A BURCHARD-BÉLAVÁRY CSALÁD.
A BURCHARD-BÉLAVÁRY CSALÁD.
(Két rajzzal.)
A konzervativ nemzeti érzelmű, hazájához hű magyar elem és azok között az idegen befolyástól inficiált, hazájuk érdekét önző czélokért megtagadni képes utilitariusok között való viszály és harcz – kik még Rákóczi proscriptióját sem átallották törvénybe iktatni – sok magyar embert űzött ki honából.
Ezek közül ki tudná megmondani, hogy hányan változtatták meg nevüket s hánynak ivadéka él ma – ismeretlenűl idegen országban 35nem is sejtve, hogy ősei bölcsőjét Árpád hazájában ringatták. Azonban vannak olyanok is, kik megtartották nevüket s még leányágon való utódaik is az ősi magyar nevet viselik, mint a franczia Esterházyak.
Az eredetileg Sáros vármegyében virágzott s onnan több más vármegyébe elágazott Bélaváry család egyik tagját Jánost szintén más hazába kergette rossz sorsa 1575 körül. Sok viszontagság után végre Revalban telepedett le, hol, hogy nyoma vesszen, a Burchard nevet vette föl.
Igyekezetét és szorgalmát a szerencse sikerrel jutalmazta meg, úgy, hogy csakhamar ismét fölvette ősi nevét s czímerét is használta. Ez a Burchard-Bélaváry család alapítója.
János Pozsonyban született, s egy családi krónika szerint, mely a Rigában élő Burchhard-Bélaváry Karolina kezei között van, Revalba való jutása előtt hosszabb ideig Salzburgban és Münchenben lakott, erről különben azok a bizonyítványok is tanuskodnak, melyek szintén a család tulajdonában vannak. Ennek a Jánosnak fia volt az 1588-ban született II. János, ki revali házában, – hol atyjának gyógyszertára volt – annak emlékére halála előtt egy évvel 1635-ben azt a síremléket állíttatta, melynek rajza alább látható. E renaissance modorban készült síremlék jobb oldali részén a keresztre feszített haldokló Megváltó alatt anyjának Von Spröckelsen Dorottyának alakja és czímere látható, a baloldalin pedig, a sírból föltámadó Jézus alatt, atyjának Burchard-Bélaváry I. Jánosnak alakja és a Bélaváryak czímere.
)
E férfi alakja costume-ismereti nézőpontból is érdekes, a mennyiben ruházata a töröktatár divattól befolyásolt magyar viseletet mutatja, a mely sok tekintetben lengyeles. Födetlen feje és arcza, a bajuszt leszámítva, borotvált. Jobb oldalán függő görbe kardjának markolata keleti jellegű, vállára tegez van akasztva, melyből ijj mellett nyílveszők látszanak ki, melléhez szorított balkezében pedig fokost tart.
Az esztlandi kormányzóság fővárosában, a finn öböl egy mély beszögellése mellett, festői helyen épült Revalban letelepedett Burchard-Bélaváryak nem szüntek meg régi hazájukba visszavágyódni, de vágya egyiknek sem teljesedett be. Úgy látszik, hogy az apáról fiúra átöröklött, Magyarországhoz való tartozás érzékét kegyelettel ápolták e családban, mert 1820-ban ismét hazafelé való útjában találjuk egy tagját Konrádot s öt évvel később Jánost is. Konrád nem érhetett vágyakozásainak helyére, mert az akkor még Törökországhoz tartozó Havasalföldön megölték, János azonban szerencsésebb volt, haza jutott, hol eleinte a Bélaváry nevet elhagyta, nehogy abba a gyanúba essék, hogy a nevezett család kihalt ágának időközben más kézre jutott birtokait akarja visszaperelni. De úgy látszik még most sem elégelte meg a sors a bujdosást, melylyel e hazájához hű családot sújtotta, mert 36fiai, kik az 1848/49-iki szabadságharczot karddal kezükben végig küzdötték, ismét emigrálni voltak kénytelenek. Ő maga 1881-ben halt meg. Halálát az a tudat könnyítette meg, hogy az 1867-iki kiegyezés után fiai közül kettő, Gusztáv és Konrád, utolsó éveiben ismét körülte, a soha el nem feledett haza földjén lehettek. A Magyarországon maradt Bélaváryak 1760-ban deficiáltak. Genealogiájuknak töredékét egy az országos levéltárban őrzött okirat nyomán ismertetjük, melyet 1750 szeptember 28-án állítottak ki Eperjesen s erősítettek meg nevük aláirásával és pecsétjükkel Szinnyei Merse Zsigmond alispán, palugyai Palugyay Péter szolgabiró és harságyi Farkas László esküdt.
Szikavai Bélaváry Miklós. 1. felesége: fintai Darholcz Zsuzsánna. 2. felesége: Madarász Erzsébet. 1-ső feleségétől Dávid felesége izbugyai Viczmándy Mária. 2-ik feleségétől Éva férje vajai Ibrányi László. Zsuzsánna. 1-ső férje? 2-ik férje Valagurszky Sándor, lengyel nemes N. ferenczrendi barát. Valagurszky László. Ibrányi Juliánna. István. László.
Abban az oklevélben, melyből e leszármazási töredéket vettem, két – Valagurszky Sándor fiának Lászlónak kiállított – testimonialis levél hitelességét bizonyítják a fennebb említett Sáros vármegyei tisztviselők.
Az egyiket vajai Ibrányi László és szikavai Bélaváry Éva leánya, Ibrányi Julianna, állította ki Petneházán, 1744 május 31-én, a másikat fivére Ibrányi István Ibrányban 1747 aug. 16-án.
Mind a kettő a közölt filiatio helyességét bizonyítja és azt, hogy a Bélaváry család fiága az (1760) elhalt ferenczrendi baráttal deficiált, továbbá még azt is, hogy Bélaváry Dávid leszármazói közül a testimonialis levelek irásakor Valagurszky Lászlón, Ibrányi Juliannán, Istvánon és Lászlón kivül senki sem volt életben.
Térjünk most vissza a honától elszakadt Bélaváry János leszármazóihoz, a Burchard-Bélaváryakhoz, kiknek genealógiája egy családi krónika* nyomán van összeállítva.
E családi krónikát 1580–1900 évek között Burchard-Bélaváry IX. János irta, eredetije a családnál, másolata az esztlandi múzeumban van. V. 2095. sz. a.
I. János, a mint mondtuk, Salzburgban és Münchenben hosszabb ideig lakott. Erről a családi krónikán kivül a családnál őrzött különböző keltű bizonyítványok is tanuskodnak. Revalba való telepedésének idejét abból a szerződésből ismerjük, melyet háza vételekor kötött.
Ez a ház szakadatlanúl a család birtokában volt a legújabb ideig s ebben van az említett síremlék.
A Burchard-Bélaváryak III. Jánosig, ki orvosdoktor volt, mind Revalban laktak. – V. Jánosnak rendeletére alapított özvegye, a Lübeckből származott Wengler M. hitbizományt 1741-ben.
A Bélaváry János alapította oroszországi Burchard-Bélaváry család ismét három főágra oszlott, úgymint.
I. A revali ágra, melynek utolsó férfi-sarja 1891 szeptember 20-án halt meg.
II. A rigai ágra: mely a közölt leszármazási táblázatba bizonyítékok hiányában nem illeszthető.
Károly Miklós Braunschweig Helena Karolina János Károly Gusztáv 1806 † ? felesége ? Karolina M. Dorottya Rigában él. A. H. Carolina él. N. férje von Kittel N.
III. A magyarországi új ágra, melyet a Koscziusko hadában szolgált János fia, az 1825-ben hazatért János alapított. Ennek atyja valószínűleg az 1720-ban született Gottliebnek volt az unokája. Ezt ugyan semmi keresztlevéllel nem lehet bizonyítani, de következtetni igen abból a körülményből, hogy hiteles oklevelek szerint az oroszországi Burchard-Bélaváryak közül egy sem vándorolt ki onnan ebben az időben, valamint később sem, csak is Gottlieb gyermekei, mert anyjuk összes vagyona nagybátyjuk, Gusztáv György kezébe került s az özvegy von und zum Mühlen E. D. hiába perelt az 1762-ik év körül.
37Welaváry (Bélaváry) Bos Ambrus. I. János 1575-ben kimenekült, n. Campherbeck Anna Revalban. Helena férje ? 3 leány. András felesége Sipos Margit Komáromban. III. János † 1671, orvosdoktor. Anna férje Buchow Keresztély. Magdolna férje von Wieler Miklós. Leánya a skót Clayhills felesége. Ágota. IV. János szül. 1654, felesége Cahl Katalin 1651–1731. Dorottya. 1. férje Haeks János. 2. férje Lohmann Keresztély. Gáspár 1656–1710 n. Rodde Anna. Erzsébet férje von Wistinghausen Ulrik. Ágota férje Genken János. V. János orvosdoktor, n. Wengler M. Lübeckből. Dorottya férje Thieven Keresztély. N. leány. VI. János kiskorában meghalt 1715–1717. VII. János n. Wistingshausen Margit Erzsébet. Kristóf Vilmos magtalanul halt meg. Gittlieb szül. 1720, megházasodott 1745. n. von und zur Mühlen E. D. M. Dorottya. Oom Henrik. Gusztáv György. Dorottya Erzsébet férje Sperbach Miklós. VIII. János szül. 1748 n. Schuhmacher A. Dorottya. Dorottya férj. Rosenberger N. M. Nathalia férj. Traunberg N. Keresztély n. v. Cursell N. 1755. János Gottlieb n. von Knorring N. 1755. IX. János Konrád. N. őrnagy az orosz seregben. XI. János, kapitány Koscziusko alatt 1794. X. János szül. 1776. Frommhold M. Nathalia János szül. 1777. János Gusztáv. XIII. János. Folytatását lásd alább. XII. János müncheni lakos n. Linden Luiza. N. férje von Glehen N. XIV. János.
A két fiu, úgy látszik, Belső-Oroszországba ment szerencsét próbálni, a második kinek keresztnevét nem sikerült megtudnom, őrnagy lett az orosz hadseregben s állítólag fiai is orosz katonatisztek voltak; az első, János Konrád sorsáról nem sokat, csak is annyit tudunk, hogy Lengyelországban lakott, fia János a lengyel szabadságért harczolt Koscziusko zászlaja alatt. Ennek fiát szintén Jánosnak nevezték s ez az, ki ismét honába tért 1825-ben; a Havasalföldön elpusztult Konrád szintén testvére lehetett.
XIII. János, ki a táblázaton még föl van tüntetve. 1825-ben Magyarországba visszatelepedett. Felesége von Wiemuth Karolina. Gyula. Felesége Delbeck Zsófia. Gusztáv n. Bukovszky Lujza. Konrád n. Fuchs Augusta. Marczel Francziaországban élnek. István külföldön tanul. Aladár Lud. ak. növendék. Rezső. Pál. Andor.
Ennek az ágnak Magyarországban való virágzását hét élő férfi sarja biztosítja. Egy hajtása Francziaországban talált új hazára, mintegy igazat adva a régi példaszónak, hogy «chacun 38a deux patries: la sienne et la France». A Bélaváryak a többször említett családi krónika tanusága szerint alább közölt czímerüket 1461-ben szerezték. E czímert Ferdinánd király Bécsben 1557-ben szikavai Bélaváry György számára, ki Pápán halt* el, megújította. E czímerujító levél 1585-iki hiteles másolata Revalban van, úgyszintén az 1770. illetőleg 1795-iki orosz és német fordítása is. 1891-ben I. Ferencz József király megengedte, hogy a János fiai Gusztáv és Konrád valamint ezeknek törvényes utódai az eddig is viselt Burchard-Bélaváry kettős nevet s az alább közlött czímert használhassák (Lásd a Budapesti Közlöny 1891 november 23-iki 274-ik számát).
Ennek két fia közül egy Olmüczbe származott s ott nyoma veszett.
E czímer ugyanaz, mint a mely a revali síremlék ide mellékelt rajzából látható. Ilyet használt a beregvármegyei Bélaváry Miklós is, kinek 1664-ből származó köriratos pecséte után közli Siebmacher a család czímerét.
Leirása a következő:
Vörös kékkel metszett pajzsban fönt lépő arany grif, lent három liliom.
Oromdísz: jobbról arany-vörössel, balról arany-kékkel metszett szarvak között növekvő arany grif.
A foszlányok szine jobbról arany-vörös, balról arany-kék.
A paizs alatti szalagon «Impadivus» jelszó olvasható, mely úgy látszik csakugyan félelmet nem ismerő merészekké tette az ćgise alatt születetteket, hogy oly sok viszontagság között, a balsors szüntelen megújuló csapásai alatt el nem csüggedtek, hanem visszatérhettek oda, honnan évszázak előtt eleik elbujdosni voltak kénytelenek s a hová szüntelen visszakivánkoztak.
BÁRCZAY OSZKÁR.
