iván, a ki a fentebbi előzményeket nem ismerte, műve e helyén így fakad ki: «Mi idézte elő e birtokváltozást, erről forrásaink hallgatnak.»* Pedig nyilván látnivaló, hogy mi idézte elő: a per megindult királyi engedélylyel s Ulászló be sem várva a per végét, már új adományt tett. 1447-ben pedig Hédervári Lőrincz nádor a pert be is fejezte akként, hogy a kérdéses birtokokat a Biai családtól a Czoboroknak visszaitélte és utasítá a bácsi káptalant, hogy azokba Cz. Mihályt és Mátyást vezesse be.* A nevezett káptalan a beigtatást ugyanez évben el is végezte, de a statutiónak a Biaiak ellentmondottak.* Ez ellentmondásnak eredménye azonban, úgy látszik, nem lett, mert e perre nézve újabb intézkedések tételéről tudomással nem birunk s így most a XV. század közepén a Czobor család mindkét ága benne ült birtokaiban.
Nagy I. i. h.
Orsz. Lt. Dipl. 8925. sz.
U. o.
A következő években a család birtokainak gyarapodásáról értesülünk. 1450-ben azt halljuk, hogy a bácsi káptalan Cz. Mihályt és Mátyást beigtatta a Biai család bizonyos részbirtokaiba Czobor-Szent-Mihályon, Halmosban és Jánosiban (ez utóbbi helyen két erdő birtokába, melyeket «Égett erdő» és «Zanyip» néven nevez az oklevél.)* Mily úton szerezték e birtokokat, a kútforrás nem említi.
U. o. 22505. sz.
Ugyanez évben (1450.) Cz. Mátyás panaszt emelt az iránt, hogy Jánosiban levő birtokát elfoglalták a Zemléniek. Ez ügyben báni rendeletre vizsgálatot tartott a kői káptalan s a panaszt alaposnak találta. Mi volt azonban a per folytatása, arról a kútfők hallgatnak.*
U. o. 14378. sz.
1454-ben Cz. Mihály zálogba nyerte a Harapkói családtól a bodroghmegyei Tapolcza helységet, de a midőn abba a kői káptalan be akarta igtatni, az Aracsai család ellentmondott.*
Orsz. Lt. Dipl. 14809. sz.
1456-ban Cz. Mihály már királyi aludvarmester volt. Ez évi nov. 1-én V. László király neki és Szántó Benedeknek adományozta Bodroghmegyében Bulcsuszék, Szőlős és Szécsén helységeket érdemeik jutalmául s bizonyára azért is, mert e birtokok az ő apósuk: Szőlősi Fülöpéi voltak, kinek leányai közül Cz. Mihály Annát, Szántó Benedek pedig Ilonát birta nőűl.*
U. o. 15110. sz.
A család viszonyaira nézve ezentúl a következő adataink vannak:
1466-ban Mátyás király Czobor Mihály kérésére átírja a bácsi káptalan azon (1464. évben kelt) oklevelét, mely szerint a Szent-Miklósban levő Bárányvölgy nevű részbirtok a Bessenyői családtól Czobornak itéltetett. Ezen oklevélre most azért volt szükség, mert Szent-Miklós plébánosa és Czobor Miklós közt per folyt.*
U. o. 16053. sz.
Ugyanezen évben Cz. Mihály a bácsi káptalan előtt ellentmond annak, hogy bizonyos Bakó gyermekei Szőlős nevű birtokba bevezettessenek.*
U. o. 16331. sz.
1468-ban Mátyás király Cz. Mihálynak adományozta Hetes, Aranyán, Zaka és Gergeli helységeket.*
Pesty, Helynévtár I. k.
1469-ben a király Cz. Mihály fia: János királyi udvarnoknak és testvéreinek: Imre- és Mártonnak engedélyt adott arra, hogy Czobor-Szent-Mihály nevű helységükben kő- vagy favárat építhessenek.* E várat, úgy látszik, nem építették fel mindjárt, mert 1473-ban ismét arról értesülünk, hogy a király új engedélyt adott.* Hogy különben e vár később egyáltalán felépült volna, nincs tudomásunk.
U. o.
Iványi, Helynévtár I. 56.
1472-ben a király ugyancsak Cz. Mihály fiainak: János-, Márton- és Imrének meg a Pakai családnak adományozta Baja város és Pethe 26helység azon részeit, melyek előbb Bajai Andráséi voltak s magszakadás útján a királyra háramlottak.*
Orsz. Lt. Dipl. 17310. sz.
1476-ban özv. Beriszlóné bepanaszolta Cz. Jánost, Imrét, Mártont és Andrást, hogy ezek a Jánosi helységben levő jobbágyainak gabonáját elhordatták. Ez ügyben Bodroghvármegye hatósága vizsgálatot tartott.*
U. o. 17845. sz.
A következő évben a család a Bazini és Szentgyörgyi grófokkal keveredett bajba. A király ugyanis ezen 1477. évben a bodroghvármegyei Hetes, Aranyád, Zaka és Gergeli helységekben bizonyos birtokokat a Bazini grófoknak adományozott, melyekre Cz. János igényt tartott, mert még 1468-ban nekik tett adományt itt a király; és most a pécsi, bácsi és kői káptalanok előtt tiltakozott az ellen, hogy e birtokok eladományoztassanak.*
Orsz. Lt. Dipl. 22505. sz.
Úgy látszik azonban, hogy Cz. János e tiltakozásával egyidejűleg e birtokokat önhatalmúlag el is foglalta, mert ugyancsak ez évben (1479.) Mátyás király rendeletet intéz Cz. Jánoshoz, hogy a bazini grófoktól elfoglalt föntemlített helységekben levő birtokokat, nem különben 3 dunai szigetet a grófoknak adja vissza.*
Pesty, i. m. I. k.
Ugyanez évből birjuk a király egy másik rendeletét is, melyben meghagyja a Bazini grófoknak, hogy e birtokokat a Czoboroknak adják át.* Ugy látszik tehát, hogy a Czoborok időközben igazolták jogaikat, s innen eredt az ellentétes intézkedés.
Orsz. Lt. Dipl. 22505. sz.
Ugyanez évben hatalmaskodás miatt is volt per a Czoborok és Bazini grófok közt. Cz. János ugyanis (1477.) Bodroghvármegye hatósága előtt óvást emelt az iránt, hogy a Bazini grófok Hetes, Gergeri, Zaka és Aranyán helységekben hatalmaskodtak, embereit megsebezték, lovait leölték és halát elvitték egy tóból, mi által nem kevesebb, mint 400 arany forintnyi kárt okoztak.*
U. o. 17926. és Pesty, i. h.
Ez ügyben Bodroghvármegye hatósága vizsgálatot tartott (kelt jun. 5-én) a király rendelete folytán, s a tanuk meghallgatása után a panaszt alaposnak találta.*
Orsz. Lt. Dipl. 17964. sz.
A Bazini grófokkal való viszálykodás még 1478-ban is folyt. Ez évben ugyanis Cz. János, Imre és Márton a kői káptalan előtt tiltakoztak az ellen, hogy a grófok Hetes helységet, Bán-Zaka pusztát, továbbá Zaka, Gergeri és Aranyán helységekben bizonyos részbirtokokat Gábor kalocsai érseknek adták.*
U. o. 18071. sz.
Ugyanezen évben az aradi káptalan beperelte Cz. Mártont, mert a káptalan egy jobbágyát megölte.*
Pesty, i. h.
1479-ben Cz. János a szekcsői Herczegék egy jobbágyát elfogta. E miatt Bodroghvármegye hatósága előtt per folyt, mely őt eskütételre megidézte.*
Orsz. Lt. Dipl. 18265. sz.
Ugyancsak 1479-ből halljuk, hogy Cz. Jánosnak czoborszentmihályi jobbágyain a Pethkeiek és özv. Beriszlóné szomszédos birtokosok hatalmaskodtak, azon kívül Jánosi helységben birtokából valamit elfoglaltak. A kői káptalan tartott ez ügyben vizsgálatot és a panaszt alaposnak találta.*
U. o. 18262. sz.
Ugyanezen (1479-ik) évből arról is értesülünk, hogy Cz. János kérelmére Sixtus pápa megengedte, hogy Czobor-Szent-Mihályba domonkosrendi szerzeteseket hozhasson be és nekik ott házat építhessen.* Ugyanezen évben a Czobor testvérek a Hetes helységhez tartozó Ivánfalva birtokot, egy halastóval együtt a czoborszentmihályi domonkos-rendieknek ajándékozták, 1481-ben pedig ugyanők Hetesben kaptak bizonyos részbirtokot.*
Katona, Hist. Metr. Coloc. I. 456.
Iványi, Helynévtár I. 57.
1480-ban Mátyás király Cz. János-, Imre- és Mártonnak adományozza Beriszló Péter leányának, Borbálának részbirtokait Cz.-Szent.-Mihályban, Jánosiban és Halmosiban. A bácsi káptalan be is vezette őket, de többfelől tiltakozás történt a beigtatás ellen.*
Iványi, i. m. I. 57. Pesty, i. m.
Ugyanez évben kettős perbe is keveredtek a Czoborok. Ugyanis
Cz. Jánost, nejét Dorottyát és anyját, özv. Czobor Mihályné Annát azzal vádolta Peskei Mihály, hogy az ő czoborszentmihályi birtokáról a termést elhordatták. Ez ügyben a bácsi káptalan vizsgálatot tartván, a panaszt alaposnak találta.*
Orsz. Lt. Dipl. 18332. sz.
Másrészt: Cz. Jánost, Imrét és Mártont Pakai László a miatt panaszolta be, hogy ezek az ő Wel, Sári és Kengi nevű bodroghmegyei birtokait, továbbá egy erdejét és két halastavát önhatalmúlag elfoglalták. A bácsi káptalan ez ügyben is vizsgálatot tartott, s a panaszt itt is alaposnak találta.*
Orsz. Lt. Dipl. 18354. sz.
Ugyancsak az 1480. évtől még a következő adataink vannak a családra nézve:
A bácsi és kői káptalanok jelentése szerint a Pakaiak kirabolták és elfogták Cz. Mártonnak két jobbágyát, a kik Cz.-Szt.-Mihályról Szent-Lőrincz helységben a hetivásáron jártak.* Panaszt 27emeltek továbbá Cz. János, Imre és Márton ez évben (1480.) az iránt is, hogy a Pakiak egy jobbágyukat a fentebb említett helységek közötti úton szintén kirabolták.* Végre ugyanezen évből tudjuk, hogy Cz. Imrének két baranyai birtokára vonatkozó okiratokat Szentmiklósi Chukath Pál nem akart visszaadni, mely ügyben a kalocsai káptalan a királynak jogorvoslás végett jelentést tett.*
U. o. 18380. és 18381. sz.
U. o. 18400. sz.
U. o. 18400. sz.
1481-ben Cz. János a bácsi káptalan előtt végrendelkezvén, a czoborszentmihályi domonkosrendieknek hagy egy házat és részbirtokait Csatár, Ó-Rév baranyai helységekben, továbbá Ivánfalva, Cserepes, Szent-Andrástelke bodroghmegyei pusztákat és egy halászóhelyet Hetes mellett (Bodroghm.); végül a czoborszentmihályi Mária-templomnak hagyja Csatárban levő szőlejét.*
U. o. 24983. sz.
Ugyanezen évben Mátyás király Cz. János-, Imre- és Mártonnak adományozta a bodroghmegyei Boroth, Árokegyháza, Csőszapa, Bál, Kakucs, Chercz és Pacsér helységekben, nem különben az Apátitelek nevű pusztában levő Borothi-féle részbirtokokat.*
Orsz. Lt. Dipl. 18514. sz.
A következő 1482-ik évből azt halljuk, hogy Cz. János pert folytatott szekcsői Herczeg Bernát és Geszti Mihály ellen, mert ezek embereik által őt megraboltatták. Ez ügyben a kői káptalan ez évi május hóban vizsgálatot tartott Bodroghvármegyei hatóságával együttesen, de Herczeg Bernát erőszakos föllépésével a tárgyalást megszakította, miről a kői káptalan jun. 1-én a királynak jelentést tett.* Most királyi rendeletre újabb vizsgálat tartatott s a kői káptalan (aug. hó végén) a tanúkat kihallgatván, a panaszt alaposnak találta. E biróság, mely a tanúkat kihallgatta, Háj-Szent-Lőrinczben Bodroghvármegye hatóságából, a kői káptalanból és mint kiküldött birákból, Benedek boszniai püspökből és Drági Tamás nándorfehérvári kapitányból állott.* E per tárgyát azon kettős bűntény képezte, hogy Geszti Mihály emberei Czobornak Baracskában lakó némely embereit megverték; másrészt pedig, mert Herczeg Bernát Gesztivel együtt valami régi torzsalkodás folytán Cz. Jánost, a ki ekkor bodroghvármegyei alispán volt, Háj-Szent-Lőrinczben megtámadták s ez alig tudott tőlük elmenekülni. Hogy azonban a per hogyan végződött, arra nincsenek adataink.*
U. o. 18666. sz.
U. o. 18681. sz.
Pesty, Helynévtár i. h.
Ugyanez évben Cz. Jánosnak Hetes nevű birtokán a budai apáczák emberei Zondból foglalást tettek és hatalmaskodtak. Ez ügyben a kői káptalan vizsgálatot tartott s a panaszt valónak találta.*
Orsz. Lt. Dipl. 18730. sz.
1483-ban Czobor János és István bácsi kisprépost a Czobor-Szent-Mihály és Szent-Márton helységek határaira nézve egyezkednek a király előtt. Máj. 14-én kelt ez ügyben Mátyás király oklevele, mely szerint előtte István bácsi kisprépost és Cz. János, mint Imre és Márton testvéreinek képviselője is, a köztük Szent-Márton és Cz.-Szt.-Mihály birtokaikra nézve fenforgó határvillongásokra Losonczi Bánfi András bácsi nagyprépost tanácsára úgy egyeztek meg, hogy Bánfi András a határokat meg fogja állapítani s abba mindkét fél belenyugodni tartozik. A mely fél ebbe bele nem nyugodnék, 200 arany fizetésére köteleztetik.*
U. o. 18817. sz.
1485-ben Cz. Márton és Imre a bácsi káptalan előtt kiegyeztek testvérökkel, Morháti Jakab özvegyével: Cz. Borbálával és Morháti Jakab nővérével Eufemia férj. Ősi Lászlónéval, úgy, hogy ezek visszaadták a Czoboroknak Erős, Tötös, Kenyeres, Paraszti bácsmegyei helységek egyharmad részét, Szántó, Budi és Tad bodroghvármegyei részbirtokokat, végül Ó-Rév és Csatár baranyai birtokokat, melyek őket hozománykép illették.* A király azonban időközben Morháti Jakab összes birtokait a Dócziaknak adta, a kiket a székesfehérvári konvent iktatott be azokba, de ennek Cz. Imre és Márton ellentmondott.*
Orsz. Lt. Dipl. 19082. sz.
Akad. kézirattár, Pesty-féle gyüjt. 135. sz.
1494-ben Cz. Imre és Márton özv. Lévai Cseh Jánosnét perelték a Hetes helységben okozott károk miatt. Ez ügyből azonban egyebet nem tudunk, mint hogy Bodroghvármegye hatósága nevében Haraszti István és Nagy Döme alispánok, Szentmiklósi Barki Imre és Lőrinczi Nagy Máté szolgabirák 1494. szept. 1-én tudatják II. Ulászló királylyal, hogy a királynak Székesfehérvárott aug. 10-én kelt rendeletére Cz. Imre és Márton ama panasza ügyében, mely szerint Lévai Cseh János özvegyének Tótfalu nevű birtokán levő emberei a Czoborok Hetes nevű birtokán károkat okoztak, vizsgálatot tartottak s feleket a király elé megidézték.*
Orsz. Lt. Dipl. 20201. sz.
Ugyanők 1495-ben Belegi Márkus Péter ellen pereltek bizonyos pesti ház birtoka miatt, mert Czoborék nővére, Jusztina, Belegi neje volt, és ezt hozomány gyanánt adták.*
U. o. 20254. és 20372. sz.
1497-ben Cz. György a kői káptalan előtt megnevezi általa folytatott és ellen bárhol folyó perekben való képviseletre meghatalmazottjait. A kői káptalan okt. 5-én kelt oklevele 28szerint ugyanis megjelent előtte Cz. György újlaki bán (banus de Wylak) s a perekre nézve, melyek ellene vagy általa folytattatnak, procuratorai gyanánt megnevezi a következő urakat: Macskási Miklóst, Tiszai Simont, szentdemeteri Szécsi Györgyöt, Ujlaki Porkoláb Bertalant, Szakál Jánost és ujlaki Hangyás Imrét.*
U. o. 20614. sz.
1498-ban Cz. Imre és Márton perelik a budai apáczákat, mert ezeknek emberei elfogták a Czoborok némely szentmihályi jobbágyait, a kik Ujfaluban jártak hetivásáron. Ez ügyben a bácsi káptalan tartott vizsgálatot s a dolgot valónak találta.*
U. o. 20765. sz.
Ugyanezen évben II. Ulászló király Czobor Mártont és Imrét Bodroghvármegye főispánjaiul nevezte ki, mert az ez évi rákosi országgyűlés elhatározta, hogy senki két vagy több vármegye főispánságát ne viselje. Ennélfogva a király jún. 3-án kelt rendeletével tudatta a vármegyével, hogy Somy Józsa temesi s eddigi bodroghi főispán helyébe Cz. Mártont és Imrét nevezte ki, miért is a vármegye őket ilyenekül ismerje el.*
Orsz. Lt. Dipl. 26069. sz.
1499-ben Cz. Péter ellen az óbudai apáczák pereltek e miatt, mert annak czobor-szt.-mihályi emberei az apáczák Ujfalu nevű helységében hatalmaskodtak. Ez ügyben Bodroghvármegye hatósága vizsgálatot tartott.*
U. o. 20766. sz.
Ugyanezen évben II. Ulászló király Cz. Imre és Márton kérelmére elrendeli, hogy az ő tulajdonukat képező Szent-Pál és Tapolcza nevű bácsmegyei helységek ezentúl Bodroghvármegyéhez tartozzanak és Bácsvármegye a Czoborokat többé ne háborgassa.*
U. o. 22505. sz.
1505-ben Cz. Márton perben állott sekcsei Sulyok Lajossal valami miatt, de a bácsi káptalan előtt kiegyeztek.*
Orsz. Lt. Dipl. 21390. sz.
Ugyanez évben Cz. Márton megvette a bácsi káptalan előtt 8 arany forintért Zakai Imre nejétől és ennek testvére özv. Nagy Pálnétól ezeknek Zaka helységben levő két teleknyi birtokát.*
U. o. 21423. sz.
Ugyanő ugyanezen évben megvette Zaka helység azon részét is, mely Zakai Bika György tulajdona volt.*
U. o. 22505. sz.
Föntebb említettük, hogy Cz. Márton ellen 1478-ban per folyt, mivel az aradi káptalan egy jobbágyát állítólag megölte. Most
1506-ban azt halljuk, hogy a Cz. Márton ellen az aradi káptalan egy jobbágyának a bodroghmegyei Sarok-Szent-Mártonban történt megöletése miatt még mindig folyó perben, a bácsi káptalan nádori rendeletre Cz. Felicia férj. Pilsperger Farkasné ellen is vizsgálatot tartott.*
U. o. 29066. sz.
1508-ban Cz. Márton és Imre jószágaikon: Cz.-Szt.-Mihály, Szilvás, Tapolcza és Szt.-Pál helységekben a kői káptalan által határjárást tartatnak, de ennek az óbudai apáczák ellentmondtak.*
U. o. 21841. sz.
A Cz. családra vonatkozó utolsó adatunk a mohácsi vész előtt 1513-ból való, mely szerint ez évben Cz. Márton Konstantinápolyban mint követ járt s a törökkel a békét II. Ulászló király nevében megujította.*
L. Márki S., Dózsa György 29. l.
